Budapesti Közlöny, 1893. március (27. évfolyam, 49-74. szám)

1893-03-01 / 49. szám

Budapest, 1893. 49. szám. Szerda, márczius 1. Előfizetési Árak n­aponkénti postai szétküldéssel, tset helybe, házhoz hordva. Egész évre 20 frt Félévre...............................1« » Negyedévre...........................I * Egy telj«­ lap éra 30 kr. BUDAPESTI H­IVATALOS KÖZLÖNY. LAP. Szerkesztőségi iroda : Sf. üstület, Lipót-utcza 19. szám. Kiadó-hiv­atal : Ss*f«iKar«ktere, Athenaeum-épület. ' — i" —ini'........ 1 ---­Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítődbe iktatandó hirdetések díjjai előlegesen beküldendők, még pedig 100­ szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100—200- ■zóig 2 frt, 200—300-szóig 1 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megkül­dendő. IV Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor (illetőleg ab­­nak térfogata) egyszeri beigtatásnál 19 kr, kétszernél 16 kr, s három vagy többszöri beiktatásnál 13 krajczárba kerül mindén egyes megjelenésért. A bélyegdij mindén beigtatás után külön 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. 1893. évi II. TÖRVÉNYCZIKK a ragadós tüdőlok kiirtásáról. (Szentesítést nyert 1893. évi február hó 22-én. — Kihirdettetett az «Országos Törvénytár »-ban 1893. évi márczius hó 1-én.) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF,­­ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYAR­­ORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű Főrendei és Képviselői közös egyet­értéssel a következő­ törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé:­­•§• Mihelyt valamely szarvasmarhán a ragadós tüdőláb, vagy e betegség gyanúja megállapittatott, levágatását a hatóság elrendelni tartozik. 2. §. Ragadós tüdőleb fertőzésének gyanújában álló szarvasmarha hat hónapon át zárlat alatt tartandó. Ilyen szarvasmarha levágatását a földmivelésügyi miniszer elrendelheti. Fertőzés gyanújában levőnek tekintendő az olyan szarvasmarha, mely ragadós tüdőlobban beteg állattal közvetetlenül érintkezett, vagy ilyen állattal ugyanazon istállóban (helyiségben), udvar­ban vagy majorban állott, avagy közös legelőre egy gulyában járt. 3. §. A ragadós tüdőlob-betegség gyökeres elfojtása czéljából hatósági rendeletre levágott szarvasmar­háért — tekintet nélkül arra, hogy az állat levá­­gatása után betegnek, avagy egészségesnek talál­­tatik-e — az állat birtokosa a szabályszerű becs­lési eljárás útján megállapítandó teljes becsérték 1/10 részének megfelelő kártalanítást kap. 4. §• A kártalanítási költségeket, — míg egy országos állatbiztosítási alap nem létesíttetik — az állam­­kincstár viseli. Az irtási eljárás végrehajtása czéljából kikül­dött állami közegek költségei, valamint a fertőt­­lenítési költségek kizárólag az államkincstárt terhelik. 5. §. A ragadós tüdőláb-betegség kiirtása czéljából levágott állatokért az állat birtokosa nem kap kártalanitást: a) az olyan beteg állatokért, melyek 6 hónapnál rövidebb idő óta lettek az országba behozva és melyeknek az ország területén történt befertőzése be nem bizonyítható (1888 . VII. t.-cz. 111. §.) ; b) a nagy ipari vállalatok és gyárak hizlalóiban talált beteg állatokért; ezen rendelkezés nem terjed ki az olyan mezőgazdasági szeszfőzők hizlalóira, a­mely szeszfőzőknél az 1888. évi XXIV. t.-cz. 7. §. 2. pontjában jelzett határozmányok együttesen megvannak; c) állatvásárok istállóiban vagy a vásártéren talált beteg szarvasmarháért; d) ha az állat megbetegülését az 1888 : VII. t.-cz. 23. §-a ellenére azonnal be nem jelentette; — és e) ha a betegség behurczolása vagy elterjedése ellen tett intézkedéseket és kiadott rendeleteket egyáltalán nem, vagy hanyagul teljesítette. 6. §. A becslés és a kártalanítás körül követendő el­járás tekintetében az 1888 . VII. t.-cz. 107 —112. §-ainak rendelkezései irányadók, azzal a kiegészí­téssel, hogy a becsérték megállapításánál mindig az illető vidéken érvényes folyó piac­i árak veendők a becslés alapjául. Az állat betegsége, illetőleg a betegség vagy fertőzés gyanúja a becsérték megállapítása alkal­mával nem vétetik figyelembe. A becslő bizottság határozata ellen az érdekelt felek 15 nap alatt közvetetlenül a földmivelésügyi ministerhez felebbezhetnek. A becslő bizottság által megállapított kártalanítási összegnek azonnal kézhez való vétele és nyugtázása, a birtokosnak felebbezési jogát miben sem csorbítja. 7­ §• Ha valaki a birtokában levő szarvasmarhát — melyért a jelen törvény értelmében megállapított kártalanítási járulék fizetendő — eltitkolja, ez által kihágást követ el, mely az 1888 . VII. t.-cz. 156. §-ában megjelölt czélokra fordítandó 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 8. §• Jelen törvény intézkedései által az 1888. évi VII. t.-cz. 81. és 82. §-ai, valamint 105. és 106. §. a) 2. pontjának azon részei, melyek a ragadós tüdőlokra vonatkoznak, hatályon kívül helyez­tetnek. 9. §. Jelen törvény kihirdetése után azonnal hatályba lép, s végrehajtásával a földmivelésügyi és a pénz­ügyi miniszerek bízatnak meg. Mi e törvényczikket s mindazt, a mi ab­ban foglaltatik, összesen és egyenkint he­lyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vall­­ván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesít­jük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolczszáz­kilencz­­venharmadik évi február hó huszon­kettedik napján. Fritulitz József, s. k. (P. H.) • Wekerle Sándor, s. k. 1893. évi III. TÖRVÉNYCZIKK az országos nemzeti kiállítás költségeinek fedezéséről. (Szentesítést nyert 1898. évi február hó 26-án.­­• Kihirdettetett az «Országos Törvénytár »-ban. 1893. évi márczius hó 1-én.) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYAR­­ORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű Főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: 1. §■ A Budapesten tartandó országos nemzeti kiállí­tás költségeinek fedezésére az 1892. évi II. tör­­vényczikk 3-ik §-a alapján egy biztosítási alap létesittetik, mely alaphoz az állam 1.000.000 forinttal járul. 2-4. A biztosítási alapra szánt összegből: 1893. évben........................... 100.000 frt, 1894. » 200.000 » 1895. »................................ 600.000 » és 1896. » 100.000 » bocsáttatik a pénztári készletekből a kereskede­lemügyi minister rendelkezésére. A biztosítási alapnak fel nem használt része, a kiállítás bevételeiből legkésőbb 1897. évi julius hó 1-ig az államkincstárnak visszatérítendő. 3. §• E kiállítás az 1892. évi II. törvényczikk 1. §-ában foglalt határozmánytól eltérőleg 1896-ban tartatik meg. L§. Jelen törvény végrehajtásával a kereskedelem­ügyi és a pénzügyi minister bízatnak meg. Mi e törvényczikket s mindazt, a mi ab­ban foglaltatik, összesen és egyenkint he­lyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vált­ván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesít­jük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolczszáz­kilencz­­venharmadik évi február hó huszonhato­dik napján. Ferencz József, s. k. (P. H.) Wekerle Sándor, s. k. Lapunk mai számához fél ív melléklet, s egy és fél ív «Hivatalos Értesítő» van csatolva.

Next