Budapesti Közlöny, 1872. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1872-01-13 / 9. szám

okokat, a­melyeknél fogva az az idén elmaradt. Csak arra vonatkozom tehát, hogy azt tetszett mondani, hogy a pénzügyi bizottságnak kellett ezen felvilágosításokat tőlem kicsikarni Hivatkozom a pénzügyi bizottság tagjaira, hogy nem kellett. Már előbb, hogy budgetem tárgyalása megkezdődött, tettem jelentést. A pénzügyi bizott­ságban t. i. csak privative szóba hozatván ez ügy, én mindjárt megtettem a jelentést, még a budget tárgyalásának megkezdése előtt. Nem csikartattak tehát tőlem ki, hanem kész­séggel megadtam a felvilágosításokat. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszer : T. ház ! Én a határozati javaslatnak, és épen a határozati javaslat azon részének, melyet Péchy képviselő úr emelt ki, érdeméhez kívánok szólni. Az elemi oktatás ügyét én is olyannak tekin­tem, melyért semmi áldozattól visszariadni nem kell, nem szabad, és ha annál, hogy a szükséges pénzbeli eszközök rendelkezése alá adassanak, egyéb nem kellene arra, hogy a népnevelés ügyét oda emeljük, a­hová emelni mindnyájan őszintén törekszünk, akkor a határozati javasla­tot, úgy a­mint van, szó szerint elfogadnám , de azt tartom, hosszasan nem kell bizonyítgatnom, hogy, ha a szükséges összeg az utolsó garasig rendelkezésünkre állana is, még mindig nem vol­nánk azon helyzetben, hogy az elemi oktatás és népnevelés ügyét ágai­ban a kívánt magaslatra felemelni lehessen egy rövid év alatt. Ez a legjobb törekvés, és a legnagyobb liberalitás mellett is évek munkája leszen, és­pedig nem csekély szá­mú évek munkája. Ugyanazért én a határozati javaslatot, miután óhajtom és reménytem, mégis vagyok győződve róla, hogy az, elfogadtatása ese­tére nem marad puszta javaslat, hanem hogy a megvalósításnak vitetik elé, olyképen kívánnám szövegeztetni, hogy az a dolog természeténél fogva lehetőt kívánjon. A határozati javaslat most így szól (olvassa) : „ Tekintettel azon sokféle, nagy fontosságú és mel­­lőzhetlen népnevelési kiadásokra, melyek a népne­velési szükségleteknél a ministeri előterjesztésben is felsoroltatnak ; tekintettel arra is, hogy az ország törvényhozá­sa az elemi oktatás, a népnevelés iránti köteles­ségét csa­k akkor teljesítheti, ha az azon czél eléré­sére megkívántató összeg irányoztatik elő , utasíttatik a közoktatásügyi miniszer, hogy jö­vőre mind az iskolai tanácsok, mind a tanfelü­gyelők által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükségletekre az e czélnak kellőkép megfelelő részletezett összeget terjeszszen a kép­­viselőház elé.“ Előbb még ott állott ez is „teljesen megfelelő“. Népnevelési szükségletünket legalább nagyjában ismerjük. Azok oly mérvűek, melyekre nézve, hogy el legyenek, tüntetve, a megfelelő összeget, ha máskép nem, talán hitel útján rendelkezés alá tudnánk bocsátani, de semmi esetre a többi fel­tételeket. Én azon eszmével — nem mondom ki­fejezéssel — kívánnám a határozati javaslatot bővíteni, hogy „a szükségnek megfelelő összeget, a­mennyiben az egy év folyamán hasznosítható is“, mert vannak e tekintetben határok. Az el­őévnek kell megmérni az eszközöket, me­lyek rendelkezésünkre állanak, nem értem a pénz­belieket, hanem inkább az intellectuális és morális eszközöket, hogy mennyit lehet azok segélyével egy évben eltüntetni ezen szükségletekből ; a­mennyiben pedig erre pénz kell, legyen az megszavazandó, én mint az országnak jelen­legi pénzü­gyminiszere soha sem fogok ebben nehézséget csinálni, de ennél többet megsza­vazni : ez oda visz, hogy az nem adható ki haszonnal. Ámde a czél nem a pénz kiadása, ha­nem a czél: a pénznek kiadása árán az ügynek elő­mozdítása. (Helyeslés.) Ha tehát az általam aján­lott módosítást méltóztatnak hozzátenni, úgy ré­szemről a határozati javaslat ellen semmi kifogá­som. A módosítás így lenne: A „kellőleg megfele­lő“ szavak után tétessék : „és egy év folyamán át hasznosítható.“ (Helyeslés.) Madarász József : A világosság tekintetéért szívesen hozzájárul a módosítványhoz. 66 Schwarcz Gyula : Felszólal a tankönyv­bíráló bizottság ellen, mely bizottság, nézete szerint, monopóliumot űz, rászólja azt is, hogy a kormány által ajánlt tankönyvek egy könyvárusnak adatnak át elárusítás végett, ilyesmi még a Bach-rendszer alatt sem történt. Végül hat­ javaslatot nyújt be, melyben a vallás-és közoktatásügyi miniszert utasítani kívánja arra, hogy még ezen ülésszak alatt nyújtson be törvény­­javaslatot az 1868. iskolai törvény némely szaka­szainak módosítása iránt. Dr. Pauler Tivadar minister : Reflektál Schvarcz beszédére és kijelenti, hogy ő is barátja a tanszabadságnak, de annak, nézete szerint, csakis a felsőbb tanintézeteknél van helye. A tankönyv-bíráló bizottságot illetőleg kijelen­ti, hogy boldo­gult előde azt a körülményekből nyert tapasztalatok után a legczélszerű­bben állí­totta össze, azt megváltoztatni eddigelé nem tar­totta még szükségesnek. A­mi a tankönyvek el­­árusítását illeti, kész oly intézkedéseket termnt, mik nem egyesek, hanem a tanügy érdekében lesz­nek előnyösek. (Helyeslés). Az iskolai törvények revisióját ezúttal sem czélszerűnek, sem kivihető­nek nem tartja, ugyanazért Schvarcz hat. javas­latát nem fogadhatja el. (Helyeslés jobbfelől). Csengery Antal : T. ház ! Mindenekelőtt, habár hívatlanul, azon interpellációra felelek, melyet Schwarcz Gyula t. képviselő­társám és most a miniszer úrhoz inté­zett. Nevezetesen ő azt mondja, hogy van-e oly el­járás, a­hol a pályaműveket ugyanazok írják és ítélik ? Igen, ily eljárás a világban minden aka­démián létezik, és senkinek sem jutott eszébe az akadémiát gyanúsítani azzal, hogy az odaítélés­ben részreh­ajlóan vagy helytelenül járt el Én azt hiszem, te­hát ! hogy habár elismerem, hogy vannak a törvény végrehajtása körül a közoktatás terén mulasztások, a ministérium azon megtáma­dás ellenében, melyet én most Schwarcz Gyula t. képv.­társam intézett ellene, erősebb téren nem állott, mint épen a tankönyvek készítése kérdé­sében. Már előadta a t. minister úr azt, hogy megbol­dogult előde igen helyesen úgy intézkedett a­ tan­könyvek készítése körül, hogy a bizottság, termé­szetesen a ministériumból kiküldött biztos vezetése alatt az egész országban ismert nevezetesebb paedagogiai képességekből állíttassék elő, mely bi­zottság ezen tankönyvek készítésének alapelveit megállapítsa, és az ezen alap­elveken készített műveket megítélje. Ha igaz az, — a­mit tagadni nem lehet, — hogy a népoktatás terén csakugyan a legtöbb képességet tanúsított egyénekből állít­tatott össze­ azon nem szű­kebb körű enquête, melyet a t. minister urak összehívtak tankönyvek készítésére , akkor, te­hát nem­ lehet felhozni ezen bizottság ellen azon vádakat, melyeket épen most hallottun­k. Én olvastam azon vádakat, de részemről a la­pok ezen vádjaira igen keveset adtam és adok je­lenleg is,, mert én az eredményből ítélem meg az enquête munkásságát és sem a t. felszólaló, sem a hírlapok nem mondták meg egy szóval sem, hogy roszak lennének azon könyvek, melyeket ama bizottság elfogad. Sőt ellenkezőleg, t. ház, azon tankönyvek kivétel nélkül igen jeles művek, és azért a ministerium nem megtámadást, hanem épen köszönetet érdemel mind a lapok, mind a tanügy barátjai részéről. (Helyeslés jobb felől). A­mi Schvarcz Gyula t. barátom azon nézetét illeti, mely a közoktatási törvény revisiójáról és egy nagy nemzeti kölcsönnek közoktatási czélokra felvételéről szól, e felszólalás kétségkívül a tan­­ügy iránti nemes buzgalom eredménye, de abban másfelől azon türelmetlenség nyilatkozik, mely a gyümölcsöt minél előbb szedni óhajtván, akkor rázza a fát, midőn a gyümölcs még éretlen. Már a t. közoktatási miniszer úr kiemelte az általános vita bezárása alkalmával tartott beszédében, hogy a közoktatás ügye az, melyben rögtönzésnek nincs helye. Pompejus elmondhatta, hogy egy láb­­toppantására légiók állanak elő. Igaza volt, de hiába toppant a képviselőház bármily nagyot, és hiába vesz fel bármily nagy kölcsönt, a tanárok azon seregét, mely a közoktatáshoz szükséges, egyszerre, rögtönözve nem állíthatja elő. (ügy van !). Ezen téren tehát bizonyos türelmetlenséggel, hogy úgy mondjam ford­rozni a dolgot gyak­ran többet árt az ügynek, mint használ. (Élénk helyeslés). Legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy nem csak azon mulasztásokért, melyek az országban a törvény végrehajtása körül elkövet­tetnek, lehet vádat emelni, hanem egyes tanfelügye­lők eljárása is — nem mondom mindnyájáról, mert vannak többen általam is­­. tanfelü­gyelők — de egyes tanfelügyelők tapintatlan eljárása is sokat ártott a törvény végrehajtásának. Hogy a törvény végrehajtását nem lehet oly mérvben siettetni, mint azt nemes buzgalmunkban és a tanügy iránti lelkesedésünkben óhajtanók, erre nézve csak egy példát említek fel. (Halljuk !) A közoktatási törvényben egy oly átalános elv van kimondva, melynek kimondására Francziaország még nem érett meg, melyben tehát Magyarország törvényhozása előtte jár nemcsak Francziaország­­nak, hanem előtte jár Angliának is, és ez az áta­­lános tankötelezettség elve. (Helyeslés.) Méltóztas­­sanak megkisérleni azon sanctiót, mely ártörvény­ben foglaltatik, és a­melyet a t. képviselő úr a törvényben nem lát, holott benne vannak a meg­­intések sőt büntetések is,­­­­ de méltóztassék megkisérleni azon sanctio szigorú alkalmazását, mely a törvényben foglaltatik, a törvény ezen ren­delete végrehajtását és mit fognak találni ? . Vegyük csak Buda-Pestet. Pest városa roppant áldozatokat hozott a közoktatás terén, pár év alatt 300.000 írtra emelte fel rendes közoktatási költ­ségeit, és ezen évre előirányzott közoktatási költ­sége meghaladja a 800.000 frtot, tehát nagyobb összeg, mint a­mit a t. ház az összes ország köz­oktatására megszavazott, és ha Pesten mindamel­lett, hogy évről évre ezen nagy áldozatok árán it meg új iskolák állíttatnak fel, ma próbálnék végrehajtani az általános tankötelezettséget, igen nehéz állásba jönne Pest városa. Nevezetesen a tanköteles gyermekek nagy részének befogadására még helyiségekkel sem rendelkezhetik, annál ke­­vésbbé kellő tanerőkkel. Könnyű azt mondani : miért nem szaporítjuk a praeparandiákat, hogy minél több tanerőket állítsunk elő évenként. Hiszen kérem a praeparandiák előállítására is tanerők szükségesek és pedig oly tanerők, a­kiket még ne­­­hezebb kapni, mint az elemi iskolák számára. (Úgy van !) És biztosítom a t. házat, hogy ezen a téren, ha nagyon siettetni akarjuk a dolgokat, nem érünk ezért. Az eredmény az lesz egy bizonyos ponton túl, mely már most is közel áll, hogy min­den praeparandia, mely felállíttatik, silányabb és­­silányabb lesz azon tanerők hiányában, a­­kiknek a népoktatókat kellene nevelni. Ézen ezen szak­ban bírunk legkevesebb képzettséggel, épen az ily egyénét vannak legkevesebb számmal az or­szágban ; annyi képzettséggel nem bírnak, hogy a tanítás mesterségét képesek lennének tanítvá­nyaikba átplántálni. Tehát itt rögtönözni nem lehet. Azt mondtam közelebb, hogy hálát adhat a nemzet az istennek, ha közoktatási törvényünk 50 év alatt végre lesz hajtva, és ezt ismétlem, és e tekintetben — elvonatkozva az eszközöktől, melyekkel Magyarország rendelkezhetik, — előt­tem áll Poroszország példája, hol mint méltóztat­nak tudni, a múlt században hozatott egy iskolai törvény, mely a mienktől elveire nézve igen kü­lönbözik éspedig nem előnyösen különbözik. Ezen törvényről csak nem rég írta Gneist, hogy ezen tör­vény máig sincs végrehajtva Poroszországban. Említhetném Francziaország közoktatási törvé­nyét, mely szintén nem mérkőzhetik a mienkkel és melyet, ha jól emlékszem, 1833-ben terjesz­tett be Guizot. És hogy ezen törvény mennyire van végrehajtva, méltóztatnak látni Duruy mi­nister adataiból és az enquete­k jelentéseiből, melyek e tekintetben közelebb Francziaországban közzététettek. Hivatkozom csupán azon vitákra, melyek most folynak a franczia kamarában. Ré­szemről tehát azt hiszem, te­hát, hogy ezen sanctio alkalmazásának ideje oly mérvben, mint azt t. barátom Schwarcz Gyula említette, még Magyar­­országon nem érkezett el. Jóakarattal, buzdítás­sal, serkentéssel, előnyök nyújtásával az állam ré­széről sokkal többet tehetünk e téren, mint bün­tető rendszabályokkal, vagy a törvénynek olyatén revisiójával, milyent­­. barátom Schwarcz Gyur

Next