Budapesti Közlöny, 1894. június (28. évfolyam, 123-147. szám)

1894-06-01 / 123. szám

Az állam által fentartott fedező állomások apaállataira a bizottság hatásköre nem ter­jed ki. 30. §. Ha a közös tenyésztésre használt apaállatok száma a törvényhatóság által előírtnál kevesebb lenne (25. §.) vagy a kizárás következtében (29. §.) az előírt számot el nem érné, a község köteles a tenyésztési évad megkezdése előtt az apaállatok számának kiegészítéséről gondos­kodni. 31. §: Saját és alkalmazottjainak anyaállataihoz, tekintet nélkül a tenyészkerület követelményeire, mindenki tetszés szerinti apaállatot használhat, ha azonban apaállatait párzás végett másoknak is átengedni akarja, azt csak a járási mezőgaz­dasági bizottság által kiállított igazolvány alap­ján teheti. IV. FEJEZET: A birtok­határ megjelöléséről. 32. §. A földbirtok határai, minden birtokos által látható módon megjelölendők. Ha a földbirtok határát folyók, csatornák, patakok, rendesen vízzel bíró erek vagy el nem mozdítható természetes jelek képezik, más ha­tárjelzés nem szükséges. 33. §. A birtok határainak jelzése tárgyában a tör­vényhatóságok a törvény életbeléptetésétől szá­mítva egy év alatt szabályrendeletet alkotni tartoznak. 34. §. A határjelek felállítása, kijavítása és meg­újítása körül felmerülő vitás kérdések elinté­zése a községi elöljáróságnál kérendő. Az elöljáróság (városi tanács, Budapesten kerületi elöljáróság) a vitás kérdésnek egyezség útján való elintézését megkísérli s ha az nem sikerül, Budapesten a kerületi elöljáróság első­­fokúlag határoz, egyéb helyeken az elöljáróság a feleket az elsőfokú közigazgatás­"a hatósághoz utasítja. Az elsőfokú közigazgatási hatóság a vitás kérdésre nézve az érdekelteknek, a helyi viszo­nyokkal ismerős egyéneknek, esetleg szakértők­nek meghallgatása és szükség esetében helyszíni szemle megtartása után, az egyévi békés és há­borítatlan birtoknak épségben tartása mellett határoz. Ha a határ vitás, ez esetben a határozat ellen közigazgatási útán felebbezésnek helye nincs, de az abban meg nem nyugvó fél 30 napi záros határidő kitűzése mellett bírói útra utasítandó. Ha ez alatt a határidő alatt a kereset be nem adatik, a határjelek a határozat értelmé­ben azonnal felállítandók. Azon határozat ellen, mely a határjelzések módozataira, vagy közös határjeleknél a költség viselésére vonatkoznak, közigazgatási úton fe­lebbezésnek van helye, mely esetben a másod­fokú hatóság végérvényesen határoz. 35. §. A földbirtok határjeleinek a szabályrendelet értelmében leendő felállítására és fentartására a községi elöljáróság (városi tanács, Budapes­ten kerületi elöljáróság) ügyel fel, mely a meg­szabott idő alatt fel nem állított, megrongált vagy megsemmisült határjeleket, ha azok a fel­szólítás után tizenöt nap alatt elfogadható indok nélkül nem állíttatnak fel, az illető tulajdonos költségére állíttatja fel. V. FEJEZET. A mezei közös dülő-utakról. 36. §. A mezei közös dülő-utaknak rendeltetése az, hogy más utak hiányában, egy község határá­ban, az egyes birtokhoz hozzá lehessen jutni. A mennyiben az 1890: I. törvényczikk 1. §-ában felsorolt utak ezen igényt nem elégítik ki, a tagosítás alkalmával kell ilyen utak kiha­­­­sításáról gondoskodni. Hol a tagosítás már megtörtént s a mezei dűlő­utak nem akként lettek kijelölve, hogy bir­tokához mindenki hozzá­juthasson, a még hi­ányzó útvonalakat a község az érdekelt tulaj­donosok kérelmére létesíteni tartozik. 37. §. A mezei közös dűlő­utak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartá­sára a községi elöljáróság ügyel fel. A létesítés és jókarban tartás költségeihez, más megállapodás hiányában mindazok kötele­sek haszonaránylag hozzájárulni, a­kiknek ér­dekében az út létesíttetett vagy fentartatik. Ha a községi elöljáróság a hozzájárulási arányra nézve egyezséget létre nem hozhatna, a hozzájárulási arány felett a hatóság határoz. 38. §. A posta a mezei közös dűlő­utakon is bár­hol szállítható a nélkül, hogy ezért az állam az előállítás vagy jókarban tartás költségeihez hozzájárulni tartoznék. Azok mentén az 1888. XXXI. t.-cz. által tárgyalt közhasználatú be­rendezések vezetékeinek támszerkezetei is fel­­állíthatók. 39. §. A község által közérdekből létesítendő uj mezei közös dülő-utak czéljaira vagy a létezők kiszélesítésére szükséges területek, ha az érde­kelt tulajdonosokkal megegyezés nem jön létre, kisajátítás útján vehetők igénybe. A kisajátítási eljárásra, az 1881: XLI. t.-cz. intézkedései azon módosítással alkalmazandók, hogy a kisajátítási jogot a földmivelésügyi mi­nister adja meg. 40. §. Az új mezei közös dűlő utak kihasitásánál vagy a létezőknek szélesbitésénél vagy áthelye­zésénél felmerülő kártalanítási kérdésekben ha­tározni, az 1881. XLI. t.-cz. a kártalanításra nézve megállapított eljárás megfelelő alkalma­zásával, a birtokbíróság illetékes. 41. §. Minden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), a­melyeken szarvas­­marhák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók. 42. §. A birtokos engedélye nélkül vert mezei-, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az illető bir­tokos kérelmére az elsőfokú hatóság a község területén és a szomszédos községekben kihirdet­­tetni tartozik. VI. FEJEZET. A faiskolákról és fásításokról. 43. §. A községek kötelesek, a határ kiterjedéséhez és a befásítandó utak és területekhez mért, de legalább egy negyed kataszteri hold nagyságú, kellően berendezett faiskolát fentartani. A mely községben faiskola még nem volna, köteles a község a faiskolát a jelen törvény életbeléptetése után egy év alatt, alkalmas he­lyen kijelölni és annak a szükséges kellékekkel leendő ellátása iránt intézkedni. Mennyiben menthetők fel egyes községek, a faiskola területének kijelölése és a faiskola be­rendezése alól, vagy mely esetben szövetkezhet több szomszédos község egy faiskola létesítésére és fentartására, azt a törvényhatóság határozza meg. 44. §. A községi faiskola létesítéséről, valamint az utakra és közhelyekre kiültetett fák gondozásá­ról, a községi elöljáróság intézkedik. A faiskola kezelésével, ha arra külön szakértő közeg nem alkalmaztatik, méltányos díjazás mel­lett a néptanító bízható meg. A­hol több néptanító van, az bízandó meg, kit a községi képviselőtestület választ. 45. §. A faiskola kezelője köteles a községi tanköteles gyermekeket, a vallás- és közoktatásügyi minis­ter által, a földmivelésügyi ministerrel egyetér­tőig kiadandó utasítás és tanterv szerint, a fa­tenyésztésben gyakorlatilag oktatni. 3 46. §. A törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg, hogy a vidéken legjobban díszlő fa- és gyümölcsfajokból a községi faiskolában melyek tenyésztessenek, és hogy mindenütt, hol a szederfa­­tenyésztésre (Morus alba) úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyok alkalmasak, selyemtenyésztés űzetik, vagy meghonosítása remélhető, a selyem­tenyésztés érdekében a szederfa (Morus alba) tenyésztésre különös gond fordíttassék. Hol a kosárfonás mint házi ipar meghonosít­ható, a kosárfűzvessző tenyésztésére is gond for­dítandó. 47. §. A faiskolából nyert csemeték első­sorban a 13. és 14. §-okban körülírt területek befásítá­­sára, a futóhomok megkötésére, továbbá a mere­­dekebb partok, szakadások biztosítására és meg­védésére — azután pedig a közutak, utczák, terek és növények termelésére alkalmatlan más területek, valamint a község tulajdonát képező legelők befásítására szolgálnak. A község által nem igényelt csemetéket az elöljáróság, a községi lakosoknak mérsékelt áron eladhatja, és­pedig első­sorban azoknak, kik a csemetéket a 13. és 14. §-okban körülírt terü­letek, a birtokuk mellett elhaladó utak mellé­kének vagy befásítandó futóhomok és más növé­nyek termelésére alkalmatlan területeik, továbbá meredekebb partok és szakadások beültetésére hasz­nálják. Ezen igények kielégítése után a felesle­ges csemeték szabadon áruba bocsáthatók. A csemeték eladásából befolyó összeg csak a faiskola czéljaira fordítható. 48. §. Ha valamely községben a faiskolának kijelölt terület a 43. szakaszban megállapított határidő alatt megfelelően be nem rendeztetik, a faiskola a hibás községi elöljáróság költségére a hatóság által rendeztetik be, illetőleg hozatik rendbe. 49. §. Az 1890. évi I-ső t.-cz. 134. §-a, mely szerint a fák az utárok külső szélétől számítva félméter s egymástól legalább tizenöt méter távolságra ültetendők akként, hogy egyik fa ne a másik oldalon lévő fával, hanem a fák közötti tér kö­zepével legyen átellenben, hatályon kívül helyez­tetik. Mely utak minő határidők alatt fásuttassanak be, hogy a fák bizonyos utaknál az úttestre vagy azon kívül és egymástól minő távolságra ültet­­tessenek, s milyen fanemek ültetendők az összes utakra, tehát az államutakra nézve is, a törvény­­hatóságok határozzák meg. VII. FEJEZET. A kártékony állatok és növények irtásáról s a hasznos állatok oltalmazásáról. 50. §. Minden birtokos köteles a fák rügyeinek faka­­dása előtt, legkésőbben azonban márczius hó vé­géig, a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait, a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojásoktól megtisztítani s az összegyűj­tött hernyókat, hernyófészkeket és hernyótojá­sokat elégetni. A később mutatkozó kártékony hernyók, vala­mint a cserebogarak tömeges megjelenésük alkal­mával is megfelelő módon pusztítandók. 51. §: Minden birtokos köteles birtoka egész terüle­tén a szerb tövist (xanthium spinosum) virág­zása előtt, az arankát pedig megjelenése után azonnal alkalmas módon irtani. Az irtás mód­ját a földmivelésügyi miniszer rendeletileg álla­pítja meg. Lóher és luczerna-magvakat, ha azok nem teljesen arankamentesek, termesztés czéljából forgalomba hozni tilos. 52. §: Az utak mentén, valamint az úttesten a szerb tövist, továbbá egyéb gyomot és gazt irtani az útfentartó, a gyü­mölcsfákat pedig a kártékony hernyóktól megtisztítani a gyümölcsfa birtokosa köteles. Ki a kártékony állatokat és növényeket a

Next