Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-21 / 268. szám
különleges csapatokhoz 620 a honvédséghez ___639 összesen 2842 Ezek szerint egész Horvát-Szlavonország évenkint átlag 6978 újonczot állít és pedig: 5 gyalog-sorezredhez 3656, a különleges csapatokhoz 1820, a honvédséghez 1502-őt. Ezen számhoz képest esik minden sorezred számára évenkint 726 ujoncz, egy sorezred zászlóaljára tehát 121, míg azon esetben, ha a már meglevő 6 honvédzászlóalj száma Horvát-Szlavónország területén 12-re emeltetnék , akkor minden honvédzászlóaljnak átlag 125 ujoncz jutna. Az ujonczok évenkénti ily száma mellett minden e területen levő honvéd-zászlóalj tehát 12 év alatt egy honvéd-zászlóalj hadi létszámát több százzal túlhaladó legénységgel fog rendelkezni. Ezen legénységhez azonban még hozzá kell számítani 3888 egyént, kik most mindjárt, a zászlóaljak felállításakor, mint már a honvédség kötelékében állók, a honvédzászlóaljakhoz beosztatnak , továbbá tekintettel kell lenni egyszersmind azokra,aik a véderőről szóló törvényczikk következtében ezután minden év végével az 5 sorezred és a különleges csapatok tartalékosai közül a honvédség állományába át fognak tétetni, s kiknek száma évenkint minden egyes honvédzászlóaljra nézve legalább a 300-at meg fogja haladni; a hadsereg évi jutaléka t. i. 5476; ha a 10 évi fogyaték 40% is számittatik, mégis a 12 honvédzászlóalj mindegyikére esik 300 tartalékos. A népességi viszonyok és a hadállítási képesség tehát egyaránt követeli, hogy Horvát-Szlavonoszág nem polgárosított részén 6 új zászlóalj állíttassék fel. Van azonban ezen kívül még egy fontos ok, mely a 6 zászlóalj felállítását szükségessé teszi. A honvéd kerületek szervezésénél t. i. azon elv állíttatott fel, hogy mozgósítás esetében minden kerület egy mozgósított gyalog hadosztályt állítson fel. A többi 6 honvéd-kerületnél a „harczrend“ e tekintetben már meg van állapítva; a zágrábi Vilik honvéd-kerületnél pedig ép ezen 6 új zászlóalj felállítása által leend azon elv foganatosítható. Mindezeknél fogva törvényjavaslatomat a háznak tisztelettel előterjesztem és annak elfogadását ajánlom. czikk 13. szakasza második pontja értelmében, újabban számítás alá veendő és megállapítandó. Minthogy pedig az ,|* és ,|j* alatt ide csatolt kimutatások szerint, az említett határőrségi ezredek területének 701,108 lélekre terjedő népességével együtt, a magyar korona országainak összes népessége 15.177,786 lélekből áll; minthogy másfelől, a 31. alatti kimutatáshoz képest, a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok népessége 20 223,522 lelket tesz; minthogy ekként a monarchia mindkét államának népessége 35.401,308 lelket számlál, önként következik, hogy azon arányhoz képest, amelyben a 800,000 főben meghatározott hadi létszám a monarchia két államának összes népességéhez, s ismét a magyar korona országainak népessége a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok népességéhez viszonylik, a magyar korona országaira eső hadjutalék, az eddigi 333,738 fő helyett, ezentúl 342,988 főre fog terjedni. S az ezen jutalék megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot annak megjegyzésével van szerencsém előterjeszteni, hogy most már a fennállott határőrvidéknek egész népessége, amely a védtörvény 13 ik szakaszánál fogva számításon kívül hagyatott, be lévén számítva a magyar korona országainak népességébe, az említett hadjutalék mindaddig nem jő többé változás alá, amíg a 800.000 főnyi hadi létszám fentartatik, vagy újabb népszámlálás eszközöltetik. Szende Béla, s. k. Szende Béla, s. k. TÖRVÉNYJAVASLAT a magyar korona országaira eső hadjutaléknak a határőrvidék hátralévő részének, jelesen az 1,2., 3., 4., 7., 8., 9., 10. és 11. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán való megállapításáról, illetőleg az 1872. XXXV-ik törvényczikk módosításáról. 1. Azon hadjutalék, mely a hadsereg és hadi tengerészet 800,000 főből álló teljes hadi létszámra határozott állományának biztositása czéljából, a véderőről szóló 1868-ik évi XL-ik törvényczikk értelmében a magyar korona országaira esik, az 1872. évi XXXV-ik törvényczikk módosításával, a határőrvidék hátralévő részének, jelesen az 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10. és 11. számú határőrségi ezredek területének polgárosítása folytán az eddigi 333.738 fő helyütt 342.988 főben állapíttatik meg. 2. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszer bizatik meg. Indokolás: A horvát-szlavén határőrvidék hátralévő részének, vagyis az 1., 2., 3., 4,7., 8., 9., 10. és 11-ik számú határőrségi ezredek területének polgárositása, s az 1868. évi XL., XLI. és XLII. törvényczikkeknek ezen területre való kiterjesztése, a császári és Apostoli királyi Felségének folyó évi aug. 8-ától kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva kimondatván : most már valamint a birodalmi tanácsban képviselt országoknak és királyságoknak, úgy a magyar korona országainak is összes népessége képezi azon alapot, amely szerint a hadseregnek és haditengerészeinek a monarchia mindkét államára nézve 800.000 főben megállapított létszámából a magyar korona országaira háramló hadjutalék, az 1868. évi XL. törvény 2182 Törvényjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészethez 1874-ik évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában. 1. §. A hadsereg és hadi tengerészet törvény által szabályozott számerejének biztositása végett a magyar korona országaira eső 40 933 főnyi ujonczjutaléknak, és az ehet kivontató 4094 főnyi póttartaléknak kiállítása az 1874. évre az 1868. évi XL. tervczikk 3., 13. és 32-ik szakaszai értelmében megszavaztatik. 2. §. Ezen ujoncz- és póttartaléki jutalékok az 1854. 1853. és 1852-ben született hadkötelesek korosztályaiból állitandók ki. 3. §. A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg. Indokolás: A hadsereg és haditengerészet 800,000 főben megállapított számerejének fentartása tekintetéből, az 1869-ik évben eszközlött és 1/. alatt ide csatolt kiszámítás szerint, a monarchia mindkét államából, tíz éven keresztül, évenkint 95,474 főnyi ujoncz, és 9547 főnyi póttartalékos állítandó ki. Ezen jutalékok födözésének alapjául szolgál a monarchia mindkét államának 35.401,308 lélekből álló összes népessége. Azonban, míg a birodalmi tanácsban képviselt országoknak és királyságoknak 20.223,522 lelket tevő népessége változatlanul maradott, a magyar korona országaiban, a határőrvidék hátralévő részének, vagyis a határőrségi kilenc ezred területének polgárosítása folytán, a számítás alapját képező népesség 701,108 lélekkel szaporodván, és most már ezen országoknak 15,177,786 lélekre terjedő egész népessége lévén számításba veendő, ehhez képest az eddigi arány változásával, a fentebb említett évenkénti összes hadjutalékból a birodalmi tanácsban képviselt országokra és királyságokra 54,541 ujoncz és 5454 póttartalékos, a magyar korona országaira pedig 40,933 ujoncz és 4093 póttartalékos háramlik; és igy ezeknek hadjutaléka 1104 ujonczczal és 110 póttartalékossal többet, amazok jutaléka pedig ugyananynyival kevesebbet fog tenni ezentúl, mint tett a folyó 1873 ik évben. S az ekként indokolt, és az ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlására vonatkozó törvényjavaslatot a cs. k. honvédelmi miniszerrel egyetértőleg történt megállapodás következtében van szerencsém ezúttal előterjeszteni. A törvényjavaslat 2-ik szakasza, mely szerint az 1874-ik évi hadjutalékok födözésére az 1854 ik, 1853-ik és 1852-ik évbeli születésű hadkötelesekből alakuló korosztályok hivandók fel, részint a védtörvény 3-ik és 32-ik szakaszainak, részint a múlt 1872-ik évi XXXIII. törvényczikknek rendelkezésein alapszik, és igy nem kíván bővebb indokolást. Szende Béla, s. k. Törvényjavaslat az erdélyi katonai kórházak után 1873. és 1874. évben fizetendő bértöbbletek fedezésére szükséges póthitelről. 1. §. A Kolozsvárott, Fogarason, Marosvásárhelyt, Beszterczén és Brassóban a beteg katonák gyógyithatása végett korábbi időtől fogva szerződésileg bérelt házakért a katonai javadalom térítési dijain felül fizetendő bértöbbletek pótlására a m. kir. honvédelmi minister javadalma számára kivételesen és pedig az 1873-ik évre 14,208 frt 66 kr az 1874-ik évre 12,914 frt 98 kr összesen 27,123 frt 64 kr vagyis huszonhétezer százhuszonhárom forint 64 kr. póthitelképen engedélyeztetik. 2. §. Mindaddig, míg a katonaság számára szükséges mindennemű térhely — és így kórházaknak is előálatása és az érettük fizetendő szálláspénz megtérítési módozata iránt külön törvény nem intézkedik, a honvédelmi minister felhatalmaztatik, hogy az 1-ső §-ban elősorolt községekben lévő katonai kórházakért fizetendő bértöbblet fedezésére szükséges összeget saját költség-előirányzatába felvehesse. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a m. kir. pénzügyi és honvédelmi ministerek bízatnak meg. Indokok. A királyhágón túli részekben a beteg katonák részére ott, ahol a katonai kincstárnak e czélra való épületei nem voltak, az előbbi kormányzat, azután pedig az erdélyi királyi biztos jóváhagyása, illetőleg közvetlen befolyása mellett magán- és községi épületek béreltettek, de minthogy a katonaság által fizetett szabályszerű bérek a szerződésekben kikötött összegeket nem fedezték, a hiány az akkor ott még fennállott országos járuléki alapból pótoltatott. Ezen kórházak helye, száma és az érettek legutóbb szerződésszerűen fizetett bérösszeg az .1 alatt mellékelt rovatos kimutatásból tűnik ki. A bérösszegek jelentékeny fölemelése iránt, például Marosvásárhelyen 5000 frtra, a tárgyalások folyamatban voltak, midőn a kórháztöbbleteknek a képviselőház pénzügyi bizottságának javaslata folytán a honvédelmi miniszer tárczájából törlése ven elhatározva. E bérszerződések kötésébe mindenkor maga az illető kormányhatóság közvetve, vagy közvetlenül folyt be, amennyiben e szerződéseken részint mint egyedüli szerződő fél jelenik meg, részint pedig az illető város kötötte meg ugyan a szerződést és a kormány azt tőbb fokon jóváhagyta, de a bérösszeg, vagyis a bértöbblet fizetése mindenütt az országos alapra, illetőleg az államkincstárt képviselő kormányra nehezedett, a községi pénztár minden hozzájárulása nélkül, mely e terhet Erdélyben azelőtt sem viselte. A honvédelmi miniszer, mint az előbbi kormányhatóságok jogutóda, a felmerült esetekben kénytelen volt ugyanezen álláspontot elfogadni, bár súlyt fektetett arra, hogy a háztulajdonossal ne az államkincstár, hanem a város szerződjék, mindamellett, hogy a bértöbbletnek az államkincstárból utalványozását elvállalni kénytelen volt. Az országos járuléki alapnak az 1868. év végével az általános adóalapba lett beolvasztása, és azon körülmény miatt, hogy ezen czélra egyik ministerium költségvetésébe sem volt a szükségelt bérpótlék-összeg felvéve, továbbá azon oknál fogva, mivel ezen összegek fizetését sem a belügy-, sem a pénzügyminiszer urak elvállalni nem akarták, azoknak kifizetése függőben maradt. A magyar kir. belügyminister a honvédelmi miniaternek azon nézetét, hogy a katonaság beszállásolása és az avval összekötött kórházak elhelyezése az illető városok terhe lévén, az abból száz-