Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-09 / 232. szám

iránt kívánt megállapodásra jutni: várjon a ház­szabályokat, ezek teljes egészében, kiterjeszkedve minden részletre, vegye-e átdolgozás alá, vagy szorítkozzék csupán a tanácskozási s idetartozó fejezetek átvizsgálására? A bizottságnak e most ismertetett kérdés felte­vésekor főleg az igazolási eljárásról szóló II. feje­zet lebegett szemei előtt, melynek fogyatkozásait bár felismeri, minthogy azonban az igazolási el­járás szabatosabb megállapítását oly összefüg­gésben levőnek véli egy új választási törvénynyel, hogy ennek előterjesztése s megalkotása előtt az igazolási eljárás átalakítását időelőttinek tartja, tartózkodott a II. fejezet átvizsgálásától s csakis a többi hat fejezet tételeit téve munkálkodása tárgyául. Ugyanezen nézet vezette a bizottságot azon má­sodik kérdés eldöntésénél is : váljon a választási jegyzőkönyvek szerkesztési nyelvének meghatá­rozása iránt a házszabályokban történjék-e intéz­kedés ? Minthogy az ilyen intézkedés a házon kí­­vü­l álló testületekre is kötelező lenne, a bizottság az ez iránybani rendelkezést annál inkább vélte az új választási törvény számára fentartani, mint­hogy a most említett törvényjavaslatnak ezen or­szággyűlés folyama alatti előterjesztése kilátásba helyeztetett. Ellenben a bizottság kiemelendőnek s a t. ház figyelmét felhívandónak vélte ezen jelentésében arra, ha vájjon nem lenne-e szükséges annak le­hetővé tétele iránt intézkedni, hogy az állami számszék elnöke, vagy ennek képviselője leg­alább a törvényszerű hatáskörére vonatkozó elő­terjesztések tárgyalása alkalmával a képviselőház üléseiben szükséges felvilágosítások megadása végett megjelenhessen. E jelentésnek nem lehet czélja e helyütt fel­sorolni mindazon változtatásokat, módosításokat, kihagyásokat s új beiktatásokat, melyeket a bi­­zotts­­á­g egyes szakaszoknál czélszerűség, szaba­tosság, helyesebb sorrend, vagy irály szempontjá­ból hoz javaslatba; mindezeket a bizottság dolgoza­tát teljese t­artalmazó s a változtatásokat felis­merhető ée jelző, ide rekesztett szerkezet magában foglalja; szükséges azonban tájékozás végett elso­rolni azon módosításokat, vagy új tételes beiktatá­sukat, melyek az eddigi szabályoktól lényegesen különböznek, s elvi eltérést foglalnak magukban. Az alakulásról szóló I. fejezet huszonöt szaka­sza közt csakis a 14-ik az, mely a tanácskozás biztosabb vezethetése tekintetéből új szövegezést nyert, elejét véve azon, a tárgyalást nehézkessé, sőt biztalanná tevő elmagyarázásoknak, melyek a ház minden alakulási működésekor a megbízó le­velek osztályozásánál előfordultak. Ugyanezen nézet vezette a bizottságot a 18. §-ban tett két szó módosításánál is. Lényegesebbek az eltérések a tanácskozási rendről szóló III. fejezetet illetőleg, melynek 1-fő c­íme az osztály­tárgyalást mint a tanácskozásra előkészítés egyik nélkülözhetlen tényezőjét ál­lítja fel. Minthogy a bizottság a háztól nyert utasításá­nál fogva a szabályokban tapasztalt hiányok pót­lásáról köteles javaslatot terjeszteni elő, ebbéli feladatának egyik legfontosabb mozzanatát he­lyesen vélte az ügyrend azon részének kimerítő megvitatásában­­­esni, mely az előkészítés lé­nyeges factorát képezvén, a törvényalkotás mun­kájában legtöbbször döntő befolyással bír. Szívesen ismeri el a bizottság azon nagy hord­erejű előnyöket, melyeknek a törvényhozás az osztálytárgyalások folytán annyi ülésszakon át részese volt; tudja, hogy épen az osztályok azok, melyekben, mintegy bizalmas körben, a képvise­lők a benyújtott törvényjavaslatokkal megismer­kedhetnek, fölvilágosítást kérhetnek, a szükséges adatokat sürgethetik, a miniszert vagy megbízott­ját meghallgathatják, s mindezek alapján a tár­gyalás alatti kérdésben biztos véleményt állapít­hatnak meg; sőt meghajol a bizottság azon nagy igazság előtt is, hogy midőn az osztálytárgyalások a nyilvános tanácskozásra készítik elő a kérdést, egyszersmind az újabb erők számára oly alkalmai — hogy úgy mondjam — iskolául szolgálnak, melyben magukat megismertethetvén, mintegy kijelöltté válik előttük a tér, melyen tehetsé­geiket a törvényalkotás munkája igénybe ve­heti. És mindezek daczára a bizottság többsége — szemben azon nagyon is alászállott érdekeltséggel, mely napjainkban az osztálytárgyalások iránt foly­ton s mindig észrevehetőbb mérvben nyilatkozik, mely körülmény, míg egyrészről az intézmény túléltségére látszik mutatni, másrészről s tán épen ezért nagyon is sokat von le amaz előnyök­ből a gyakorlatban, melyeket a felállított elmélet az osztálytárgyalásoknál kilátásba helyezett, s ezek elejtését s helyettük a bizottsági tárgya­lások behozatalát tartja indokoltnak javaslatba hozni. A bizottság többsége az érdekeltség ezen laza nyilatkozatának okai közt találni vélt még olya­nokat is, melyek fennebbi javaslatának mellékes indokait is képezhetik. Az osztálytárgyalásoknál a többség rendesen változik, s ennek eredménye, hogy a határozatok­ban nem lehet meg a kellő következetesség, s később a törvényekben az organikus összhang. Az osztályok kilencz felé tárgyalván, a minis­zer legjobb akarata mellett sem jelenhetik meg mindegyiknél a szükséges felvilágosítás végett; igen gyakran beavatott megbízottakat se állíthat elő kellő számban. Ilyen s hasonló nehézségek okozhatták, hogy az osztályokból kikerült törvényjavaslatok több­nyire a közp.­bizottság új szövegezésével terjesz­tethettek a ház elé. A bizottsági tárgyalás mindig ugyanazon ta­gok hozzájárulásával s az illető miniszer részvé­tele mellett az előkészítési munkát egyöntetűbbé, szabatosabbá , így a kitűzött magas czélnak meg­felelőbbé ígérkezik tenni, s e meggyőződésben ajánlja a bizottság többsége a t. háznak elfoga­dás végett. Ugyanezen fejezet 2-dik czímében az indítvá­nyok­ és interpellációkra vonatkozólag tesz a bi­zottság oly javaslatokat, melyek az eddigi szabá­lyok határozmányaitól némileg eltérnek. A javaslat szerint az állandó pénzügyi és vas­úti bizottságokba történendő be nem választhatást határozottan körülírja , valamint megjelöli az ese­teket, melyekben egyes képviselő, mint érdekelt fél, a tárgyalásban részt nem vehet. A javaslat szerint a képviselők a napirend előtt minden szóbeli indokolás nélkül jelentik be indít­ványaikat, mely hogy indokolás végett napirendre tűzessék, szükséges, hogy az indítványozón kívül még tizenkilenc­ tag aláírásával támogattassék. A bizottságot ezen javaslatának megállapításá­ban vezette a tanácskozások gyorsítása. Az interpellációk rövid indokolással s mindig írásba foglalva terjesztetnek elő, melyekre az il­lető minister harmincz nap lefolyása alatt felelni tartozik. Az elnök, mint a ház hatalomteljének képvise­lője, felruházandó a bizottsági javaslat szerint azon jogokkal, melyek szükségesek arra, hogy a tanácskozás kellő rendjét s a ház tekintélyét min­den körülmény közt fentarthassa. A bizottság e nézetből kiindulva, a 132. §-ban körülírja az ese­teket, melyekben az elnököt rendreut­a­ni, sőt szómegvonási jog illetné meg, a­nélkül, hogy e végett előbb a házat kérdezze meg. A bizottsági javaslat 134. § a a mi házszabá­lyunkban eddig ismeretlen eszmét, a vitazárt (clo­­ture) hozza indítványba. A bizottság többsége is a szólás­szabadság isko­lájának tanítványa. A természet eme szép törvénye iránti hálás hó­dolatát véli kifejezni akkor, midőn politikai sza­badságaink, s így a szó szabadságának is hüve­lyét, a parlamentarismust minden, bármely részről eredhető megtámadás ellen oltalom alá helyzi. A szó szabadságát a bizottsági többség javas­lata öntartja, s azáltal, hogy bizonyos eshetőség­gel szemben határait megjelöli, csak ellensége, a szabadosság ellen védi. Egy eset adhatná elő magát, mely a vitazár al­kalmazását előtérbe léptethetné, s ezen eset az, midőn a kisebbség a többség akaratának érvé­nyesülését a beszédek tervszerű húzása, vonása által lehetleníteni törekednék. Ám a többséget egy élő párt sem bírja elévül­­hetlen örökség gyanánt; osztályrésze az, a forduló viszonyok szerint, minden életképes pártnak ; és épen azért hivatják a pártok kezet fogva erősít­­getni azon intézményt, mely ezen többségbe fo­gódzkodva, teszi az alkotmányos önkormányzat él­tető szellemét. A bizottság többsége tehát, midőn a vitazárt indítványozza, azon meggyőződésben van, hogy a biztosított parlamentarismusban a megtámadott­nak vélt szólás-szabadság uralkodása van bizto­sítva. Egyébiránt ezen szakasz ellen a kisebbség kü­­lön­véleményt jelentett be. A III. fejezet 3-ik czímében lényegesebb változ­tatást foglal magában a 140 §., mely a név sze­rinti szavazás elrendelését harminc­ képviselő aláírásától teszi függővé. A többség ezen javaslata ellen a kisebbség kü­­lön­véleményt jelentett be. Eltérés van az eljárási formára nézve a 98. §­­ban, mely a választások eszközlését időkímélés tekintetéből az ülés utánra halasztja. A ház által elvetett, s azon ülésszak alatt többé nem tárgyalható indítványok mellett a 150-ik §, még az érdemileg már meghaladott tárgyra vo­natkozókat is elsorolni javasolja. A kérvényekről szóló IV. fejezetben lényeges módosítást tartalmaz a fejezet 1-fő §-a, mely a képviselőkhöz érkezett kérvények benyújtását is az elnökre ruházza. A bizottság szükségesnek találván határozottan körülírni az eseteket, melyekben a kérvény érdem­leges tárgyalás alá nem vehető, ezen eseteket öt pontba foglalva, a 157-ik §. alatt iktatta be. Az V. fejezetben azon eseteket szabatosabban jelölve meg, melyek közt az elnök a vitában részt vehet, s ismét az elnöki széket elfoglalhatja, h­ogy ezen, valamint a következő fejezetek szaka­szaiban is a bizottság semmi változtatást se hoz javaslatba. A t. háznak f. évi febr. hó 3-án tartott ülésé­nek 941. sz. alatti határozata folytán a kilenczes bizottság utasíttatott, hogy a törvényeknek teljes, pontos és hiteles szövegezése iránt is terjeszszen elő véleményt mely utasításnak a bizottság meg­felelve, idevonatkozó munkálatát határozati ja­vaslat alakjában, valamint a bizottsági dolgoza­tot magában foglaló szerkezetet, a benyújtott külön­véleményekkel együtt mellékelve tisztelettel benyújtván, kérem a t. házat, hogy a bemutatott határozati javaslatot elfogadás esetében a m. fő­rendiházzal közölni méltóztassék. Budapest, mártius 25-én 1873. Királyi Pál b. k., bízottá, előadó. 1892 ISKOLA-ÜGY. Pályázat. A kir. József-műegyetem gépészmérnöki szak­osztályában az újból létesített adjunetusi állomás, melylyel 1200 frt évi fizetés van egybekötve, be­töltendő. Pályázhatnak végzett gépészmérnökök, kik gé­pészmérnöki gyakorlatban már legalább egy évet töltöttek. Mindazok, kik ez állomásra folyamodni óhajta­nak, felhivatnak, miszerint a főmért. magy. kir. vallás- és közoktatási ministeriumhoz intézendő folyamodványaikat bezárólag f. é. okt. 20-áig és pedig, ha valamely közszolgálatban állanak, elöl­járóságaik utján, különben pedig közvetlenül a m. kir. József-műegyetem rectoránál (Budapest, Ferenczváros, két nyúl utcza, 5. sz. I. emelet) be­nyújtsák, kérelmük támogatására életkorukról, képességükről és erkölcsi­es",­­viseletükről szóló bizonyítványaikat mellékelvén. Budapesten, 1873. oct. 8-án. A kir. József műegyetem rectora. HELYHATÓSÁG. Pestrákos közgyűlése oct. 8-án. Elnök: Kada alpolgármester megnyitván az ülést, felolvastatik a belügyministernel s Pest váro­sához intézett leirata, melyben az felszólítja a ha­tóságot, hogy miután a rendőrséget a kormány veszi át, jelölje ki a helyiséget, melyet a rendőr­ség számára ad. Továbbá a száz ház lakóinak folyamodványa, melyben azok kérik Pest városát,­­ hogy egy elemi népiskolát állítson fel. Az eziránt

Next