Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1873-11-02 / 44. számú melléklap
1873. Buda-Pest. 44-dik szám. Vasárnap, november 2. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. Előfizetési árak: Egész évre......................................................................2 írt 40 kr. Fél évre....................................................................... Itt 20 kr. Negyed évre.................................................................— 60 kr. EGYES SZÁM ÁRA 5 kr. MEGJELENIK HETENKÉNT egyszer. Ha ezen nagy számokon végig pillantunk, akkor habozás nélkül feljogosittatunk állítani hogy nemzetünk fennállása óta legnagyobb vállalatát teljesíté, s ezen eredmény nagysága csak akkor tűnik elő voltaképpeni nagy mérvében, ha nem feledjük felemlíteni, hogy azon vállalat szegény hazánkban, oly roppant vonalon, annyi autonóm hatóság, városok, birtokosok ezrei közreműködésével lett lehetséges — még pedig pénzforgalom, kisajátító és viztörvények nélkül. Ki ezen esemény felett elmélkedik, önkénytelen hódolni fog gr. Széchenyi nagy szellemének,ki ezt kezdeményezni ily mostoha viszonyok daczára merészelte. És tekintettel ezen szegény, alkalmatlan viszonyokra, politikai valamint érdekeltségi zilált állapotokra, szabadjon egyúttal felemlíteni, hogy soha rövidebb idő alatt ily nagy vállalat nem is létesittetett, s annyi eredménynyel egészen primitiv állapotok a mezei iparnak s átalában magasabb kulturának által nem adattak. Daczára azonban ezen elért eredménynek, a vállalat első hiányos stádiumában meghagyatott, holott mindenütt másutt hason eredmény az érdekelteket, vagy a kormányt oda serkentette volna, hogy ily szerencsés, hogy ily elszigetelten álló nagyszerű kezdeményezés a végső tökéletességig fejlesztessék, vagy ha ez lehetetlen, legalább a mívelhetés másodfokára, a belvizek levezetése rendszeréig fokoztassék. Mivel mindenütt, hol hason szabályozási műveletek, bármily kis mérvben vagy nagyban megindítottak, ha sikerült a vidékeket a folyó áradásainak pusztításától megvédeni, ezen elsőfokú műveletet követte a belső vizek leeresztése, t. i. az eső- és hóvizek által képzett tófelületek kiszárítása a belcsatornázási rendszer által; végre pedig szárazság esetére az intenzív gazdászat érdekében berendeztetett öntöző és a már készen álló elvezető csatornák által a vízhasznosítás utolsó harmadik stádiuma, és igy ezen rendszer következetes egymás után való kivitele által, a szabályozott A Tiszaszabályozás keletkezése, fejlődése és jelenlegi állása. (Folytatás) vidék a művelet és vagyonosodás legmagasabb fokára emeltetett. Hazánkban, ezen fokozatos fejlődésnek számos sajátságos akadályok s legyőzhetlen viszontagságok állották útját, — melyek közül első helyen emlitendő fel azon climaticus nyomor, mely az Alföldet az 1863-ai rendkívüli, eddig alig észlelt szárazság által érte, épen azon perczben, midőn a szabályozás legnagyobb részben már a folyó ártalmának veszélyeitől felszabadította területét, azaz midőn az első stadium jóformán befejeztetett, s kezdetét vette volna a második, s ez által azon rögtön keletkezett rögeszmének tört utat, hogy a Tisza szabályozása, a megszüntetett sok százezer hold tófelületek által beszüntette az esőzés lehetőségét — sőt még csak a harmat jótékonyságától is megfosztotta vidékét. Ezen évtől kezdve egész 1869-ig legkisebb jelenség sem mutatkozott sehol sem, mely bármily csekély mérvű belcsatornázást kívánatosnak vagy épen szükségesnek mutatott volna, sőt az Alföldön a kiszáradt kutak ezrei, s ezek következtén beállott vízhiány csak azon egy meggyőződést keltették, hogy az Alföld régi termékenységét és jelentőségét egészen elveszti, ha bárhonnan víz elő nem teremtetik. Azok, kik a szabályozást azzal vádolták, hogy az a vidéket az esőzés áldásaitól fosztottameg, megfeledkeztek azon két általánosan elismert axiómáról, hogy : 1. Az egyenlítő a föld kazánja és a sarkok a hűtők. 2. Hogy az Indus és Csendes tengerek párolgásai adják az esőt s a szelek osztják. De hiú elmefuttatással járó hálátlan feladat is lenne e tekintetben többet mondani, midőn 1869-ik év végétől kezdve a majdnem mai napokig tartó, s jóformán szakadatlan esőzés folytán ismét egy alig észlelt hosszas nedves időszak állott be s halomra döntötte mindazon érveléseket, melyeket a szárazság idején oly gyakran hallottunk. De ekkor ismét a sok száz ezer holdakra terjedő tespedő eső- és hóvizeket a szabályozásnak tulajdonítani igen sokan hajlandók, állítván, hogy a folyó vize szűk korlátok közé szoríttatván, képtelen áradásait levezetni, hanem a földszine alatt szivárogván, képezi a közel és messze mértföldekre távol fekvő tóvizek felületét. Hogy minden töltés nagy és tartós áradások idején egy bizonyos távolra szivárog és a közel fekvő területeket nedvesen tartja, az kétségtelen, ezen jelenséggel több századok óta fennálló gátrendszerek mellett is találkozunk, de ezen átszivárgás hatása korlátozott kis távolságra terjed ki még laza homok vagy kavicsos képleteknél is. Kötött földterületeknél, mint az Alföldön, a szivárgás hatása csekély, s alig néhány száz élre terjedő — s ezen szivárgás is évről évre csekélyebb, mivel az áradások idején iszappal terhelt viz a szivárgás útját maga elől elzárja. így azok, kik azt képzelik, hogy az Alföldnek rétegein távol mértföldekre a szivárgó vizek elhatolva, százezer holdakat terméketlenekké tesznek, feledik azt, hogy a folyónak sokkal könnyebb a közelfekvő gátakat megszakgatva, a régi ártereket elfoglalni, semmint egy harmad képlet számtalan hajszálnyilásain áthatolva, messze mértföldekre a vidéket vizekkel nyomorgatni. Ezen téves eszmére leginkább az szolgáltatott okot, mivel a tavak képződése és áradások egy időszakra esnek ,s gyakran a fensíkokon, hova soha a Tisza legnagyobb áradása sem volt képes eljutni, az ott képződő tavak a folyó szivárgásának eredményéül vétetnek, — holott ezen tünemény egyszerűen a légcsapadék rendkívüli bőségében találja megfejtését — s melynek elvezetéséről eddig elé belcsatornázási rendszernek előállítása által gondoskodva nem lett. Az kétséget nem szenved, hogy azon esetre, ha az 1863-ik évtől kezdve beállott száraz évek helyett a jelen nedves évszak állott volna be, a belcsatornázást azonnal megkezdették volna a társulatok, daczára annak, hogy az ártér-mentesítés érdekében .