Budapesti Közlöny, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-16 / 212. szám

TÖRVÉNYKEZÉS. Fegyelmi tárgyalás. A pesti kir. ítélő tábla fegyelmi bírósága előtt 1. évi September hó 6-án szóbeli nyilvános tárgyalás tartatott. A tárgyalást Ráth Károly, kir. it. táblai alelnök vezette. A közvádló részéről megjelent Lőw Tóbiás, kir. főügyészi helyettes. A fegyelmi vád a személyesen megjelent Jakabffy Károly, vácz-járási kir. albírót illette. Az elnök által délelőtti 9 órakor megnyittat­ván az ötös tanács ülése, a fenforgó panaszt elő­terjeszti. Az elnöki szabatos előterjesztésből kitű­nik, hogy Szikora Pál veresegyházi és Góczon Ist­ván bottyáni lakosok a váczi csendbiztos által tol­­vajlás miatt letartóztatván, f. évi márczius 21-én a váczi járásbirósághoz bekisértettek. Tiz napig, vagyis márczius 21—31-ig voltak a nevezettek már letartóztatva, mig végre a nevezett kir. albiró a vizsgálatot a vádlottak kihallgatásával megindí­totta. A vizsgálat utóbb a pestvidéki kir. ügyész­ség indítványára beszüntetett. A kir. albirónak ezen ténye miatt a pesti kir. főügyészség részéről a fegyelmi eljárás megindittatván, a pesti kir. it. tábla fegyelmi bírósága f. évi 250. fegy. sz. alatt következő határozatot hozott: „Panaszlott J. K. váczjárási kir. albiró ellen a fegyelmi eljárás meg­indításának hely adatván, nevezett a terhére rótt azon tény miatt, hogy Góczon István és Szikora Pál letartóztatott egyéneket, kik a csendbiztos ál­tal f. évi márczius 21-én adattak át, csak márt. 31-én, tehát letartóztatásuk után 10-ed napra ■ hallgatta ki — vád alá helyeztetik.“ Ezen előterjesztés után az elnök kikérdezi a­ fegyelmi vádlottat. Elnök: Milyen gyakorlat áll fenn a váczi járásbíróságnál? Vádlott: A m. kir.­­ igazságügyminiszer úr által ajánlott eljárási sza-­­­bályokat követjük lehetőleg. Elnök: Mikor vette­­ át a szóban levő iratokat? Vádlott hosszasan fej­tegeti a váczi ügykezelést, míg végre rájön, hogy­­ a beadás utáni napon megkapta. Elnök : A bűn-­­­vizsgálatot ön teljesíti ? Vádlott ismét hosszasan­­ szól a bűnvizsgálatról atalán és annak egyes moz­­zanatairól, míg azután rájön az igenlő feleletre.­­ Azon kérdésre, miért hallgatta ki a bekísérteket, csak tized napra? a vádlott a váczi járásbíróság halmozott teendőit hozza fel. Miután a szavazó­­­bírák több körülmény iránt felvilágosító kérdése­ket intéztek a vádlotthoz, a közvádló még követ­kező kérdéseket intézi vádlotthoz: Egyszerre hány vizsgálati fogoly szokott a felügyelete alatti bör­tönben lenni ? Vádlott: Volt idő, mikor ötven is volt, átlag azonban sokkal kevesebb. Közvádló: A kir. ügyész hivatásához képest évenkint több izben meglátogatván a fogházakat, nem tette e különösen kötelességévé, hogy a vizsgálati fog­lyok ügyeit előzetesen vegye fel és mindenképen azon legyen, hogy azok száma kevesbedjék ? Vád­lóit ezt átalában elismeri. Ennek befejeztével a közvádló összefoglalja a vádat. Vádlott saját beismerése szerint két egyént 10 napig fogva tartott a nélkül, hogy a vizsgála­tot megindította volna, vagy a rendőri közeg ál­tal elrendelt fogság iránt határozott volna. A vád­lott minden jogalap nélkül tíz napig fogságban tartotta az illető egyéneket. Kérdés: helye van-e ily esetben az 1871. VIII. t. ez. 15. íjának? Nincs, és pedig azért, mert még az illető letartóztatottak sem tulajdonítanak a kir. albirónak szándékossá­got és mert ilyennek nyoma sem forog fenn. De igen is helye van a hivatkozott törvény 20­ §. a) pontja alapján a megtorlásnak, mert ha a bíró a letartóz­tatott egyéneket maga elé nem vezetteti és ki nem hallgatja, ez oly mulasztás, mely a fegyelmi vét­ség tényálladékát alapítja meg. A fenyító igaz­ságszolgáltatás gyakran kénytelen mélyen bele­nyúlni a személyes szabadság érdekeibe, de épen ezért gondosan kell őrködnie, hogy ezt feleslege­sen és alapos indok nélkül ne tegye. Európa mi­­veltebb államaiban, a­hol rendszeres törvényköny­vek léteznek, kötelességévé van téve a bírónak, a letartóztatott egyént 24 óra alatt kihallgatni. An­gliában ezen rendelkezés a Habeas Corpus Acta részét képezi. Nálunk ily határozott törvény nem létezik, de gyakorlatunk is megkívánja, hogy a vizsgáló bíró a letartóztatott egyén tekintetében a vizsgálatot késedelem nélkül indítsa meg. Az ideigl. bűnvádi szabályok 42. §-a pedig a bíró kötelességévé teszi a vádlottnak 24 óra alatti ki­hallgatását. Bizonyos tehát, hogy mulasztás forog fenn, mely megtorlást érdemel. Ha a panasztott halmozott teendőire hivatkozik, ezt enyhítő kö­rülményképen, de nem mint mentséget elfogadja. Súlyosító körülményt képezvén, hogy a mulasztás által két egyén személyes szabadsága szenvedett csorbát, kéri a vádlottat a másodfokú fegyelmi büntetésben elmarasztaltatni. Vádlott egy óránál tovább az elnök többszörös félbeszakítása mellett értekezik a járásbírósági teendők halmazáról és azokat nem csak felso­rolja, hanem bőven részletezi. Miután többször fi­gyelmeztetett, hogy a kir. it. tábla ismeri a járás­bírósági eljárást, hogy olyat ne bizonyítson, a­mit a közvádló sem vont kétségbe, végre a conclu­­siókhoz ér, és azt a kérdést teszi fel: mi ebből a tanulság ? Mire azután azt válaszolja, hogy a vádlott felmentendő. A fegyelmi bíróság visszavonulván, néhány percznyi tanácskozás után az elnök szóval kihir­deti az ítéletet, mely szerint J. K. váczi albiró az 1871. VIII. t. ez. 20. §-a a) pontjában körülírt fe­gyelmi vétség elkövetésében vétkesnek nyilvánít­tatott és ellene büntetésül a rászólás mondatott ki. Az indokolásban felhozatik, hogy a letartózta­tott egyének a fenálló eljárási szabályok ellenére csak tized napra hallgattattak ki. A büntetés mér­legelésére a járásbiróság halmozott teendője eny­hítő körülményképen számíttatott be. 1732 ISKOLA-ÜGY. Figyelmeztetés az orsz. magy. gazd. egyesület budai vinczellér és pinczekezelőket képző tanintézetének ügyében. Miután a folyó tanév végével ez intézetbe ismét bizonyos számú tanítványok fognak felvétetni, sietünk annak programmját az érdekelt közönség­gel tudatni. A) Tanítási rend. 1. §. A tanfolyam ez intézetben két évig tart; a tanév September hóban kezdődik. 2. §. A tanítás áll: a) gyakorlati foglalkozásokból a szőlőmivelés, pinczekezelés és gyümölcsfa-tenyésztésben; b) elméleti oktatásból a természeti tudományok azon ágaiban, melyek a szőlőmivelés s gyümölcs­­tenyésztés minél eredményesebb üzésére fontosak; tehát a vinczellér és gyümölcstenyésztő szükségei­hez képest a növénytan- és növényélettanból annyi, a­mennyi a növényi élet s működései he­lyes felfogására szükséges; az állattanból annyi,­­ a mennyi a szőlő- és gyümölcsösben hasznos és káros állatok természetrajzi megismertetésére ki­­í­vántatik; az ásványtan és földészeti chemiából szintén annyi, a mennyi a termőföld és trágyane­mek alkatrészei kellő megítélésére szükséges ; a­­ borchemiából, miután ezen tanintézet a borászatra fősulyt fektet, a tanítványok mind elméleti, mind gyakorlati úton lehető legkimerítőbb oktatást­­ nyernek. 3. §. A tanerőke képviselik jelenleg: a) Entz Ferencz, orvostudor, az intézet igazgató­tanára. b) Angyal Dezső, az igazgató­tanár segéde. c) Szebényi Sándor, mint pinczemester. d) Egy vinczellér. 4. §. A taneszközök következők : a) Egy 5 holdas, mintegy 500 fajt tenyésztő s már régóta termő állapotban virágzó gyűjtemé­nyes szőlőiskola. b) egy hat holdas, fiatal, de szintén már termő minta-szőlő, melynek területén 60 borfaj külön műveltetik; c) egy kísérleti pincze, melyben 4—500 akó bor, s közte nevezetesen több fajborok már 3—4 év óta iskoláztatásban részesülnek ; d) egy 6 holdas szőlőgyökereztető­s faiskola; e) egy 5 holdas anyakert; f) egy felszerelt s a borchemia gyakorlati tudo­mányos útmutatásaira alkalmas chemiai labora­tórium. 5. §. A tanítványok kötelesek minden, a szőlő­ben, pinczében és gyümölcsösben előforduló mun­kát végezni. Munkára s nyugalomra harang ad jelt. 6. §. Az elméleti előadások kezdetüket veszik a szigorúbb téli idő korábbi vagy későbbi beálltá­val, de minden esetre dec­ember elején, s eltarta­nak a tavaszi munkák későbbi vagy korábbi be­álltáig. Ez időszak alatt hetenkint 12 tanóra tar­­totik, melyekben az előadásokat az igazgató-tanár tartja felváltva tanár segédével. Az év többi sza­kaiban naponkint a laboratóriumban egy-egy óra chémiai kísérletekre van szánva, melyekben ismét felváltva vagy a tanár, vagy segéde nyújtja a szükséges elméleti s gyakorlati magyarázatokat s útmutatásokat. A borkezelés teendőit a pinczében bizonyos időhöz szabni nem lehetvén, akkor és addig köteles az ifjúság azokat végrehajtani, mi­kor és meddig ezt a szükség megkívánja. 7. §. Miután a téli hónapok leginkább elméleti kiképzésre szed­elvék, kötelességükben áll a ta­nítványoknak, az előadásokra szánt órákon pon­tosan megjelenni, naponkint pedig télen át is 5— 6 óráig egyenesen az intézet javára, kívül a kertben, ha az idő engedi, vagy ellenkező esetben benn a dolgozó­teremben oltással, gyékény, méh­kas vagy effélék készítésével foglalkozni. 8. §. Vasárnap­i ünnepnapok nyugalomra szán­­vák, de kötelesek a tanítványok az isteni szolgá­lat gyakorlására s az el nem kerülhető foglako­zások teljesítésére, forduljanak azok akár a pin­­czében elő, p. o. szüret idejében, akár a kertben. 9. §. A tanfolyam végével a tanítványok nyil­vános próbatételnek vettetnek alá, s a vizsgát a nagyméltóságu földmivelési ministerium s az orsz. magy. gazd. egyesület kiküldött bizottmánya előtt tartoznak letenni. Ezen próbatételről aztán az egyesület részéről bizonyítványt kapnak, melyben mind­­erkölcsüknek, mind haszonvehetőségüknek fokozata kitétetik. B) A tanítványok felvétele s az intézet házi sza­bályai. 10. §. A két tanfolyamot végzett tanulók he­lyébe 11 ifjú léphet az intézetbe, kik 16 évesnél fiatalabbak nem lehetnek. Azok közt előlegesen vétetik fel évenkint ingyen 4 szegény ifjú, 6 éven­­kinti 50 frt fizetéssel, kiknek az irás-, olvasás- és számolásban jártasaknak kell lenniök, s kik ed­digi szelíd s becsületes magaviseletük által ezen jótéteményekre magukat érdemesekké tették; a többi tanítványok felvétele pedig az alább előso­rolt feltételek alá van vetve. 11. §. Szükséges a felvételre általán véve az irás, olvasás és számolás tudása, s az erkölcsi jó magaviseletről az illető lelkész bizonyítványa. A vallás a felvételnél nem jó tekintetbe. 12. §. Tanítás, élelmezés, fűtés, világítás és mo­satás fejében minden fizetéses tanítvány fizet: első évben 100, a másodikban 80 fztot osztv. értékben, még pedig évenkint felét September első napján, második felét március l-ső napján az egyesületi pénztárba a köztelken, vagy az igazgatónak. 13. §. Táplálékul kapnak a növendékek napon­kint reggel és ozsonnára jó házi kenyeret, délben két tál ételt, t. i. levest és ötször minden héten főzeléket hússal, kétszer tésztát, este egy tál ételt, vasár- és ünnepnapokon egy étellel többet. Mosa­tásra elfogadtatik minden tanítvány részéről he­tenkint minden fehér ruhanemekből egy-egy pár. 14. §. Minden tanítvány köteles magával hozni: egy szalmazsákot, 1 párnát, 1 pokróczot v­agy egyéb takarót, 4 lepedőt, 4 törülköző kendőt, 6 pár fehér­ ruhát, 1 zárható ládát. A fehér ruhane­­műek bélyegezve legyenek, s a két tanév folyama­­alatt teljes számban megtartassanak. A felső ru­házatra nézve: egyszerű ruházatról gondoskodik maga, rongyosan járni ,egyátalában nem enged­tetik meg. 15. §: írószerekről, nemkülönben a szükséges könyvekről, valamint egyéb szerszámairól a ta­nítvány saját költségén köteles gondoskodni, s azokra felügyelni, melyek azonban mind sajátjai maradnak. 16. §. Megbetegedés esetében a tanítvány in­gyen részesül a betegápolásban és orvosi segély­ben, a gyógyszertári költségeket azonban maga viseli, úgyszintén ragályos betegségben is saját költségén ápoltatik az intézeten kivü­l. 17. §. Minden, szándékosan vagy pajkosságból elkövetett kártételt, akár a kertben, akár a bú­torzat körül, a maga költségén tartozik a tanít­vány helyrepótolni. 18. §. A tanítvány köteles télen 8, nyáron 10 órakor este szállásán lenni, s miután szállása

Next