Budapesti Közlöny, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-16 / 210. szám

A 83. §. e hibákat javítja ki, s egyszersmind a törvény rendeletét az­ok hasonlatosságánál fogva kiterjeszti a jelen törvény 78. §-nak 13. pontjára. (Folytatjuk.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Bruck, sept. 14. Király Ő Felsége holnap ide ér­kezik, kíséretében lesznek Károly Lajos, Albrecht, Frigyes, Vilmos főherczegek, John Iunok és Ban­­hans ministerek. Horst nem jön. September 14-ről távírják Bruckból, hogy a környéken történt felhőszakadás miatt, Ő Felsége parancsára a manőver egy nappal továbbra ha­­lasztatott. Rudolf koronaherczeg ő fensége September 14-én Ischlből Schönbrunnba érkezett. Rudolf koronaherczeg ő cs. kir. fensége sept. 14-én 12 éa órakor magához hivató Felder bécsi polgármestert s szívélyes szavakban kérte fel, mondana köszönetét Bécs községtanácsának a nagykorúsága alkalmából ő fenségéhez intézett üdvözlő feliratért. A koronaherczeg ő fensége ez­után hosszabb ideig társalgott a polgármesterrel Bécs város belügyeiről. Mint a »Wiener Ztg.«nak Bruckból 14-ről távír­ják, a kereskedelmi minister dr. Banhansnak, az eddigi rendezkedések szerint 15-én kelle oda ér­keznie, hogy Ő Felségének személyesen bemutat­hassa a sebesültek számára újon berendezett szál­lító vaggonokat. Mindkét vaggon a tarnow-b­ru­­chowi vasút tulajdona s a vasúti főfelügyelőség által küldetett oda. Egy teherkocsi 8, s a másik, egy Hr. oszt. személyszállító kocsi 10 függő hord­­ágyat foglal magában az összes egészségügyi készletekkel. Délután 2­­­. órakor két gyalog dan­dár, a tüzérség s egy lovas dandár Swadorfba a gyakorlati térre indult el. A magyarországi pa­rancsnokló tábornok K. Edelsheim Gyulai maga tartott szemlét a kivonuló csapatok felett. Triestben a városi tanács 14-ei ülésében a pol­gármester sajnálatát fejezé ki a fölött, hogy a városi tanács a szünidő miatt nem ülhetett össze előbb, hogy az osztrák észak-földsarki expeditió­­nak visszatérése alkalmából szerencsét kívánha­tott volna. Erre a tanács egyhangúlag elhatározó, hogy következő sürgönyt fog küldeni az észak­­földsarki expeditio vezetőihez: »Triest város ta­nácsa megérdemlett elismeréssel adózik a föld­sarki vidékek rettenthetlen s bámulatra méltó kutatóinak a példátlan veszélyek közt tanúsított kitartó bátorságért, örül azoknak a norvégiai parthoz szerencsés megérkeztén, s reménye, hogy Triestben rövid időn viszontlátandja őket.« ---- IVÁCSKOVICS SZERB PATRIARCHA szombaton este elhagyta Nagy-Szebent. A távozó főpapot számos ka­nonok, más pap, és az ottani görög keleti egyház ki­váló világi tagjai kisérék ki a vaspályához. A pálya­udvaron a polgári és katonai hatóságok fejei voltak jelen. Mikor a vonat megindult, zajos »Le treasta !« hangzott el, és a patriarsha még a vasúti kocsi abla­kából is áldását adá a hátramaradókra. — Arany MISE. A kegyesrendiek m.-szigeti társ­házának egyik érdemes tagja, a tanügy terén sok ér­demeket szerzett Vattay Pál e hó 8-án ünnepelte meg fölszenteltetésének 50-ik évfordulóját aranymisével. Vattay most 78 éves, jó erőben van s köztisztelet kö­zepette él. •­ BeNICZKY Ödön temetése tegnap, sept. 15-én ment végbe Czinkotán. Már kora reggel gyűltek egybe a halot­tas ház udvarára a kerület huszonkét községeinek kül­döttsége, a megye központi tisztviselői majdnem teljes számmal, számos bizottsági tag, a megyei főispánnal, gr. Szapáry Istvánnal élükön. A képviselőhöz tagjai közül ott volt Beöthy Algernon, Csernátony Lajos, Ma­das Károly, Horváth Döme, Beöthy Lajos és gr. Keg­­levics Gábor. Az egyszerű, de díszes ravatalt a halottas ház udvarán a megye huszárjai állták körül. Orem Já­nos ecseri plébános egyházi díszben jelent meg, négy szomszédos község lelkészeinek kiséretében. Az egy­házi szertartás után megindult a gyászmenet Uj-Pest husz tagú küldöttségének vezetése alatt a parkon és községen át a temetőbe, hol a szerető nő, a nagy csa­pással sújtott hat gyermek és számos barát könyei közt lebocsáttatott az egyszerű sírboltba. Itt Dalmady Győző tartott beszédet és búcsút vett a gyászoló kö­zönség nevében az elhunyttól, kinek emléke soká fog még élni. 1691 K ULFÖL D. F R A N C Z I A ÜGYEK.. A Felső-Pyrenne-megyebeli royalisták, úgy lát­szik, nem akarják követni a Maine et Loire-me­­gyebeli royalisták példáját s nem akarnak lemon­dani a választási harczról. E royalisták maguk részéről jelöltet állítottak fel az elhunyt Goulard helyébe. Az »Union« egy levelet közöl, melyet Franc­­hieu gróf Puysegurhoz, az ezen megyében legkö­zelebb megalakult monarchikus választási bizott­mány által kitűzött jelölthöz intézett oly czélból, hogy őt a jelöltség elfogadására bírja. Puysegur készséggel engedett is a választók óhajtásának. Levele, melyet ugyanazon lap közöl, tisztán s egy­szerűen monarchikus politikai nyilatkozat. A­mi Franch­eut illeti,ha meggyőződésének heve nem hi­degült is meg, mégis levelének végső szavaiból úgy látszik, hogy az általa védelmezett ügy sikere iránt bizalma már némileg meg van ingatva. Ő most is szilárdul hiszi ugyan, hogy pártja mellett áll az igazság, azonban bevallja, hogy a számsze­rinti többség nem áll mellette. Most már nem állítja azt, hogy egész Francziaország a törvényes király visszatérését óhajtja, s egyedül az Isten irgalmától várja az ország megtérését. Azonban addig, míg e csoda megtörténnék, a legitimisták semmit sem mulasztanak el, hogy e sikert emberi utón is megnyerhessék. Mac-Mahon tábornagy 11-én esti 6 óra után utazott el Lillébe több főtiszt kíséretében, útköz­ben Creil-, Clermont-, Arras- és Douayban a me­gyei főnökök, a polgári és katonai hatóságok által üdvözöltetett. A vonat 11 órakor érkezett Lillébe. A rosz idő daczára roppant néptömeg volt összegyűlve, mely Mac-Mahont s a köztársa­ságot élteté. A tábornagy a megyefőnök lakására ment, fáklyákat vivő őrkiséret előzvén meg őt. A város fényesen ki volt világítva s földiszitve. A tábornagy 12 én reggel meglátogatá a Dimel-féle nyomdát, a katonai kórházat s a Szt.­Móricz­­templomot,hol a cambray-i bibornokérsek, Regnier által fogadtatott, ki beszédet intézett hozzá. Ez­­után a tábornagy elfogadá a hatóságokat. Nord­­megye összes követei üdvözlik a tábornagyot. Piichon, a megyetanács elnöke, a douay-i törvény­szék elnöke, a lillei polgármester, a kereskedelmi kamra és törvényszék elnökei beszédeikben a la­kosság bizalmát fejezték ki a tábornagy kormánya iránt s kijelölők az üzletek újrafelvirágzásának jeleit. A tábornagy Piichonnak válaszolva, föl­­említő hajdani Lillében tartózkodását s ama jó emléket, melyet az iránt megőrzött. Ezután a he­lyi ügyekről szólt. A »Siécle« következő communiquet kapott: »A »Siécle« sept. 11-iki számában azt állítja, hogy a mezei zavargások következtében elfogatott összes személyek szabadon bocsáttattak, »noha« — hozzáteszi e lap — »ezen zavargásban egyetlen zavargó sem volt.« A »Siéd­ec állításai alapta­lanok. Kétségkívül az elfogatott személyek egyike szabadon bocsáttatott, mivel csupán kihágással volt vádolva; azonban bizonyos számú vádlottak perbe fogattak a Mezőben történt tények miatt. Közülök 4 ellen elfogatási parancs adatott ki, azonban e parancsok csak egy részben hajtat­hattak végre, a vádlottak közül ketten megszök­vén. Végre több megsebesült egyén ellen is ke­veset indíttatott, azonban könnyen felfogható hu­manitási érzetből azok lakásukon hagyattak.« Bethuneből írják sept. 13-ról: Mac-Mahon ide érkezett. A polgármester a lakosság tisztelettel­jes hódolatát tolmácsolván, igy szólt: »Nagy ideje, hogy a nemzetgyűlés önnek végleges hatal­mat adjon, mely önnek lehetővé tegye az erkölcsi és anyagi újraszervezés megkezdett művét jól be­végezni.« Mac-Mahon megköszönte a ragaszko­dást ; reméli — úgymond — hogy a nemzetgyű­lés mihamarább megszavazandja az alkotmány­törvényeket. Az elnök innen Auchelbe utazott el, hogy ott a hadgyakorlatokat megszemlélje; ott a vidék elöljárói s a bányamunkások fogadták ün­nepélyesen. Este lakoma, melyre a polgári és katonai tisztek hivatalosak. Arras, sept. 14. Mac-Mahon tanagy ma ide ér­kezett, a törvényhatóság részéről felirattal üdvö­zöltetett ; meglátogatott több nyilvános helyet és este tovább utazott Amiens felé.­­ Páris, sept. 14. A megyei és kerületi tanácsok­­ részletes választása october 4-ikére tűzetett ki. Páris, sept. 15. A »Bien Public« jelenti, hogy egy porosz társulat megvette a tarragona-barcelo­­nai vasutat. Grisse, sept. 14. Bazaine szökése ügyében ma kezdődött a törvényszéki tárgyalás. ANGOL ÜGYEK. A »Morning Post« így nyilatkozik: »Némelyek azt látszanak hinni, hogy Franczia- és Spanyolország viszonyai nem igen szívélyesek; ezen vélemény alaptalan. A Spanyolországban folyó polgárháború oly szembetűnő veszélyt képez Francziaországra nézve, hogy Decazes­hgnek ter­mészetesen óhajtania kell a spanyol kormány meg­szilárdulását, mivel úgy látszik, hogy ez az egye­dül lehetséges kimenekvés e polgárháborúból.« NÉMET ÜGYEK. Hannoverből sept. 13-ról Írják: A császár 10 óra­kor délelőtt utazott el Friedbergből. Kasselben a koronaherczeg és a koronaherczegné, Frigyes Vilmos és Henrik herczegek fogadták. 41/5 óra­kor érkezett Hannoverba. A nép jól fogadta ő fel­ségét. A város ünnepi díszt öltött. A mecklen­­burg-schwerini nagyherczeg s az altenburgi her­­czeg az indóháznál várták a császárt. Hamburg, sept. 15. Az itteni földrajzi társulat az éjszaksarki expeditió tagjainak ünnepélyes fo­gadására készül. f. hó 22-én, a­midőn is ide érkez­nek, az Elba folyamán gőzhajóval mennek eléjük, este a földrajzi társulat rendkívüli ülést tart, ezt diszlakoma követi, melyre Berlin-, Bécs-, Gotha-, Bréma- és Lipcséből is hívnak meg vendégeket. A »Nordd. Alig. Ztg.« közzéteszi Zembsch hajóraj parancsnok hivatalos jelentését a queta­­riai eseményről, mely megerősíti, hogy a Queta­­ria előtt egy hegyháton állomásozott carlisták puskatűzzel fogadták a part hosszában haladó hajókat, hogy a tüzelés szándékos iránya felett semmi kétség sem létezhetett, s hogy ennek kö­vetkeztében Zembsch tüzeltetett. A »Nautilius« hét, az » Albatross« nyolc­ lövést tett. A hajók meg­szüntették a tüzelést s tovább haladtak az előbbi irányban, midőn a carlisták tüzelése megszűnt. Több lövés talált, a hajóról látni lehetett a car­listák futását. OLASZ ÜGYEK. Az »Italie« egy feltűnő czikket közöl Spanyol­­országnak a franczia kormány általi elismerteté­séről. E czikk határozott válasz ama támadásokra, melyeket a clericalis és royalista sajtó intézett Decazes herczeg politikája ellen, ki igaztalanul azzal vádoltatott, hogy Poroszország uszály­hordozójává lett, s hogy feláldozá Francziaország állandó érdekeit. E lap megjegyzi, hogy ama gyorsaság, melylyel a franczia külügyminiszer a londoni és római kabinetek határozatához csatla­kozott, kevesebb megelégedést okozott Bismarck­nak, mint ezt állítják. Németország, Francziaor­­szág vonakodására talán oly reményeket alapított, melyek tüstént meghiúsultak. Decazes herczeg ki tudta kerülni a neki vetett hálót, s Francziaor­­szágot minden további bonyodalomtól megőrző. Az »Italie« által kifejezett érzelmekben az egész olasz szabadelvű sajtó osztozik, így például a »Corr. franco-italien.« e tárgyban így nyilatko­zik : »Bármily ellenséges indulatot tanúsított is mindig a mi szabadelvű sajtónk Don Carlos ügye iránt, most úgy veszi észre, hogy a berlini kor­mánynak a spanyol ügyekbe való beavatkozása minden határt túllép.« A spanyol-franczia határ fölött való ama tevékeny felügyelet tárgyában, melyet a »Times« a bayonnei német consulnak tulajdonít, a »Gaz. d’Italie« ekkép nyilatkozik: »Ezen felügyelet, mely sokkal inkább lealázó ellenőrködés színét viseli, semhogy az a franczia hatóságoknak tetszhetnék, nincs megengedve a nemzetközi szokások által, szintúgy, mint nincs megengedve Németországnak a versaillesi kor­mány belső tényeit ellenőrizni. Bismarck bgnek meg kellene gondolnia, hogy a mérsékeltség min­den dologban szükséges, annál inkább, mivel egy idő óta a versaillesi kabinet gondosan fentartani igyekszik a semlegességet a Pyrennek határain.«

Next