Budapesti Közlöny, 1872. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1872-01-13 / 9. szám
okokat, amelyeknél fogva az az idén elmaradt. Csak arra vonatkozom tehát, hogy azt tetszett mondani, hogy a pénzügyi bizottságnak kellett ezen felvilágosításokat tőlem kicsikarni Hivatkozom a pénzügyi bizottság tagjaira, hogy nem kellett. Már előbb, hogy budgetem tárgyalása megkezdődött, tettem jelentést. A pénzügyi bizottságban t. i. csak privative szóba hozatván ez ügy, én mindjárt megtettem a jelentést, még a budget tárgyalásának megkezdése előtt. Nem csikartattak tehát tőlem ki, hanem készséggel megadtam a felvilágosításokat. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszer : T. ház ! Én a határozati javaslatnak, és épen a határozati javaslat azon részének, melyet Péchy képviselő úr emelt ki, érdeméhez kívánok szólni. Az elemi oktatás ügyét én is olyannak tekintem, melyért semmi áldozattól visszariadni nem kell, nem szabad, és ha annál, hogy a szükséges pénzbeli eszközök rendelkezése alá adassanak, egyéb nem kellene arra, hogy a népnevelés ügyét oda emeljük, ahová emelni mindnyájan őszintén törekszünk, akkor a határozati javaslatot, úgy amint van, szó szerint elfogadnám , de azt tartom, hosszasan nem kell bizonyítgatnom, hogy, ha a szükséges összeg az utolsó garasig rendelkezésünkre állana is, még mindig nem volnánk azon helyzetben, hogy az elemi oktatás és népnevelés ügyét ágaiban a kívánt magaslatra felemelni lehessen egy rövid év alatt. Ez a legjobb törekvés, és a legnagyobb liberalitás mellett is évek munkája leszen, éspedig nem csekély számú évek munkája. Ugyanazért én a határozati javaslatot, miután óhajtom és reménytem, mégis vagyok győződve róla, hogy az, elfogadtatása esetére nem marad puszta javaslat, hanem hogy a megvalósításnak vitetik elé, olyképen kívánnám szövegeztetni, hogy az a dolog természeténél fogva lehetőt kívánjon. A határozati javaslat most így szól (olvassa) : „ Tekintettel azon sokféle, nagy fontosságú és mellőzhetlen népnevelési kiadásokra, melyek a népnevelési szükségleteknél a ministeri előterjesztésben is felsoroltatnak ; tekintettel arra is, hogy az ország törvényhozása az elemi oktatás, a népnevelés iránti kötelességét csak akkor teljesítheti, ha az azon czél elérésére megkívántató összeg irányoztatik elő , utasíttatik a közoktatásügyi miniszer, hogy jövőre mind az iskolai tanácsok, mind a tanfelügyelők által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükségletekre az e czélnak kellőkép megfelelő részletezett összeget terjeszszen a képviselőház elé.“ Előbb még ott állott ez is „teljesen megfelelő“. Népnevelési szükségletünket legalább nagyjában ismerjük. Azok oly mérvűek, melyekre nézve, hogy el legyenek, tüntetve, a megfelelő összeget, ha máskép nem, talán hitel útján rendelkezés alá tudnánk bocsátani, de semmi esetre a többi feltételeket. Én azon eszmével — nem mondom kifejezéssel — kívánnám a határozati javaslatot bővíteni, hogy „a szükségnek megfelelő összeget, amennyiben az egy év folyamán hasznosítható is“, mert vannak e tekintetben határok. Az előévnek kell megmérni az eszközöket, melyek rendelkezésünkre állanak, nem értem a pénzbelieket, hanem inkább az intellectuális és morális eszközöket, hogy mennyit lehet azok segélyével egy évben eltüntetni ezen szükségletekből ; amennyiben pedig erre pénz kell, legyen az megszavazandó, én mint az országnak jelenlegi pénzügyminiszere soha sem fogok ebben nehézséget csinálni, de ennél többet megszavazni : ez oda visz, hogy az nem adható ki haszonnal. Ámde a czél nem a pénz kiadása, hanem a czél: a pénznek kiadása árán az ügynek előmozdítása. (Helyeslés.) Ha tehát az általam ajánlott módosítást méltóztatnak hozzátenni, úgy részemről a határozati javaslat ellen semmi kifogásom. A módosítás így lenne: A „kellőleg megfelelő“ szavak után tétessék : „és egy év folyamán át hasznosítható.“ (Helyeslés.) Madarász József : A világosság tekintetéért szívesen hozzájárul a módosítványhoz. 66 Schwarcz Gyula : Felszólal a tankönyvbíráló bizottság ellen, mely bizottság, nézete szerint, monopóliumot űz, rászólja azt is, hogy a kormány által ajánlt tankönyvek egy könyvárusnak adatnak át elárusítás végett, ilyesmi még a Bach-rendszer alatt sem történt. Végül hat javaslatot nyújt be, melyben a vallás-és közoktatásügyi miniszert utasítani kívánja arra, hogy még ezen ülésszak alatt nyújtson be törvényjavaslatot az 1868. iskolai törvény némely szakaszainak módosítása iránt. Dr. Pauler Tivadar minister : Reflektál Schvarcz beszédére és kijelenti, hogy ő is barátja a tanszabadságnak, de annak, nézete szerint, csakis a felsőbb tanintézeteknél van helye. A tankönyv-bíráló bizottságot illetőleg kijelenti, hogy boldogult előde azt a körülményekből nyert tapasztalatok után a legczélszerűbben állította össze, azt megváltoztatni eddigelé nem tartotta még szükségesnek. Ami a tankönyvek elárusítását illeti, kész oly intézkedéseket termnt, mik nem egyesek, hanem a tanügy érdekében lesznek előnyösek. (Helyeslés). Az iskolai törvények revisióját ezúttal sem czélszerűnek, sem kivihetőnek nem tartja, ugyanazért Schvarcz hat. javaslatát nem fogadhatja el. (Helyeslés jobbfelől). Csengery Antal : T. ház ! Mindenekelőtt, habár hívatlanul, azon interpellációra felelek, melyet Schwarcz Gyula t. képviselőtársám és most a miniszer úrhoz intézett. Nevezetesen ő azt mondja, hogy van-e oly eljárás, ahol a pályaműveket ugyanazok írják és ítélik ? Igen, ily eljárás a világban minden akadémián létezik, és senkinek sem jutott eszébe az akadémiát gyanúsítani azzal, hogy az odaítélésben részrehajlóan vagy helytelenül járt el Én azt hiszem, tehát ! hogy habár elismerem, hogy vannak a törvény végrehajtása körül a közoktatás terén mulasztások, a ministérium azon megtámadás ellenében, melyet én most Schwarcz Gyula t. képv.társam intézett ellene, erősebb téren nem állott, mint épen a tankönyvek készítése kérdésében. Már előadta a t. minister úr azt, hogy megboldogult előde igen helyesen úgy intézkedett a tankönyvek készítése körül, hogy a bizottság, természetesen a ministériumból kiküldött biztos vezetése alatt az egész országban ismert nevezetesebb paedagogiai képességekből állíttassék elő, mely bizottság ezen tankönyvek készítésének alapelveit megállapítsa, és az ezen alapelveken készített műveket megítélje. Ha igaz az, — amit tagadni nem lehet, — hogy a népoktatás terén csakugyan a legtöbb képességet tanúsított egyénekből állíttatott össze azon nem szűkebb körű enquête, melyet a t. minister urak összehívtak tankönyvek készítésére , akkor, tehát nem lehet felhozni ezen bizottság ellen azon vádakat, melyeket épen most hallottunk. Én olvastam azon vádakat, de részemről a lapok ezen vádjaira igen keveset adtam és adok jelenleg is,, mert én az eredményből ítélem meg az enquête munkásságát és sem a t. felszólaló, sem a hírlapok nem mondták meg egy szóval sem, hogy roszak lennének azon könyvek, melyeket ama bizottság elfogad. Sőt ellenkezőleg, t. ház, azon tankönyvek kivétel nélkül igen jeles művek, és azért a ministerium nem megtámadást, hanem épen köszönetet érdemel mind a lapok, mind a tanügy barátjai részéről. (Helyeslés jobb felől). Ami Schvarcz Gyula t. barátom azon nézetét illeti, mely a közoktatási törvény revisiójáról és egy nagy nemzeti kölcsönnek közoktatási czélokra felvételéről szól, e felszólalás kétségkívül a tanügy iránti nemes buzgalom eredménye, de abban másfelől azon türelmetlenség nyilatkozik, mely a gyümölcsöt minél előbb szedni óhajtván, akkor rázza a fát, midőn a gyümölcs még éretlen. Már a t. közoktatási miniszer úr kiemelte az általános vita bezárása alkalmával tartott beszédében, hogy a közoktatás ügye az, melyben rögtönzésnek nincs helye. Pompejus elmondhatta, hogy egy lábtoppantására légiók állanak elő. Igaza volt, de hiába toppant a képviselőház bármily nagyot, és hiába vesz fel bármily nagy kölcsönt, a tanárok azon seregét, mely a közoktatáshoz szükséges, egyszerre, rögtönözve nem állíthatja elő. (ügy van !). Ezen téren tehát bizonyos türelmetlenséggel, hogy úgy mondjam fordrozni a dolgot gyakran többet árt az ügynek, mint használ. (Élénk helyeslés). Legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy nem csak azon mulasztásokért, melyek az országban a törvény végrehajtása körül elkövettetnek, lehet vádat emelni, hanem egyes tanfelügyelők eljárása is — nem mondom mindnyájáról, mert vannak többen általam is. tanfelügyelők — de egyes tanfelügyelők tapintatlan eljárása is sokat ártott a törvény végrehajtásának. Hogy a törvény végrehajtását nem lehet oly mérvben siettetni, mint azt nemes buzgalmunkban és a tanügy iránti lelkesedésünkben óhajtanók, erre nézve csak egy példát említek fel. (Halljuk !) A közoktatási törvényben egy oly átalános elv van kimondva, melynek kimondására Francziaország még nem érett meg, melyben tehát Magyarország törvényhozása előtte jár nemcsak Francziaországnak, hanem előtte jár Angliának is, és ez az átalános tankötelezettség elve. (Helyeslés.) Méltóztassanak megkisérleni azon sanctiót, mely ártörvényben foglaltatik, és amelyet a t. képviselő úr a törvényben nem lát, holott benne vannak a megintések sőt büntetések is, de méltóztassék megkisérleni azon sanctio szigorú alkalmazását, mely a törvényben foglaltatik, a törvény ezen rendelete végrehajtását és mit fognak találni ? . Vegyük csak Buda-Pestet. Pest városa roppant áldozatokat hozott a közoktatás terén, pár év alatt 300.000 írtra emelte fel rendes közoktatási költségeit, és ezen évre előirányzott közoktatási költsége meghaladja a 800.000 frtot, tehát nagyobb összeg, mint amit a t. ház az összes ország közoktatására megszavazott, és ha Pesten mindamellett, hogy évről évre ezen nagy áldozatok árán it meg új iskolák állíttatnak fel, ma próbálnék végrehajtani az általános tankötelezettséget, igen nehéz állásba jönne Pest városa. Nevezetesen a tanköteles gyermekek nagy részének befogadására még helyiségekkel sem rendelkezhetik, annál kevésbbé kellő tanerőkkel. Könnyű azt mondani : miért nem szaporítjuk a praeparandiákat, hogy minél több tanerőket állítsunk elő évenként. Hiszen kérem a praeparandiák előállítására is tanerők szükségesek és pedig oly tanerők, akiket még nehezebb kapni, mint az elemi iskolák számára. (Úgy van !) És biztosítom a t. házat, hogy ezen a téren, ha nagyon siettetni akarjuk a dolgokat, nem érünk ezért. Az eredmény az lesz egy bizonyos ponton túl, mely már most is közel áll, hogy minden praeparandia, mely felállíttatik, silányabb éssilányabb lesz azon tanerők hiányában, akiknek a népoktatókat kellene nevelni. Ézen ezen szakban bírunk legkevesebb képzettséggel, épen az ily egyénét vannak legkevesebb számmal az országban ; annyi képzettséggel nem bírnak, hogy a tanítás mesterségét képesek lennének tanítványaikba átplántálni. Tehát itt rögtönözni nem lehet. Azt mondtam közelebb, hogy hálát adhat a nemzet az istennek, ha közoktatási törvényünk 50 év alatt végre lesz hajtva, és ezt ismétlem, és e tekintetben — elvonatkozva az eszközöktől, melyekkel Magyarország rendelkezhetik, — előttem áll Poroszország példája, hol mint méltóztatnak tudni, a múlt században hozatott egy iskolai törvény, mely a mienktől elveire nézve igen különbözik éspedig nem előnyösen különbözik. Ezen törvényről csak nem rég írta Gneist, hogy ezen törvény máig sincs végrehajtva Poroszországban. Említhetném Francziaország közoktatási törvényét, mely szintén nem mérkőzhetik a mienkkel és melyet, ha jól emlékszem, 1833-ben terjesztett be Guizot. És hogy ezen törvény mennyire van végrehajtva, méltóztatnak látni Duruy minister adataiból és az enquetek jelentéseiből, melyek e tekintetben közelebb Francziaországban közzététettek. Hivatkozom csupán azon vitákra, melyek most folynak a franczia kamarában. Részemről tehát azt hiszem, tehát, hogy ezen sanctio alkalmazásának ideje oly mérvben, mint azt t. barátom Schwarcz Gyula említette, még Magyarországon nem érkezett el. Jóakarattal, buzdítással, serkentéssel, előnyök nyújtásával az állam részéről sokkal többet tehetünk e téren, mint büntető rendszabályokkal, vagy a törvénynek olyatén revisiójával, milyent. barátom Schwarcz Gyur