Budapesti Közlöny, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-22 / 17. szám
s jövedelméről stb. szóló kimutatást •/• alatt, — továbbá azon városok kimutatását, melyek lakossága a 15.000 lelket meghaladja, és melyek vagy rendezett tanácsúak, vagy külön képviselőt kiirnek, — 2/. alatt mellékelve tisztelettel bemutatni. Kelt Budapesten, 1873. évi dec. 1-én. Gr. Szapáry Gyula s. k., m. kir. belügyminiszer. INDOKOK A közigazgatási járások száma és székhelyeinek meghatározásáról szóló törvényjavaslathoz. A közigazgatási járások jelenlegi száma és beosztása nem minden vármegyében felel meg a közigazgatás és a lakosság érdekeinek; a járások száma nem minden törvényhatóságban áll arányban a területtel, még kevésbé a népességgel, mert míg Hontban 7800 lélekre, Naszód vidéken, Aranyos és Maros székben 8,500-ra, Kövárvidékben és Sárosban 13,000-re, Dobokában 16,000-re és Ungban 20,000 lélekre esik egy szolgabiró ,addig Komáromban 32,500 lakosra, Veszprémben 40,000-re és végre Tolnában 44,000 lakosra esik egy közigazgatási járás. Ezen felosztás akadályul szolgál a helyes és gyors közigazgatásnak és nem felel meg a nagyközönség érdekeinek. Ezen viszásságon más után segíteni nem lehet, mint ha a törvényhozás a járások számát és székhelyeit törvény által határozza meg. Kötelességemet véltem tehát teljesíteni, midőn a törvényhatóságok területének szabályozása és új beosztásáról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg a közigazgatási járások száma és székhelyeinek meghatározása iránt külön törvényjavaslatot terjesztek a törvényhozás elé. A törvényjavaslatban foglalt felosztásnál, a területi és egyéb viszonyokon felül a lakosság számát kellett alapul vennem, éspedig akként, hogy egy közigazgatási járásra mintegy 30.000 lélek essék, megjegyezvén, hogy a járások számának megállapítása előtt, a megszüntetendő és az illető megyékbe bekebelezendő szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácscsal ellátott városok népessége, minthogy az említett városok szolgabirói hatóság alatt nem állanak, az illető vármegye lakosságának számából levonatot. Ezen felül a közigazgatásnak épen úgy mint a helyhatósági önkormányzatnak és a nagyközönség kényelmének nagy hátrányára szolgál azon körülmény, hogy más lévén a járási és kerületi beosztás a politikai közigazgatásnál, más a törvénykezés és adóhivataloknál, más a közigazgatás egyéb ágainál, egy járási tisztviselő és a felek gyakran távoleső s külön helyeken székelő 3-4 járási tisztviselővel kénytelenek érintkezni. Ezen ténykörülmény igazolása végett van szerencsém a tisztelt képviselőháznak az VI. és 2. alatt mellékelt kimutatásokat bemutatni. Múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik tehát a járásoknak a közkormányzat minden ága szerint összehangzó felosztása. E végből az igazság- és pénzügyminiszer társaimmal tartott értekezletek után azon megállapodásra jutottunk, hogy a szolgabíróság, járásbíróság és adóhivatal minden járásban egy községben pontosíttassék össze. Megállapodtunk továbbá abban is, hogy oly járások, melyekben adóhivatal nem állíttatik fel, adózási és egyéb pénzügyi tekintetben valamenynyi községeikkel a legközelebbi adóhivatalhoz osztassanak be. Hogy azonban a hasonló szempontból egyenlő beosztás gyakorlati kivitele lehetséges legyen, törvény által kell megállapítani a közigazgatási járások számát, és törvény által kell meghatározni azok székhelyeit. Ami az 53. §■ intézkedését, vagyis a vármegye ■egyes vidékeinek a járási székhelyekhez leendő beosztását illeti, ennek eszközlését a vármegyékre vélt sírt bízhatni, mivel ők inkább vehetik figyelembe az egyes községek kívánalmait, de fenn kellett tartani, a belügyminiszernek ez iránybani jóváhagyását, mert csak ezen eljárás mellett érhető *4 azon czél, hogy a közigazgatási beosztás a ■törvénykezés és pénzügyi járások felosztásával összhangzásba hozassák. A 3.. és 4/. alatti kimutatásokban van szerencsém a tisztelt képviselőháznak a járási hivatalok általam tervezett számát és székhelyeit,valamint a szolgabírói hatóság alá nem tartozó városokat is, megyénként előtüntetni, főleg azon különbözetnek felderítése végett, mely a közigazgatási járások és a járásbíróságok száma között létezik, és amelynek oka abban fekszik, hogy míg a fennérintett városok szolgabirói hatóság alá nem tartozván, azokra nézve ép úgy, mint a törvényhatósági joggal biró szabad kir. és egyéb városokra szolgabirói járások alakítása felesleges, addig ezen utóbbi osztályokba tartozó városok is a járásbíróságok területéhez tartoznak. Nagy akadályul szolgál végre a közigazgatás menetében, valamint a helyhatósági önkormányzat fejlesztése és megszilárdításában azon körülmény, hogy a járási szolgabírák, kik a végrehajtó hatalomnak a járásban egyedüli közegei, s kik azonfelül a hatóságuk alatt álló községekre felügyelni tartoznak, bizonyos és meghatározott székhelyen állandóan nem tartózkodnak. Ezen törvényjavaslatban kimondott azon intézkedés tehát, mely szerint a szolgabíró a járás székhelyén lakni köteles, a mint egyrészt természetes következménye a járási székhelyek törvény általi meghatározásának, úgy másrészt a közigazgatás és a nagy közönség érdekeinek is leginkább megfelel. Kelt Budapesten, 1873. évi dec. 1-én. Gr. Szapáry Gyula s. k., m. kir. belügyminister. 130 HELYHATÓSÁG. Budapest főváros közgyűlése 1874. jan. 21. Elnök Ráth Károly főpolgármester megnyitván az ülést, bejelenti, hogy király Ő Felsége a budapesti szegények számára saját pénztárából 800 irtot legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Éljenzéssel tudomásul vétetik. Lipovniczky Vilmos, a curia semmitő osztályának alelnöke, 50 éves jubilaeuma alkalmából a budapesti szegény alap növeléséhez 150 frttal járult. Jegyzőkönyvileg köszönet fog szavaztatni. Popper Ármin 300 ftot tett le a főpolgármester kezeihez, azon kijelöléssel, hogy ez összeg egy harmada a cholera-árvák javára, egy harmada a pesti Erzsébet-leányárvaház alaptőkéjének növe- lésére fordíttassék. Végre, hogy egy harmada a Budapesten létező szűkölködők közt osztassék ki. Éljenzéssel tudomásul vétetik. Következett a napirend: Felolvastatott egész terjedelmében a közgyűlésiig kiküldött bizottmány és a tanács előterjesztése a fővámház telke iránti szerződés elfogadása tárgyában. Tavaszi Endre indítványozza, hogy a közgyűlés bízza meg a polgármestert az ügy sürgetésével, hogy a szerződés minél előbb aláirassék. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta s az ügy elintézésével a polgármestert bízta meg. A tanács előterjesztését, a városi javadalmaknak a főváros egész területén leendő egyöntetű kezelése tárgyában, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A középitési bizottmányi és tanácsi jelentés, az ujpesti és soroksári Dunaágnak hajózható zsilippel ellátása tárgyában, — az összes ministeriumhoz fel fog terjesztetni. A városligeti „bimbóház“-korcsmának bérbeadása iránti tanácsi előterjesztés elfogadtatott. A hadsereg számára szükséglendő katonai lovak összeírására kiküldött bizottmány elnökévé, az elnök indítványára dr. Halász Géza választatott meg. . Elfogadtattott ezután a középítészeti bizottmány és a tanács által jóváhagyás végett előterjesztett közmunkatanácsi átírat a Duna jobboldali partjának szabályozására vonatkozólag. A Podmaniczky-utczának keskenyítése iránti tanácsi előterjesztés. Havas Sándor indítványa a helyrendőrség szabályozása iránt, a közrendészeti állandó bizottsághoz utasíthatott. Freyberger Pál a fővárosi bizottsági tagságról lemondván, helyét a legtöbb szavazatot nyert Kaján Sándor foglalja el, az elhunyt Simon Flórent helyét pedig a közegészségi bizottmányban dr. Poor Imre foglalja el. A Márgai Károly főreáltanodai tanár szabadságának meghosszabbítása iránti tanácsi előterjesztés elfogadtatott. Az izraelita nőegyletnek évi segély iránti folyamodványát a közgyűlés elfogadta, mégpedig oly módon, hogy az egylet három éven keresztül, évenkénti 200 frtnyi segélyben részesülend. Ezzel az ülés Vn 7 órakor szétoszlott. Legközelebbi ülés jövő szerdán. Gr. Szapáry Géza, fiumei s a magyar-NORVÁT TENGERPARTI KORMÁNYZÓ LÁTOGATÁSA Zágrábban. F. hó 14-én a fiumei „Bilancia“ azon tudósítást hozó napi hírei közt, hogy a fiumei kormányzó Zágrábba utazott. A kormányzó csakugyan e hó 14-én esti 62 órakor hagyta volt el Fiumét, Vallencsics A. minister tanácsos kíséretében, kivel együtt másnap reggel szerencsésen meg is érkezett városunkba, hol az indóháznál Mihajlovits érsek titkára, Kolarics által fogadtatván, az érseki palotában szállott meg. Kipihenvén itt kissé az út fáradalmait, legelőször az érsek háziúr kívánta tiszteletét tenni vendégénél, melyet ez azonban megelőzni akarván, fél 10 órakor maga sietett szives házigazdáinak üdvözletére, megköszönvén annak nyájas meghívását palotájába. Tiz órakor a kormányzó a bánt látogatta meg, ki szives volt úgy a kormányzót, mint Vallencsics min. tanácsost saját páholyába az országgyűlésre meghívni, hol a kormányzó urnak alkalma volt az országgyűlést együtt láthatni, s egyszersmind jelen lenni annak ideiglenes elnapolásánál, mig t. i. a pesti országgyűlés a horvát képviselő uraknak ismét időt enged saját házi dolgaik elintézésére. Ülés után a kormányzó, Vallencsics mint tanácsos kíséretében , megszemlélte a bizottsági termeket, hol több képviselő lett bemutatva, s egyúttal meglátogatta Krestics országgyűlési elnököt. Az ország házából Mollináry tábornok üdvözlésére ment, majd báró Kullmer honvéd-parancsnokot, nemkülönben Zsivkovics és Muhics osztályfőnököket, valamint Klobucsaricsot, a hétszemélyes tábla elnökét, Celebrinit, a báni tábla elnökét és Dutkovicsot, Fiume megye főispánját, látogatta meg. Mindezen urak és még több más, utóbbiak közt Voncina polgármester is, szintén meglátogatták őt az érseki palotában, hol d. u. 2 órakor a kitüntetett vendég tiszteletére nagy diszebéd volt, melyen a bánon kívül jelen voltak még: Mollináry, Krestics, Zsivkovics, Muhics, Klobucsarics, Celebrini, Voncina, Mirko Horváth, K. Kulmer, Smaics stb. Ebéd közben a legszivélyesebb társalgás folyván, annak vége felé a háziúr, Mihajlovics érsek, nyitotta meg a felköszöntések sorát, lelkes szavakban adván hazafias érzelmeinek kifejezést és éltetvén a „bánt“; utána nyomban a bán emelte fel poharát a vendég egészségére, különös hangsúlyt fektetvén a két testvér nemzetnek állandó barátságos viszonyára, valamint a magyar szt. koronának általa s a kormányzó által képviselt részeknek jóindulatú és tartós egymás melletti fennállására. Ezen szívélyes felköszöntést viszonozván a kormányzó, azon óhajának adott kifejezést, vajha a nyolcz százados történelmi emlékek s a királyhoz való hű ragaszkodás és szeretet mindenkor oly törhetlen kapcsokat képeznének, melyek a két testvér nemzetet jó és balsorsban egyaránt egymáshoz tartanák fűzve. Ezután Mollináry tábornok emelte fel poharát, éltetvén gr. Szapáry Gézát, ki szellemdús válaszában többi között azon reményének adott kifejezést, hogy ama rokonszenves érzelmek, melyeket a tábornok Fiume iránt táplál, azon becses zálog által, melyet a tábornok Fiuméban bir, s mely a fiumei hölgykoszoru egyik kiváló ékét képezi, (értvén a tábornok leányát, ki Fiuméban van férjnél), továbbra is fenn fognak maradni. Ebéd után az érsek kivezette vendégét a kies Maximir-parkba, hol megnézték a nevezetesebb pontokat s hol a tón egy igen csinos korcsolyázó társaságot találtak együtt. Este a bán meghívására színházba ment a kormányzó, hol a bán páholyában fél 10-ig mulatott. Előadatott Zeitz eredeti operettje: „Mislav.” Másnap reggel a kormányzó, a hazafias ér-