Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-09 / 232. szám
iránt kívánt megállapodásra jutni: várjon a házszabályokat, ezek teljes egészében, kiterjeszkedve minden részletre, vegye-e átdolgozás alá, vagy szorítkozzék csupán a tanácskozási s idetartozó fejezetek átvizsgálására? A bizottságnak e most ismertetett kérdés feltevésekor főleg az igazolási eljárásról szóló II. fejezet lebegett szemei előtt, melynek fogyatkozásait bár felismeri, minthogy azonban az igazolási eljárás szabatosabb megállapítását oly összefüggésben levőnek véli egy új választási törvénynyel, hogy ennek előterjesztése s megalkotása előtt az igazolási eljárás átalakítását időelőttinek tartja, tartózkodott a II. fejezet átvizsgálásától s csakis a többi hat fejezet tételeit téve munkálkodása tárgyául. Ugyanezen nézet vezette a bizottságot azon második kérdés eldöntésénél is : váljon a választási jegyzőkönyvek szerkesztési nyelvének meghatározása iránt a házszabályokban történjék-e intézkedés ? Minthogy az ilyen intézkedés a házon kívül álló testületekre is kötelező lenne, a bizottság az ez iránybani rendelkezést annál inkább vélte az új választási törvény számára fentartani, minthogy a most említett törvényjavaslatnak ezen országgyűlés folyama alatti előterjesztése kilátásba helyeztetett. Ellenben a bizottság kiemelendőnek s a t. ház figyelmét felhívandónak vélte ezen jelentésében arra, ha vájjon nem lenne-e szükséges annak lehetővé tétele iránt intézkedni, hogy az állami számszék elnöke, vagy ennek képviselője legalább a törvényszerű hatáskörére vonatkozó előterjesztések tárgyalása alkalmával a képviselőház üléseiben szükséges felvilágosítások megadása végett megjelenhessen. E jelentésnek nem lehet czélja e helyütt felsorolni mindazon változtatásokat, módosításokat, kihagyásokat s új beiktatásokat, melyeket a bizottság egyes szakaszoknál czélszerűség, szabatosság, helyesebb sorrend, vagy irály szempontjából hoz javaslatba; mindezeket a bizottság dolgozatát teljese tartalmazó s a változtatásokat felismerhető ée jelző, ide rekesztett szerkezet magában foglalja; szükséges azonban tájékozás végett elsorolni azon módosításokat, vagy új tételes beiktatásukat, melyek az eddigi szabályoktól lényegesen különböznek, s elvi eltérést foglalnak magukban. Az alakulásról szóló I. fejezet huszonöt szakasza közt csakis a 14-ik az, mely a tanácskozás biztosabb vezethetése tekintetéből új szövegezést nyert, elejét véve azon, a tárgyalást nehézkessé, sőt biztalanná tevő elmagyarázásoknak, melyek a ház minden alakulási működésekor a megbízó levelek osztályozásánál előfordultak. Ugyanezen nézet vezette a bizottságot a 18. §-ban tett két szó módosításánál is. Lényegesebbek az eltérések a tanácskozási rendről szóló III. fejezetet illetőleg, melynek 1-fő címe az osztálytárgyalást mint a tanácskozásra előkészítés egyik nélkülözhetlen tényezőjét állítja fel. Minthogy a bizottság a háztól nyert utasításánál fogva a szabályokban tapasztalt hiányok pótlásáról köteles javaslatot terjeszteni elő, ebbéli feladatának egyik legfontosabb mozzanatát helyesen vélte az ügyrend azon részének kimerítő megvitatásábanesni, mely az előkészítés lényeges factorát képezvén, a törvényalkotás munkájában legtöbbször döntő befolyással bír. Szívesen ismeri el a bizottság azon nagy horderejű előnyöket, melyeknek a törvényhozás az osztálytárgyalások folytán annyi ülésszakon át részese volt; tudja, hogy épen az osztályok azok, melyekben, mintegy bizalmas körben, a képviselők a benyújtott törvényjavaslatokkal megismerkedhetnek, fölvilágosítást kérhetnek, a szükséges adatokat sürgethetik, a miniszert vagy megbízottját meghallgathatják, s mindezek alapján a tárgyalás alatti kérdésben biztos véleményt állapíthatnak meg; sőt meghajol a bizottság azon nagy igazság előtt is, hogy midőn az osztálytárgyalások a nyilvános tanácskozásra készítik elő a kérdést, egyszersmind az újabb erők számára oly alkalmai — hogy úgy mondjam — iskolául szolgálnak, melyben magukat megismertethetvén, mintegy kijelöltté válik előttük a tér, melyen tehetségeiket a törvényalkotás munkája igénybe veheti. És mindezek daczára a bizottság többsége — szemben azon nagyon is alászállott érdekeltséggel, mely napjainkban az osztálytárgyalások iránt folyton s mindig észrevehetőbb mérvben nyilatkozik, mely körülmény, míg egyrészről az intézmény túléltségére látszik mutatni, másrészről s tán épen ezért nagyon is sokat von le amaz előnyökből a gyakorlatban, melyeket a felállított elmélet az osztálytárgyalásoknál kilátásba helyezett, s ezek elejtését s helyettük a bizottsági tárgyalások behozatalát tartja indokoltnak javaslatba hozni. A bizottság többsége az érdekeltség ezen laza nyilatkozatának okai közt találni vélt még olyanokat is, melyek fennebbi javaslatának mellékes indokait is képezhetik. Az osztálytárgyalásoknál a többség rendesen változik, s ennek eredménye, hogy a határozatokban nem lehet meg a kellő következetesség, s később a törvényekben az organikus összhang. Az osztályok kilencz felé tárgyalván, a miniszer legjobb akarata mellett sem jelenhetik meg mindegyiknél a szükséges felvilágosítás végett; igen gyakran beavatott megbízottakat se állíthat elő kellő számban. Ilyen s hasonló nehézségek okozhatták, hogy az osztályokból kikerült törvényjavaslatok többnyire a közp.bizottság új szövegezésével terjesztethettek a ház elé. A bizottsági tárgyalás mindig ugyanazon tagok hozzájárulásával s az illető miniszer részvétele mellett az előkészítési munkát egyöntetűbbé, szabatosabbá , így a kitűzött magas czélnak megfelelőbbé ígérkezik tenni, s e meggyőződésben ajánlja a bizottság többsége a t. háznak elfogadás végett. Ugyanezen fejezet 2-dik czímében az indítványok és interpellációkra vonatkozólag tesz a bizottság oly javaslatokat, melyek az eddigi szabályok határozmányaitól némileg eltérnek. A javaslat szerint az állandó pénzügyi és vasúti bizottságokba történendő be nem választhatást határozottan körülírja , valamint megjelöli az eseteket, melyekben egyes képviselő, mint érdekelt fél, a tárgyalásban részt nem vehet. A javaslat szerint a képviselők a napirend előtt minden szóbeli indokolás nélkül jelentik be indítványaikat, mely hogy indokolás végett napirendre tűzessék, szükséges, hogy az indítványozón kívül még tizenkilenc tag aláírásával támogattassék. A bizottságot ezen javaslatának megállapításában vezette a tanácskozások gyorsítása. Az interpellációk rövid indokolással s mindig írásba foglalva terjesztetnek elő, melyekre az illető minister harmincz nap lefolyása alatt felelni tartozik. Az elnök, mint a ház hatalomteljének képviselője, felruházandó a bizottsági javaslat szerint azon jogokkal, melyek szükségesek arra, hogy a tanácskozás kellő rendjét s a ház tekintélyét minden körülmény közt fentarthassa. A bizottság e nézetből kiindulva, a 132. §-ban körülírja az eseteket, melyekben az elnököt rendreutani, sőt szómegvonási jog illetné meg, anélkül, hogy e végett előbb a házat kérdezze meg. A bizottsági javaslat 134. § a a mi házszabályunkban eddig ismeretlen eszmét, a vitazárt (cloture) hozza indítványba. A bizottság többsége is a szólásszabadság iskolájának tanítványa. A természet eme szép törvénye iránti hálás hódolatát véli kifejezni akkor, midőn politikai szabadságaink, s így a szó szabadságának is hüvelyét, a parlamentarismust minden, bármely részről eredhető megtámadás ellen oltalom alá helyzi. A szó szabadságát a bizottsági többség javaslata öntartja, s azáltal, hogy bizonyos eshetőséggel szemben határait megjelöli, csak ellensége, a szabadosság ellen védi. Egy eset adhatná elő magát, mely a vitazár alkalmazását előtérbe léptethetné, s ezen eset az, midőn a kisebbség a többség akaratának érvényesülését a beszédek tervszerű húzása, vonása által lehetleníteni törekednék. Ám a többséget egy élő párt sem bírja elévülhetlen örökség gyanánt; osztályrésze az, a forduló viszonyok szerint, minden életképes pártnak ; és épen azért hivatják a pártok kezet fogva erősítgetni azon intézményt, mely ezen többségbe fogódzkodva, teszi az alkotmányos önkormányzat éltető szellemét. A bizottság többsége tehát, midőn a vitazárt indítványozza, azon meggyőződésben van, hogy a biztosított parlamentarismusban a megtámadottnak vélt szólás-szabadság uralkodása van biztosítva. Egyébiránt ezen szakasz ellen a kisebbség különvéleményt jelentett be. A III. fejezet 3-ik czímében lényegesebb változtatást foglal magában a 140 §., mely a név szerinti szavazás elrendelését harminc képviselő aláírásától teszi függővé. A többség ezen javaslata ellen a kisebbség különvéleményt jelentett be. Eltérés van az eljárási formára nézve a 98. §ban, mely a választások eszközlését időkímélés tekintetéből az ülés utánra halasztja. A ház által elvetett, s azon ülésszak alatt többé nem tárgyalható indítványok mellett a 150-ik §, még az érdemileg már meghaladott tárgyra vonatkozókat is elsorolni javasolja. A kérvényekről szóló IV. fejezetben lényeges módosítást tartalmaz a fejezet 1-fő §-a, mely a képviselőkhöz érkezett kérvények benyújtását is az elnökre ruházza. A bizottság szükségesnek találván határozottan körülírni az eseteket, melyekben a kérvény érdemleges tárgyalás alá nem vehető, ezen eseteket öt pontba foglalva, a 157-ik §. alatt iktatta be. Az V. fejezetben azon eseteket szabatosabban jelölve meg, melyek közt az elnök a vitában részt vehet, s ismét az elnöki széket elfoglalhatja, hogy ezen, valamint a következő fejezetek szakaszaiban is a bizottság semmi változtatást se hoz javaslatba. A t. háznak f. évi febr. hó 3-án tartott ülésének 941. sz. alatti határozata folytán a kilenczes bizottság utasíttatott, hogy a törvényeknek teljes, pontos és hiteles szövegezése iránt is terjeszszen elő véleményt mely utasításnak a bizottság megfelelve, idevonatkozó munkálatát határozati javaslat alakjában, valamint a bizottsági dolgozatot magában foglaló szerkezetet, a benyújtott különvéleményekkel együtt mellékelve tisztelettel benyújtván, kérem a t. házat, hogy a bemutatott határozati javaslatot elfogadás esetében a m. főrendiházzal közölni méltóztassék. Budapest, mártius 25-én 1873. Királyi Pál b. k., bízottá, előadó. 1892 ISKOLA-ÜGY. Pályázat. A kir. József-műegyetem gépészmérnöki szakosztályában az újból létesített adjunetusi állomás, melylyel 1200 frt évi fizetés van egybekötve, betöltendő. Pályázhatnak végzett gépészmérnökök, kik gépészmérnöki gyakorlatban már legalább egy évet töltöttek. Mindazok, kik ez állomásra folyamodni óhajtanak, felhivatnak, miszerint a főmért. magy. kir. vallás- és közoktatási ministeriumhoz intézendő folyamodványaikat bezárólag f. é. okt. 20-áig és pedig, ha valamely közszolgálatban állanak, elöljáróságaik utján, különben pedig közvetlenül a m. kir. József-műegyetem rectoránál (Budapest, Ferenczváros, két nyúl utcza, 5. sz. I. emelet) benyújtsák, kérelmük támogatására életkorukról, képességükről és erkölcsies",viseletükről szóló bizonyítványaikat mellékelvén. Budapesten, 1873. oct. 8-án. A kir. József műegyetem rectora. HELYHATÓSÁG. Pestrákos közgyűlése oct. 8-án. Elnök: Kada alpolgármester megnyitván az ülést, felolvastatik a belügyministernel s Pest városához intézett leirata, melyben az felszólítja a hatóságot, hogy miután a rendőrséget a kormány veszi át, jelölje ki a helyiséget, melyet a rendőrség számára ad. Továbbá a száz ház lakóinak folyamodványa, melyben azok kérik Pest városát, hogy egy elemi népiskolát állítson fel. Az eziránt