Budapesti Közlöny, 1872. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1872-11-21 / 267. szám

Elnök bemutatja végre Dengl József és érdek­­társai folyamodványát, melyben az állatok Arad város közgyűlésének a szarvasmarha, ló és sertés hetivásárt áthelyező határozata ellen a belügy­­ministériumhoz benyújtott felfolyamodást a kama­ra részéről pártoltatni kérik. Elnök azon nézetben van, hogy a kamara e lépést, melyre felkéretett, nem teheti meg, miután az ügy nem tartozik ha­tásköréhez, s nem helyeslené a város belügyeibe való avatkozást. Lusztig Zs. és Domány J. k. tagok ez ügyet fon­tosnak és a kamara hatásköréhez tartozónak vélik, míg Bettelheim V. alelnök, Neuman E . Pollák K.­­ kamarai tagok és Rei­hardt János levelező tag elnök véleményéhez járulnak. Mire a többség a­­ felfolyamodást a kamara által nem pártolhatónak mondja ki.­­ A titkár havi jelentésében előadja a kamarai irodának tevékenységét az utolsó teljes ülés óta . s jelenti, hogy a jegyző­könyv határozatai mind tel­­­jesedésbe mentek s hogy a távirdaü­gyben kikü­l­­­­dött bizottság feladatának megfelelvén, a felirat a kormánynak felterjesztetett és gr. Ráday Gedeon Arad országgyűlési képviselője annak támogatá­sára kéretett fel. A kamarai illetékek kivetésénél alapul szolgáló kulcs, miután az adójegyzékeket végre Hunyad megye is beküldötte, a titkár által kiszámíttatott. E számítás szerint a kamara Aradon kívüli kerü­letében lévő kereskedők és iparosok összesen 112,426 frt 51 krt fizetnek személyes kereseti­ és jö­vedelmi adó fejében, az Arad által nem fedezett költségvetési­ többlet ez összegnek 3% át tenné, a titkár véleménye szerint azonban szükséges vol­na a költségvetés egész összegének behajtását az által biztosítani, hogy 1000 főt tartalék képen vé­tessék fel, és így a kulcsot 4% -an kellene meg-­­ állapítani. A titkár jelentése tudom­ásul vétetvén, az abban tett indítvány elfogadtatik. Erre a napirend vétetett föl. 1. A pesti kereskedelmi és iparkamra azon bi­zottsága, melyet a tavaly Pesten ülésezett egyete-­­­mes gyűlés a kamarai reformjavaslat szerkeszté­sére kért fel, az aradi kamarától a nevezett egye­temes gyűlés jegyzőkönyvére vonatkozó vélemé­­­nyét kérvén, miután azt a kiküldött bizottság beí­­hatóan tanulmányozta volna, véleményét a teljes ülés elé terjeszti. A javaslat részletes vita alapjául elfogadtatván,­ pontonkint felolvastatik. A bizottság a kamarai fedezet behajtásának je­­lenleg dívó módozatát, miután az az intézményt eredeti hivatásától legnagyobb részt elvonja és a legbuzgóbb törekvést is meghiúsítja, elvetendőnek találja és csatlakozik a pesti kamara azon indít­ványához, mely szerint a kamara összes szükség­ ,­lete az országos költségvetésbe lenne felveendő. . Az eddigi választási módozat fenntartását szüksé­­­­gesnek tartja, de oly módosítással, hogy annak vezetése a közigazgatási hatóságok közreműkö­­­­dése mellett a kamarára ruháztassék. Helyesnek vélné a beltagok hat évre történen­ i­dő választását oly formán, hogy a sok fele első alka­lommal sorshúzás, később pedig minden harmad­­­dik évben tagsági idősbség szerint kilépvén, újra­­­választható legyen. Ha pedig az elnökök egyike­­ lép ki, időközben helyettesítésnek és a választá­­­­sok bevégezte után tartandó első teljes ülésen len­­í­ne az elnökválasztásnak helye. A bizottság a kül-­i tagok intézményét meg akarja tartani, de azok­­ választását kisebb kerületekre kívánja szorítani.­­ A választásokat a vidéken is a kamara és pedig­­ akármely tagjának kiküldése által volna hivatva­­ a hatóságok közreműködése mellett vezetni. A­­ kültagok azon teljes ülésen, melyen az évi jelent­­­tés tárgyaltatik, költségünknek a kamara általi­­ megtérítése mellett, kötelesek lennének megjelen­­­ni. A bizottság véleménye szerint a kamarákat­­ mindenütt, hol kellő értelmiség mutatkozik, sza­­­porítani kellene. E részben a kamarai tör­vény elég szabad tért enged a kormánynak, de az e jogának nagyobb mérvű gyakorlására volna fel­kérendő. A bizottság a kamarák egymáshoz kö­zelebb való hozását oly módon véli előmozdíthatni, ha a törvényben kimondatik, hogy azok minden évben rendesen egyetemes évi gyűlést tartanak, ezenkívül a kamarának többsége vagy a kormány kívonatára az egyetemes gyűlést mindig össze kel­lene hívni. A gyűlés elnökét maga választaná, az egybehívás azonban mind a három esetben a kor­mány feladata lenne. A munkálat e pontja felett hosszabb vita fejlő­dött ki. Lukácsi M. levelező tag helyesebbnek tartaná, ha az évi gyűlések mindig más kamara székhe­lyén tartatnának, másrészt pedig nézete szerint czélszerűbb volna azok egybehívásával egy, az összes kamarák képviselői által megválasztott közeget megbízni. Bing B. kamarai tag az összehívást az egyik egyetemes gyűlésén a jövő gyűlés vezetésére elő­­legesen választott elnökre kívánná ruházni. A titkár Lukácsi M. levelező tag első indítvá­nyát, mely szerint az egyetemes gyűlés minden év­ben másutt jönne össze, nem pártolhatja, bár a bi­zottság ülésén ő is tette ezen javaslatot, de ott meggyőző­tett arról, hogy az egyetemes gyűlésnek érdekében fekszik, mikép nem egy egyszerű kor­mánybiztos, hanem a kormány egyik mérvadó factora jelenlétében tanácskozzék. Annál szíveseb­ben csatlakozik a másik indítványhoz, mert a ka­marák évi gyűlésében nyilvánuló öntevékenységét és kezdeményezési jogát a gyűlések összehívásáról való rendelkeztetés által is el akarja ismerni és ezen mozgalomnak a jogosult önállóság színét kölcsönözni. És e tekintetben, mert az eljárást szabatosan formulázta, Bing B. kamarai tag indít­ványához járul. HELYHATÓSÁG. Az állandó cholerabizottság keddi ülésében Ha­lász tiszti főorvos a járvány állásáról következő jelentést tett: tegnaptól ma reggelig összesen 28 esettel történt szaporulat, van tehát 191, ezek kö­zül gyógyult 8, meghalt 13. Ma reggeltől estig a belvárosból 0, Terézvárosból 4, Lipótvárosból 0, Józsefvárosból 1, Ferenczvárosból 0, Kőbányán 1, összesen 6 eset. A pesti majorosok, kik a vízzel és más kárté­kony anyagokkal kevert tejet szokták behozni a Ferenczvárosból, a bizottság azon határozatát ké­rik feloldani, mely szerint kocsijaikkal nem sza­bad nekik a város utczáin hosszabb ideig meg­állni. A bizottság feloldatni kért határozatában csak azt mondván ki, hogy vidéki kocsisnak soha nem szabad a dunaparton állást tartani és ott etet­ni, a tejárusokra ezen tilalmat nem terjesztette ki, miután azok a Ferenczvárosban lakván, a tejszál­­­­lítás közben úgy sem szoktak etetni; ők tehát nem fognak kiparancsoltatni a városból, hanem köte­­­­­­lesek a lótrágyát eltisztítani és moslékoshordótn­s nem szabad kocsijukon vinniök.­­­­ Stern Mór tanító panaszt emel, hogy múlt éjjel,­­ a Rombach-utczában a 12. sz. házban choleraeset:­­ fordulván elő, a beteghez orvost hivtak, de ez ke-­­reken kimondá, hogy nem megy. Panaszró az ill­­­tető orvos nevét fel nem említvén s a bizottság az illetőt csak akkor vonhatván felelősségre, ha az a­­­záros által kinevezett cholera-orvos volna, a pa­­­­­asz egyszerűen félretétetik. Fromm Pál lipótvárosi­­ bizottsági elnök bejelenti, hogy a külső nádor-tt­­s­­zában a házak, fabódék és disznóólak annyira­­ túl vannak népesítve, hogy ezen állapotokat többé­­ tűrni nem lehet. E bajon segítendő, a bizottság háromféle javaslatot tesz: helyeztessenek el a­­ munkások a túlnépesült szobákból ideiglenesen a­­ municipális bank által bontás alá vett házakba; ; tétessék intézkedés, hogy a Lipótváros külső részén fabódék emeltessenek, később pedig szilárdabb­­ munkáslakokkal pótoltassanak. — Hasonló jelen-­­­tést tesznek a Józsefvárosból.— Ólakban és putri- i­­zerü helyiségekben 160 napszámos van össze-­­ zsúfolva akkora helyen, hol 40 ember lenne csak­­ elhelyezhető. — Simon Flórent utal azon abnor­­mis helyzetre, melybe a főváros a napszámosok aránytalan megszaporodása által jutott, eltolón- s ezoztatni, vagy szétszórni őket nem lehet, a delo­­i girozás sem eszközölhető, mert nincs hova. Itt in­­­téz­kedni kell, hogy olyan épületek állíttassanak fel­­ rögtön, melyekben a napszámosok százait el lehet­­ helyezni éjjelre. Gondoskodva van erről Berlin­ben is, hol pajtaszerű épületeket emelnek a mun­kások elszállásolására. Ajánlja az ügyet a bizott­­­­ság figyelmébe, és kéri, hogy a holnapi közgyűlé­sen e tárgyban a közgyűléshez beadandó kérvényt pártolja. Máttyás czélszerű­nek találja, hogy a nap­számosok a municipális bank által lebontatni szándékolt házakba elhelyeztessenek, de a delo­­gh­ozás semmi szín alatt ne történjék a hatósági formája alatt. A munkáslakók hiánya régi kérdés, melynek megoldása máig sem sikerült; nézete szerint nem áll az, hogy a napszámosok nem kap­nának jó éjjeli szállást, mert feltehető, hogy azok ssak olyan helyeket keresnek fel, melyek az épít­kezésekhez közel fekszenek, vagy nagyon olcsók. Balász a lipótvárosi állapotoknál még sokkal rosszabbat ismer. Hosszas vita után a bizottság abban állapodott meg hogy ezen borzasztó hely­zetre figyelmeztetni fogja a közgyűlést, és kérni fogja, hogy a lipótvárosi bizottság idevonatkozó előterjesztését tüzetesen tárgyalja, egyúttal meg­bízza a kerületi bizottságokat, hogy a napszámo­sok elhelyezésére helyiségeket keressenek és je­­entsék be: találhatók-e ilyenek vagy sem. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Lembergben a bizottmány válaszfelirati javas­atában ez mondatik : A tartománygyűlés tiszte­­lttel megújítja a trón iránti hűség kifejezését, bízik a császári kegyben, s Ő Felségétől oltalmat és segélyt óhajt az országot sújtó kellemetlen hely­zetben. Négy év előtt a tartománygyűlés form­­­ázta a tartomány kifejlődése végett s feltételek alapjait és azokat mindenkor ismétlé. Az 1871. decz. 28-iki császári trónbeszéd reményt ébresz­tett az oly sokáig elhúzódott ügynek kedvező el­­ntézése iránt, miután az a legfontosabb állami szükségletek közt talált megemlítésre, s miután az illám hatalmi állásának s a birodalmi egység­nek Galicziában nincsenek ellenfelei, hanem csu­lán készséges s mély meggyőződésű védelmezői. Fájdalom, azt látja a tartománygyűlés, hogy ezen,­­ tartományra és a birodalomra nézve oly fontos így oly előítéletekre és nehézségekre talál, me­­yek alkalmasak Ő Felsége nemeslelkű szándé­kait meghiúsítani. Eközben a tartomány kárt szen­ved a csekély s határozatlan autonómiai állás,­­ az Örökös Provisorium által. A törvény homályos­­ságai s az illetékességi összeütközések minden oldalról megbénítják a törvényhozási és közigaz­gatási tevékenységet. A bejelentett választási re­­formtervek különböző magyarázatokat és aggo­­­almakat idéznek elő. A galicziai tartománygyűlés az Ő Felsége által jaram­írozott tartományi statútum által a birodal­­mi tanácsba való követküldés jogával bír ; ezen artormánygyülési jogot annak megjegyzése nél- Lül érinteni annyit jelentene, mint a rendnek fen­­illó alapjait megsemmisíteni s az alkotmányjo­gát aláásni. Ő Felsége igazságérzetében bízva a­artománygyülés, a tartományt a császári osta­­omra hagyja, isten áldását kérvén ki. Lemberg, nov. 19. A tartománygyűlés dec. 10-én fog bezáratni. Czernowicz, novemb. 19. Az ülés megnyíltával az országos kapitány, a császárné nevenapja skalméból kifejezést ad a legmagasb uralkodó láz iránti benső lojalitás, hűség és hódolat ér­elmeinek, és felhatalmaztatni kéri magát, hogy a szerencsekivánatokat táviratilag legfelsőbb helyre juttathassa. A császárnéra mondott éljen a képviselőknél elkes viszhangra talált. Dr. Tomasczuk a nép­­skolai egylet kérvénye nyomán, az iskolai bi­­ottmány nevében indítványozza. A népiskolákra és iskolatanítók jogviszonyá­nak szabályozására vonatkozólag a kormány által az 1869-ki ülésszakban beterjesztett javas­at feletti tanácskozás újra felvétetik, és az e­ekintetben választott bizottmány megbizatik, hogy az idevonatkozó törvényjavaslatot minél előbb terjeszsze be. Az elnök melegen ajánlja ezen indítvány el­­ogadását és biztosít, hogy a kormány a méltá­­nyos kivonatokat tekintetbe veendi. Egyelőre 5 ívre 500.000 főt fog engedélyeztetni a vallás­­i lapból a nyilvános iskolák javadalmazására. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Zára, nov. 19. Az alkotmánypárti minoritás megint nem jelent meg a tartomángyülésben, let egyátalában nem fog többé részt venni az ülésekben. Troppau, nov. 19. Miután a tartománygyül­és tagjai a császárnéra, nevenapja alkalmából * *

Next