Budapesti Közlöny, 1885. december (19. évfolyam, 275-298. szám)

1885-12-01 / 275. szám

betét-könyvecske 2. lapjának felső szélén, annak számát és a betevő lakczímét feljegyzi, az első ro­vatba a betét keltét, a 2-ikba a betett összeget be­tűkkel — még pedig mindig olyformán vezeti be, hogy az összeg első betűjét nagybetűvel írja és közvetlenül a betűk előtt és után egy vonást csi­nál pl.: »— Egy — frt«, »— Kétszáz — frt« ; ha a betét takaréklappal eszközöltetett, ezen körül­ményt »T.« betűnek feljegyzésével tünteti ki, sha több takaréklappal történt, azok darab­számát a »T.« betű elé írja, a 3. rovatba a betét-összeget számokkal, az 5-ikbe pedig a betevő követelését bejegyzi, utóbbi első betét alkalmával egyenlő a betett összeggel, s ugyanezen adatokat egyúttal a fehérszínű napi aljegyzékbe (3. sz. nyomtatvány) is igtatja. Ezek után pedig a betét-könyvecske 6. rovatát névaláírásával, 7. rovatát pedig a hely- és kerti bélyegző lenyomatával ellátja, a postatakarékpénz­­hez beküldendő nyilatkozatot a betét­ könyvecskéből kivágja, s ezt a betevőnek átadja, le)­írni nem tudók részéről. Ha írni nem tudó személy jelenik meg, a posta­alkalmazott figyelmezteti, hogy tartozik a posta­alkalmazott előtt ismeretes, írni tudó tanút ma­gával hozni. Az ilyen betevő a nyilatkozatot és betét­köny­vecskét kézjegyével látja el, melyet a névaláíró tanú saját neve aláírásával hitelesíteni tartozik. Oly írni nem tudó betevő nevét, kit a posta-al­kalmazott személyesen ismer, vagy ki személy-azo­nosságát, illetőségi, katonai vagy honvéd-igazol­­ványnyal, munka-vagy cselédkönyvvel kimutatja, a posta-alkalmazott írja be a könyvecskébe és a nyi­latkozatra , annak kézjegye mellé világosan elő­sorolva: személyes ismeretség, vagy mely okmány alapján írta azt be, mely utóbbi esetben az okmány kelte, száma, és az azt kiállító hatóság neve is fel­jegyzendő. Máskülönben a fent leírt eljárás követendő. Eljárás minden további befizetés alkalmával. 34. §. További betétek, akár készpénzben, akár ta­karék­lapok útján teljesittetnek, más, tetszés sze­rinti személy által is, bármely közvetítő hivatalnál minden formaszerűség mellőzésével eszközölhetők.Ezeket is, úgy mint az első betétet a betét­könyvecskébe és a megfelelő napi aljegyzékbe be kell vezetni. Minden további betétet az előző kö­veteléshez hozzá kell adni, és az így nyert követe­lési összeget az 5-ik rovatban ki kell tüntetni. A postahivatal által saját készletéből kiadott betét-könyvecskékre eszközölt betétek a fehér­színű, a más közvetítő postahivatalok által ki­adott betét-könyvecskékre eszközölteket pedig a világos kék szinű 4. sz. napi aljegyzékbe be kell vezetni és minden egyes tételnél az illető betevő utolsó követelését pontosan följegyezni. Ha a betevő lakását megváltoztatta volna, mely körülményre nézve az minden alkalommal meg­kérdezendő, új lakczimét a betét-könyvecske felső szélén és a napi aljegyzékben fel kell jegyezni. Mihelyt a betét-könyvecskének egy lapja telje­sen megtelt, az utolsó követelés összegét a követ­kező lapra, mint áthozatalt át kell vezetni. A betétek elévülése. 35. §. A betétek s ezek tőkésített kamatai az 1885. évi IX. t.-cz. 22. §-a értelmében a betét-könyvecs­kébe való utolsó bejegyzés, vagy az utolsó föl­mondás napjától számitott 30 év alatt elévülnek Az elévülést azonban megszakítja a betét könyvecskébe való minden újabb bejegyzés vagy felmondás. (Folytatjuk.)­ ­ A békési ipartestület kebelében az 1884: XVII. t.-cz. 141. §-a értelmében létesített békéltető bizottság alapszabályai, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügy m. kir. ministerium által, f. évi 62,126. sz. alatt, a jóváhagyási záradékkal ellát­tattak. A Puszta-Szent-Mihály község területén létesí­tett ipartársulat alapszabályai, a földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. ministerium által, f. évi 62,330. sz. alatt, a jóváhagyási záradékkal el­láttattak. A heves megyei gazdasági egylet módosított alapszabályai, a földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. ministerium által, I. évi 62,702. szám alatt, jóváhagyattak. # NEMEITATALOS RÉSZ. Tisza Kálmán ministerelnök jubilaeuma. Nem volt hivatalos jellemű, inkább az ország túlnyomó többségének lélekemelő nemzeti ünnepe az az ovatio, melyben Tisza Kálmán miniszerelnö­­köt, a trón és nemzet közti kapocs képviselőjét, tíz éves kormányzásának évfordulóján,­­ az ország minden részének különbféle hatóságai és testüle­tei részesítették. Első­sorban kell kiemelnünk Felséges Asz­­szonyunk, valamint ő fenségük Rudolf trón­örökös és Stephania főherczegné s Kóburg­hy ke­gyes és szívélyes távirati üdvözlésüket. A tisztelgések még november hó 28-án meg­kezdődtek, a mikor is d. e. 10 órakor a róm. kath. püspöki kar képviselői, Haynald Lajos kalocsai bi­­bornok-érsekkel élükön, üdvözlők a ministerel­­nököt. Majd a ministerelnökség személyzete jelent meg, élükön Tarkovics József ministeri tanácsos­sal, ki hivatalnok-társai nevében díszes feliratot is nyújtott át a ministerelnöknek. Vasárnap, november hó 29-ikén az ünnepeltnek miniszertársai jelentek meg először üdvözletre, élükön Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi ministerrel. Majd a főrendi- és képviselőház tag­jai következtek, kiknek szónokuk báró Vay Mik­lós koronaőr ékes beszédben sorolá fel a minister­elnöknek 10 éves pályáján szerzett érdemeit. A beszédére következett s szűnni nem akaró lelkes éljenzéset kísért válasz után a különböző vallás­felekezetek küldöttségét fogadta a miniszerelnök. A gör. keleti szerb egyház küldöttségét Angye­­lics German patriarcha; a budapesti gör.­­ h egyház­­község küldöttségét Szaczellári Gy vezető; azután következett a dunamelléki ref. egyház­ke­rület küldöttsége, Szász Károly püspökkel élén ; a dunántúli ref. egyházkerületé, Pap, Gábor püspök­től vezetve; majd a budapesti ág. evang. egyházak küldöttsége, Busbach Péterrel élén ; az unitárius egyház küldöttsége Ferencz József püspök veze­tése alatt; végül az izraelita hitfelekezetek, s aztán a budapesti autonóm izraelita hitközség kül­döttsége. Ezután a budapesti tudomány­egyetem tanácsa járult a ministerelnök elé, dr. Lechner Ágost rectorral élén­k, majd a közös hadsereg, honvédség és csendőrség képviselői, kiknek nevében báró Edelsheim-Gyulay Lipót orsz. főhadparancsnok üdvözlé az ünnepeltet. Aztán az összes ministe­r s­ok tisztelgő küldöttsége jelent meg, Tanárky G- 1 diák­titkárral élén; utánok pedig Budapest törvényhatóságának küldöttsége, melynek Ráth Károly főpolgármester tartott üd­­v­eszédet. A Fiume város küldöttsége fogadtatott, élén gr. Zi­chy Ágost kormányzóval, utánuk pedig a megyék küldöttei, a következő sorrendben: Abauj- Tolna megye, Darvasi Imre főispán; Árvamegye, Szmrecsányi Dárius főispán; Bács-Bodrogmegye, Sándor Béla főispán; Barsmegye, Mailáth István főispán; Biharmegye, Beöthy Andor alispán; Beregmegye, Jobszt Gyula alispán; Csikmegye, Mikó Bálint főispán; Csongrádmegye és Hódmező­vásárhely város, Rónay Lajos főispán; Fogaras­­megye, Horváth Mihály főispán; Hontmegye b. Majthényi László főispán; Hunyadmegye, Pogány Károly főispán; Győrmegye, gróf Batthyányi Lajos főispán; Jász-Nagykun-Szolnok megye, Ba­logh Imre főispán; Kolozs megye, Gyarmathy Miklós alispán; Komárom megye, Zuber Károly főispán; Krassó-Szörénymegye, Tabajdi főispán; Liptó megye, Plathy Gyula; Máramaros megye, Lónyay Gábor főispán; Nagy- és Kisküküllő me­gyék, gr. Bethlen Gábor főispán; Nyitramegye, gr. Gyürky Ábrahám főispán; Pest-Pilis-Solt- Kiskun megye, gróf Szapáry István főispán ; Pozsony megye, gr. Eszterházy István; Sáros­­megye, Mattyasovszky főispán; Szatmár megye, Domahidy főispán; Szeben megye, Brennerberg Mór főispán; Szilágy megye, gr. Bánffy Béla fő­ispán ; Sopron megye, herczeg Esterházy Pál fő­ispán; Szolnok-Doboka megye, b. Bánffy Dezső főispán; Temes megye, Ormós Zsigmond alispán; Tolna megye, gr. Széchényi Ferencz főispán; To­­rontál megye, Hertelendy József főispán; Udvar­hely megye, Dániel Gábor főispán ; Ugocsa megye, Perényi Zsigmond főispán; Ungmegye, gr. Török Napóleon főispán; Zemplén megye, Molnár István főispán; Vasmegye, Radó Kálmán főispán; és Zó­­lyom megye küldöttsége, dr. Radvánszky Béla fő­ispán vezetése alatt; továbbá: Igló város küldött­sége Münnich Aurél; Kassa város, Darvas Imre fő­ispán ; Kecskemét város, Lestár Péter polgármes­ter ; Komárom város, Tátray polgármester; Nagy­­becskerek város, Demkó Pál orsz. képviselő; Ko­lozsvár város, Haller Károly polgármester; Nagy- Várad város, Sál polgármester; Pécs város, Perczel Miklós főispán; Pozsony város, Mergl János pol­gármester ; Selmecz és Bélabánya városok, Ocsovszky Vilmos polgármester ; Szabadka város, Mamusich Lázár; Temesvár város, Telbisz Károly polgármes­ter ; Baja város, Jankovich Aurél főispán; Pápa város, Láng Lajos képviselő; Szolnok város, Hubai Ferencz polgármester; Nagy-Kanizsa város, Ba­­bocsay polgármester;­­ Újvidék város küldöttsége, Grossinger K. polgármester vezetése alatt,­­ végül a fővárosi államrendőrség, Török János fő­kapitánynyal élén. A tisztelgések délután 4 órako értek véget. Este 6 órakor a ministerelnök tiszteletére a viga­dóban fényes díszebéd volt, melyen ezernél többen vettek részt. A ministerelnök közül Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek, gr. Andrássy Gyula, An­­gyelics German patriarcha, b. Edelsheim-Gyulay Lipót, gr. Szapáry Gyula, Vizsolyi Gusztáv, Trefort Ágoston, gr. Zichy Ágoston, Péchy Tamás, Graef Ede, gr. Zichy Ferencz, Perczel Béla, Jókai Mór, Kovács Zsigmond foglaltak helyet, továbbá a többi ministerek, az államtitkárok, odább a városi és megyei küldöttségek. Az első felköszöntőt Tisza Kálmán mondotta-n __ • Ő Felségükre a Királyra és Királynéra, s ő fen­ségükre : a trónörökösre és Stefánia főherczegnőre. Ezután Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek kö­­szönte fel ékes beszédben az ünnepelt ministerel­­nököt, majd Jókai Mór az összes miniszereket. Nem sokára ezután oszolni kezdett a fényes tár­saság. Felelős szerkesztő: SALAMON FERENCZ.

Next