Budapesti Közlöny, 1877. november (11. évfolyam, 250-274. szám)

1877-11-08 / 255. szám

ben, a mulasztás hátrányos következményeit, az 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 42-ik szakasza sze­rint, maguknak tulajdoníthatják. A második és harmadik korosztálybeli, vagyis az 1857-ik és 1856-ik évben született ifjakra vonat­kozólag, részint a korábbi összeirási lajstromok kiigazítása és rendbe hozása eszközöltetik, részint ott, a­hol újabb sorozó járások alakultak, ezekhez képest újabb lajstromok állíttatnak össze. Az ezen két korosztályban már összeírt egyéneknek tehát csak azon esetben kell jelentkezniük, ha a hadkö­telezettség vagy a tényleges szolgálat alól leendő fölmentésért kívánnak folyamodni. Azonban az összeírási lajstromok, nyilvános helyen, a végett tétetnek ki, hogy azokat mindenki megszemlél­hesse, és följelenthesse azoknak neveit, a­kik az összeírásból bármi módon kimaradtak. Idegen illetőségűek mind a három korosztály­ban összeírandók. A­ki idegen sorozó járásban tartózkodik, és fon­tos okoknál fogva (például mint hivatalnok, vagy tanuló sat.) tartózkodási helyét el nem hagyhatja, a honossági járásbeli tisztviselőnek előlegesen lett megkeresése, és ennek engedélye folytán, a tartóz­kodási hely sorozó bizottsága elé állíttathatik. Hogy az ily megkeresések idejében megtörtén­hessenek, az illető feleknek haladéktalanul folya­modnak kell a honossági tisztviselőkhöz. B. A hadkötelezettség alól való ideiglenes föl­mentés. A fölmentési igény igazolására vonatkozó ok­iratok, folyamodvány kíséretében, már az össze­írási jegyzékbe való fölvétel iránti jelentkezés al­kalmával, s legfölebb az újonczozási előmunkálatok bevégzéséig, az alólírt községi elöljárónál nyúj­tandók be. A felszólamlások elintézésére különös bizottsá­gok nem fognak felállíttatni, hanem a fölmentési ügyek eldöntése, első fokúlag, a honossági sorozó bizottságot illeti. Ez okból az újonczállítás első, vagy a szükséghez képest második, és harmadik hat. napja, a fölmentési kérvények tárgyalására fog fordíttatni. A felszólamlási kérvények, és azok mellékletei, bélyegmentesek. A családi értesítő kiállít­ásáért, a­mennyiben azért díj követelhető, 2 o. é. írtnál töb­bet követelni nem szabad. Ideiglenes fölmentések egyedül csak családi te­kintetből engedélyezhetők. Mert, az 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 17-ik szakasza szerint, a had­seregbe, hadi tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól, ideiglen csakis a következők mentesek: 1. a keresetképtelen apának vagy özvegy anyá­nak egyetlen fia, vagy ennek nem létében egyet­len veje; 2. az apa halála után a keresetképtelen nagy­apának vagy özvegy nagyanyának egyetlen uno­kája, ha azoknak fiuk nincsen; 3. a teljes árvaságra jutott testvéreknek egy bátyja. Azonban csak vérszerinti egyetlen fiúnak, uno­kának, vagy bátyának, s illetőleg egyetlen nőnek, lehet igénye a fölmentésre, és csak azon esetben, ha fölmentésétől szüleinek, nagyszüleinek, vagy testvéreinek sat. eltartása függ s ő e kötelezettsé­get teljesíti is. Törvénytelen fiú­gyermeknek ha­sonlóan igénye van a fölmentésre, ha tőle függ anyja eltartása, s ő e kötelességet teljesíti is. 4. Egyetlen fiúval, unokával vagy bátyával egyenlő igényűeknek tekintetnek, ugyanazon föl­tételek mellett, azok is, a­kiknek egyetlen vagy több fitestvéreik a­ sorhadi vagy tartalékbeli szolgálati kötele­zettség alatt állanak; (a honvédségbe vagy póttar­talékba sorozottak tehát ide nem értendők); b) 18 évesnél ifjabbak; c) szellemi vagy testi fogyatkozások miatt bármi keresetre képtelenek. 5. Azon körülmény, hogy egyik vagy másik fitest­­vér, avagy unoka, más helységben, vagy más gaz­daságban, s nem a szülei, vagy nagyszülői háznál lakik, a honmaradt védkötelesre nézve fölmentési czimet nem képez. 6. Egyetlen unokáknál a nagyszülők vajói nem vétetnek tekintetbe. 7. Ha valamely hadköteles egyén feleségének szülei már elhaltak, és csak ennek munkaképtelen nagyatyja vagy özvegy nagyanya van életben: az ilyen hadkötelesnek, mint unoka­vőnek, nincsen igénye a fölmentésre. 8. Épen igy nem menthető fel az sem, a­kinek egy vagy több fitestvére, munkaképtelen apával, vagy özvegy napával áll vői viszonyban. 9. Egyetlen vő csakis akkor menthető fel, ha szabályszerűleg igazolja, hogy aiának munkakép­telensége, illetőleg anyósának özvegysége, vagyis átalában a fölmentés czíme, az ő nősülésének ideje után keletkezett. 10. Teljes árvaságra jutott testvérrel egyenlő tekintet alá esik az olyan féltestvér is, a­kinek csak özvegy anyja, és igy a fölmentetni kért hadköte­lesnek özvegy mostoha anyja, van életben. 11. Nevelt vagy fogadott fiúk, mint ilyenek, a hadkötelezettség alól nem menthetők föl. 12. Az összeirottaknak édes, vagy mostoha nagyapjai, apjai, ipjai, és 18 éven felül lévő fitest­­vérei, ha saját munka- vagy keresetképtelenségök miatt unokájuknak, illetőleg fiuknak, egyetlen ve­­jöknek, végre fitestvéreknek a hadkötelezettség alól való fölmentését szorgalmazzák, a sorozó bi­zottság előtt személyesen tartoznak megjelenni, ellenkező esetben folyamodványaik visszautasittat­­nak, s az illetőknek netaláni besoroztatásából szár­mazó hátrányokat csupán maguknak tulajdonít­hatják. A véderőről szóló 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 17-ik szakasza nem határozván meg azon életkort, a melyen túl mindenki föltétlenül munka- és kere­setképtelennek tekintendő: a felszólamlóknak 60 évesnél idősb férfirokonaik is kötelesek, munka­vagy keresetképtelenségek megállapítása végett, a sorozóbizottság előtt megjelenni még azon esetben is, ha már bizottságilag megvizsgáltattak ugyan, de »mindenkorra is munkaképteleneknek nem nyil­váníttattak. A megjelenés kötelezettsége alól csakis azok vé­tetnek ki: a) a­kik 70-ik életévöket betöltötték, ha kere­setképtelenségök, mint köztudomású, a községi elöljáróság által, bizonyíttatik; b) a kiknek nyilvánvaló keresetképtelenségek, szabályszerű vizsgálat folytán, kétségtelennek bi­zonyul be; c) a­kik a múlt ujonczozás folytán, akár a so­rozó és utóállító, akár a felülvizsgáló bizottság ál­tal, már megvizsgáltattak és mindenkorra munka­­képteleneknek nyilváníttattak. Ez utóbbiakra nézve elégséges, ha a felszólam­lási folyamodványokhoz csatolt hiteles bizonyítvá­nyokkal igazoltatik, hogy ezek még életben van­nak, s hogy a kérdésben levő hadkötelesek ezeknek még mindig egyetlen egy, figyelembe vehető, és igy az 1878-ik évre is hadmentességi igénynyel biró támaszaikat képezik. 13. Figyelmesekké tétetnek a felszólamló felek, hogy kérvényeiket, a védtörvény végrehajtása tár­gyában kiadott utasítás 39. szakasza 2-ik pontjá­hoz képest és a m. k. honvédelmi minister 1871-ik évi 32300. számú körrendeletéhez csatolt minta szerint kiállítandó községi bizonyítványokkal sze­reljék föl. 14. A sorozó bizottságnak a felszólamlások, vagy a tényleges szolgálat alól kért fölmentések tárgyá­ban hozott elutasító határozatai ellen, a felfolya­modványok, kellőleg fölszerelve, az elutasító hatá­rozatnak tudtul adásától vagy kézbesítésétől szá­mítandó 14 nap alatt, közvetlenül a sorozó járás­beli tisztviselőnél nyújtandók be. Az ily felfolyamodványok az első fokú elutasító határozatoknak hatályát nem függesztik fel. Azon hadköteles tehát, a­kinek felszólamlása a sorozó bizottság által elutasíttatott, ha mindjárt fellebbezéssel élne is, szintén megvizsgálandó, és alkalmas volta esetében szintén besorozandó, s kellő időben beadott felfolyamodványa csakis be­­soroztatása után terjeszthető fel a honvédelmi mi­­niszerhez. Ha pedig az ilyen hadköteles megvizs­gáltatván, hadképtelennek és visszahelyezendőnek találtatnék : a reá vonatkozó felszólamlási felfo­lyamodvány föl sem terjesztetik. Hol, és mely időben, fognak a felszólamlások, és a tényleges szolgálat alóli fölmentés iránti fo­lyamodványok tárgyaltatni, ez utólagosan fog tud­tul adatni. C. A tényleges szolgálat alól való fölmentés. Az 1868-ik évi 40-ik törvényczikk 27-ik sza­kasza értelmében, a népiskolai tanítók, s tanítóje­löltek valamint azok, a kik örökség utján jutot­tak valamely mezei gazdaság birtokába, ha ez utóbbiak rendesen birtokukon laknak, abban ma­guk gazdálkodnak, s földbirtokuk jövedelme egy öt tagú család önálló eltartására elégséges, de vi­szont ezen mérv négyszeres mennyiségét nem ha­ladja túl, a hadseregbe (hadtengerészetbe) vagy a honvédségbe történt besoroztatásuk után a népok­tatást, és illetőleg a gazdaság kezelését legkevésbé akadályozó időszakban, nyolc­ hét alatt katonailag kiképzendők, azután szabadságolandók, és béke idején ezen felül csak az időszaki fegyvergyakor­latokban való részvételre szorítandók, vagyis a fentebbi feltételek alatt a tényleges szolgálat alól felmenthetők. A­ki ezen kedvezményre igényt tart, annak ma­gát idejében el kell látnia kellő okiratokkal, hogy azokat a szükséghez képest a sorozó bizottsághoz benyújthassa. E kedvezményre igényt tarthatnak : 1. a­kik mint mezei gazdák,­­ továbbá 2. mint népiskolai tanítók, altanítók, s tanítóje­löltek, a közgazdászati és népoktatási érdekek sé­relme nélkül, hivatásuk köréből, a fegyverforgatás begyakorlására megkíván­tató időnél tovább el nem vonathatnak. Azok, a­kik a sorozás idejében még csak tanító­­képezdei hallgatók, a tényleges szolgálat alól, e czimen, föl nem menthetők; s kivételes kedvez­ményben, csakis alapos indokok alapján, a cs. és kir. közös hadügyminister által, a m. kir. honvé­delmi ministerrel egyetértőleg, részesíthetők. Azon föltételek, melyek alatt a mezei gazdák a tényleges szolgálat alóli fölmentetéseket igényel­hetik, a következők: a) ha a földbirtok a mezei gazdaságok közé tartozik, legyen az bár nemesi, avagy volt úrbéres; b) ha a földjövedelem, minden más kereset hoz­­zászámítása nélkül, öt tagból álló család eltartá­sára elegendő, de az ily jövedelemnek négyszeres mennyiségét nem haladja túl; c) ha a védköteles e gazdaságnak már tettleges tulajdonosa; d) ha azt szüleitől, öregszüleitől oldalági roko­naitól, vagy akár idegentől örökölte, nem pedig vétel útján szerezte, vagy ajándék képen kapta ; e) ha rendesen gazdaságában lakik, s azt maga személyesen kezeli. A tényleges szolgálat alól való fölmentést illető igényekre nézve bővebb felvilágosításul megje­gyeztetik : 1. ha a védköteles, valamelyik elhalt szüléjétől, a gazdaságnak csak felét örökölte, másik felét pe­dig a még életben levő másik szülőjétől vette át, s ezen gazdaság az öröklött birtokkal azonosnak te­­­­kintetik; 2. ha törvényes örökösök egyike, többi örökös társaitól, ezek birtokrészét egyezkedés folytán megvásárolja, az ily módon szerzett gazdaság szin­tén örökség útján nyert birtoknak vétetik; 3. ha az örökhagyó, még életében, két vagy több részre osztotta birtokát, vagy ha ezen felosztást, akár az örökhagyó végakaratának, akár pedig, végrendelkezés hiányában, saját megegyezésüknek alapján, maguk az örökösök eszközük, ez esetben a tényleges szolgálat alóli fölmentésre mindegyik örökös csak akkor tarthat igényt, ha az örökölt gazdaságrész, a fentebb elősorolt más föltételek mellett, rendes lakházzal és gazdasági épülettel is el van látva. * D. A sorshúzás. Mivel az újonczállítás nem községenkint, hanem sorozó járásonkint történik, a sorshúzás is nem községenkint, hanem járásonkint foganatosítandó. Az ugyanazon sorozó járáshoz tartozó valamennyi községben csak az 1-ső korosztályban összeírt if­jak húznak sorsot. Ezen sorshúzás, a járásbeli tisztviselőnek, s a községek elöljáróinak jelenlé­tében, fog megtörténni, s határnapjául.... évi ..................................................-ik napja tűzetik ki. A­kik bármi okból akadályozva volnának a sorshúzáson megjelenni, azok helyett netalán-­ meghatalmazottjuk, vagy az illető község elöljárója fog sorsszámot húzni, mely az összeírottra nézve, azon tekintetben, várjon a sorhadhoz, a póttarta­lékhoz, vagy a honvédséghez lesz-e beosztandó, a védkötelezettség egész idejére irányadó teend. Az összeírt hadköteleseknek tehát a sorshúzásra nem kell szükségkép személyesen megjelenniük. 9210

Next