Budapesti Közlöny, 1874. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1874-03-01 / 49. szám
gatójának, Pulszky Ferencznek s ugyanezen országos intézet mindenik osztálya őrének az illető szakra vonatkozó jelentését tüzetesen tárgyalta, jegyzőkönyvre vette s végleges megállapodásairól egy emlékiratnak szerkesztését határozta el, annak kivitelével jegyzőjét P. Szathmáry Károlyt bízván meg. E megbízás folytán készült a következő emlékirat, melynek mellékletében a bizottság mindazon iratokat a miniszer úr rendelkezésére bocsátotta, melyek ezen tárgyalásoknak részint alapjául, részint felvilágosítására szolgálnak. Az országos szakbizottság mindenek előtt két alapelvből indult ki: jöl, hogy mindazon gyűjtemények, melyek jelenben az ország tulajdonait képezik, az elemi csapásoktól, vagy másnemű kártól emberien lehetőleg biztosítva megőriztessenek, s a tudományos vizsgálódásra legalkalmasabb téli időszak alatt is használhatók legyenek; végre, hogy használhatóságuk tekintetéből a lehető legjobb rendszer szerint osztassanak be, gyarapíttassanak és egészíttessenek ki; sor, hogy tekintettel hazánk kedvezőtlen pénzügyi viszonyaira is, ugyanazon tárgyak többszörös beszerzése meggátoltassák, és semmi felesleges kiadás az ország pénztárát ne terhelje. E két szempontból mindenekelőtt azt látta a bizottság szükségesnek, hogy az egyes gyűjtemények jellege és irányzata a jövőre a gyűjtések szempontjából meghatároztassék, az egyneműek csoportosíttassanak, a különneműek elválasztassanak, s összes országos gyűjteményeink jövő irányzata és szervezése akként állapittassék meg, hogy mindenik mintegy kiegészítőjéül szolgálván a többieknek, egész összességükben oly egészet képezzenek, mely kikerülésével a felesleges kiadásoknak, a tudomány minden követelményeinek s a szellemi fejlődés minden kívánalmainak lehetőleg megfeleljen. Különös tekintettel volt a bizottság még arra is, hogy az országos, illetőleg nemzeti szempontok előtérben álljanak, s mindaz, mi hazánk tudományos ismeretére és gyakorlati czéljaira üdvös és előnyös, elsősorban lehetőleg jutányosan szereztessék be, és ugyane czélból az ország netán elveszésnek indult kincsei, emlékei visszaszereztessenek, illetőleg megőriztessenek, valamint mindaz, mi részint országos intézkedések, részint egyesek és intézetek közbenjárása által költség nélkül megkapható, megtartassák és megszereztessék. Javaslatait, ugyancsak a fennebbi elvekből kiindulva, a bizottság akként teszi, hogy elsősorban azon reformok létesíttessenek, melyek a létezőnek biztosítására és megóvására vonatkoznak, és így föltétlenül sürgősen szükségesek ; másodsorban azok, melyek a gyűjtemények rendszerének teljességére használhatóságára és kipótlására irányulnak, és csak utósorban ajánlja azokat, melyek intézeteink külső csínjára és díszére vonatkoznak. Országos könyvtáraink. A szakbizottság vizsgálata és tervezete körébe a következő országos könyvtárakat vonta be : a magyar nemzeti múzeumét, a pesti, kolozsvári és zágrábi egyetemekét, a magyar tud.akadémiáét, a polytechnikumét és a marosvásárhelyi Telekiféle gyűjteményt. Ezeken kívül, mint újon felállítandót egy, a ministériumok mellett gyűjtött könyvtárakból, a képviselőház és codificationális bizottság szakkönyvtárából alakítandó államtudományi könyvtárat. A fővárosban létező három nagyobb könyvtárat, t. i. a magyar nemzeti múzeumét, m. tud. akadémiáét és az egyetemét illetőleg a bizottság azon nézetből indul ki, hogy azoknak, bár vannak azonos czéljaik is, de különböző feladataik szerint egymást egy nagy országos egyetemes könyvtárrá kell kiegészíteniök. Ajánlják ezt főleg hazánk kedvezőtlen pénzügyi viszonyai, melyek sem azt, hogy mind a három könyvtár külön-külön egyetemessé tétessék, semhogy minden nagyobb értékű munka mindhárom könyvtár részére megszereztessék, meg nem engedik. E szerint a bizottság legczélszerűbbnek véli: jör, hogy a nemzeti múzeum könyvtára már alapítási czélja és törvényhozásilag megállapított rendeltetésénél fogva is, speciális magyar könyvtár (bibliotheca hungarica) legyen, melynek magában kell foglalnia lehetőleg mindazt, amit Magyarországon bármi nyelven és bárki, b) magyar polgár itthon és bárhol, végre c) Magyarországról tüzetesen bárhol és bárki itt, illetőleg kiadott. E folyton kiegészítendő és gyarapítandó magyar könyvtár mellé föltétlenül szükséges egy segédkönyvtár, mely az úgynevezett fölütő és encyklopedikus műveket tartalmazza; szükséges végre a nemzeti múzeum más gyűjteményei mellett már meg is alapított speciális kézi és szakkönyvtárak gyarapítása. 2or. A magyar tud. akadémia könyvtárának hivatásszerűleg az összes egyetemes tudományok rendszerének naponkénti folytonos haladását kell föltüntetnie, s folyton a tudományos világ színvonalán állnia. E czélból okvetlenül leírnia kell: a) a föld minden tudományos társulatának kiadványait ; b) az alapszabályilag körébe eső tudományszakoknak nevezetesebb folyóiratait; c) minden tudományszaknak alap- és főmunkáit, különös tekintettel a magyar történelem- és régészetre, kizárva a theologiai, mathematikai és természettudományi szakok gyakorlati részét; d) a magyar nyelv és irodalom szempontjából mindazt meg kell szereznie, mi a magyar összehasonlító nyelvészet körébe vág, s mi mint eredeti munka vagy forditmány műbecscsel bir; e) a hazánkbeli nem magyar nyelvű nemzetiségek és népek jelesebb műveit, és végre f) egy szótár s illetőleg könyvészeti, encyklopaediai könyvtárat. 3- ot. A pesti m. kir. egyetem könyvtárának egyetemesnek (universalis) kell lennie, különös tekintettel a tanuló ifjúság művelődési czéljaira, és pedig először mindazon szakokban, melyek az egyetemen, annak fakultásai szerint tanszékek által képviselve vannak, meg kell lenni a fontosabb alapmunkáknak, kútfőknek és nagyobb monographiáknak; másodszor különös figyelmet és lehető teljességet követel ama két szak, melyekre a másik két nagy könyvtár nagyobb figyelmet fordítani nincs hivatva: a theologiai és az orvostudományi. a) A theologiai szakban nemcsak a katholikus, hanem minden más, a hazában létező felekezeti irodalomnak lehető teljességgel képviselve kell lennie. b) Az orvosi szakban nemcsak a gyógyszertan, sebészet, szemészet, szülészet, hanem az alaptudományokban , a leíró-, táj-, hasonlító- és kórboncttan, s a physiologia összes körében megjelent és megjelenendő nagyobb művek összessége megszerzendő, úgy a tanulókra, mint a tanárokra való tekintettel; harmadszor a többi tudományágnak alap- és kutfőmunkái beszerzésénél már kívánatos, hogy folytonos tekintet legyen ne csak a másik két könyvtár szerzeményeire, hanem a Polytechnikum könyvtárára is, s ahelyett, hogy az ezek által már birtakat vagy okvetlenül megszerzendőket szintén bevásárolja, inkább saját rendeltetése szerinti hiányaira fordítsa figyelmét, Így például szemben a polytechnikum könyvtárával az itt képviselt szakokban az elméletiek lennének beszerzendők, szemben az amott csoportosítandó gyakorlati művekkel. Ezek mellett kiváló figyelmet igényelnek: a) a jogtudományi művek, mint a mely szak az egyetem egyik legfontosabb és látogatottabb fakultásáé s melyekre nézve a tanulóknak a tudomány minden segédeszközével kellően el kell látva tenniök; b) a természettani, vegyészeti és természetrajzi szakok, amennyiben ezek, mint gyakorlati művek, a polytechnikum és nemzeti múzeum szakkönyvtáraiban nincsenek képviselve; c) a nyelvészet, mely itt, tekintettel az akadémiai könyvtárra, csak a szűkebb értelemben vett linguistikára, tehát a szótári és nyelvtanító munkákra szoritkozhatik; d) az egyetemes történelem mellőzheti a forrásművek és kútfőgyűjtemények nagy részét, s csak a feldolgozott munkákra szoritkozhatik, tekintettel az akadémiai könyvtárra; a hazai történelem azonban egész teljességében fenntartandó és gyarapítandó ; e) a magyar irodalom szintén teljesen képviselve fenntartandó, az irodalomtörténetre vonatkozó tüzetesebb és jobb művek megszerzendők ; f) a classica philologia, mint az egyetem azon szaka, mely hivatva van a hazai felső és középtanodákat tudományos nyelvésztanárokkal is ellátni, különös figyelmet érdemel; és itt mind a szorosabb értelemben vett klassikus nyelvek, mind ezek irodalomtörténete, e szakbeli monographiák, valamint a klassikusoknak jegyzetekkel ellátott jó kiadásai és jelesebb fordításaik lehető teljességben tartandók és gyarapítandók ; végre g) az új népek irodalmának a közműveltség és ízlés terjesztése érdekében teljesen képviselve kell tenniök, ideértve azon segédmunkákat is, melyek azoknak tudományos kritikai és széptani felfogását előmozdítják. E szak annyival nagyobb figyelmet érdemel, mivel a tanuló ifjúság e tekintetben csak is e könyvtárra van utalva; ez pedig e tekintetben a legnagyobb hiányokat mutatja fel*). Ezeken kívül önként értetik, hogy az egyetemi könyvtárnak különösen az egyetemen képviselt szakok tankönyveivel kellő mennyiségű példányban s a fölütő munkákkal teljes mértékben bírnia kell. Arra nézve, hogy e három nagyobb könyvtárunk között a fenn kijelölt irányokban a kölcsönösség keresztülvihető legyen, hogy a megszabott irányok szerinti kiegészítés eszközölhetővé váljék hogy a hozzá nem tartozó, vagy éppen terhül szolgáló tárgyhalmaztól megmenekedjék, s végül, hogy mindaz, ami a törvényhozás és kormány intézkedései által ingyen megszerezhető, felesleges kiadások tárgyát ne képezhesse, a bizottság a következőkben állapodik meg: a) mindhárom könyvtár könyvjegyzékének mielőbbi kinyomatását, s az újabb termékeknek pótfüzetekben közzétételét kell kormányilag elrendelni ; b) a kölcsönös kiegészítés és túlságos költekezés kikerülése czéljából a könyvtárnokokat oda utasítani, hogy havonkint legalább egyszer összejővén, jegyzékeiket a bevásárlandó könyvekre egymással közöljék; c) a kettős (doublette) és többszörös példányok kicserélésében előbb az országos közintézetek,, később más könyvtárakkal, sőt magánosokkal is ; d) ajánlja bizottság a kötelmi példányok beküldésének törvény által szabályozását; Így például a nemzeti múzeum, tud. akadémia és egyetemi könyvtárak részére köteles lenne minden magyarországi nyomdász vagy kiadó, az általa bárhol nyomatott, vagy kiadott műveknek egy-egy tiszta, ép és minden mellékletekkel ellátott példányát az 1848-as törvény értelmében is, a mű megjelenésétől számítva legfelebb egy hó alatt megküldeni, mit ha elmulasztana, a könyv, vagy kiadvány bolti árának megfelelő kétszeres bírságban lenne elmarasztalandó; e) miután szakkönyvtárainkban, egyéb hiányok mellett, még a törvényhozás (különösen a felsőház) és a kormány kiadványai is nagy mértékben hiányoznak, e hiányokon a bizottság akként vél segíthetni, ha a törvényhozás illető hivatalnokai és a kormány közegei fölkéretnek, hogy mindazt, mi eme kiadványokból ez ideig meg nem küldetett volna, pótolni szíveskedjenek. Jövőre nézve pedig legczélszerűbbnek véli a bizottság, ha az államnyomda mellé egy oly kiadóhivatal (expeditura) szereztetik, mely mind a törvényhozás és kormány kiadványait, mind az egyesek és társulatokéit ellenőrizné , azokról időnkint kiegészítendő katalógusokat készítene, a könyvárusok útján a közönség számára nyomott példányok eladását eszközölné. Ezen kiadóhivatal volna aztán azzal is megbízható, hogy a kellő számú köteles példányok, megküldését minden részről eszközölje és közvetítse. A fennebbi három nagy könyvtár közül a bizottság csakis a nemzeti múzeumot vehetvén ezúttal tüzetesebb vizsgálat alá, ennek megtételére egy három tagú albizottságot küldött ki, melynek *) A bizottság az itt előadottakban Szász Károlynak »Közkönyvtáraink és az egy országos könyvtár« czivil művében kifejezett nézeteit nagy részben osztja az egyetemi könyvtárra nézve, azért annak tetemes részét, csaknem szó szerint átvettem P.Sz. K.