Budapesti Közlöny, 1879. november (13. évfolyam, 253-277. szám)
1879-11-01 / 253. szám
mondandó ; ami a felállítandó határt illeti, azt hiszi, hogy ez minden egyes község határa lenne, melyen belől a forgalom nem korlátoztatnék ugyan, de a határból csakis felsőbb hatósági engedély mellett engedtessék meg a szőlővessző-szállítás. Miklós Gyula nézete szerint, minden borvidéknek meg van a maga faja s igy leghelyesebb a borvidékek szerinti tilalom. Ott azonban, hol a phylloxera fellépett, teljes szigorú tilalmat tart szükségesnek. Különben hajlandó azon javaslatot is elfogadni, hogy a gyökeres vesszőforgalom teljesen betiltassák, sima vessző pedig a felügyelet alatt lévő, vagy ismert egészséges borvidékekről engedtessék meg. Dr. Wagner Jenő: Miután a forgalmat nem lehet teljesen megakadályozni, talán czélszerű volna a forgalomba adandó vesszőt mindig először megmérgezni. Cserháti Sándor: Leggyakorlatibb és legkönnyebben kivihető azon intézkedés, hogy a szőlővessző-kereskedés csupán a felügyelet alatt álló szőlőkből engedtessék meg, máshonnan nem ; még czélravezetőbb lehetne, ha az ily telepekből is csupán a sima vessző szállítása engedtetnék meg. A vessző megmérgezése kivihetetlen elsősorban azért is, mivel ezer és ezer vesszőt szállítanak, de még elkerülhetlen is, hogy a mérgezés a vesszőt is meg ne rontsa. Miután még ezen kérdéshez Emich, Molnár és Kerntler részint előbbi nézeteik némi módosításával hozzászóltak, elnök kimondja az 1-ső kérdésre vonatkozólag az értekezlet által egyhangúlag adott következő javaslatot: aj a megtámadt szőlő, illetőleg az egész határ teljes és szigorú zár alá helyezendő ; bj a szőlővessző-forgalom az egész országra nézve csak magában az illető község saját határában engedtetik meg, egyik községből a másikba csakis hatósági engedély mellett engedhető meg a szőlővessző-szállítás; c) ezen engedély megadására vonatkozó részletek megállapítása a ministérium hatásköréhez tartozván, az értekezlet csak annyiban ad véleményt, hogy az engedély megadása előtt az illető szőlő — mindenesetre a szőlővessző-kereskedő költségén — egészségrendőrileg megvizsgálandó. Elnök további tárgyalás alá bocsátja a második kérdést : 2. Kiterjesztessék-e a forgalom korlátozása a megtámadt szőlők területén lévő egyéb növényekre is és mennyiben ? Emich Gusztáv e kérdésnél is utal a lausannei és berni congressus, illetőleg conventio határozataira, melyek szerint a megtámadt területről mindennemű ültetvény kivitele tilos, és miután minden egyes felszólaló ezen álláspont mellett nyilatkozott, elnök kimondja azon átalánosan hangoztatott javaslatot, hogy » A megtámadt szőlőterületről mindennemű növények kivitele a legszigorúbban megtiltandó.* Elnök: Az eddigi javaslatok a rögtöni teendőkre vonatkoznak, a későbbi teendőkre nézve következik a 3-ik kérdés : 3. Mily intézkedések javasolhatók a phylloxera elnyomására, vagy legalább terjedésének meggátlására, különösen mily viszonyok közt alkalmazhatók : a) szénkéneggel való irtás ; b) Kohát-féle kockák alkalmazása ; c) elárasztás ; d) a tövek elhomokosítása ; e) a bőséges trágyázás ; f) biztonsági öv-irtás ; g) a megtámadt szőlők teljes kiirtása. Emich Gusztáv a tanácskozás rendjére indítványozza, hogy legelőször a g) pont tárgyaltassék. Ez indítvány elfogadtatván. Miklós Gyula kijelenti, hogy egyetlen egy javaslathoz sem járul, mivel bármily módszert alkalmazzunk is, a költség soha sem lesz arányban a megmentendő telep értékével. Különösen Pancsovára megjegyzi, hogy ott legczélszerűbb volna dohánytermelésre adni engedélyt, ami által az ottani szőlőbirtokosok maguk indíttatva éreznék magukat az ottani szőlők teljes kiirtására. Cserháti Sándor az egyszerű kiirtást nem tartja czélravezetőnek, mivel a tő teljesen ki nem irtatván, újból hajt. De még a földben maradt gyökerekben a phylloxera tovább éledik, szárnyassá lesz, így hát ha irtunk, mindenesetre oly övét is kell irtanunk, hogy a phylloxera azon túl ne repülhessen. Emich az irtást csupán ott ajánlja, hol még csak kis terület van megtámadva, s hol a szénkéneg bőséges alkalmazása még lehetséges, így p.irtani lehetne sikerrel NI.Károlyban, Szatmár- Németiben stb. Nagy területre azonban semmiesetre nem ajánlja az irtást. Wartha Vincze. Ha a phylloxera még kis téren mutatkozik, ez esetben ő is ajánlja az irtást. Nem hiszi különben, hogy bármely szer képes legyen teljesen elölni a phylloxerát. Egy részét megöli, de egy rész megmarad, tehát kiirtani nem, csakis kevesbíteni lehet. Kerntler Ferencz teljesen osztja előtte szóló nézetét, mivel meggyőződése, hogy a veszély nem a föld alatt lévő phylloxerákban, hanem a szárnyasokban van. Máday Izidor nem szakszempontból szólal fel, hanem a tapasztalatból; tény az, hogy az egyszeri mérgezés nem használ, de ismételni lehet és amely az első esetben el nem vész, elhal a második esetben. Dr. Wagner Jenő: A mérgezés csupán az élő állatokat öli el, de a petéket nem ; ismételni kell tehát ezen mérgezést többször, vég nélkül és ennélfogva ezen irtásmód nézete szerint teljesen czélszerűtlen. Paszlavszkyt. Eredménynyel irtani csakis kis területen lehet. Azonban az Érmelléket teljesen kihagyni nem tartja czélszerűnek és itt első sorban ajánlja a biztonsági öv-irtást. Dr. Klein Gyula szintén azon nézetet osztja, hogy az irtás csak kis területen lehet sikeres. Nézete az, hogy kevesbíteni ugyan lehet, de nem kiirtani a phylloxerát. Molnár István: Ha szem előtt tartjuk a külföldi tapasztalatokat, mely szerint 1 cat. hold irtása legkevesebb 170 frtba kerül, úgy mindjárt szembetűnő, hogy ez nálunk kivihetetlen. Legczélszerűbb kimondani, hogy minden egyes irtsa a saját megtámadt szőlőjét. Kerntler F. Itt elsősorban kormányrendszabályokról kell, hogy szó legyen, és nem arról, hogy az egyes elbírja-e a költségeket. Az most itt a kérdés, hogy javasoljuk-e a kormánynak, hogy az Érmellék megmentése érdekében intézkedéseket tegyen ; ő részéről nem merné azon felelősséget magára vállalni, hogy nemleges tanácsot adjon. Wartha Vincze pozitív javaslatot tesz és a következőket ajánlja: ha a phylloxera csak mintegy 111 holdon lépett fel, ott tökéletes kiirtás mérgezéssel alkalmazandó ; ezáltal a phylloxera nem fog ugyan teljesen kiveszni, de igen jelentékenyen fogy és sokkal lassabban terjed. Nagyobb területeken, és különösen Érmelléken mérgezzünk irtás nélkül. 1—2 év megmutatja az eredményt, és lesz reális alap, amelyen esetleg tovább dolgozhatunk. Miklós Gyula ehhez hozzájárul, de ez esetben már most szükségesnek tartja megfelelő alapról gondoskodni. Emich, Cserháti és Molnár ismételt felszólalásai után elnök kimondja az értekezlet egyhangú megállapodását : » Írás csakis ott alkalmazandó, hol a phylloxera legfölebb */* holdnyi területen jelentkezik. Nagyobb területeken, különösen az Ér melléken alkalmaztassék az irtás nélküli mérgezés, t. i. a kevesbités, mely szerint a talaj a tőke gyökerei körül 8—10 gr. szénkéneggel telítendő a rovar kevesbitésére, a tőke megrontása nélkül. Az eljárás azonban minden esetben szakszerű felügyelet alatt teljesítendő.* A Lóhát-féle koczkák alkalmazását Emich, Wartha és Molnár felszólalásai után, kik mindnyájan ezen szer költséges voltát hangsúlyozták, e mellett azonban elismerték, hogy mint először lényegesen képes a rovart kevesbíteni, az értekezleta Lóhát-féle koczkákkali kisérlettételt, parallelazár melléken eszközlendő irtással, ajánlja.* Az elárasztást, tekintettel annak rendkívüli költséges voltára, mely szerint a pancsovai 800 hold elárasztása mintegy 85.000 frtba kerülne, az értekezlet nem ajánlja. A tövek elhomokosítását az értekezlet hasonlólag nem ajánlja. A bőséges trágyázást, gazdasági szempontból igen, de mint phylloxerára kártékony intézkedést, miután a phylloxerára a trágyának semminemű befolyása nincs, nem ajánlja. A biztonsági öv-irtást Emich és Wartha magyarázó felszólalásai után, mely magyarázatok magára az irtandó öv nagyságára vonatkoztak, kimondotta az értekezlet, hogy a biztonsági öv irtása, legalább 20 méter szélességben, mindenhol ott, hol teljes kiirtás mérgezéssel foganatosíttatik, szintén alkalmazandó.* Elnök tárgyalás alá bocsátja együttesen a 4-ik és 5-ik kérdéseket . Miután valószínű, hogy a phylloxera terjedése — tekintettel az e részben Francziaországban szerzett tapasztalatokra — minden igyekezet daczára, megakadályozható nem lesz, de még a költségek a megmentő objektumok értékével arányban sem állanak : javasolható-e a phylloxerának ellentálló amerikai szőlőalanyok alkalmazása, ha igen, mily intézkedések szükségesek ezen eljárás előkészítése czéljából? Miután az értekezleten jelen volt szakférfiak, különösen Molnár István és Kerntler Ferencz, e kérdéseket minden oldalról kimerítően megvilágították, az értekezlet egyhangúlag ajánlja, hogy »a megtámadt területeken úgy Pancsován, mint Érmelléken, amerikai szőlőfajokkal, nevezetesen a »Vitis Solenis» és «York Madeira« fajokkal, úgy sima, mint gyökeres vesszőkkel, mind pedig magonczokkal is kísérletek tétessenek.* Ezzel be lévén fejezve az eleve kitűzött kérdések tárgyalása, elnök felhívja az értekezletet esetleges indítványaik kijelentésére. Ennek folytán Emich Gusztáv indítványozza, hogy ne csak amerikai, hanem ázsiai szőlőfajokkal is eszközöltessenek kísérletek, mely indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Emich Gusztáv indítványozza továbbá, hogy tekintettel a vész nagy mérvére és annak fenyegető voltára, oda kell hatni, hogy ezzel a nagyközönség mindinkább megismertessék. Indítványozza tehát, hogy tanfolyamok rendeztessenek be, hol az illetők, különösen a középtanodai tanárok megismertessenek e rovarokkal, ennek physologiájával és a baj nagyságával, s e megismertetés, miután sajnos, hogy erre már elég alkalom létezik, helyszíni demonstrációkkal legyen egybekötve. Ezen indítvány is egyhangúlag elfogadtatik. Miklós Gyula indítványa, hogy tekintettel az irtási és egyéb munkálatok költségeire, már most történjék intézkedés e czélra alap teremtése tárgyában és pedig oly módon, hogy a phylloxeravész terjedésének meggátlási költségei egy mérsékelt, például egy-egy cat. holdra kivetendő 5—10 krnyi adóban vettessenek ki az ország összes szőlőterületeire — elfogadtatik. Wartha Vincze indítványozza, hogy a közönség röpiratok és útmutatások terjesztése által figyelmeztessék a baj valóságos és nagy voltára, és hogy e czélból egy, a phylloxerát ismertető művecske szerkesztessék — egyhangúlag elfogadtatik. Cserháti Sándor indítványa, hogy egy szakegyén küldessék ki Francziaországba, az ottani viszonyok tanulmányozására — elfogadtatik. Végül indítványozza Miklós Gyula, hogy keressék fel a kormány, miszerint a lausannei congressus határozatain alapuló conventiót elfogadás végett terjeszsze mielőbb a törvényhozás elé. Egyhangúlag elfogadtatik. Ezzel az értekezlet tárgyai ki lévén merítve, elnök megköszöni a megjelentek készségét, az ülést feloszlatja. Kell mint fent. Jegyzette: Dr. Léderer Sándor, 8683