Budapesti Közlöny, 1898. június (32. évfolyam, 125-148. szám)

1898-06-01 / 125. szám

Ezen internátusi helyekre horvát-szlavonor­­szági illetőségű tanulók tarthatnak igényt. Az eziránti folyamodványok a következő ok­mányokkal szerelendők fel: 1. keresztlevéllel illetőleg születési bizonyít­­ványnyal; 2. az 1897/8. tanévről szóló iskolai bizonyít­­ványnyal; 3. a hatósági orvos által kiállított egészségi bizonyítványnyal; 4. a szülők polgári állását, továbbá családi és vagyoni viszonyait feltüntető hatósági igazol­ványnyal. Az ekkor felszerelt kérvények a vallás- és közoktatásügyi­iniszerhez folyó évi augusztus hó 5-éig nyújtanók be. Tájékoztatásul a következők közöltetnek: A növendékek köztartásra az internátusi fel­ügyelőnél vannak elhelyezve, ki kellő ellátásuk­ról, nevelésükről és tanulmányaikról visel gon­dot, az internátusi tanulmányaikban 3 nevelő correptitor gyámolítja őket, egészségi állapotu­kat pedig az internátus orvosa gondozza; a nö­vendékek a horvát nyelv és irodalomban is ok­tatást nyernek és ha az iskolai tanulmányokban kellő előmenetelt tanúsítanak, teljes tandíjmen­tességben részesülnek. Az élelmezés áll: reggeliből, 3 tál ebédből, uzsonnából és 1 étel vacsorából. Minden növen­déknek a szükséges felső­ruhán kívül magával kell hoznia: 6 inget, 3 hálóinget, 3 alsó nadrá­got, 12 zsebkendőt, 6 pár harisnyát, 6 törül­közőt, 3 alsó lepedőt, 3 paplanlepedőt, 1 ván­kost, 3 vánkos héjat, 3 szalvétát, 2 pár láb­belit, 1 ágytakarót. Budapesten, 1898. évi május hó 21-én. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerial. A m. kir. közigazgatási bíróság általános köz­­igazgatási osztályának II. számú döntvénye. Kérdés: A törvényhatósági bizottság és a községi kép­viselőtestület legtöbb adót fizető tagjai névjegy­zékének összeállításánál számba veendő-e a nyil­vános számadásra kötelezett vállalatok és egyle­tek (részvénytársaságok, szövetkezetek) igazgató­­sági és felügyelő bizottsági tagjainak és alkal­mazottainak javára az az egyenes állami adó, mely illetményeik, jelenléti jegyeik, nyereség­jutalékaik és egyéb díjaik után a fennálló tör­vények szerint a társulat által szolgáltatandó be ? Határozat: A törvényhatósági bizottság és a községi kép­viselőtestület legtöbb adót fizető tagjai névjegy­zékének összeállításánál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek (részvénytársa­ságok, szövetkezetek) igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak és alkalmazottainak javára, ha egyénileg nevekre van kivetve illetőleg elő­írva, az a hitelesen igazolt egyenes állami adó is számba veendő, melyet illetményeik, jelenléti jegyeik, nyereségjutalékaik és egyéb dijaik után a fennálló törvények szerint a társulat köteles beszolgáltatni; tett összes egyenes állami adó­számba veendő, a községi képviselőtestületre nézve pedig az 1886: XXII. törvényczikk 33. §.-ának abból a rendel­kezéséből, hogy a névjegyzék és sorrend meg­állapításánál csak a község területén és az ahoz közigazgatásilag csatolt pusztán birt fekvő va­gyon, valamint az azokon élvezett jövedelem után fizetett egyenes állami adó vétetik számba, következik, hogy a számba vehető állami adónak az illető legtöbb adót fizetőt egyénileg kell ter­helnie s számszerűen is megállapíthatónak kell len­nie, s másfelől, hogy minden oly adónak számba is kell vétetnie, mely e feltételeknek megfelel. A keresetadóról szóló 1875 ik évi XXIX. tör­vényczikk 16. és 32. §-ai, nemkülönben az 1880. LX. törvényczikk 1. §-ának ide vonatkozó intéz­kedései szerint a nyilvános számadásra kötele­zett vállalatok igazgatósági és felügyelő bizott­sági tagjai és alkalmazottai az illetményeikért, valamint a jelenléti jegyeikért, osztalékaikért, nyereségjutalékaikért és egyéb díjaikért járó összegekre nézve vallomást nem adnak, hanem ezeket az illető társulatok kötelesek bevallani, a kivetett keresetadót tőlük beszedni és az adóhi­vatalba illetőleg állampénztárba beszolgáltatni. Miután a társulatok kötelezettsége csakis a bevallásra, az adó beszedésére és beszolgáltatá­sára terjed, ezen adó­kezelési kötelezettség az adót nem minősítheti a társulat adójává, hanem az lényegileg és jogilag azt terheli s annak adójául tekintendő, a kinek jövedelme után ki­vettetett, s igy kétségtelen, hogy az — ha a törvényes feltételek egyébként is megvannak — úgy a törvényhatósági bizottsági, mint a köz­ségi képviselőtestületi legtöbb adót fizetők név­jegyzékének összeállításánál tekintetbe veendő. Igaz ugyan, hogy úgy a törvényhatósági bi­zottság, mint a községi képviselőtestület legtöbb adót fizetőinek névjegyzéke az adókimutatások alapján állítandó össze, de ez szemben a törvény azon alapvető intézkedésével, hogy minden a törvényhatóság területén fizetett egyenes állami adó számba veendő, s hogy a község területén fekvő birtok s azon élvezett jövedelem utáni egyenes állami adó számítandó, nem zárhatja ki azt, hogy az adó kimutatásban elő nem for­duló az az adó is figyelembe vétessék, melyre nézve hivatalos hitelességgel és számszerűen is igazoltatik, hogy az az illető legtöbb adót fize­tőt terheli, s hogy az, habár a társulat szolgál­tatja is be, de az illető legtöbb adót fizető ter­hére egyénileg kivetett illetőleg előírt egyenes állami adót képez. Ugyancsak a törvénynek abból a rendelkezé­séből, hogy a névjegyzék hivatalos adókimutatá­sok alapján állítandó össze, következik, hogy az adókimutatásban nem foglalt adónak számba vé­tele nem magán jellegű, hanem habár a felek által bemutatott, de csak hivatalos jellegű bizo­nyíték alapján igényelhető. Kelt a m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1898. évi május hó 12. napján tartott osztályüléséből. Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1898. évi május hó 26. napján tartott osztályülésében. Indokok: Az 1886. évi XXI. törvényczikk 22. §­-a sze­rint a törvényhatósági bizottság felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állami adót fizető állampolgárokból s az ugyanazon évi XXII. törvényczikk 32. §­-a szerint a községi képviselőtestület felerészben a legtöbb egyenes állami adót fizető községi lakos vagy nagykorú birtokosból, illetőleg a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nagykorú hajadon, özvegy vagy törvényesen elvált nők s jogi személyek meghatalmazottjaiból, kiskorúak gyámjaiból és gondnokság alatt állók gondnokai­ból áll. Az idézett törvényczikkek ezen alapvető ren­delkezéseiből, valamint a törvényhatósági bizott­ságra nézve az 1886: XXI. törvényczikk 26. §.-ának abból a rendelkezéséből, hogy a sorrend megállapításánál a törvényhatóság területén fize­­ t A m. kir. közigazgatási bíróság általános közigaz­gatási osztályának III. számú döntvénye. Kérdés: Budapesten a tanárok és tanítók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyugdijaiktól az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a alapján mentesek-e a székesfővárosi községi adó alól az esetben is, ha nem állami vagy törvényhatósági tanárok vagy tanítók? Határozat: Budapesten a tanárok és tanitók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyugdijaiktól az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a alapján csak az esetben metesek a székesfővárosi községi adó alól, ha állami vagy törvényhatósági tanárok vagy tanitók. Indokok: Az 1872. évi XXXVI. törvényczikk 104 §-a aként intézkedik, hogy .... »törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok, tanárok és tanitók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyug­dijaiktól községi adót nem fizetnek.« A törvény e rendelkezésének nem adható az az értelmezés, hogy a tanárok és tanítók általában akkor sem fizetnek községi adót, ha nem törvényhatósági alkalmazottak. E mellett szól először a törvény szó szerinti értelme, szö­vegének szerkezete, tehát az első­sorban alkal­mazandó nyelvtani magyarázat, de e mellett szól másodszor még inkább a törvény anyagi rendelkezésének más hasonló tartalmú törvények anyagi rendelkezéseivel való egybevetése, tehát az okszerű és szerves törvénymagyarázat; e mellett végül harmadszor későbbi törvényeink­nek kétségtelenül világos és határozott intézke­dései is. Az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a aként van szerkesztve, hogy az állami hivatalno­kokról, a hadsereg és honvédség tisztjeiről s a törvényhatósági alkalmazottakról külön emlékezik meg. A »törvényhatósági« jelzőt a kivételeknél alkalmazandó szoros magyarázat mellett a taná­rok és tanítókra is vonatkozónak azért kell tekinteni, mert a szövegben semmi oly meg­különböztetés nincsen, mely arra a feltevésre jogosítana, hogy a megelőző jelző ezekre nem vonatkozik,­­ holott ha a tanárok és tanítók általában mentesek lennének, ennek a szövegből kétségtelenül ki kellene tűnnie. A törvény anyagi rendelkezését egybe­vetve más hasonló tartalmú törvényeink ren­delkezéseivel, azt látjuk, hogy a néptanítóktól eltekintve, a­kiket átalában minden korábbi és későbbi törvényünk mentesít a községi pótlék alól, s a­kiket éppen ezért az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-ának rendelkezései mellett külön törvények alapján illetett s illet meg min­dig a községi adó alóli mentesség — csakis az állami és törvényhatósági alkalmazottak, a lel­készek s kis és nagy községekben a községi jegy­zők nem fizetnek községi pótlékot. Ellenben nem állami, vagy törvényhatósági alkalmazottakul tekinthető más tanárok és az ily alkalmazottakul vagy néptanítókul nem tekinthető többi tanitók a községi adó fizetése alól mentesítve nincsenek. Eként rendelkeznek az 1871. XVIII. törvény­czikk 124. s az 1886. XXII. törvényczikk 138. §-aikban, — úgy hogy az okszerű és szerves törvénymagyarázat kellékeivel alig lenne össze­egyeztethető, ha oly értelmezés adatnék az 1872. évi XXXVI. törvényczikk 104. §-ának, hogy a fővárosban lakó vagy ide költöző tanárok és tanitók a községi adó alól mentesek, habár má­sutt s még saját községökben sem tekintettek menteseknek. Az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §­-ának ily értelmezése ellen szól egyébként a benső okszerűségen, s a törvények szerves összefüggé­sén kívül a törvény indokolásában határozottan kifejezésre juttatott intenzió is. Jelesül az 1871. november 9-én beterjesztett indokolásnak az a kifejezése, hogy­­1-ször a fővárosi törvényjavas­lat szorosan az 1870: XLII. törvényczikk alap­jára fektettessék, 2-szer, hogy ezen törvény­től eltérésnek csak ott és annyiban legyen helye, ahol és amennyiben ezt a főváros önkor­mányzati és közigazgatási érdekei a fenforgó kivételes viszonyoknál fogva múlhatlanul köve­telik,é­s ami kétségtelenné teszi, hogy a­hol kivételes indokoknál fogva világosan eltérő intéz­kedés nem történt, ugyanazokat a rendelkezé­seket és elveket kívánta a törvényhozás fen­­tartani, mint más törvényhatóságokban; továbbá ugyancsak az indokolásnak az a része, hogy »az 1871. XVIII. törvényczikk VIII. fejezetének, a mennyiben az a községi háztartásra, a száma­dási ügy vitelére, továbbá a jótékonysági és sze­gényügy ellátására vonatkozik, a fővárosra is kiterjesztése a 72. §-ban azon oknál fogva tar­tatott kimondandónak, mert az idézett törvény eme fejezetének említett szakaszai azok közül valók, melyeknek az önálló hatósággal felruhá­zott városokra is alkalmazása iránt külön tör­vényjavaslat fog az országgyűlés elé terjesztetni.« De végül : határozottan és világosan szabá­lyozza a kérdést az 1875. évi XXIX. törvény­­czikknek — tehát későbbi törvénynek — 27. §-ában foglalt az a rendelkezése, hogy »az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a.

Next