Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1875-02-14 / 36. szám

házba vagy gyógyintézetbe felvétetik, tartozik az intézet a beteg okmányai, illetőleg bemondása alapján oly jegyzőkönyvet felvenni, melynek nyo­mán a beteg illetősége, vagyoni állapota és az érte fizetni kötelezettek megállapíthatók le­gyenek. A kórház vagy gyógyintézet ezután a beteg fel­vételéről e jegyzőkönyv alapján kiállított mintázat­nak elküldése mellett, az illetékes törvényhatósá­got azonnal értesíti. 12. §. A törvényhatóság tárgyalást indít a beteg ille­tősége, vagyoni állapota s a fizetni kötelesek ki­nyomozása végett, és az illetőség megállapítása körül a törvény értelmében eljár. 13. §. A kórház vagy gyógyintézet, melyben a beteg ápoltatott, ha az ápoltatás 3 hónapig nem tartott, a beteg kilépte vagy halála után azonnal, külön­ben pedig minden 3 hó letelte után a számlát ugyanazon törvényhatóságnak küldi meg, melyet a beteg felvételéről értesített. Mindkét esetben a törvényhatóság köteles az ápolási költséget és pedig tekintet nélkül arra, várjon az ápolt iránt megindított tárgyalás befe­­jeztetett-e vagy sem ? a kórháznak azonnal meg­küldeni. Ha a tárgyalások folytán a beteg illetőségére nézve más törvényhatóság állapíttatott volna meg, ez esetben az utóbbi törvényhatóság,­­ ha pedig az illetőség egyátalában megállapíth­ató nem volt, az államkincstár téríti meg az eljáró törvényha­tóságnak a felmerült ápolási költséget. 14. §. A kórház vagy gyógyintézet, melyben a buja­kóros ápoltatik, úgyszintén a kórház, melybe el­mebeteg vétetett fel, megkeresi az illetékes tör­vényhatóságot a beteg vagyoni állapotának felde­rítése iránt. A törvényhatóság értesíti a kórházat a beteg vagyoni állapota felől, esetleg oda szabályszerű szegénységi bizonyítványt íldild. Ha a törvényhatóság 2 hónap alatt a beteg va­gyoni állapotáról avagy az ennek megállapítása ellen fenforgó akadályokról a kórházat nem érte­sítené, tartozik az ezen beteg után felmerült ápo­lási költséget, melyről a számla a kórház által beküldendő, a törvényhatósági alapból megtérí­teni, visszkeresete lévén az illető mulasztó ellen. Az esetre, ha az ápolt elmebeteg vagy bujakó­ros vagyonnal bír, a kórház a számlát a gyógy­­költség beszedése végett a 13. § ban említett idő­közben a törvényhatóságnak megküldi, s ha a megkeresés a sürgetés daczára két hó lefolyta alatt eredménytelen marad, az ily gyógyköltség állami előlegezése a törvény értelmében a kincs­tár terhére eső évnegyedenkénti számlák felter­jesztése alkalmával igénybe vehető. 15. §. A monarchia másik felében illetékes egyének után a hazai kórházakban és gyógyintézetekben felmerült ápolási költségek megtérítése végett ezen intézetek a jelenleg fennálló gyakorlat, il­letőleg a koronkint nyerendő utasítás szerint ma­guk járnak el. 16. §. A monarchia másik felében létező kórházakban és gyógyintézetekben ápolt magyarországi betegek után felmerült költségek iránt ugyanazon eljárás követendő, mint a hazai kórházakban és gyógyin­tézetekben ápoltakra nézve. 17. §. Hazai kórházakban és gyógyintézetekben ápolt külföldi betegek után felmerülő költségekre nézve a kórház vagy gyógyintézet a számlákat az ira­tok kíséretében a belügyminiszerhez negyedéven­­ként beküldi; ez a követelést az államkincstárból kifizetteti, s a megtérítés iránt az egyes külföldi államokkal fennálló egyezmény értelmében jár el. 18. §. Külföldi kórházakban és gyógyintézetekben ápolt magyarországi vagyontalan betegek után az államkincstárból kifizetett ápolási költségek, a 4-ik § ban felsorolt esetek kivételév­el, az illető tör­vényhatóságok által téríttetnek meg. 19. §. Vagyontalan elmebetegek állami tébolydák­ba, közköltségen leendő ápoltatás végett, csak a belügyminister engedélye folytán vehetők fel. 20. §. Jelen törvény 1875. évi julius hó 1-én lép élet­be és végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. Mi e törvényczikket és mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesit­jük, s mind magunk megtartjuk, mind más hiveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolczszáz hetven­­ötödik évi február hó nyolczadikán. Ferencz­ József, s. k. (P. H.) Bittó István, s. k. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb., és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: 1875. évi IV. TÖRVÉNYCZIKK a Budapest főváros területén a jelen törvény kihir­detése után 1877. augusztus 1-je napjáig kiépítendő házak és a főközlekedési sugárútnak legkülsőbb részét szegélyező villák és nyaralók adómentessé­géről. (Kihirdettetett a magyar országgyűlés képviselőházá­­ban 1875. évi február hó 11-én, a főrendek házában február hó 12-én.) 1. §. Azon épületet, melyeknek építése Budapest fő­város alább körülírt területein a jelen törvény ki­hirdetése után kezdetik meg, ha 1877. évi aug. hó­l­ső napjáig teljesen lakható állapotba helyeztet­nek, a következő szakaszokban meghatározott adómentességben részesittetnek. 2. §. Azon épületek, melyek azelőtt beépítve nem volt puszta telken teljesen újból építtetnek, az egész épületre nézve, m­ely építmények, melyek folytán valamely telken már meglévő épülethez előbb beépítve nem volt területen oly toldás vagy pót­építés, vagy előbb nem létezett emelet adatik, mely által eddig nem létezett új adótárgy kelet­kezik, ezen új adótárgyra nézve: a) huszonöt évig mentesek az állami adótól, ha a főváros duna balparti részében a belső körúton és ezen körút s a Tüköri- védgát között fekvő terü­­­letén, vagy a Duna jobbparti részén a »Császár­fürdőtől« a »Sárosfürdőig«, a felső és alsó főutcza és Széchenyi-utcza mindkét oldalán a dunaparton és alsó- dunasoron legalább két emeletre épít­tetnek ; b) húsz évig mentesek az állami adótól, ha a fő­város dunabalparti részén a belső s külső nagy körút között fekvő területen, vagy a dunajobbparti részen a margitszigeti hídnál kezdődő és a déli vaspálya indóházáig vezető körúton, az iskola-, Gellérthegy-,Isáncz- és a Felső- Gellérthegy- utczákon s az említett körúton és utczákon belül eső terü­leten legalább egy emeletre építtetnek. 3. §. Ha földig lerontott épület helyén az ő falak vagy falrészek felhasználása nélkül teljesen új épület állíttatik fel, ez, ha a 2. §. a) pontja alatt körülirt ízületen építtetik, húsz,­­ ha a 2. §, b) pontja alatt körülirt területen építtetik, tizenöt évi adómentességben részesíttetik. 4. §­ A fővárosnak a följebb körülirt területeken kí­vül eső részeiben emelendő új épületek és tolda­lék­­építések adómentességére nézve az 1868-ik évi 970 22. törvényczikk rendeletei tovább is érvényben maradnak; azon házak mindazonáltal, melyek a főváros körül jelenleg fönálló vámvonalakon be­lül, annak bármely részében oly berendezéssel építtetnek, hogy a főváros szegényebb, főkép kézi­munka és napi kereset után élő osztályai számára csupán egy vagy legfeljebb két szobából és kony­hából álló lakásokat foglaljanak magukban, a fen­­nebbiekben részükre biztosított állami adómentes­ségen felül tíz éven át a községi adó felerészének fizetésétől is mentesítve lesznek. 5. §. A főváros dunabalparti részét a feldunától az aldunáig körben keresztülszelő nagy körúton és annak három­ bárányutczai kiágazásán, úgyszin­tén a sugárút létesithetése végett a fővárosi köz­munkák tanácsa által az 1870-ik évi LX. törvény­czikk alapján kisajátított területen keletkező épü­letek adómentességére nézve az 1871. évi XLII-ik törvényczikk rendeletei továbbá is érvényben ma­radnak, kijelentetvén egyszersmind, hogy az 1871. évi XLII. törvényczikk 8. és 9. §§-aiban megha­tározott adómentesség azon villákra és nyaralókra is, melyek a sugárútnak a körtér és városliget közötti legkülsőbb részén a közmunka-tanács ál­tal jóváhagyott terv szerint építtetnek, oly érte­lemben kiterjed, hogy ezekre nézve azon körül­mény, hogy az 1871-iki XLII-ik törvényczikk 8. §-ban az adómentesség feltételéül kijelölt magas­ságig nem emeltetnek fel, az adózási kedvezmény elnyerésében akadályt nem képez. 6. §• Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyi és belügyminiszerek bízatnak meg. Mi e törvényczikket és mindazt, a­mi abban foglaltatik, összesen és egyenként helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük, s mind magunk megtartjuk, mind más hiveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolczszáz hetven­­ötödik évi február hó nyolczadikán. Ferencz József, s. k. (P. H.) Bittó István, s. k. Vallás- és közoktatási magyar ministe­rem előterjesztésére Nagy Mihály lugosi olvasó-kanonoknak a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett almádi czimzetes apát­ságot díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1875. évi február hó 8. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Vallás- és közoktatási magyar ministe­rem előterjesztésére Lívia András lugosi székesegyházi őrkanonoknak a Magyar- és Lengyelhon közötti uj apátság czimét díj­mentesen adományozom. Kelt Budapesten, 1875. évi január hó 3. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A kir. igazságügy minister Zsozmanits Kálmán sásdi járásbirósági írnokot a pécsi törvényszék­hez helyezte át, s ugyane törvényszékhez Zubano­­vich Béla törvényszéki dijnokot telekkönyvi ír­nokká nevezte ki. A kir. igazságügyminister Fabiánics Gusztáv szombathelyi törvényszéki telekkönyvi írnokot ugyanoda segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. A kir. igazságügyminister Lövik Ede nagy­­kanizsai törvényszéki aljegyzőt ugyanoda jegyzővé nevezte ki. A kir. igazságügyminister Hám Benedek Eger­­vár­osi árvaszélű kiadót a pétervásári kir. járás­­birósághoz végrehajtóvá nevezte ki.

Next