Budapesti Közlöny, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-11 / 208. szám
Az 1873. évi bécsi világkiállítás vezérigazgatója a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által kiküldött biztos hozzájárulása és ellenjegyzése mellett az 1872: XXIV. t. sz. és az 1872. évi november 13-án kelt osztrák törvény alapján 1873. évi május hó 7-én azon évi deczember 31-ig érvényes s szabadalmi oltalmul szolgáló következő védelmi igazolványokat állított ki: (Folytatás.) 266. sz. Báró Steinacker, porosz-sziléziai lichtenaui földbirtokosnak, legújabb belszerkezetű téglakemenczékre, 1873. junius 23-ától. Kelt Bécsben, 1873. augustus hó 20-án. 267. sz. Bryant Broomer György észak-amerikai syrakusi gépésznek, javított szerkezetű sajtókra, 1873. julius 30-ától. Kelt Bécsben, 1873. augustus 25-én. 268. sz. Reichert Eduárd bécsi fémáru gyámoknak tej- és kávé-forraló-gépre, 1873. ápr. 30 ától. Kelt Bécsben, 1873. September 2-án. (Folytatjuk.) AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉKNEK JELENTÉSE. a Magyar- és Horvát-Szlavonországok között 1869. és 1870. évekre létrejött leszámolás tárgyalásának eredményéről. (Folytatás.) A kiegyezési törvény Horvát-Szlavonországokat illetőleg az állami kiadásokat három részre osztja : a) a Magyar- és Horvát-Szlavonországokat közösen megillető kiadások, melyekhez Horvát-Szlavonországok 64.407,779 %-al tartoznak járulni; b) azon kiadások, melyek Horvát-Szlavonországok tiszta jövedelmeinek kiszámítása végett a nyers jövedelmekből mint kezelési költségek levonandók; c) Horvát-Szlavonországok beligazgatási költségei, melyek az évi 2.200.000 frtnyi átalányból fedezendők, és a leszámolás tárgyát nem képezik. Az állami számvevőszék véleménye szerint tehát mindenek előtt azon kérdés vár feleletre, várjon egy bizonyos nyugdíj a három kiadási csoport melyikének képezi tartozékát ? és az eredmény szerint vagy felveendő a leszámolásba, ha az a) b) alatti kiadások tartozékához sorolható,vagy egyszerűen kihagyandó abból, ha az a) c) alatti kiadások természetével bír. A jelenlegi viszonyoknál fogva a c) alatti,vagyis a 2.200.000 frtnyi átalányból fedezendő nyugdíjakhoz tartozóknak véljük azonban azokat, melyek az 1867. évi márczius hó 8-án a magyar és az osztrák ministerium között létrejött ideiglenes pénzügyi egyezmény alapján — Horvát-Szlavonországokban fizettetnek, habár az illető nyugdíjasok azon országokon kívül teljesített szolgálatokért élvezik is ama nyugdíjakat, mert: az említett pénzügyi egyezmény mely szerint az addig érvényben állott nyugdíjak a két állam közül azt terhelik, amelynek területén az egyezmény megkötésekor utalványozva voltak — a magyar ministérium által a Szt.István-korona összes országai nevében köttetett mindaddig, míg ez iránt törvényes intézkedés nem történik, és miután a nyugdíjkérdés eddig sem Magyarországra, sem Horvát-Szlavonországokra nézve törvényesen szabályozva nem lett, és ennélfogva amaz ideiglenes pénzügyi egyezmény az osztrák és magyar állam között a mai napig tényleg érvényben és gyakorlatban áll. A Horvát Szlavonországok ezen ideiglenes egyezmény elismerését annál kevésbé tagadhatják meg, mert midőn a horvát-szlavónországi autonóm kormány azon nyugdíjaknak megfizetését, melyek Horvát-Szlavonországokban teljesített szolgálatokért fizettetnek, most sem akarja elvállalni, önként az egyezmény jogi alapjára áll, azon különbséggel mindazonáltal, hogy az egyezménynek csakis kedvező eredményeit akarja elfogadni, a kedvezőtleneket pedig, a mennyiben az egyezmény szerint tartozik ama nyugdijakat megfizetni, melyek 1867. évben Horvát Szlavonországokban voltak folyósítva habár az illető Horvát-Szlavonországokon kívül szolgált is, magától elhárítani igyekszik. Azon kérdést illetőleg, melyek azon közös kiadások , amelyekhez Horvát-Szlavonországok 64.407,799%-al tartoznak járulni, a magyar kormány képviselői által kijelöltekből Horvát- Szlavónországok autonóm kormánya képviselői nem fogadták el a selmeczi akadémia, a pesti hajózási iskola, a statistikai hivatal, a népszámlálás és a „Ludovica“ honvédtiszti akadémiát illető kiadásokat, az országgyűlés költségeit pedig csakis annyiban ismerik el közösekül, amennyiben azok a horvát-szlavónországi képviselők napidíjai és szálláspénzeire vonatkoznak azon időre, míg e képviselőknek jelenléte a közös országgyűlésen okvetlenül szükséges, és az így elismert kiadásokat is Horvát-Szlavónországok nyers jövedelmeiből tartják leszámítandóknak. Az állami számvevőszék az országgyűlés költségeit Magyar- és Horvát-Szlavónországok között bármely arány szerint feloszthatóknak nem tartja, mert mellőzve, hogy épen a közös törvényhozás az, amely a magyar állam területi egységét leginkább képviseli, az 1868. évi XXX. törvénycikk 39-ik §-a világosan rendeli, hogy Horvát-Szlavon országok képviselőinek napdijai és szálláspénzei a közös állampénztárból fedezendők, — amely rendelet határozottan kizárja azt, hogy e költségek a horvát-szlavonországi nyers jövedelmekből legyenek fedezhetők, miután a nyers jövedelmekből úgy a törvény, mint a dolog természete szerint is csak oly kiadások vonhatók le, melyek ama jövedelmeknek közvetlen kezelési költségéül tekinthetők. A statistikai és a népszámlálási kiadásokat is olyanoknak tekintjük, melyek — miután a szükséges egyöntetűség tekintetéből az állam egész területére kiható egységes vezénylet alatt hajtandók végre,— a közös állami pénztárból fedezendők, következőleg Magyar- és Horvát-Szlavonországokat közösen érdeklik. Ellenben a selmeczi akadémiát és a pesti hajózási iskolát nem tekinthetjük közösügyieknek, miután a kiegyezési törvény a tanügyet a közös ügyek közé egyátalában nem sorolja; a „Ludovica“ honvédakadémia sem tekinthető addig a leszámolás tárgyát képező közös intézetnek, míg szükségletei saját alapítványainak jövedelmeiből fedeztetnek, mely utóbbiakban Horvát-Szlavonországoknak is megvan a maguk bizonyos része. Átalában véve azon elvre vonatkozólag, melyet a vegyes bizottság a közösenül tekintendő ügyek meghatározására nézve zsinórmértékül elfogadott, hogy t. i. mindazon kiadások, melyek az állami költségvetésben külön, mint horvát szlavónországi kiadások mutatják ki, a leszámolásban is mint Horvát-Szlavonországokat külön terhelő kiadások mutatandók ki, és mint ilyenek a nevezett országok jövedelmeiből levonandók, az állami számvevőszék e felfogást nem tartja összeegyeztethetőnek a kiegyezési törvény szellemével és betűivel, mert annak 13. §-a világosan azt rendeli, hogy Horvát-Szlavónországok összes tiszta jövedelmeiből mindenekelőtt azoknak beligazgatási szükség-letés fedezésére egyelőre megállapított 2 millió 200.000 forintnyi átalány levonandó, a maradvány pedig a közös költségek fedezésére fordítandó, és ezzel összhangzólag a 16. és 17. §. azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből 45 %/ a beligazgatási, 55% pedig a közös költségek fedezésére fordíttassék. Ebből világos, hogy a törvény Horvát-Szlavonországok jövedelmeit csak két részre osztja, az egyiket a beligazgatási, a másikat pedig a közös kiadások fedezeteül jelölvén ki. Horvát-Szlavonországokat külön terhelő más kiadásokról, mint már fentebb a nyugdíjkérdésnél megérintetett, a törvényben közvetve csak annyiban van szó, amennyiben a 13. §. tiszta jövedelemről szól, ami bizonyos költségek előzetes levonásátfeltételezi. A tiszta jövedelem fogalmából ugyanis az következik, hogy Horvát Szlavonországok jövedelmei nem a nyers bevételekkel, hanem az ezen bevételek valósításával szoros kapcsolatban álló kezelési költségek levonása után fennmaradt tiszta eredménynyel kerüljenek 45 és 55 % arányában osztás alá. A bizottság által felállított azon elv azonban, hogy mindaz, ami a költségvetési törvény szerint közvetlenül Horvát-Szlavonországok számára fizettetik, a nevezett országok nyers jövedelmeiből levonassék, ezen kiadásokat a kezelési költségek jellegével ruházza fel, márpedig p. o. a honvédség költsége, habár annak egy bizonyos része közvetlenül Horvát-Szlavonországok számára fizettetik is, kezelési költségnek mégsem tekinthető, miután ezen kiadások Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek valósításával összeköttetésben távolról sem állanak. Az állami számvevőszék nem tartja tehát a leszámolásnál követett azon eljárást helyesnek, mely szerint a törvény által közösnek jelölt honvédség költségei részben a közös, részben a Horvát-Szlavonországokat külön terhelő kiadások közé soroztattak, miután ezen kiadások, nézete szerint, kivétel nélkül a közösek sorába tartoznak. Megjegyzi még, hogy a bizottság által közösnek elismert honvédségi kiadások közül a csapatok kihagyattak ugyan, a leszámolásba azonban felvetettek, de, amint már fentebb mondatott, téves elkülönítés mellett. Végre azon előlegekre nézve, melyeket báró Rauch Levin horvát-szlavonországi bán a magyar pénzügyministernek 1867. évi rendelvényei folytán 116.000 frtig az állami pénztárból 1867. és 1868-ik években még a kiegyezési tárgyalások megindítása előtt felvett, az állami számvevőszék azon véleményben van, hogy ezen előlegek K. Rauch és a magyar kormány között elszámolási tárgyat képeznek ugyan, azonban az 1868. november 17-én szentesített XXX. törvényczikkben csak az 1869. évi jan. 1-től fogva megállapított és Horvát-Szlavonországok folyó szükségleteinek fedezésére rendelt átalánynyal semmiféle kapcsolatban nem állhatnak. Pesten, 1873. január 7-én. Gajzágó Salamon, s. k. Észrevételek a Horvát-Szlavonországok jövedelmeit illető 1869., 1870. és 1871. évi leszámoláshoz. Az 1868. XXX. törvényczikk 28. §-a értelmében a Horvát-Szlavonországok jövedelmeit illető leszámolás a magyar korona összes országainak zárszámadásaival egyidejűleg terjesztendő a magyar korona országainak közös törvényhozása elé. A törvény ezen rendeletének alapján az állami számvevőszék az 1871. évi junius 6 án, 235. sz. a. kelt átiratával felszólitá a pénzügyministeriumot, hogy ezen leszámolás eszközlése iránt intézkedjék. Noha az 1868. XXX. törvényczikk ki nem mondja, hogy ki által eszközöltessék a kérdéses leszámolás, és az 1870. XVII. törvényczikkben sincs kiemelve, hogy ezen leszámolás az állami számvevőszék teendőihez tartozik, a pénzügyministérium mégis azon nézetben volt, hogy a leszámolás eszközlésére csakis az állami számvevőszék lehet hivatva, mert a szóban lévő leszámolás tárgyát nemcsak a pénzügyministérium kezelése alatt álló egyenes és közvetett adók és egyéb közjövedelmek képezik, hanem abba azon költségek is foglalandók,melyeket az 1868. XXX. törvényczikk 11. §. értelmében Magyarország és Horvát-Szlavonországok között az említett törvényben közöseknek jelölt ügyek igényelnek, melyek tehát csak az egyes szakminiszerek által az állami számvevőszékhez közvetlenül beküldendő zárszámadásokban nyernek részletes kifejezést, s mert így az említett leszámolási művelet az állami számvevőszék által egybeállítandó állami zárszámadásoknak csak folyományát képezi. A pénzügyministerium tehát 1871. évi jul. 8-án 29,430. sz. a. az állami számvevőszékhez intézett átiratában ily értelemben válaszolt,mire azonban az állami számvevőszék 1871. évi jul. 26-án 291. sz. a. kelt átiratában oda nyilatkozott, hogy az állami számvevőszék feladata a törvény szellemének megfelelőleg nem közigazgatási teendőkben,hanem épen azok ellenőrzésében állván, a mondott leszámolás eszközlését nem tarthatja feladatának. Egyúttal azon javaslattal lépett a miniszertanács elé,hogy e leszámolás eszközlése,illetőleg az annál irányadóul szolgáló alapelvek megállapítása czéljából a pénzügyi-, közlekedési-, kereskedelmi-, és a horvátszlavón miniszerek, valamint a horvát-szlavén autonóm kormány megbízottjaiból, nemkülönben