Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-21 / 268. szám

különleges csapatokhoz 620 a honvédséghez ___639 összesen 2842 Ezek szerint egész Horvát-Szlavonország éven­­kint átlag 6978 újonczot állít és pedig: 5 gyalog-sorezredhez 3656, a különleges csa­patokhoz 1820, a honvédséghez 1502-őt. Ezen számhoz képest esik minden sorezred szá­mára évenkint 726 ujoncz, egy sorezred zászló­­aljára tehát 121, míg azon esetben, ha a már meglevő 6 honvédzászlóalj száma Horvát-Szlavón­ország területén 12-re emeltetnék , akkor minden honvéd­zászlóaljnak átlag 125 ujoncz jutna. Az ujonczok évenkénti ily száma mellett minden e területen levő honvéd-zászlóalj tehát 12 év alatt egy honvéd-zászlóalj hadi létszámát több százzal túlhaladó legénységgel fog rendelkezni. Ezen legénységhez azonban még hozzá kell számítani 3888 egyént, kik most mindjárt, a zász­lóaljak felállításakor, mint már a honvédség kö­telékében állók, a honvédzászlóaljakhoz beosztat­nak , továbbá tekintettel kell lenni egyszersmind azokra,aik a véderőről szóló törvényczikk követ­keztében ezután minden év végével az 5 sorezred és a különleges csapatok tartalékosai közül a honvédség állományába át fognak tétetni, s kik­nek száma évenkint minden egyes honvédzászló­aljra nézve legalább a 300-at meg fogja haladni; a hadsereg évi jutaléka t. i. 5476; ha a 10 évi fo­gyaték 40% is számittatik, mégis a 12 honvéd­zászlóalj mindegyikére esik 300 tartalékos. A népességi viszonyok és a hadállítási képes­ség tehát egyaránt követeli, hogy Horvát-Szlavon­­oszág nem polgárosított részén 6 új zászlóalj állít­­tassék fel. Van azonban ezen kívül még egy fontos ok, mely a 6 zászlóalj felállítását szükségessé teszi. A honvéd­ kerületek szervezésénél t. i. azon elv állíttatott fel, hogy mozgósítás esetében minden kerület egy mozgósított gyalog hadosztályt állít­son fel. A többi 6 honvéd-kerületnél a „harczrend“ e tekintetben már meg van állapítva; a zágrábi Vil­ik honvéd-kerületnél pedig ép ezen 6 új zászlóalj felállítása által leend azon elv foganatosítható. Mindezeknél fogva törvényjavaslatomat a ház­nak tisztelettel előterjesztem és annak elfogadását ajánlom. czikk 13. szakasza második pontja értelmében, újabban számítás alá veendő és megállapítandó. Minthogy pedig az ,|* és ,|j* alatt ide csatolt kimutatások szerint, az említett határőrségi ezre­dek területének 701,108 lélekre terjedő népessé­gével együtt, a magyar korona országainak összes népessége 15.177,786 lélekből áll; minthogy másfelől, a 31. alatti kimutatáshoz képest, a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok népessége 20 223,522 lelket tesz; minthogy ekként a monarchia mindkét államá­nak népessége 35.401,308 lelket számlál, önként következik, hogy azon arányhoz ké­pest, a­melyben a 800,000 főben meghatározott hadi létszám a monarchia két államának összes népességéhez, s ismét a magyar korona országai­nak népessége a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok népességéhez viszonylik, a magyar korona országaira eső hadjutalék, az eddigi 333,738 fő helyett, ezentúl 342,988 főre fog terjedni. S az ezen jutalék megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot annak megjegyzésével van sze­rencsém előterjeszteni, hogy most már a fennál­lott határőrvidéknek egész népessége, a­mely a védtörvény 13 ik szakaszánál fogva számításon kívül hagyatott, be lévén számítva a magyar ko­rona országainak népességébe, az említett hadju­talék mindaddig nem jő többé változás alá, a­míg a 800.000 főnyi hadi létszám fentartatik, vagy újabb népszámlálás eszközöltetik. Szende Béla, s. k. Szende Béla, s. k. TÖRVÉNYJAVASLAT a magyar korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvidék hátralévő részének, jelesen az 1,2., 3., 4., 7., 8., 9., 10. és 11. számú határőrségi ez­­redek területének polgárosítása folytán való meg­állapításáról, illetőleg az 1872. XXXV-ik törvény­czikk módosításáról. 1. Azon hadjutalék, mely a hadsereg és hadi tengerészet 800,000 főből álló teljes hadi létszám­ra határozott állományának biztositása czéljából, a véderőről szóló 1868-ik évi XL-ik törvényczikk értelmében a magyar korona országaira esik, az 1872. évi­ XXXV-ik törvényczikk módosításával, a határőrvidék hátralévő részének, jelesen az 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10. és 11. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán az ed­digi 333.738 fő helyütt 342.988 főben állapítta­­tik meg. 2. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszer bizatik meg. I­ndokolás: A horvát-szlavén határőrvidék hátralévő részé­nek, vagyis az 1., 2., 3., 4,7., 8., 9., 10. és 11-ik számú határőrségi ezredek területének polgárosi­tása, s az 1868. évi XL., XLI. és XLII. törvény­­czikkeknek ezen területre való kiterjesztése, a császári és Apostoli királyi Felségének folyó évi aug. 8-ától kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva kimondatván : most már valamint a birodalmi ta­nácsban képviselt országoknak és királyságok­nak, úgy a magyar korona országainak is összes népessége képezi azon alapot, a­mely szerint a hadseregnek és hadi­tengerészeinek a monarchia mindkét államára nézve 800.000 főben megálla­pított létszámából a magyar korona országaira háramló hadjutalék, az 1868. évi XL. törvény­ 2182 Törvényjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengeré­szethez 1874-ik évben kiállítandó ujoncz- és pót­tartaléki jutalékok megajánlása tárgyában. 1. §. A hadsereg és hadi tengerészet törvény által szabályozott számerejének biztositása végett a magyar korona országaira eső 40­ 933 főnyi ujonczjutaléknak, és az ehet kivontató 4094 fő­nyi póttartaléknak kiállítása az 1874. évre az 1868. évi XL. tervczikk 3., 13. és 32-ik szakaszai értelmében megszavaztatik. 2. §. Ezen ujoncz- és póttartaléki jutalékok az 1854. 1853. és­­ 1852-ben született hadkötelesek korosztályaiból állitandók ki. 3. §. A jelen törvény végrehajtásával a honvé­delmi minister bizatik meg. Indokolás: A hadsereg és hadi­tengerészet 800,000 főben megállapított számerejének fentartása tekinteté­ből, az 1869-ik évben eszközlött és 1/. alatt ide csatolt kiszámítás szerint, a monarchia mindkét államából, tíz éven keresztül, évenkint 95,474 fő­nyi ujoncz, és 9547 főnyi póttartalékos állí­tandó ki. Ezen jutalékok födözésének alapjául szolgál a monarchia mindkét államának 35.401,308 lélek­ből álló összes népessége. Azonban, míg a birodalmi tanácsban képviselt országoknak és királyságoknak 20.223,522 lelket tevő népessége változatlanul maradott, a magyar korona országaiban, a határőrvidék hátralévő ré­szének, vagyis a határőrségi kilenc­ ezred terü­letének polgárosítása folytán, a számítás alapját képező népesség 701,108 lélekkel szaporodván, és most már ezen országoknak 15,177,786 lélekre terjedő egész népessége lévén számításba veendő, ehhez képest az eddigi arány változásával, a fen­tebb említett évenkénti összes hadjutalékból a bi­rodalmi tanácsban képviselt országokra és király­ságokra 54,541 ujoncz és 5454 póttartalékos, a magyar korona országaira pedig 40,933 ujoncz és 4093 póttartalékos háramlik; és igy ezeknek hadjutaléka 1104 ujonczczal és 110 póttartalé­kossal többet, amazok jutaléka pedig ugyanany­­nyival kevesebbet fog tenni ezentúl, mint tett a folyó 1873 ik évben. S az ekként indokolt, és az ujoncz- és póttarta­léki jutalékok megajánlására vonatkozó törvény­javaslatot a cs. k. honvédelmi miniszerrel egyet­­értőleg történt megállapodás következtében van szerencsém ezúttal előterjeszteni. A törvényjavaslat 2-ik szakasza, mely szerint az 1874-ik évi hadjutalékok födözésére az 1854 ik, 1853-ik és 1852-ik évbeli születésű hadkötelesek­ből alakuló korosztályok hivandók fel, részint a védtörvény 3-ik és 32-ik szakaszainak, részint a múlt 1872-ik évi XXXIII. törvényczikknek ren­delkezésein alapszik, és igy nem kíván bővebb indokolást. Szende Béla, s. k. Törvényjavaslat az erdélyi katonai kórházak után 1873. és 1874. évben fizetendő bértöbbletek fedezésére szükséges póthitelről. 1. §. A Kolozsvárott, Fogara­­­son, Marosvásárhelyt, Beszter­­czén és Brassóban a beteg kato­nák gyógyithatása végett ko­rábbi időtől fogva szerződésileg bérelt házakért a katonai java­dalom térítési dijain felül fize­tendő bértöbbletek pótlására a m. kir. honvédelmi minister ja­vadalma számára kivételesen és pedig az 1873-ik évre 14,208 frt 66 kr az 1874-ik évre 12,914 frt 98 kr összesen 27,123 frt 64 kr vagyis huszonhétezer százhuszonhárom forint 64 kr. póthitelképen engedélyeztetik. 2. §. Mindaddig, míg a katonaság számára szükséges mindennemű térhely — és így kórhá­zaknak is előálatása és az érettük fizetendő szál­láspénz megtérítési módozata iránt külön törvény nem intézkedik, a honvédelmi minister felhatal­­maztatik, hogy az 1-ső §-ban elősorolt községek­ben lévő katonai kórházakért fizetendő bértöbblet fedezésére szükséges összeget saját költség-elő­irányzatába felvehesse. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a m. kir. pénzügyi és honvédelmi ministerek bízatnak meg. Indokok. A királyhágón­ túli részekben a beteg katonák részére ott, a­hol a katonai kincstárnak e czélra való épületei nem voltak, az előbbi kormányzat, azután pedig az erdélyi királyi biztos jóváhagyása, illetőleg közvetlen befolyása mellett magán- és községi épületek béreltettek, de minthogy a kato­naság által fizetett szabályszerű bérek a szerződé­sekben kikötött összegeket nem fedezték, a hiány az akkor ott még fennállott országos járuléki alapból pótoltatott.­­ Ezen kórházak helye, száma és az érettek legutóbb szerződésszerűen fizetett bérösszeg az .1­ alatt mellékelt rovatos kimutatás­ból tűnik ki. A bérösszegek jelentékeny fölemelése iránt, pél­dául Marosvásárhelyen 5000 frtra, a tárgyalások folyamatban voltak, midőn a kórháztöbbleteknek a képviselőház pénzügyi bizottságának javaslata folytán a honvédelmi miniszer tárczájából törlése ven elhatározva. E bérszerződések kötésébe mindenkor maga az illető kormányhatóság közvetve, vagy közvetle­nül folyt be, a­mennyiben e szerződéseken részint mint egyedüli szerződő fél jelenik meg, részint pedig az illető város kötötte meg ugyan a szerző­dést és a kormány azt tőbb fokon jóváhagyta, de a bérösszeg, vagyis a bértöbblet fizetése min­denütt az országos alapra, illetőleg az államkincs­tárt képviselő kormányra nehezedett, a községi pénztár minden hozzájárulása nélkül, mely e ter­het Erdélyben azelőtt sem viselte. A honvédelmi miniszer, mint az előbbi kormány­hatóságok jogutóda, a felmerült esetekben kény­telen volt ugyanezen álláspontot elfogadni, bár súlyt fektetett arra, hogy a háztulajdonossal ne az államkincstár, hanem a város szerződjék, mind­amellett, hogy a bértöbbletnek az államkincstár­ból utalványozását elvállalni kénytelen volt. Az országos járuléki alapnak az 1868. év végé­vel az általános adóalapba lett beolvasztása, és azon körülmény miatt, hogy ezen czélra egyik mi­nisterium költségvetésébe sem volt a szükségelt bérpótlék-összeg felvéve,­­ továbbá azon oknál fogva, mivel ezen összegek fizetését sem a belü­gy-, sem a pénzügyminiszer urak elvállalni nem akar­ták, azoknak kifizetése függőben maradt. A magyar kir. belügyminister a honvédelmi mi­­niaternek azon nézetét, hogy a katonaság beszál­­lásolása és az avval összekötött kórházak elhelye­zése az illető városok terhe lévén, az abból száz-

Next