Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-19 / 266. szám

hiszem, és ha a t. képviselő úr tud ilyen módot, legyen szíves azt velem közölni. Én egyedül azt fogom megkísérleni, hogy a tár­sulatot, mely már oly sokat költött e vasútra, és annak egy­­részét létesítette is, a törvényhozás közreműködésével azon helyzetbe hozzuk, hogy kötelezettségeinek képes legyen majdan eleget tenni. (Helyeslés). Horn Ede arra kéri a ministert, hogy a jel­zett előterjesztést minél előbb tegye a ház asz­talára. A ház az interpellációra adott választ tudomásul veszi. Lüke Géza reméli, hogy a közoktatási minis­­ter által az állam és egyház közötti viszonyok tárgyalására kiküldött bizottságra vonatkozólag jelzett javaslat legközelebb meg fog történni. Szükségesnek tartaná, ha ezen javaslat, s egyút­tal a bizottsági tagok száma iránti megállapodás, a maga a választás a legközelebbi ülések egyikén megtörténhetnek. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszer: Mint a képviselő úr maga is mondotta, szerencsém volt ezen ügyet szóba hozni azon nyi­latkozattal, hogy legrövidebb idő múlva indítványt fogok ez irányban tenni; hogy ezt nem tettem mostan is, valóban nem rajtam függött, mert én azt tartom, hogy épen a szám meghatározása ezen ügyben igen fontos, mert igen kívánatos, hogy ezen bizottságban minden felekezet, minden párt képviselve legyen. Hogy ez mostanáig nem történt meg, ismé­telem, nem függött rajtam, oly fontos kérdésekkel lévén elfoglalva a ház, hogy figyelmét ezen tárgy­ra nem irányozhattam. Ismételem, hogy legrövidebb idő múlva meg fo­gom tenni indítványomat ez irányban. (Felkiál­tások balfelöl: Holnap!) A ház a bizottsági tagok választását a szombati ülésre tűzi, napirendre. Lázár Ádám a nemzetközi békebíróságok fel­állítása tárgyában indítványt terjeszt elő. Bejelentetik a közalapok és alapítványok meg­vizsgálása végett kiküldött bizottság egy tagjára történt szavazás eredménye. Megválasztatott Péchy Tamás. Pulszki Ágost a könyvtári bizottság jelentését nyújtja be. Ki fog nyomatni és annak idejében napirendre tűzetni. Kubinyi Árpád a központi bizottság jelentését nyújtja be a földadó szabályozásáról szóló­­javas­­lat tárgyában. Szombaton fog tárgyaltatni. Radó Kálmán a gazdasági bizottság jelentését nyújtja be a ház november havi költségvetése tár­gyában. Dániel Ernő a kérvényi bizottság jelentését nyújtja be. Szintén a szombati ülésben kerül napirendre. Következik a napirend, vagyis harmadszori fel­olvasása az 1868. XXX. t. sz. némely szakaszai­nak módosításáról szóló­­javaslatnak. A ház többsége a harmadszor felolvasott tör­vényjavaslatot elfogadja, miről hitelesített jegy­zőkönyvi kivonat kíséretében a főrendiház értesít­­tetni fog. Következik tárgyalása a Bujanovics Sándor s tár­sai által beadott következő indítványnak : Küldjön ki a ház egy kilenc­ tagú bizottságot oly javaslat kidolgozása végett, mely szabatosan megállapítja, mennyiben lehetnek a képviselőház tagjai azok, a­kik az állam szolgálatában állnak, vagy valamely magán­vállalatnál mint igazgató-ta­nácsosok, igazgatók, vagy bármely más minőség­ben közvetlenül érdekeljék. Burakovics Sándor: Az általam beadott s társaim nevében is a ház asztalára letett indítvány kifejté­sére és indokolására nem lesz szükség hosszasab­ban igénybe vennem a tisztelt ház nagybecsű fi­gyelmét. Oly kérdés végleges szabályozását czélozza ez indítvány, melynek megoldását a képviselőház már a múlt országgyűléseken, de újólag ez országgyű­lés első ülésszakában is több ízben szükségesnek elismerte és ki is jelentette. Nemcsak egyes kép­viselők részéről nyújtottak be e kérdés eldöntését sürgető indítványok; nemcsak kiemeltetett a vi­tatkozás folyamában a ház mindkét oldaláról e kérdés megoldásának szükségessége, de maga a ház is egyes esetekben esetről-esetre az incom­­patibilitás kérdésében már határozatokat is hozott. 1867. évi január 12-én foglalkozott első ízben a ház e kérdéssel, midőn két tagja álllami szolgá­latra kineveztetvén, képviselői állásáról azon ind­oknál fogva, mert ezáltal qualificatiója válasz­tóival szemben megváltozott, lemondott. A ház ez alkalommal tudomásul vévén a lemondást egyút­tal határozatilag kijelentette, hogy elvárja, hogy mindazon képviselők, kik megválasztatásuk után időközben állami szolgálatra kineveztetnek, kép­viselői állásukról lemondanak, esetleg magukat új választásnak vetik alá. Az ezen határozatra való hivatkozással mondottak le képviselői állásukról a később kinevezett ministerek, és az ezen hatá­rozat által megállapított gyakorlat szolgál ma is zsinórmértékül az állami tisztviselőkre nézve. Ámde ezen gyakorlat magát az incompatibilitás kérdését, annak lényegét nem is érinti. Később a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tör­vénybe befoglalta a ház azon intézkedést, hogy bírák e ház tagjai ne lehessenek és ezáltal ki­mondatott az incompatibilitás az állami tisztvise­lők egy osztályára, a bírákra nézve. Az állami számszékról szóló törvény tárgyalása alkalmából felvette a ház eme törvénybe azon ha­tározatot, hogy az állami számszék elnöke, a fő­számtanácsos és a tanácsosok e ház tagjai ne le­hessenek, miáltal a tisztviselők egy másik osztá­lyára nézve szintén kimondatott az incompati­bilitás. De ez országgyűlés első szakában, 1873. febr. hó 4-én, az 1873. évi állami költségvetés és je­lesül a pénzügyi bizottság általános jelentésének tárgyalása alkalmával a ház utasította a ministé­riumot, tegye beható tanulmánya tárgyává köz­­igazgatásunk egész rendszerét, és különösen te­kintettel a képviselői incompatibilitásra is, ter­jessze elő javaslatát közigazgatásunk egész rend­szeréről. Végül a múlt ülésszak végével, az escompte­­bankról szóló törvény tárgyalása alkalmával, a ház törvénybe iktatta azon határozatot, hogy e bank igazgatótanácsosai is e ház tagjai ne lehes­senek. Íme, t. ház, öt eset, midőn a ház az incompatibi­litás kérdésével esetről esetre per excerpta fog­lalkozott, és részben érdemlegesen, részben előze­tesen határozott is, a­nélkül azonban, hogy ezen kérdést egész terjedelmében az elvek megállapítása és alkalmazásuknak körvonala­zása által megoldotta,­­ vagy megoldani csak meg is kísérlette volna. És épen azért, mert egyes esetekre vonatkozólag határozatok hozattak a­nélkül, hogy elvek megállapíttattak volna, és azért vált az incompatibilitás kérdése megoldásának szükségessége ma még nagyobbá, mint volt ezen határozatok előtt. Elvek megállapítva és kifejezve nem lévén, a háznak egyes esetekre vonatkozó határozatait s az ezen határozatok alapjául szol­gáló indokokat mindenki tetszése szerint magya­rázhatván, ezen különféle magyarázatokból tá­madt a jelenlegi tarthatatlan állapot, mely a­míg egyrészt a háznak tekintélyét csökkenti, másrészt egész súlyával nehezedik azon képviselőkre, a­kik esetleg az incompatibilitás alá tartoznának, a­kiknek egyéb kívánságuk nincs, mint a ház kí­vánságának megfelelni, de kik a ház kívánságát, a ház akaratát mai napig nem ismerik. Szükséges tehát, nézetem szerint, ma inkább, mint bármikor e kérdés megoldása; szükséges azon nagy elvi jelentőségnél fogva, melylyel e kérdés alkotmányos szempontból a törvényho­zásra nézve bíz ; szükséges a ház tekintélyének megóvása szempontjából, hogy a ház hozott ha­tározatai alkalmazásba is vétessenek; hogy a háznak kívánságai competens fórum által döntes­senek el; szükséges gyakorlati szempontból, hogy állíttassák fel a ház minden tagjára egyaránt kö­telező szabály, melyet elhatározásában mindenki zsinórmértékül elismerjen, és minthogy mindezt így érzem és értem, kétszeresen azért bátor­kodtam indítványomat a t. háznak benyújtani, és azt ezennel a t. ház figyelmébe ajánlani. Ez indítvány ellentétben látszik állami a háznak febr. 4-én hozott határozatával,de ezen ellentét né­zetem szerint nem létezik, hanem az csak látszóla­gos. A február 4-ei határozat ugyanis utasítja a ministériumot, tegye beható tanulmányozás tár­gyává a közigazgatás egész rendszerét, és tekin­tettel az incompatibilitás kérdésére is, terjeszszen elő közigazgatásunk végleges rendezésére vonat­kozó javaslatot. E határozatban az incompatibili­­tás kérdéséről csak egy bizonyos osztályra vonat­kozólag van szó, míg az általam előterjesztett in­dítvány e kérdés általános elvi eldöntését czé­lozza és mint ilyen, azt hiszem, az említett határo­zattal sincs ellentétben s azt hiszem, hogy indít­ványom elfogadása által a ház már előbb elfoga­dott határozatának nem praejudikál. Én társaimmal egyetemben e kérdés eldöntésé­nek előkészítését egy a ház által kiküldendő bi­zottságra kívánnám bízni, és­pedig főleg azért, mert a magam részéről sokkal helyesebbnek és az ügy eldöntésére sokkal gyorsabban c­élraveze­­tőnek tartom, hogy a ház ezen kérdésével maga a ház foglalkozzék, és ezen kérdés eldöntését maga a ház kezdeményezze, és úgy hiszem, az igen t. kormánynak sem lenne ez ellen kifogása, hiszen a kiküldött bizottsággal saját nézeteit, vélemé­nyeit mindenkor közölheti. Sokan, te­hát, e kérdést igen lényegesnek és meg­oldását igen nehéznek tartják. Ez csak egy okkal több arra, hogy e kérdéssel foglalkozzunk. A kér­dés megoldása sem könnyebbé, sem kevésbé ké­­nyesbé nem fog válni, ha előre minden alkalom­mal kitérünk , sőt azt hiszem, könnyebben lesz megoldható, ha vele azon szempontból és azon czélból foglalkozunk, hogy végleg megoldjuk s ezáltal azon kérdések számát, a­melyek megoldá­sának szükségességét a ház már kimondta, egy­­gyel csökkentsük. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a magam részéről ezen kérdést a választási törvény­nyel semmi összeköttetésben lévőnek nem tartom, attól egészen függetlenül vélem megoldhatónak. (Helyeslés.) A választási törvény megállapítja a választói qualificatiót, az incompatibilitási törvényjavaslat vagy határozat, a­mint ezt a t. ház jónak fogja látni, megállapítja azon feltételeket, melyekhez a képviselői állás gyakorlása kötve lesz s mint ilyen azt hiszem, a választói qualificatio kérdésével semmi összefüggésben sincs. Én tehát, t. ház, e kérdés megoldását szüksé­gesnek és sürgősnek tekintve, bátorkodom javas­latomat a t. ház figyelmébe ajánlani, s kérem a t. házat, hogy azt elfogadni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Indítványozó úr kifejtvén indítványát, a t. ház nyilatkozni fog a felett, kívánja-e azt tár­gyalni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház tehát kí­vánja azt tárgyalni. Méltóztatnék most nyilatkozni aziránt, vájjon azonnal kívánják-e tárgyalni? (Azonnal! Elfogadjuk.) A t. ház tehát egyhangú­lag elfogadja a benyújtott indítványt. E szerint egy 9 tagú bizottság választása lesz szükséges. Ha a t. ház megnyugszik benne, a választás szom­batra tűzetik ki. Következik a napirend második tárgya , a Si­­monyi Ernő képviselő úr által benyújtott határo­zati javaslatnak tárgy­alása. Simonyi Ernő mindenekelőtt constatálni kívánja hogy ezen kérdés megoldását a törvényhatóságok roppant nagy száma kívánja, mi eléggé bizonyítja azt, hogy a nemzetnek nagy része érzi az intézet nélkülözhetlenségének szükségét. Azt hiszi,hogy a törvényhozás kevesebbet, mint azt, hogy e kérdést tüzetes tárgyalás alá vegye, nem tehet; ezt megkívánja az alkotmányosság. Hiszi, ha ezen kérdés, melynek megoldását a nép általánosan óhajtja, csakugyan megoldható, ter­mészetesen tárgyalás alá kell venni; ha nem old­ható meg, kell, hogy azok, kik nem kívánják azt megoldani, okadatolják, miért nem kívánják ezt; kell,hogy megmutassák a népnek, hogy ezen óhaj­tása vagy czélszerűtlen, vagy kivihetetlen. (Igaz ! úgy van­ balfelöl.) Mert ha meg nem mutatják, akkor ne beszéljünk alkotmányról, mert ott csak­ugyan nincs alkotmány, a­hol a nép kívánságát és óhajtását minden indokolás, minden okadatosás nélkül, tekintetbe sem veszik. Tehát midőn azt kérjük, hogy a t. ház ezen kérdést tárgyalás alá vegye, úgy hiszem, olyasmit kérünk, a­mit szóló legalább, megvallja, nem tudja, mi módon, miként tagadhat meg a nemzet képviselőháza. (Igaz! Úgy, van­ a szélsőbal felől.) A­mi magának a jegybanknak czélszerűségét illeti, annak kifejtése tulajdonkép azon időre tar­toznék, midőn már a ház a kérdést tárgyalás alá 2166

Next