Budapesti Közlöny, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-09 / 230. szám

üdvözöltem önöket, ma a bucsúpoharat kénysze­rülök felemelni. Mit kívánjak én önöknek? Azt kívánni, hogy hazafias érdeklődésük a nemzetgazdászat egy nagy fontosságú tárgya iránt fennmaradjon, hogy buzgóságuk tovább is lelke­sítse önöket, és vezérelje tovább a szép pályán nagy érdemek folytonos szerzésére, ezt tenni annyi volna, mint­ az erdőbe fát hordani. Felesleges dolgot nem teszek. Megóvja ezen ér­deklődést és buzgóságot hazafias szellemük és min­den nagy és nemes iránt lelkesülni tudó szolgá­latkészségük. Kívánok tehát mást, kívánom azt, hogy sikerdús legyen mindaz, mit buzgóságuktól vezéreltetve tesznek, és hogy minden, mihez nyúl­nak, minden, minek szolgálnak, legyen : »erdő.« A szónyomozók szerint, akár az erdő szónak — er­dő, eredő — származását tekintjük, akár pedig az erdő szóval rokon sanskrit»ard.« — mi annyit tesz, mint emelkedik, terjed, gyarapszik, — értel­mét tekintjük, az erdő fogalma annak ellenkező­jét foglalja magában, a mi pang; magában foglal­ja a mozgásnak, a haladásnak, az emelkedésnek, a gyarapodásnak, a növekedésnek eszméjét. Le­gyen tehát minden, a mihez nyúlnak, »erdő­­, gya­rapodjék gondosságuk, hazafias működésük, ügy­szeretetüknek hatása alatt. Legyen egyéni jólétük, legyen családi boldog­ságuk, legyen gyermekeik keresztény és hazafias nevelése, legyen a haza szolgálatában álló műkö­désük gyarapítva és boldogítva, és legyen így — mindig eredő gyarapodó, és növekvő e nemzetnek és hazának jóléte is. A t. erdészegylet elnöke s tagjai Istentől megáldva és minél több szolgálatot téve a hazának boldogul éljenek!« Elhangozván a lelkes éljenzés, mely e szavakat fogadta, hosszú sora kezdődött meg az áldomá­soknak, melyek közül megemlítjük, hogy Bedő Albert Pest megye képviselőire, Hajnik János Bedőre, mint az egylet lelkére emeltek poharat. Az ebéd végeztével az érsek az általa épített és fenntartott intézeteket mutatta meg vendé­geinek. Legelső utunk a leánynöveldébe vezetett, mely egyszersmind árvaház is. A növelde kapuja alatt az apácza-főnöknő fogadta az érseket, kivel végig­járták az intézet valamennyi helyiségeit. Az osz­tályok czélszerű berendezése, a háló- és ebédlő­szobák csínja s az egész házban uralkodó rend és tisztaság bámulatra ragadta a vendégeket. Meg­ható jelenet volt, midőn a harminczkét kis árva,— nagyobbrészt a cholera vitte el szüleiket, — egy sorban, nagyság szerint felállítva üdvözölték az érseket. A kis­fiuk jól vannak táplálva s kiváló tisztasággal öltöztetve. Innen a szintén apáczák vezetése alatt álló ko­rodát és agyházat, majd a jezsuita-collegiumot néztük meg. Az előbbi intézetben egy ezer hét­száz beteg fordult meg rövid fenállása óta. A je­­zsuita-collegium s a gymnasiumi helyiségek beren­dezése, úgyszintén az úgynevezett convictus, mintaszerű. Különösen érdekesek a hálótermek, melyekben minden fiúnak egy fából készült, felül hálóval födött szobácska áll rendelkezésére. A szobficskában egy ágy, egy szék s asztalka fér el; ajtaja átlátszó szövettel van bevonva. E czellák, a­mint a fiú bemegy, bezáratnak; belülről kinyit­hatok, de ha az ajtó egyszer kinyittatott, azt a fiú többé nem tudja bezárni. Ezen berendezés paeda­­gogiai fontosságát nem szükséges érintenünk. A fiúk nappal közös dolgozó­szobáikban tar­tózkodnak, s állandóan egy-egy pater felügyelete alatt állanak. A természettani szertár, a könyv­tár, az iskola helyiségei mi kívánnivalót sem hagy­nak hátra. Késő est­e volt, midőn hazaértünk, csak azért, hogy átköltözködve, a tombolával összekötött tánczvigalomra siessünk. Kalocsa legszebb höl­gyei jelentek meg, s a táncz a szó szoros értelmé­ben kivilágos kivirradtig tartott. October 6-án reggel 6 órakor indultunk el Ka­locsáról, — sokan egyenesen a tánczteremből ül­tek kocsira, — hogy az érseki uradalom homokte­­rületeinek befásitását megszemléljük. Hajósról, hol megállapodva a második közgyűlés tartatott meg, melynek különben is csak az egyesület bel­­kezelését érintő tárgyain hamar keresztülestünk, és­a nagy terjedelmű homokpusztaságra mentünk. Arról, a­mit itt láttunk, embernek, ki nem az al­földön lakik, nincs fogalma. Óriási homokbuczkák magaslanak ki a föld színéről, néha-néha köze­pükben a szél által kivájva, majd toronyszerű ho­mokalakzatok nyúlnak fel a magasba, melyeket ide­s tova helyez el a szél kedve szerint. Növényi életről szó sincs. Az erdészek érdeklődéssel látták azon fáradsá­gos és költséges kísérleteket, melyekkel ezen óriási homokhegyek befásítása megkiséreltetett. Kétezer holdnyi területen már sikerre vezetett az ültetés, s itt gyönyörű fiatal akáczfaerdők diszle­­nek a homokdombokon, melyek futó természetüket elvesztvén, humussá változnak. A többi részeken még a homok közül kandikálnak ki a fiatal, néhol alig öt-hat ujjnyi akáczültetvények, melyek idővel erdővé növik ki magukat. Sok helyütt azonban még ott vannak az óriási homokdombok, melyek legtovább daczolnak az emberi szorgalommal s kiölnek minden növényi életet. Délután 4 órakor érkeztünk meg a csávoly­­józsefházi pusztára, hol az egész vendégsereget Érti János uradalmi bérlő úr vendégelte meg egy, a szabadban felállított s gyönyörűen feldíszí­tett sátor alatt. Dusán rakott asztalok mellé te­lepedtünk le; különösen ízlett a halászlé, melyet óriási bográcsokban főztek a szabadban. Mondanunk sem kell, hogy csak itt indult meg igazában az áldomások sora. Ittunk az érsek de­rék jószágigazgatója, Suszter kanonok, gr. Kegle­­vich, a derék bérlő és még sokak egészségére. Késő éjjel indultunk Bajára, honnan a gőzha­­j­óval ma este értünk vissza Budapestre. Az ORSZ. MAGYAR IPAREGYESÜLET kézműipari szakosztálya f. évi október hó 6-án dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Elnök a jegyzőkönyvvel kapcsolatban jelentést tesz, hogy az egyesület szakrajz-gyűjteményei f. évi november hótól, minden hónap első vasárnap­ján a délelőtti órákban közszemlére kitétetnek, és felhívja a szakosztályban jelenlévőket, hogy kö­rükben oda működjenek, hogy azokat minél szá­mosabban megszemléljék és tanulmányuk tár­gyává tegyék. A napirend tárgyára áttérve, Mudrony Soma egyesületi igazgató felolvasást tartott a vasipar­ról. A világ vastermelésének áttekintése után fel­olvasó a legnagyobb vasiparos államok termelésé­ről egyenként szól, nevezetesen Anglia, É­szak- Amerika, Németország, Francziaország, Belgium és Oroszország termeléséről, kiemelvén mindegyik­nek jellemző irányát, s azon vívmányokat, me­lyekkel az egyes országok a vasipart előbbre vit­ték. Az érdekes statistikai adatokkal ellátott felolvasást a szakosztályban jelenlévő szakértők élénk figyelemmel kísérték és felolvasó felkéretett a jövő szakülésben annak folytatására, különös tekintettel Magyarország vasiparára. Következik ennek javaslata egy szakrajz iskola felállítása tárgyában.­­ E javaslat szerint ennek felállítása csak magán-úton, adakozás folytán esz­közölhető, és keretébe egyelőre csak a faipar és építészeti ipar, illetőleg az ezek körébe vágó iparok vehetők fel. A szakosztály a javaslatot magáévá tette és a közelebbi módozatok megállapítása végett a maga kebeléből Csepreghy, Szász Zs., Oetl Antal, Braun Arnold és Strohoffer urakból bizottságot küldött ki. Ezzel kapcsolatban elnök értesíti a szakosztályt, hogy az iparegyesület által felállított ipartano­dákban az előadások f. hó 15-én veszik kezde­tüket. Továbbá felhivatik a szakosztály figyelme a méreg­tartalmú festékeknek közhasználati tár­gyaknál való alkalmazása iránt a belügyminiszer által kibocsátott rendeletre. Elnök a szakosztály általános élénk helyeslése között tudomásra hozza, hogy az egyesület iparo­saink müszlésének emelése s az iparnak szépészeti irányban leendő fejlesztése végett, még e hó fo­lyamában »Műipari Lapok« czimű vállalatot indít meg. Braun Arnold építész szerkesztése mellett; évi előfizetési ára egyesületi tagok részére 5 frt, nem tagoknak 6 frt. Szerkesztő erre előadta a vállalat czélját, a tagoknak általános tetszésnyil­vánítása mellett. Több tárgy mutattatott be. Schlick Henriknek az iparmúzeum számára fel­­ajánlt s horgony-lemezekből készített házfedele 1851 (mintában), mely részletekben szétszedhető és rozsdamentes, — a szakosztály tetszésével talál­kozott Cséfa János és Pintér István uj találmányu vizemelőgépe, mely folyók mentében kertek, rétek öntözésére, sőt malmok hajtására czélszerűen al­kalmazható, és a szakosztály részéről örömmel fo­gadtatott. Csepreghy János műhelyében magyar díszítési motívumok felhasználásával készült csinos irat­­szekrénynek bemutatása köszönettel fogadtatott Bemutattatott továbbá több uj ipari tárgy Ohm C. C. bizományából, név szerint egy petroleum-mo­­tor, mely bizományos állítása szerint kis iparosok által igen kényelmesen, a mellett veszély nélkül al­kalmazható. Megszemlélésre és jelentéstételre Oetl, Korompay és Schlick Henrik urak kérettek fel. A szakosztály figyelmeztetik az ugyancsak Ohm C. O. bizományában lévő»Excelsior Gasmaschine« nevű gázkészítő gépre, melylyel közelebb kísérle­tül az iparoskor helyiségét három héten át 150 lánggal világítani fogja, s mely bizományos állí­tása szerint a gázlángot olcsósága és könnyebb al­kalmazásánál fogva felülmúlja. Továbbá bemutattatik egy új gőzcsőbeillesztő gép (Siedrohrdichtmaschine), melynek segítségé­vel a gőzvezető csövek kazánokba a­nélkül, hogy azok rácsavartassanak, beilleszthetők és megerő­­síthetők, úgy hogy 180—200 font nyomást képe­sek kiállani; — végül egy csővágógép, egy cső­kefe és egy lakat mutattatott be. — A szakosz­tály a bemutatónak e tárgyak megismertetéseért köszönetet szavazott. SZABADALMI ÜGY. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium által 1874. junius hóban engedélyezett szabadalmak kimutatása. (Folytatás.) 612. Heberlein Jakab kir. kerületi gépmester a bajor áll­am-vaspályák főigazgatóságánál Mün­chenben (megh. Paget fivérek Bécsben); mozdony­szerkocsi- és kocsi- gyors- dörzsfékek; a szabada­lom kelt 1874. junius 16-án; tartama egy év; ti­toktartás kéretett. 613. Favier Viktor Perwezben Belgiumban (megh. Grünwald János Bécsben), sajátságos sulyk cséplő-gépek számára; a szabadalom kelt 1874. junius 16-án; tartama egy év; titoktartás kéretett. 614. Steel Jakab és M. Jones János, mérnökök Glasgowan Skocziában (megh. dr. Schmidt Ede) javított dörzs-fék készülék sűrített levegővel, mely­nek részei a vasúti vonatoknál jelzőkür is hasz­nálhatók; a szabadalom kelt 1874. jun. 16-án ; tartama egy év; titoktartás követett. 615. Sandtner Ignácz mérnök Bakowban Cseh­országban (megh. dr. Bélsky Venczel országos ügyvéd Prágában); kőrajzi kézi-gyorssajtó; a sza­badalom kelt 1874. junius 16-án; tartama egy év titoktartás köretett. 616. Everett György A. New-Yorkban (megh. Grünwald János Bécsben); javítás a zárakra al­kalmazható jeleken és jelzárakon, valamint ezen jeleknek a zárakra és másnemű elzárásokra való alkalmazásában (úgynevezett titkos zárak); a sza­badalom kelt 1874. jun. 14.; tartama három év; titoktartás köretett. 617. Niermann Gusztáv, mérnök, Hernalsban, Bécs mellett, (megh. Thalvitzer Károly a cs. k. gőzkazán-vizsgáló és biztositó társulat főmérnöke Bécsben). Tüzelési rostély, emelő gépezet segélyé­vel mozgatható rudakkal, melyek minden irány­ban és egymás ellenében alkalmazhatók; a sza­badalom kelt 1874. junius 13-án; tartama egy év; titoktartás nem követett. 618. Köber Bernát magánmérnök, »Huch E. Heinson és Kober»­ezég alatt Lipcsében, (megh. dr. Stoeger József ügyvéd Bécsben). Fertőtlenítő készülékek, melyekben a fertőtlenítő anyag a fer­tőtlenítendő tárgyakkal érintkezésbe hozatik; a szabadalom kelt 1874. junius 16-án ; tartama egy év; titoktartás nem köretett. 619. Köbér Bernát magánmérnök, Huch E. Heinson és Köbér ez ég alatt (megh. dr. Stoeger József ügyvéd Bécsben): fertőtlenítő készülékek, melyek a fertőtlenítendő tárgyak meghatározott mennyiségéhez szükséges fertőtlenitő anyag men­­

Next