Budapesti Közlöny, 1872. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1872-03-01 / 49. szám

kebelében a hála és elismerés érzelme, és ebbeli értelmének azáltal adott kifejezést, hogy nagy­méltóságodat, fővárosunk felvirágoztatása iránt ta­núsított kitűnő érdemeiért, egyhangúlag Pest vá­rosa díszpolgárává választotta. Fogadja nagyméltóságod e kiváló megtisztel­tetést és e polgári oklevelet kedvesen, s tartson meg bennünket továbbra is nagyrabecsült jóindu­latában.“ Andrása Gyula gróf a küldöttség éljenzése közt a fényesen kiállított oklevelet átvévén, körül­belül igy válaszolt a küldöttségnek : „Ez alkalommal, midőn önök küldőik megbízá­sából nagy megtiszteltetésben részesítenek, legyen szabad csak annyit mondanom, hogy ha ez azon érdemekért történik, melyeket tisztelt szónokuk legnagyobb részben nekem tulajdonít, én minden álszerénység mellőzésével kénytelen vagyok kije­lenteni, hogy az elért eredményeket nem magam­nak tulajdoníthatom. Én csak egyik szorgalmas és buzgó, de csak egyik munkatárs voltam. A­mint e fényes okirat tartalmából látom, Pest városa érdemesül rója fel, hogy mint miniszter­­elnök több ízben kifejeztem azon meggyőződést, miszerint az ország kötelességeihez tartozik, a fő­város fejlődését elősegíteni és e czélra áldozato­kat is hozni. Ez nem érdem, hanem meggyőződés, és e meggyőződés bennem máig sem változott. A­mit az ország a fővárosért tesz, azt nem a fővá­rosnak teszi, hanem magának az egésznek. De ez nem lehet érdem, mert én érdemnek csak azt ismerem el, a­mi jutalmat nem keres, és nem kap. De én kétszeresen meg vagyok jutalmazva, először az eredmény által, másodszor azon fölötte rokonszenves érzelmek által, melyeket önök nekem­­ ma újólag kifejeztek. Örömmel látom a főváros­­ emelkedését minden irányban; örömmel azt, hogy azon tervek, melyeket együtt érleltünk, melyek azonban sokáig mint valami elérhetlen czél tekin­tettek, ma már nagy részben legalább foganatba vétettek, hogy meg nem akadtak, hanem kiegé­szítik magukat, mert ily művet félben hagyni nem lehet. Meg is vagyok győződve, hogy sem a kor­mány, sem a törvényhozás, sem Pest városa nem fogják félbenhagyni, így tehát csekély fáradozásaimért kétszeresen látom magamat megjutalmazva, és önöket csak arra kérem, hogy küldőiknek mély hálás köszöne­­temet fejezzék ki, és jelentsék ki nekik, hogy azon érzelmek, melyek Pest városát ezen kitüntetésre bírták, olyanok, melyekre mindenkor büszke leszek.“ Andrásy gróf azután a küldöttség egyes tagjait magának bemutattatván, miután még a remek ki­állítású diplomát részletesebben megtekintette — hosszabb és részletes értekezésbe bocsátkozott velük Pestváros és különösen a szépítési tervek ügyei fölött, mire majdnem félórai beszélgetés után a küldöttségtől szívélyes búcsút vett. Höflmayer Károly ur f. 1872-dik évi február 1-én is, miként a múlt években, az általa alapított, a cs. kir. Fensége Albrecht főherczeg ur tábor­szernagy védnöksége alatt álló rokkant-alapit­­vány javára a cs. kir. redoute-termekben álarczos bált rendezett, s ezen bálnak 4550 frtnyi tiszta jövedelmét egységes államkötvényekben és 12 frt 50 krnyi összeggel megtoldva, mint 7 ik részletet az említett alapítvány számára a közös hadügy­­ministeriumnak átnyújtotta. Midőn ezen adomány alapitványszerü ren­deltetési helyére eljuttatik,­­ kellemesen indítva érzi magát a közös hadügyi ministerium, a neve­zett alapitónak ezen újabb hazafias adományáért ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CDXLVIII. ÜLÉSE 1872. febr. 29 én délelőtt 10 órakor. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Jámbor Pál és Sze­­niczey Ödön. A kormány részéről jelen vannak : Tóth Vil­mos,Bittó István, Gr. Ló­svay Menyhért mi­nisterek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Vécsey Tamás: Benyújtja Lubló városának kérvényét, melyben esedeznek, hogy 49-ben az ország érdekében tett kiadásaik kárpótoltassanak. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Hajdú Ignácz előadó: Jelentést tesz a közp. bizottság részéről a telepítvényekre vonatkozó törvjavaslatra a főrendek által tett módosítványok iránt. Pulszky Ágost előadó: Jelentést tesz a közp. biz. részéről a kolozsvári egyetemre vonat­kozó törvjavaslatot illetőleg. Mindkét jelentés ki fog nyomatni. Gaál István : az állandó igazoló ksz. jelentése folytán a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltatik és az I. osztályba soroztatik. Következik a napirend: A választási törvény­­­­javaslat feletti általános tárgyalásnak folytatása. Plathy György : Nem fogadja el a törvényja­vaslatot, mert az a szavazási jogot nem terjeszti ki, nem felel meg egy törvényről képzett nagy fogalomnak, s mert az zavart fog okozni. Pártolja Tisza hat. javaslatát. Horváth Sándor : A tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatot a reaktió előmozdítójának tekinti. Ha a kormány annyira fél választási jegyet adni a nép kezébe, miért mert neki adni puskát, hisz ez elsülhet, míg a választási jegy nem Szóló Pap Zsigmond beszédét, ki először a törvényjavaslat hibáit sorolá fel, azután azt mégis elfogadó, az örökkévalóság jelképzésére már évszázadok óta alkalmazott, önnön farkát maró kígyóul jel­lemzi, mert nézete szerint beszédének feje megha­rapta farkát, (Derültség) sőt a­mi még csodálato­sabb : farkával harapta meg fejét. (Elénk derült­ség.) Szilágyi Dezső beszédére reflektálva, szóló azon nézetben van, hogy Szilágyinak vagy el kellett volna fogadni­a Irányi indítványát, vagy Tisza Kálmánét; de hogy akkor, midőn azt mondja Irá­nyinak, hogy az övé sok, ne fogadja el a keve­sebbet sem, ennek nincs értelme. (Fölkiáltások a jobboldalon ! Hol itt a logh­a!) Pártolja egyébiránt Tisza K. kat. javaslatát. Patay István : Megrója a miniszereket, hogy nincsenek jelen, s nem tartják érdemesnek a be­szédek meghallgatását. A jelen törvényjavaslatról már annyit beszéltek, hogy nehéz volna ismét­lésbe nem esni, de hogy azzal se vádoltassék, hogy választóival koketh­oz nagyon röviden kívánja kije­lenteni, miért nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Halljuk, még­pedig harag nélkül. Derültség.) A 48-as törvényekből meghagyatott a törvényja­vaslatban az, a­mi hibás, sőt még kiszélesíttetett, hogy, minél több búvó ajtó maradjon a választások­nál. Ő az ily törvényjavaslatot, mint már kijelenté az osztályülésben is, összehasonlító a lyukas csiz­mával (Nagy derültség), abba a sár be is megy, ki is jön, a lábon csak­is a piszok marad. (Derült­ség) Ő visszautasítja a törvényjavaslatot, és hogy magában ne maradjon Vukovics képviselő úr fel­szólítja a kormányt, csináltasson becsületes új csizmát, melyet a becsületes magyar ember, ha az alkotmányos ösvényen járni akar, felhúzva, sza­badon élvezhesse a választási jogot. Ezt akarja ő. Ő a túlvilágra, hova Papp Zsig­mond képviselő úr akar menni, — vele ugyan nem is menne, (Derültség) nem akarja ott keresni a tökéletes igazságot, nem is akar az ő légha­jójában a jövő reményeiről álmodozni, hanem neki ha visszagondol a múlt választási törvényre, az nem kell, mert elmondhatja róla: „múltadban nincs öröm“ ; ha pedig elfogadtatik azon törvény­­javaslat, mely előttünk fekszik és a­melyben egy árva szó sincs arról, hogy a vesztegetések meg­­bü­ntettetnek, bízvást elmondhatja azt is, hogy „jö­­vődben nincs remény.“ Neki tehát nem marad egyéb hátra, mint az Irányi Dániel képviselő­társa által beadott és általa is aláírt határozati javaslatra szavazni, a­mit ezennel tesz is , de mielőtt bevégezné beszé­dét, a belügyminiszernek még azt kívánja mon­dani : a­milyen jogtalanul ide parancsolták a mi­­nisteriális hivatalnokokat szavazni mindannyiszor, most jogosan parancsolják őket — emlékeztetve még esküjükkel pecsételt hivatalos kötelességek teljesítésére is, — innen ki és akkor oly büszkén a bársony­székre mutatva a minister úr nem fogja tárczáját e törv.­javaslat elfogadásához kötni. (Helyeslés a szélső baloldalon). Makray László : Üdvözli az erdélyi úgyneve­zett armalista nemesek választási jogát s a tör­vényjavaslat illető pontjairól elismerőleg nyilat­kozik. A többi szakaszok azonban őt ki nem elé­gíthetik s azért Tisza K. határozati javaslatára szavaz. (Balról éljenzés). Kiss János : Az általános szavazást kivánjaj a törvényjavaslat őt nem elégíti ki, mert az a nép jogait nem tiszteli. Nem pártolhatja tehát azt, hanem hozzájárul Iványi határozati javaslatához. (Szélső­balról éljenzés). Szomjas József : Elismeri azt, hogy a 48-iki választási törvényt hiányainál fogva meg kell vál­toztatni, de az előterjesztett törvényjavaslatban czélzott változások nézete szerint nem kielégítők. A kormány által előterjesztett javaslat csak némi­­kép kívánja a reformot, nagyobbrészt csak arra van irányozva, hogy a kormánypárt a legközelebbi választásnál győzedelmeskedjék, s ismét többségre jusson. Ő e tekintetben a kormányt nem kívánja pártolni, nem is járul a törvényjavaslathoz, hanem Tisza hat. javaslatát fogadja el. B. Podmaniczky Frigyes : A választási tvja­­vaslat, akár fogadtassák el az, akár pedig elvet­tessék, oly fontos, hogy aziránt szavazatát indo­kolni ő is szükségesnek tartja. Szaló kijelenti ez­után, hogy Tisza hat­ javaslatát fogadja el, mert a törvényjavaslattal nincs megelégedve. A kormány rég érezte a választási törvény megváltoztatásának szükségét: ha a változások nem lehetnek gyökeresek, úgy terjesztette volna csu­pán póttörvényt elő aziránt, mikép javíttassák a választók összeírási módozata,a többit pedig hagyta volna a 48-iki törvény szerint változatlanul.­­A jelen törvényjavaslatot már csak azért sem fogadhatja el, mert a parlamentarismusnak őszinte barátja; mindamellett nem oszthatja azok nézetét, kik az általános szavazatot kívánják, hanem igen­is kívánja a lehető kicsiny censust. Szólni kíván még az incompatibilitásról, mely törvényjavaslat, ha alkottatni fog, szeretné, hogy minél rövidebb legyen. Mondassék ki abban az, hogy kormányhivatalnok a miniszer és államtitkár kivételével, képviselő nem lehet, s hogy a lelké­szek a katonákkal egy sorban állanak. Mi a titkos szavazást illeti, valóban felkiálthat azon példabe­széddel : „Isten ments meg barátaimtól.“ (Balról helyeslés). Kemény Mihály : Rövid megjegyzései után ki­jelenti, hogy Tisza határozati javaslatát pártolja. Elnök : az ülést 5 perczre felfüggeszti. — Szü­net után a ház nem lévén határozatképes, Csanády Sándor a katalógus felolvasását kivánja. Elnök elrendeli a képviselők megszámlálását. A meg­számlálás közt a ház határozatképes lett, és a vita tovább folytattatott. Helfy Ignácz szól Irányi határozati javaslata, Rónay János Tisza határozati javaslata, Táncsics Mihály és Pavlovits István pedig Irányi határozati javaslata mellett. Felolvastatik ezután az Ő Felsége által szentesí­tett ipartörvény, mi hasonló kihirdetés végett a fő­rendekhez fog átküldetni. Ülés vége d u. 3 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor, legmelegebb köszönetét ezennel nyilvánosan ki­fejezni. Bécs, február 19-én 1872.

Next