Budapesti Közlöny, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-16 / 210. szám
A 83. §. e hibákat javítja ki, s egyszersmind a törvény rendeletét azok hasonlatosságánál fogva kiterjeszti a jelen törvény 78. §-nak 13. pontjára. (Folytatjuk.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Bruck, sept. 14. Király Ő Felsége holnap ide érkezik, kíséretében lesznek Károly Lajos, Albrecht, Frigyes, Vilmos főherczegek, John Iunok és Banhans ministerek. Horst nem jön. September 14-ről távírják Bruckból, hogy a környéken történt felhőszakadás miatt, Ő Felsége parancsára a manőver egy nappal továbbra halasztatott. Rudolf koronaherczeg ő fensége September 14-én Ischlből Schönbrunnba érkezett. Rudolf koronaherczeg ő cs. kir. fensége sept. 14-én 12 éa órakor magához hivató Felder bécsi polgármestert s szívélyes szavakban kérte fel, mondana köszönetét Bécs községtanácsának a nagykorúsága alkalmából ő fenségéhez intézett üdvözlő feliratért. A koronaherczeg ő fensége ezután hosszabb ideig társalgott a polgármesterrel Bécs város belügyeiről. Mint a »Wiener Ztg.«nak Bruckból 14-ről távírják, a kereskedelmi minister dr. Banhansnak, az eddigi rendezkedések szerint 15-én kelle oda érkeznie, hogy Ő Felségének személyesen bemutathassa a sebesültek számára újon berendezett szállító vaggonokat. Mindkét vaggon a tarnow-bruchowi vasút tulajdona s a vasúti főfelügyelőség által küldetett oda. Egy teherkocsi 8, s a másik, egy Hr. oszt. személyszállító kocsi 10 függő hordágyat foglal magában az összes egészségügyi készletekkel. Délután 2. órakor két gyalog dandár, a tüzérség s egy lovas dandár Swadorfba a gyakorlati térre indult el. A magyarországi parancsnokló tábornok K. Edelsheim Gyulai maga tartott szemlét a kivonuló csapatok felett. Triestben a városi tanács 14-ei ülésében a polgármester sajnálatát fejezé ki a fölött, hogy a városi tanács a szünidő miatt nem ülhetett össze előbb, hogy az osztrák észak-földsarki expeditiónak visszatérése alkalmából szerencsét kívánhatott volna. Erre a tanács egyhangúlag elhatározó, hogy következő sürgönyt fog küldeni az északföldsarki expeditio vezetőihez: »Triest város tanácsa megérdemlett elismeréssel adózik a földsarki vidékek rettenthetlen s bámulatra méltó kutatóinak a példátlan veszélyek közt tanúsított kitartó bátorságért, örül azoknak a norvégiai parthoz szerencsés megérkeztén, s reménye, hogy Triestben rövid időn viszontlátandja őket.« ---- IVÁCSKOVICS SZERB PATRIARCHA szombaton este elhagyta Nagy-Szebent. A távozó főpapot számos kanonok, más pap, és az ottani görög keleti egyház kiváló világi tagjai kisérék ki a vaspályához. A pályaudvaron a polgári és katonai hatóságok fejei voltak jelen. Mikor a vonat megindult, zajos »Le treasta !« hangzott el, és a patriarsha még a vasúti kocsi ablakából is áldását adá a hátramaradókra. — Arany MISE. A kegyesrendiek m.-szigeti társházának egyik érdemes tagja, a tanügy terén sok érdemeket szerzett Vattay Pál e hó 8-án ünnepelte meg fölszenteltetésének 50-ik évfordulóját aranymisével. Vattay most 78 éves, jó erőben van s köztisztelet közepette él. • BeNICZKY Ödön temetése tegnap, sept. 15-én ment végbe Czinkotán. Már kora reggel gyűltek egybe a halottas ház udvarára a kerület huszonkét községeinek küldöttsége, a megye központi tisztviselői majdnem teljes számmal, számos bizottsági tag, a megyei főispánnal, gr. Szapáry Istvánnal élükön. A képviselőhöz tagjai közül ott volt Beöthy Algernon, Csernátony Lajos, Madas Károly, Horváth Döme, Beöthy Lajos és gr. Keglevics Gábor. Az egyszerű, de díszes ravatalt a halottas ház udvarán a megye huszárjai állták körül. Orem János ecseri plébános egyházi díszben jelent meg, négy szomszédos község lelkészeinek kiséretében. Az egyházi szertartás után megindult a gyászmenet Uj-Pest husz tagú küldöttségének vezetése alatt a parkon és községen át a temetőbe, hol a szerető nő, a nagy csapással sújtott hat gyermek és számos barát könyei közt lebocsáttatott az egyszerű sírboltba. Itt Dalmady Győző tartott beszédet és búcsút vett a gyászoló közönség nevében az elhunyttól, kinek emléke soká fog még élni. 1691 K ULFÖL D. F R A N C Z I A ÜGYEK.. A Felső-Pyrenne-megyebeli royalisták, úgy látszik, nem akarják követni a Maine et Loire-megyebeli royalisták példáját s nem akarnak lemondani a választási harczról. E royalisták maguk részéről jelöltet állítottak fel az elhunyt Goulard helyébe. Az »Union« egy levelet közöl, melyet Franchieu gróf Puysegurhoz, az ezen megyében legközelebb megalakult monarchikus választási bizottmány által kitűzött jelölthöz intézett oly czélból, hogy őt a jelöltség elfogadására bírja. Puysegur készséggel engedett is a választók óhajtásának. Levele, melyet ugyanazon lap közöl, tisztán s egyszerűen monarchikus politikai nyilatkozat. Ami Francheut illeti,ha meggyőződésének heve nem hidegült is meg, mégis levelének végső szavaiból úgy látszik, hogy az általa védelmezett ügy sikere iránt bizalma már némileg meg van ingatva. Ő most is szilárdul hiszi ugyan, hogy pártja mellett áll az igazság, azonban bevallja, hogy a számszerinti többség nem áll mellette. Most már nem állítja azt, hogy egész Francziaország a törvényes király visszatérését óhajtja, s egyedül az Isten irgalmától várja az ország megtérését. Azonban addig, míg e csoda megtörténnék, a legitimisták semmit sem mulasztanak el, hogy e sikert emberi utón is megnyerhessék. Mac-Mahon tábornagy 11-én esti 6 óra után utazott el Lillébe több főtiszt kíséretében, útközben Creil-, Clermont-, Arras- és Douayban a megyei főnökök, a polgári és katonai hatóságok által üdvözöltetett. A vonat 11 órakor érkezett Lillébe. A rosz idő daczára roppant néptömeg volt összegyűlve, mely Mac-Mahont s a köztársaságot élteté. A tábornagy a megyefőnök lakására ment, fáklyákat vivő őrkiséret előzvén meg őt. A város fényesen ki volt világítva s földiszitve. A tábornagy 12 én reggel meglátogatá a Dimel-féle nyomdát, a katonai kórházat s a Szt.Móricztemplomot,hol a cambray-i bibornokérsek, Regnier által fogadtatott, ki beszédet intézett hozzá. Ezután a tábornagy elfogadá a hatóságokat. Nordmegye összes követei üdvözlik a tábornagyot. Piichon, a megyetanács elnöke, a douay-i törvényszék elnöke, a lillei polgármester, a kereskedelmi kamra és törvényszék elnökei beszédeikben a lakosság bizalmát fejezték ki a tábornagy kormánya iránt s kijelölők az üzletek újrafelvirágzásának jeleit. A tábornagy Piichonnak válaszolva, fölemlítő hajdani Lillében tartózkodását s ama jó emléket, melyet az iránt megőrzött. Ezután a helyi ügyekről szólt. A »Siécle« következő communiquet kapott: »A »Siécle« sept. 11-iki számában azt állítja, hogy a mezei zavargások következtében elfogatott összes személyek szabadon bocsáttattak, »noha« — hozzáteszi e lap — »ezen zavargásban egyetlen zavargó sem volt.« A »Siédec állításai alaptalanok. Kétségkívül az elfogatott személyek egyike szabadon bocsáttatott, mivel csupán kihágással volt vádolva; azonban bizonyos számú vádlottak perbe fogattak a Mezőben történt tények miatt. Közülök 4 ellen elfogatási parancs adatott ki, azonban e parancsok csak egy részben hajtathattak végre, a vádlottak közül ketten megszökvén. Végre több megsebesült egyén ellen is keveset indíttatott, azonban könnyen felfogható humanitási érzetből azok lakásukon hagyattak.« Bethuneből írják sept. 13-ról: Mac-Mahon ide érkezett. A polgármester a lakosság tiszteletteljes hódolatát tolmácsolván, igy szólt: »Nagy ideje, hogy a nemzetgyűlés önnek végleges hatalmat adjon, mely önnek lehetővé tegye az erkölcsi és anyagi újraszervezés megkezdett művét jól bevégezni.« Mac-Mahon megköszönte a ragaszkodást ; reméli — úgymond — hogy a nemzetgyűlés mihamarább megszavazandja az alkotmánytörvényeket. Az elnök innen Auchelbe utazott el, hogy ott a hadgyakorlatokat megszemlélje; ott a vidék elöljárói s a bányamunkások fogadták ünnepélyesen. Este lakoma, melyre a polgári és katonai tisztek hivatalosak. Arras, sept. 14. Mac-Mahon tanagy ma ide érkezett, a törvényhatóság részéről felirattal üdvözöltetett ; meglátogatott több nyilvános helyet és este tovább utazott Amiens felé. Páris, sept. 14. A megyei és kerületi tanácsok részletes választása october 4-ikére tűzetett ki. Páris, sept. 15. A »Bien Public« jelenti, hogy egy porosz társulat megvette a tarragona-barcelonai vasutat. Grisse, sept. 14. Bazaine szökése ügyében ma kezdődött a törvényszéki tárgyalás. ANGOL ÜGYEK. A »Morning Post« így nyilatkozik: »Némelyek azt látszanak hinni, hogy Franczia- és Spanyolország viszonyai nem igen szívélyesek; ezen vélemény alaptalan. A Spanyolországban folyó polgárháború oly szembetűnő veszélyt képez Francziaországra nézve, hogy Decazeshgnek természetesen óhajtania kell a spanyol kormány megszilárdulását, mivel úgy látszik, hogy ez az egyedül lehetséges kimenekvés e polgárháborúból.« NÉMET ÜGYEK. Hannoverből sept. 13-ról Írják: A császár 10 órakor délelőtt utazott el Friedbergből. Kasselben a koronaherczeg és a koronaherczegné, Frigyes Vilmos és Henrik herczegek fogadták. 41/5 órakor érkezett Hannoverba. A nép jól fogadta ő felségét. A város ünnepi díszt öltött. A mecklenburg-schwerini nagyherczeg s az altenburgi herczeg az indóháznál várták a császárt. Hamburg, sept. 15. Az itteni földrajzi társulat az éjszaksarki expeditió tagjainak ünnepélyes fogadására készül. f. hó 22-én, amidőn is ide érkeznek, az Elba folyamán gőzhajóval mennek eléjük, este a földrajzi társulat rendkívüli ülést tart, ezt diszlakoma követi, melyre Berlin-, Bécs-, Gotha-, Bréma- és Lipcséből is hívnak meg vendégeket. A »Nordd. Alig. Ztg.« közzéteszi Zembsch hajóraj parancsnok hivatalos jelentését a quetariai eseményről, mely megerősíti, hogy a Quetaria előtt egy hegyháton állomásozott carlisták puskatűzzel fogadták a part hosszában haladó hajókat, hogy a tüzelés szándékos iránya felett semmi kétség sem létezhetett, s hogy ennek következtében Zembsch tüzeltetett. A »Nautilius« hét, az » Albatross« nyolc lövést tett. A hajók megszüntették a tüzelést s tovább haladtak az előbbi irányban, midőn a carlisták tüzelése megszűnt. Több lövés talált, a hajóról látni lehetett a carlisták futását. OLASZ ÜGYEK. Az »Italie« egy feltűnő czikket közöl Spanyolországnak a franczia kormány általi elismertetéséről. E czikk határozott válasz ama támadásokra, melyeket a clericalis és royalista sajtó intézett Decazes herczeg politikája ellen, ki igaztalanul azzal vádoltatott, hogy Poroszország uszályhordozójává lett, s hogy feláldozá Francziaország állandó érdekeit. E lap megjegyzi, hogy ama gyorsaság, melylyel a franczia külügyminiszer a londoni és római kabinetek határozatához csatlakozott, kevesebb megelégedést okozott Bismarcknak, mint ezt állítják. Németország, Francziaország vonakodására talán oly reményeket alapított, melyek tüstént meghiúsultak. Decazes herczeg ki tudta kerülni a neki vetett hálót, s Francziaországot minden további bonyodalomtól megőrző. Az »Italie« által kifejezett érzelmekben az egész olasz szabadelvű sajtó osztozik, így például a »Corr. franco-italien.« e tárgyban így nyilatkozik : »Bármily ellenséges indulatot tanúsított is mindig a mi szabadelvű sajtónk Don Carlos ügye iránt, most úgy veszi észre, hogy a berlini kormánynak a spanyol ügyekbe való beavatkozása minden határt túllép.« A spanyol-franczia határ fölött való ama tevékeny felügyelet tárgyában, melyet a »Times« a bayonnei német consulnak tulajdonít, a »Gaz. d’Italie« ekkép nyilatkozik: »Ezen felügyelet, mely sokkal inkább lealázó ellenőrködés színét viseli, semhogy az a franczia hatóságoknak tetszhetnék, nincs megengedve a nemzetközi szokások által, szintúgy, mint nincs megengedve Németországnak a versaillesi kormány belső tényeit ellenőrizni. Bismarck bgnek meg kellene gondolnia, hogy a mérsékeltség minden dologban szükséges, annál inkább, mivel egy idő óta a versaillesi kabinet gondosan fentartani igyekszik a semlegességet a Pyrennek határain.«