Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-23 / 117. szám
e) ÜZLET-ESZKÖZÖK. Az összes üzleti eszközök, mik alatt csak a tárkocsikkal és felszereléssel ellátott mozdonyok, személy-, mozgó és közönséges posta-, teher és kavics szállító kocsik és hóekék, tehát a járművek értendők, oly mennyiségben lesznek beszerzendők, hogy beszerzési értékük az engedélyezett vonal hosszához mérve mértföldenkint 60.000 ftot e.ért, képviseljen. Az engedélyesnek az üzleti eszközök szállításának egy fővállalkozóra leendő átruházása világosan megtiltatis, s köteles az üzleti eszközöket a kormány által elfogadhatóknak elismert gyáraknál, a kormánynak bemutatandó s ez által helybenhagyandó tervek szerint megrendelni és az illető szerződéseket eredetiben a kormányhoz átvizsgálás és jóváhagyás végett felterjeszteni. f) A MUNKÁLATOK MINŐSÉGE. Ami a teljesítendő munkálatok és a szállítmányok minőségét átalában illeti, e tekintetben az engedélyes által irányadóul veendő az, hogy az engedélyezett pályának előállításához és felszereléséhez szükséges minden munkálatok és szállítmányok legalább is annyi és oly egyenértékkel bírjanak, amennyivel azon hasonló munkálatok és szállítmányok bírnak, melyek az állam költségén foganatba vett vonalaknál teljesíttettek, illetőleg szállíttattak. Ami továbbá a teljesítendő munkálatok menynyiségét illeti, részben köteles az engedélyes az engedélyezett vasutat oly módon előállítani és felszerelni, hogy az mindazon igényeknek, melyek egy czélszerűen és gazdaságosan kezelt üzletnél megkívántatnak, megfeleljen. Önként értetik, hogy az engedélyes az építési alap terhére tartozik mindazon munkálatokat is végrehajtani, illetőleg anyagokat szállítani, melyek a fentebbi határozmányokban elő nem soroltattak ugyan, de amelyek a pálya tökéletes és üzletképes előállítására és felszerelésére, valamint üzletbevételére, végül üzleti helyiségei és raktárai berendezésére szükségeltetnek. Az engedélyes köteles egyszersmind az üzleti felszerelés gyorsabb felhasználásnak alávetett részeihez, úgyszintén az egyéb felszerelési ingóságokhoz és készletekhez is az építési alapból tartalékot és pótdarabokat oly arányban beszerezni, a minő arányban azok beszerzése más, üzletben lévő vasutaknál szokásos. Az üzletbetételre szükségelt és az építési alap terhére beszerzendő elhasználási anyagokból négy heti szükséglet fedezésére megkívántató mennyiség az engedélyes által állítandó elő. Végül megjegyeztetik, hogy amennyiben a jelen engedélyezésnél a pálya építésére és felszerelésére nézve, a magyar kir. államvaspályák szabványrajzai s így az adott határozati utasítások elégségesek nem volnának, a jelenleg engedélyezett vonalnál az építés felszerelésére nézve, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében a Brennervonal veendő irányadóul. (Folytatjuk.) évi novembertől 1871. évi april végéig terjedő levelezéseit. Annak név szerint következő tartalma van: I. A londoni értekezlet. A) A párisi szerződés felülvizsgálata 1—58 számú okmányok. B) Duna-kérdés 59—83 számú okmányok. II. A franczia köztársaság elismerése 84—94 számú okmányok. III. Dunafejedelemségek 95—100 számú okmányok. IV. A tengerjog iránti határozatok felülvizsgálata 101—105 számú okmányok. Van a Vörös-könyvnek egy Toldaléka is, mely az 1856-ban Párisban mártius 30-án kötött s az úgy nevezett keleti kérdésből egyfelől az orosz birodalom, másfelől Törökország, valamint Francziaország és Nagy-Britannia között eredeti háború befejezésére vonatkozó szerződésnek felülvizsgáltatása végett folyó 1871-ben Londonban január 1- től bezárólag márczius 14-kéig, Németország, Austria-Magyarország, Francziaország, Nagy-Britannia, Olaszország, az orosz birodalom és Törökország teljhatalmú követei között tartott hat értekezlet jegyzőkönyveit, valamint ennek következtében márczius 13 án aláírt új szerződést foglalja magában. E Veres könyvbeli okmányok által elintézett európai ügyek között minden kérdésen kívül legfontosabb az, melyre a felemlített „új szerződés“ vonatkozik. Tudva van, hogy az 1853-ban kiütött s 1856 -s tavaszszal bevégzett keleti háború után, a márczius 30-diki párisi szerződés értelmében Oroszország, valamint a török Porta köteleztetek a Fekete-tengeren nem több mint hat hadihajót tartani, és tudva van az is, miszerint az orosz udvar a múlt évbeli franczia-porosz háborút s abból eredeti európai bonyodalmakat maga hasznára fordítván, egy 1870.oct. 31-én az európai főbb udvarokhoz indított diplomatiai jegyzékben, az 1856 ki párisi szerződést magára nézve többé kötelező erővel nem-birónak jelentette ki, azt tehát önkényszerüleg s egyoldalulag felmondotta; nem kevésbbé ismeretes azon nagy feltűnés, lehet mondani kedvetlenség, sőt izgatottság, mit az orosz császári kabinet ezen lépése egész Európában okozott. Az uj szerződés által az orosz cs. udvarnak fejedelmi jogait megszorító fennemlített záradéka az 1856-diki párisi szerződésnek megszüntetve lett, s a dolgok e részben az 1853 -i háború előtti lábra visszatérettek,mi kérdésen kívül a jövőben bekövetkező, sál eseti kérdést előtérbe hozó veszélyes bonyodalmak és viszályok egyik fő okát elhárította. Említést érdemlő körülmény e részben az is, hogy a londoni conferentia négy első ülésében Francziaország képviselve nem volt, s csak az 5-dik ülésben (márczius 13 án) jelent meg Broglie herczeg, mint a franczia kormány küldöttje, ki az uj szerződést, felhatalmaztatása folytán aláírta. A franczia köztársaság elismerésére, valamin az oláhországi eseményekre vonatkozó okmányok is sok érdekkel bírnak. Az első lépés e részben az angol kabinet részéről történt, mit gr. Appony 1871. febr. 16-án egy távirati sürgönyben greusznak jelentett, mire az osztrák-magyar birodalmi kanczellár még aznap válaszolt s az ango kormánynyal a mondott ügyben egyetértő eljárásra készségét nyilvánította. Miután Thierss végrehajtó hatalom fejévé lett kinevezve, gr. Beus arra nézve az osztrák magyar kabinet nevében maga megelégedését febr. 20 án kifejezvén, herczeg Metternichet felhatalmazta, az említett államférfiúval a szokott módon hivatalos összeköttetésbe lépni. Mi az oláhországi eseményeket illeti: az id tartozó okiratok ellenmondhatlanul bizonyítják hogy herczeg Bismarck 1871-ben márczius 28-ai gróf Wimpffen osztrák-magyar berlini követ útját az austriai kabinetet a Bukarestben történt forradalmi háborgások, valamint ez ügyben maga részéről tett lépések felől barátságos hangon értesítette, mit gróf Beust köszönettel fogadott, s mag részéről kijelentette, hogy nagy becset helye arra, miszerint a két udvar e bonyodalmas kérdésben egyetértő eljárást kövessen, amit a porosz főminister örömmel fogadott, mi a két kabimi között fennálló jó és barátságos viszonyok felől bizonyságot teszen. Érdekesnek tartják a „Correspondenz-Bureau“ által küldött távirati tudósítást is közölni a Veres könyvről, mely így hangzik : Bécs, máj. 22. A delegatiók elé terjesztett Veresköny 105 okmánydarabot tartalmaz, és a londoni conferentia genezisére visszamenve, az 1870. novembertől 1871. áprilig terjedő időközt foglalja magában. Ezen okmányokból esik 58 darab az 1856. mártiusi párisi szerződés revisiójára; 25 darab a dunai kérdésre, melyek mindenike — mint tudva van — a londoni conferentián szabályoztatok ; 10 okmánydarab a franczia köztársaság elismerésének kérdésére vonatkozik ; további 5 okmány a dunafejedelemségi ügyekre; az utolsó 5 darab a tengerészeti jog revisiójának kérdésére. A Veres-könyv kezdete a londoni conferentia üléseinek jegyzőkönyvét és az 1871. ápril 13-ai szerződés szöveget tartalmazza. A londoni conferentiára vonatkozó okmánydarabok lényegesen csak visszapillantó érdekkel birnak , azonban szabatos képét fejtik ki azon magatartásnak, melyet az osztrák-magyar kormány az Oroszország által felvetett Pontus-kérdésben, és a Fekete-tenger semlegesítése alkalmából a Portára nézve szükségessé vált további garantiák kérdésében elfoglalt. Az egészben ezen hivatalos közlemény is megerősíti, hogy az osztrák-magyar kormány az általános európai és különösen osztrák magyar érdekek megóvása végett kimondott, az ellentétek kiegyeztetésére és kibékítésére irányuló politikát követett. Ez ügyben különös fontossággal látszik birni az Apponyi grófnak 1870. decz. 22-én, mint conferentiai meghatalmazottnak adott utasítás, mely Ausztria Magyarország felfogását kimeritőleg foglalja egybe ; továbbá ez 1871. jan. 19-én a dunai kérdésben adott utasítás; valamint egy Wimpffen grófhoz Berlinbe intézett sürgöny, Poroszországnak e kérdésben való felvilágosítására. Két irománydarab, febr. 2-ról és febr. 1- ról, constatálja Poroszországnak erre bekövetkezett egyetértését Ausztria-Magyarországgal. Hasonló egyetértéssel találkozunk azon okmánydarabokban, melyek a Dunafejedelemségekre vonatkoznak. — Wimpffen grófnak egy mart. 30- ki sürgönye azt hangsúlyozza, hogy Beust grófnak teljesen hasonló alapon nyugvó felfogása találkozik Bismarckéval, s e felett élénk megnyugvásnak ad kifejezést. A bécsi és berlini cabinetek egyaránt azon vannak, hogy Károly fejedelem megmaradjon és remélik, hogy a romániai viszonyok megszilárdulása, különösen egy con- servativ ministerium fellépése által, a párisi szerződés értelmében való európai beavatkozást feleslegessé teendi. — Wimpffen grófnak egy ápril 2 ki sürgönye tudatja, hogy ezen magatartás mellet, tekintettel az ország szabad önelhatározási jogára, a közös külügyminiszer elhatározásai igen nagy fontosságot nyernek. Az utolsó szakasz egy levelezést tartalmaz, mely az Egyesült Államok kormánya által Tegetthoff halála alkalmából pendittetett meg, — s mely szakbeli, habár nem is politikai érdekkel bir. — Hymen. Mednyánszky Sándor képviselő e hó 19-én vezette oltárhoz Miskolczon özvegy Bálik Lászlóné, szül. Piatka Piroska urhölgyet. * — ZÁSZLÓ-SZENTELÉS. A nagy-szebeni honvédzászlóalj lobogóját e hó 14-ikén szentelték föl. A zászlóanya Béldy grófné, szül. Bruckenthal bárónő volt, ki egy díszes zászlószalagot is ajándékozott ily fölirattal: „A honvéd védi a hazát; az ég védje őt.“ Miután Éltes róm. kath. lelkész magyar, Boiu g. kath. lelkész román, s Bruckatsch ág. hitv. lelkész német beszédeket mondtak, Fogarassy püspök pedig elvégezte az egyházi szertartást, a lobogó átadatott a legénységnek, mire az letette az esküt. — NAGYVÁRAD, május 22. Báró Dőry főispáni székét elfoglalván, az esküt letette és a népes gyűlés által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. — Gyakorlati orvos gyógyszerészi műre hirdetnek előfizetést Trstyánszky Károly és Kövér Gábor. Czime : „Útmutatás a mérgek kikeresése és vérfoltok felismerésére, törvényszéki vegyvizsgálatoknál. Otto Gyula nyomán közlik a kellő tájékozást. Előfizetési pénz 1 frt 50 kr, a mi junius végéig Bucsánszky Alajos nyomdájába (Pesten őszutcza 20. szám) küldendő. NEffif hIVATALOS KÉSZ Ö cs. és Apostoli kir. Felsége folyó évi ápril hó 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával a beodrai gör. kel. hitközség részére, a magyarországi és erdélyi gör. kel. egyházi czélokra 1871. évre szánt 100,000 frtnyi javadalmazásból, uj templom építésére nyolczszáz forintnyi segélyösszeget engedélyezni méltóztatott. Azon némely lapokban felmerült hirt, miszerint Bedekovich Kálmán ur a horvátországi báni méltóságról leköszönt volna, vagy leköszönni szándékoznék, fel vagyunk hatalmazva teljesen alaptalannak nyilvánítani. A „VÖRÖS KÖNYV.“ A folyó 1871-dik évben Bécsben tartandó közösügyi delegatiok elibe terjesztendő, úgynevezett s az 5 dik számmal jegyzett Vörös könyv magában foglalja a cs.kir. közös külügyministeriumnak 1870. 2698 l