Budapesti Közlöny, 1910. szeptember (44. évfolyam, 200-223. szám)

1910-09-02 / 200. szám

1910. szeptember 2 Budapesti Közlöny 16. §. Számlálóbiztosokal tanítók, tanárok, lelkészek, nyugdíjazott állami, vármegyei, városi vagy köz­ségi tisztviselők, értelmesebb gazdák, gazdatisztek, erdőtisztek, erdészek, magánzók, továbbá felsőbb iskolai tanulók s általában oly egyének alkalma­zandók, a­kik egyrészt műveltségüknél fogva a nép­számlálási teendőket ellátni képesek s másrészt egyéb hivatásbeli lekötöttség által a népszámlálási munkálat teljesítésében nem akadályoztatnak. Ezen utóbbi szempontra való tekintettel községi és körjegyzők, anyakönyvvezetők és gyakorló orvo­sok számlálóbiztosok gyanánt ne alkalmaztassanak. 11­ § Nyilvános vagy nyilvánossági joggal felruházott elemi iskolákban alkalmazott férfitanítók, tekintet nélkül az iskola fenntartójára — egy számlálókerü­­lerületben a számlálóbiztosi teendők ellátását, ha a főszolgabíró vagy polgármester által számlálóbiz­tossá kineveztetnek, a törvényben biztosított díja­zás mellett fegyelmi felelősség terhe alatt elvállalni és teljesíteni kötelesek. (1910. évi VIII. t.-cz. 3. §.) Ugyane törvényszakasz értelmében mindazokban az iskolai osztályokban, a­melyeknek tanítói a nép­­számlálásban mint számlálóbiztosok részt vesznek, a tanítás az összeírási napokon, legfeljebb azonban hat iskolai napon szünetelhet. A népiskolai tanításnak a népszámlálás miatt szükséges szüneteléséről a vallás- és közoktatásügyi miniszer az egyházi főhatóságokhoz és egyéb iskola­­fentartókhoz, nemkülönben a kir. tanfelügyelőkhöz kibocsátandó külön rendeletben intézkedik. 12. §. Számlálóbiztosok gyanánt csak oly egyének alkal­mazhatók, a­kik a magyar nyelvet leírják, mint­hogy a felvételre szolgáló összes nyomtatványok magyar nyelven vannak szerkesztve. Szükséges azonban, hogy a számlálóbiztosok az illető kerület­ben használatos egyéb nyelveket is értsék, hogy a magyarul nem tudó egyénekhez a kérdéseket saját nyelvükön intézhessék, minek megkönnyítése végett a számlálóbiztosok a felvételi mintákból és a hozzá­juk tartozó utasításokból az illető kerületben hasz­nálatos valamennyi nyelvre kiterjedő fordítással láttatnak el a helyi viszonyokhoz képest szükséges példányszámban. 13. §. A felülvizsgálati körök megalakításánál a követ­kező szempontok legyenek irányadók : a) Rendszerint 4—4 számlálókerületből kell egy­­egy felülvizsgálati kört alakítani. Ha azonban vala­mely nagyközség vagy körjegyzőség 4-nél kevesebb számlálókerületet képez is, külön felülvizsgálati körré alakítandó , de­ viszont, ha valamely nagyköz­ség vagy körjegyzőség 5 vagy legfeljebb 6 számláló­­kerületet képez is, szintén egy felülvizsgálati körré alakítható. b) A felülvizsgálati körök megalakításánál is már előzetesen tekintetbe kell venni, hogy felülvizsgá­­lókul alkalmas egyének állnak-e elégséges számban rendelkezésre. 14. §. A községi vagy körjegyző a felülvizsgálati teen­dőket abban az esetben, ha jegyzősége legfeljebb 6 számlálókerületre van osztva, jegyzősége egész területén, különben pedig a jegyzőség egyik felül­vizsgálati körében — a 18. és 25. §§. szerint megál­lapítandó felülvizsgálati díjak fejében — hivatal­ból elvállalni köteles. a Nagyobb jegyzőségek területén, a­hol két vagy több felülvizsgálati kör alakíttatik, felülvizsgálókul a községi vagy körjegyzőn kívül a segédjegyző (segédjegyzők) és a községi elöljáróságnak más hasonló képzettségű tagjai szemelendők ki. Városokban lehetőleg városi tisztviselők alkalma­zandók felülvizsgálok gyanánt. Ha felülvizsgálók gyanánt városi tisztviselők s kis- és nagyközségekben kellő képzettségű községi tisztviselők megfelelő számban nem állnának ren­delkezésre, a felülvizsgálókat azon egyének sorából kell kiszemelni, a­kik a 10. §. értelmében szám­lál b­­iztosokul való alkalmazásra is ajánlva vannak. 15. §. A számlálóbiztosnak a népszámlálási teendők­­ pontos és lelkiismeretes teljesítéséért a község (város) terhére a következő díjakra, illetőleg meg­térítésekre van igénye : aj a népszámlálási nyomtatványok kérdőpont­jainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajá­tításáért egy napi­díjra; b) ha beoktatás czéljából, vagy a népszámlálási teendőknek tanácskozásban való megbeszélése vagy szóbeli utasítások vétele végett a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napidíjra ; e) a tulaj­donképeni népszámlálási munkálat foga­natosításáért — vagyis a számlálólapok és házi gyűj­tőívek kitöltéséért, esetleg azoknak kiosztá­sáért, begyűjtéséért és kitöltésüknek felülvizsgá­latáért — a reáfordított munkanapok számának megfelelő szabályszerű napidíjra vagy a teljesített munka mennyisége szerinti díjazásra,­­ még­pedig napidíjra vagy munkadíjra a szerint, hogy a szám­lálóbiztosra nézve melyik alapon való díjazás mu­tatkozik előnyösebbnek.­ Ha azonban a munka mennyisége szerint kiszámítható díjazás összege a napidíj szerint járó­díjnak 8/4 részét sem érné el, ez esetben a számlálóbiztos csak akkor tarthat igényt a teljes napidíjra, ha munkálatának ezen lassúságát, melynek következtében a mennyiség szerinti díjz­ás ily jelentékenyen alacsonyabb ösz­­szeget eredményezne, elfogadható módon indokolni tudja. Ellenkező esetben a számlálóbiztos csak az általa teljesített munkamennyiségnek megfelelő díjazásra tarthat számot; de fuvarköltségeinek megtérítésére, ha fuvar használata szükséges és nem áll rendelkezésére természetben való fuvar, vagy olcsóbb közlekedési eszközök nem vehetők igénybe ; e) netalán felmerülő egyéb kész kiadásainak, pl. a vasút, hajó, közúti vasút vagy társaskocsi hasz­nálatáért fizetett díjaknak stb. megtérítésére. 16. §. A számlálókerületek a számlálóbiztosok díjazása szempontjából napidíj- és munkadíjfokozati osztá­lyokba sorozandók. Napidíj szerinti díjazás szempontjából 4-féle díj­fokozat állapíttatik meg, úgymint : 3, 4, 5 és 6 koronás napidíjak. A teljesített munka mennyisége szerint való díjazás esetére pedig, a­melynél a kitöltött szám­lálólapok és házi gyűjtőívek száma szolgál a szám­lálóbiztosnak járó díj kiszámításánál alapul, 7-féle díj fokozat állapíttatik meg, még­pedig minden egyes számlálólap és minden egyes házi gyűjtőív után külön-külön számítva : az I. fokozatban 4 fillér, a II. fokozatban 5 fillér, a III. fokozatban 6 fillér, a IV. fokozatban 7 fillér, az V. fokozatban 8 fillér, a VI. fokozatban 9 fillér és a VII. fokozat­ban 10 fillér munkadíj. Minden számlálókerület nemcsak a napidíj, ha­nem a teljesített munka mennyisége szerint való díjazás szempontjából is egy-egy díjfokozati osz­tályba besorozandó. «.., 17. §. A törvényhatóság területén alakítandó számláló­­kerületeket, az egyes kerületek eltérő viszonyainak mérlegelésével, vármegyékben — a járási főszolga­bíróknak és a rendezett tanácsú városok polgár­mestereinek meghallgatásával — az alispán, városi törvényhatóságokban a polgármester sorozza be a 16. §-ban megállapított napidíj- és munkadíjfoko­­zati osztályok valamelyikébe. A napidíj fokozati osztályba való besorozásnál egyrészt a községek vagyoni állapota, másrészt az a körülmény veendő tekintetbe, hogy az illető vidéken mekkora napidíj mellett remélhető a nép­számlálási teendőknek megbízható módon való ellátása. A munkadíjfokozatokba való besorozás­nál ezenkívül még az is tekintetbe veendő, hogy a népszámlálási munkálat végrehajtása az egyes számlálókerületekben minő nehézségekkel van egy­bekötve. Ehhez képest minél kevesebb számláló­lapot és házi gyűj­tőívet lehet valamely számláló­kerületben egy nap alatt kitölteni, annál magasabb munkadíjfokozatba kell a számlálókerületet be­sorozni, mindig gondol figyelemmel arra, hogy a számlálóbiztos a teljesített munka mennyisége szer­­­rint díjazva, átlagos ügybuzgóság esetén egy-egy­­ napi munkásságáért körülbelül éppen akkora díja­­­­zásra tarthasson számot, mint a­mekkora napidíj-­­ fokozatba van az illető számlálókerület besorozva. A számlálókerül­eteknek a díj fokozatok valame­lyikébe való besorozásánál c­élszerű először csak a napidíj magasságát megállapítani, miután e tekin­tetben csak a községek fizetési képessége és az a­­ körülmény veendő figyelembe, hogy az illető vidé­­­­ken mekkora napidíj mellett remélhető a nép­­­­számlálásnak megbízható módon való ellátása.­­ A­mennyiben azonban ezek a viszonyok a napi­díjak eltérő szabályozását nem teszik okvetlenül szükségessé, c­élszerű egy-egy vármegye vagy járás területén a napidíjakat lehetőleg egyöntetűen, vagy legalább minél kevesebb eltérésekkel vagy kivéte­lekkel megállapítani. A munkadíj fokozatok vala­melyikébe való besorozásnál ellenben az lévén az irányadó, hogy mekkora munkadíjegység alapján lehet átlagos ügybuzgósággal a megállapított napi­díjat megkeresni, már ugyanazon vármegye vagy járás területén belül, sőt ugyanazon község szám­lálókerületei közt is jelentékeny különbségek indo­koltak lehetnek s az is megeshetik, hogy valamely számlálókerület, a­mely napidíj szerint a legala­csonyabb fokozatba van beosztva, munkadíj fokozat szerint a legmagasabb díjosztályba kerüljön, vagy megfordítva. 18. §. A felülvizsgálati teendők teljesítéséért a kineve­zett felülvizsgálónak s a felülvizsgálatot hivatalból teljesítő községi és körjegyzőnek is a község (város) terhére a következő díjakra, illetőleg megtérítésekre van igénye: a) a népszámlálási nyomtatványok kérdőpont­jainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajá­tításáért egy napi díjra ; b) ha beoktatás czéljából, vagy a népszámlálási teendőknek tanácskozásban való megbeszélése vagy szóbeli utasítások vétele végett a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napi­­díjra ; c) a tulaj­donképeni felülvizsgálati munkálatok foganatosításáért a felülvizsgálati körhöz tartozó számlálókerületek számlálóbiztosai részére megálla­pított díjazásnak (15. §. c) pont) egy­negyedére ; d) fuvarköltségeinek megtérítésére, ha fuvar használata mellőzhetetlenül szükséges és nem áll rendelkezésére természetben való fuvar vagy ol­csóbb közlekedési eszközök nem vehetők igénybe; és netalán felmerülő egyéb kész kiadásainak, pl. a vasút, hajó, közúti vasút vagy társaskocsi hasz­nálatáért fizetett díjaknak stb. megtérítésére. Ha ugyanazon felülvizsgálati kör számlálóbiz­tosai részére a 15. §. alapján különböző napidíjak állapíttattak meg, a felülvizsgáló ezek közül a fenti a) és b) pontok szerint neki járó napidíj gyanánt a legmagasabbat igényelheti. 19. §. Miután a népszámlálás az utasítás 29. §-a értel­mében házról-házra járva teljesítendő, fuvar igénybe vétele a népszámlálás tényleges foganatosítása köz­ben csakis ott lehet indokolva, a­hol a lakosság nem egymáshoz közel fekvő házakban, hanem szét­szórtan a kültelkeken (a havasok közt, tanyákon, majorokban, szállásokon) lakik. Ezenkívül a fuvar használata indokolt lehet még, de csakis a szám­lálás színhelyére való utazás és visszautazás czél­jából, abban az esetben, ha a számlálókerületnek valamelyik községe, pusztája, vagy bármely más, emberek által lakott része (pl. egy vasúti őrház stb.) a számlálóbiztos lakhelyétől nagyon távol esik. A számlálóbiztosok legyenek rajta, hogy fuvar használata által, midőn arra tulajdonképen nincsen szükség, a községeknek felesleges kiadásokat ne okozzanak. Oly helyeken, a­hol a helyi közlekedés czéljára egy- és kétfogatú bérkocsik állnak rendelkezésre, a községi elöljáróság (városi hatóság) előre köteles megállapítani, hogy a számlálóbiztos fuvar hasz­nálatának szüksége esetén egy- vagy kétfogatú bérkocsit vehet-e igénybe. 20. §: Élelmezési és megszállási költséget sem a szám­lálóbiztos, sem a felülvizsgáló nem számíthatnak fel, még abban az esetben sem, ha lakhelyüktől különböző helyen végezik is munkájukat. Megjegyzendő továbbá, hogy sem a községi gyűjtő- és összesítő íveknek kitöltéséért, sem a számlálás hiányainak pótlásáért, akár már a nép- itt

Next