Budapesti Közlöny, 1898. június (32. évfolyam, 125-148. szám)
1898-06-01 / 125. szám
Ezen internátusi helyekre horvát-szlavonországi illetőségű tanulók tarthatnak igényt. Az eziránti folyamodványok a következő okmányokkal szerelendők fel: 1. keresztlevéllel illetőleg születési bizonyítványnyal; 2. az 1897/8. tanévről szóló iskolai bizonyítványnyal; 3. a hatósági orvos által kiállított egészségi bizonyítványnyal; 4. a szülők polgári állását, továbbá családi és vagyoni viszonyait feltüntető hatósági igazolványnyal. Az ekkor felszerelt kérvények a vallás- és közoktatásügyiiniszerhez folyó évi augusztus hó 5-éig nyújtanók be. Tájékoztatásul a következők közöltetnek: A növendékek köztartásra az internátusi felügyelőnél vannak elhelyezve, ki kellő ellátásukról, nevelésükről és tanulmányaikról visel gondot, az internátusi tanulmányaikban 3 nevelő correptitor gyámolítja őket, egészségi állapotukat pedig az internátus orvosa gondozza; a növendékek a horvát nyelv és irodalomban is oktatást nyernek és ha az iskolai tanulmányokban kellő előmenetelt tanúsítanak, teljes tandíjmentességben részesülnek. Az élelmezés áll: reggeliből, 3 tál ebédből, uzsonnából és 1 étel vacsorából. Minden növendéknek a szükséges felsőruhán kívül magával kell hoznia: 6 inget, 3 hálóinget, 3 alsó nadrágot, 12 zsebkendőt, 6 pár harisnyát, 6 törülközőt, 3 alsó lepedőt, 3 paplanlepedőt, 1 vánkost, 3 vánkos héjat, 3 szalvétát, 2 pár lábbelit, 1 ágytakarót. Budapesten, 1898. évi május hó 21-én. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerial. A m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának II. számú döntvénye. Kérdés: A törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének összeállításánál számba veendő-e a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek (részvénytársaságok, szövetkezetek) igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak és alkalmazottainak javára az az egyenes állami adó, mely illetményeik, jelenléti jegyeik, nyereségjutalékaik és egyéb díjaik után a fennálló törvények szerint a társulat által szolgáltatandó be ? Határozat: A törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének összeállításánál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek (részvénytársaságok, szövetkezetek) igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak és alkalmazottainak javára, ha egyénileg nevekre van kivetve illetőleg előírva, az a hitelesen igazolt egyenes állami adó is számba veendő, melyet illetményeik, jelenléti jegyeik, nyereségjutalékaik és egyéb dijaik után a fennálló törvények szerint a társulat köteles beszolgáltatni; tett összes egyenes állami adószámba veendő, a községi képviselőtestületre nézve pedig az 1886: XXII. törvényczikk 33. §.-ának abból a rendelkezéséből, hogy a névjegyzék és sorrend megállapításánál csak a község területén és az ahoz közigazgatásilag csatolt pusztán birt fekvő vagyon, valamint az azokon élvezett jövedelem után fizetett egyenes állami adó vétetik számba, következik, hogy a számba vehető állami adónak az illető legtöbb adót fizetőt egyénileg kell terhelnie s számszerűen is megállapíthatónak kell lennie, s másfelől, hogy minden oly adónak számba is kell vétetnie, mely e feltételeknek megfelel. A keresetadóról szóló 1875 ik évi XXIX. törvényczikk 16. és 32. §-ai, nemkülönben az 1880. LX. törvényczikk 1. §-ának ide vonatkozó intézkedései szerint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai és alkalmazottai az illetményeikért, valamint a jelenléti jegyeikért, osztalékaikért, nyereségjutalékaikért és egyéb díjaikért járó összegekre nézve vallomást nem adnak, hanem ezeket az illető társulatok kötelesek bevallani, a kivetett keresetadót tőlük beszedni és az adóhivatalba illetőleg állampénztárba beszolgáltatni. Miután a társulatok kötelezettsége csakis a bevallásra, az adó beszedésére és beszolgáltatására terjed, ezen adókezelési kötelezettség az adót nem minősítheti a társulat adójává, hanem az lényegileg és jogilag azt terheli s annak adójául tekintendő, a kinek jövedelme után kivettetett, s igy kétségtelen, hogy az — ha a törvényes feltételek egyébként is megvannak — úgy a törvényhatósági bizottsági, mint a községi képviselőtestületi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál tekintetbe veendő. Igaz ugyan, hogy úgy a törvényhatósági bizottság, mint a községi képviselőtestület legtöbb adót fizetőinek névjegyzéke az adókimutatások alapján állítandó össze, de ez szemben a törvény azon alapvető intézkedésével, hogy minden a törvényhatóság területén fizetett egyenes állami adó számba veendő, s hogy a község területén fekvő birtok s azon élvezett jövedelem utáni egyenes állami adó számítandó, nem zárhatja ki azt, hogy az adó kimutatásban elő nem forduló az az adó is figyelembe vétessék, melyre nézve hivatalos hitelességgel és számszerűen is igazoltatik, hogy az az illető legtöbb adót fizetőt terheli, s hogy az, habár a társulat szolgáltatja is be, de az illető legtöbb adót fizető terhére egyénileg kivetett illetőleg előírt egyenes állami adót képez. Ugyancsak a törvénynek abból a rendelkezéséből, hogy a névjegyzék hivatalos adókimutatások alapján állítandó össze, következik, hogy az adókimutatásban nem foglalt adónak számba vétele nem magán jellegű, hanem habár a felek által bemutatott, de csak hivatalos jellegű bizonyíték alapján igényelhető. Kelt a m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1898. évi május hó 12. napján tartott osztályüléséből. Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1898. évi május hó 26. napján tartott osztályülésében. Indokok: Az 1886. évi XXI. törvényczikk 22. §-a szerint a törvényhatósági bizottság felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állami adót fizető állampolgárokból s az ugyanazon évi XXII. törvényczikk 32. §-a szerint a községi képviselőtestület felerészben a legtöbb egyenes állami adót fizető községi lakos vagy nagykorú birtokosból, illetőleg a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nagykorú hajadon, özvegy vagy törvényesen elvált nők s jogi személyek meghatalmazottjaiból, kiskorúak gyámjaiból és gondnokság alatt állók gondnokaiból áll. Az idézett törvényczikkek ezen alapvető rendelkezéseiből, valamint a törvényhatósági bizottságra nézve az 1886: XXI. törvényczikk 26. §.-ának abból a rendelkezéséből, hogy a sorrend megállapításánál a törvényhatóság területén fize t A m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának III. számú döntvénye. Kérdés: Budapesten a tanárok és tanítók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyugdijaiktól az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a alapján mentesek-e a székesfővárosi községi adó alól az esetben is, ha nem állami vagy törvényhatósági tanárok vagy tanítók? Határozat: Budapesten a tanárok és tanitók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyugdijaiktól az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a alapján csak az esetben metesek a székesfővárosi községi adó alól, ha állami vagy törvényhatósági tanárok vagy tanitók. Indokok: Az 1872. évi XXXVI. törvényczikk 104 §-a aként intézkedik, hogy .... »törvényhatósági tisztviselők és hivatalnokok, tanárok és tanitók hivatalaik után járó fizetéseiktől illetőleg nyugdijaiktól községi adót nem fizetnek.« A törvény e rendelkezésének nem adható az az értelmezés, hogy a tanárok és tanítók általában akkor sem fizetnek községi adót, ha nem törvényhatósági alkalmazottak. E mellett szól először a törvény szó szerinti értelme, szövegének szerkezete, tehát az elsősorban alkalmazandó nyelvtani magyarázat, de e mellett szól másodszor még inkább a törvény anyagi rendelkezésének más hasonló tartalmú törvények anyagi rendelkezéseivel való egybevetése, tehát az okszerű és szerves törvénymagyarázat; e mellett végül harmadszor későbbi törvényeinknek kétségtelenül világos és határozott intézkedései is. Az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-a aként van szerkesztve, hogy az állami hivatalnokokról, a hadsereg és honvédség tisztjeiről s a törvényhatósági alkalmazottakról külön emlékezik meg. A »törvényhatósági« jelzőt a kivételeknél alkalmazandó szoros magyarázat mellett a tanárok és tanítókra is vonatkozónak azért kell tekinteni, mert a szövegben semmi oly megkülönböztetés nincsen, mely arra a feltevésre jogosítana, hogy a megelőző jelző ezekre nem vonatkozik, holott ha a tanárok és tanítók általában mentesek lennének, ennek a szövegből kétségtelenül ki kellene tűnnie. A törvény anyagi rendelkezését egybevetve más hasonló tartalmú törvényeink rendelkezéseivel, azt látjuk, hogy a néptanítóktól eltekintve, akiket átalában minden korábbi és későbbi törvényünk mentesít a községi pótlék alól, s akiket éppen ezért az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-ának rendelkezései mellett külön törvények alapján illetett s illet meg mindig a községi adó alóli mentesség — csakis az állami és törvényhatósági alkalmazottak, a lelkészek s kis és nagy községekben a községi jegyzők nem fizetnek községi pótlékot. Ellenben nem állami, vagy törvényhatósági alkalmazottakul tekinthető más tanárok és az ily alkalmazottakul vagy néptanítókul nem tekinthető többi tanitók a községi adó fizetése alól mentesítve nincsenek. Eként rendelkeznek az 1871. XVIII. törvényczikk 124. s az 1886. XXII. törvényczikk 138. §-aikban, — úgy hogy az okszerű és szerves törvénymagyarázat kellékeivel alig lenne összeegyeztethető, ha oly értelmezés adatnék az 1872. évi XXXVI. törvényczikk 104. §-ának, hogy a fővárosban lakó vagy ide költöző tanárok és tanitók a községi adó alól mentesek, habár másutt s még saját községökben sem tekintettek menteseknek. Az 1872: XXXVI. törvényczikk 104. §-ának ily értelmezése ellen szól egyébként a benső okszerűségen, s a törvények szerves összefüggésén kívül a törvény indokolásában határozottan kifejezésre juttatott intenzió is. Jelesül az 1871. november 9-én beterjesztett indokolásnak az a kifejezése, hogy1-ször a fővárosi törvényjavaslat szorosan az 1870: XLII. törvényczikk alapjára fektettessék, 2-szer, hogy ezen törvénytől eltérésnek csak ott és annyiban legyen helye, ahol és amennyiben ezt a főváros önkormányzati és közigazgatási érdekei a fenforgó kivételes viszonyoknál fogva múlhatlanul követelik,és ami kétségtelenné teszi, hogy ahol kivételes indokoknál fogva világosan eltérő intézkedés nem történt, ugyanazokat a rendelkezéseket és elveket kívánta a törvényhozás fentartani, mint más törvényhatóságokban; továbbá ugyancsak az indokolásnak az a része, hogy »az 1871. XVIII. törvényczikk VIII. fejezetének, a mennyiben az a községi háztartásra, a számadási ügy vitelére, továbbá a jótékonysági és szegényügy ellátására vonatkozik, a fővárosra is kiterjesztése a 72. §-ban azon oknál fogva tartatott kimondandónak, mert az idézett törvény eme fejezetének említett szakaszai azok közül valók, melyeknek az önálló hatósággal felruházott városokra is alkalmazása iránt külön törvényjavaslat fog az országgyűlés elé terjesztetni.« De végül : határozottan és világosan szabályozza a kérdést az 1875. évi XXIX. törvényczikknek — tehát későbbi törvénynek — 27. §-ában foglalt az a rendelkezése, hogy »az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a.