Budapesti Közlöny, 1910. szeptember (44. évfolyam, 200-223. szám)
1910-09-02 / 200. szám
1910. szeptember 2 Budapesti Közlöny 16. §. Számlálóbiztosokal tanítók, tanárok, lelkészek, nyugdíjazott állami, vármegyei, városi vagy községi tisztviselők, értelmesebb gazdák, gazdatisztek, erdőtisztek, erdészek, magánzók, továbbá felsőbb iskolai tanulók s általában oly egyének alkalmazandók, akik egyrészt műveltségüknél fogva a népszámlálási teendőket ellátni képesek s másrészt egyéb hivatásbeli lekötöttség által a népszámlálási munkálat teljesítésében nem akadályoztatnak. Ezen utóbbi szempontra való tekintettel községi és körjegyzők, anyakönyvvezetők és gyakorló orvosok számlálóbiztosok gyanánt ne alkalmaztassanak. 11 § Nyilvános vagy nyilvánossági joggal felruházott elemi iskolákban alkalmazott férfitanítók, tekintet nélkül az iskola fenntartójára — egy számlálókerülerületben a számlálóbiztosi teendők ellátását, ha a főszolgabíró vagy polgármester által számlálóbiztossá kineveztetnek, a törvényben biztosított díjazás mellett fegyelmi felelősség terhe alatt elvállalni és teljesíteni kötelesek. (1910. évi VIII. t.-cz. 3. §.) Ugyane törvényszakasz értelmében mindazokban az iskolai osztályokban, amelyeknek tanítói a népszámlálásban mint számlálóbiztosok részt vesznek, a tanítás az összeírási napokon, legfeljebb azonban hat iskolai napon szünetelhet. A népiskolai tanításnak a népszámlálás miatt szükséges szüneteléséről a vallás- és közoktatásügyi miniszer az egyházi főhatóságokhoz és egyéb iskolafentartókhoz, nemkülönben a kir. tanfelügyelőkhöz kibocsátandó külön rendeletben intézkedik. 12. §. Számlálóbiztosok gyanánt csak oly egyének alkalmazhatók, akik a magyar nyelvet leírják, minthogy a felvételre szolgáló összes nyomtatványok magyar nyelven vannak szerkesztve. Szükséges azonban, hogy a számlálóbiztosok az illető kerületben használatos egyéb nyelveket is értsék, hogy a magyarul nem tudó egyénekhez a kérdéseket saját nyelvükön intézhessék, minek megkönnyítése végett a számlálóbiztosok a felvételi mintákból és a hozzájuk tartozó utasításokból az illető kerületben használatos valamennyi nyelvre kiterjedő fordítással láttatnak el a helyi viszonyokhoz képest szükséges példányszámban. 13. §. A felülvizsgálati körök megalakításánál a következő szempontok legyenek irányadók : a) Rendszerint 4—4 számlálókerületből kell egyegy felülvizsgálati kört alakítani. Ha azonban valamely nagyközség vagy körjegyzőség 4-nél kevesebb számlálókerületet képez is, külön felülvizsgálati körré alakítandó , de viszont, ha valamely nagyközség vagy körjegyzőség 5 vagy legfeljebb 6 számlálókerületet képez is, szintén egy felülvizsgálati körré alakítható. b) A felülvizsgálati körök megalakításánál is már előzetesen tekintetbe kell venni, hogy felülvizsgálókul alkalmas egyének állnak-e elégséges számban rendelkezésre. 14. §. A községi vagy körjegyző a felülvizsgálati teendőket abban az esetben, ha jegyzősége legfeljebb 6 számlálókerületre van osztva, jegyzősége egész területén, különben pedig a jegyzőség egyik felülvizsgálati körében — a 18. és 25. §§. szerint megállapítandó felülvizsgálati díjak fejében — hivatalból elvállalni köteles. a Nagyobb jegyzőségek területén, ahol két vagy több felülvizsgálati kör alakíttatik, felülvizsgálókul a községi vagy körjegyzőn kívül a segédjegyző (segédjegyzők) és a községi elöljáróságnak más hasonló képzettségű tagjai szemelendők ki. Városokban lehetőleg városi tisztviselők alkalmazandók felülvizsgálok gyanánt. Ha felülvizsgálók gyanánt városi tisztviselők s kis- és nagyközségekben kellő képzettségű községi tisztviselők megfelelő számban nem állnának rendelkezésre, a felülvizsgálókat azon egyének sorából kell kiszemelni, akik a 10. §. értelmében számlál biztosokul való alkalmazásra is ajánlva vannak. 15. §. A számlálóbiztosnak a népszámlálási teendők pontos és lelkiismeretes teljesítéséért a község (város) terhére a következő díjakra, illetőleg megtérítésekre van igénye : aj a népszámlálási nyomtatványok kérdőpontjainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajátításáért egy napidíjra; b) ha beoktatás czéljából, vagy a népszámlálási teendőknek tanácskozásban való megbeszélése vagy szóbeli utasítások vétele végett a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napidíjra ; e) a tulajdonképeni népszámlálási munkálat foganatosításáért — vagyis a számlálólapok és házi gyűjtőívek kitöltéséért, esetleg azoknak kiosztásáért, begyűjtéséért és kitöltésüknek felülvizsgálatáért — a reáfordított munkanapok számának megfelelő szabályszerű napidíjra vagy a teljesített munka mennyisége szerinti díjazásra, mégpedig napidíjra vagy munkadíjra a szerint, hogy a számlálóbiztosra nézve melyik alapon való díjazás mutatkozik előnyösebbnek. Ha azonban a munka mennyisége szerint kiszámítható díjazás összege a napidíj szerint járódíjnak 8/4 részét sem érné el, ez esetben a számlálóbiztos csak akkor tarthat igényt a teljes napidíjra, ha munkálatának ezen lassúságát, melynek következtében a mennyiség szerinti díjzás ily jelentékenyen alacsonyabb öszszeget eredményezne, elfogadható módon indokolni tudja. Ellenkező esetben a számlálóbiztos csak az általa teljesített munkamennyiségnek megfelelő díjazásra tarthat számot; de fuvarköltségeinek megtérítésére, ha fuvar használata szükséges és nem áll rendelkezésére természetben való fuvar, vagy olcsóbb közlekedési eszközök nem vehetők igénybe ; e) netalán felmerülő egyéb kész kiadásainak, pl. a vasút, hajó, közúti vasút vagy társaskocsi használatáért fizetett díjaknak stb. megtérítésére. 16. §. A számlálókerületek a számlálóbiztosok díjazása szempontjából napidíj- és munkadíjfokozati osztályokba sorozandók. Napidíj szerinti díjazás szempontjából 4-féle díjfokozat állapíttatik meg, úgymint : 3, 4, 5 és 6 koronás napidíjak. A teljesített munka mennyisége szerint való díjazás esetére pedig, amelynél a kitöltött számlálólapok és házi gyűjtőívek száma szolgál a számlálóbiztosnak járó díj kiszámításánál alapul, 7-féle díj fokozat állapíttatik meg, mégpedig minden egyes számlálólap és minden egyes házi gyűjtőív után külön-külön számítva : az I. fokozatban 4 fillér, a II. fokozatban 5 fillér, a III. fokozatban 6 fillér, a IV. fokozatban 7 fillér, az V. fokozatban 8 fillér, a VI. fokozatban 9 fillér és a VII. fokozatban 10 fillér munkadíj. Minden számlálókerület nemcsak a napidíj, hanem a teljesített munka mennyisége szerint való díjazás szempontjából is egy-egy díjfokozati osztályba besorozandó. «.., 17. §. A törvényhatóság területén alakítandó számlálókerületeket, az egyes kerületek eltérő viszonyainak mérlegelésével, vármegyékben — a járási főszolgabíróknak és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek meghallgatásával — az alispán, városi törvényhatóságokban a polgármester sorozza be a 16. §-ban megállapított napidíj- és munkadíjfokozati osztályok valamelyikébe. A napidíj fokozati osztályba való besorozásnál egyrészt a községek vagyoni állapota, másrészt az a körülmény veendő tekintetbe, hogy az illető vidéken mekkora napidíj mellett remélhető a népszámlálási teendőknek megbízható módon való ellátása. A munkadíjfokozatokba való besorozásnál ezenkívül még az is tekintetbe veendő, hogy a népszámlálási munkálat végrehajtása az egyes számlálókerületekben minő nehézségekkel van egybekötve. Ehhez képest minél kevesebb számlálólapot és házi gyűjtőívet lehet valamely számlálókerületben egy nap alatt kitölteni, annál magasabb munkadíjfokozatba kell a számlálókerületet besorozni, mindig gondol figyelemmel arra, hogy a számlálóbiztos a teljesített munka mennyisége szerrint díjazva, átlagos ügybuzgóság esetén egy-egy napi munkásságáért körülbelül éppen akkora díjazásra tarthasson számot, mint amekkora napidíj- fokozatba van az illető számlálókerület besorozva. A számlálókerületeknek a díj fokozatok valamelyikébe való besorozásánál célszerű először csak a napidíj magasságát megállapítani, miután e tekintetben csak a községek fizetési képessége és az a körülmény veendő figyelembe, hogy az illető vidéken mekkora napidíj mellett remélhető a népszámlálásnak megbízható módon való ellátása. Amennyiben azonban ezek a viszonyok a napidíjak eltérő szabályozását nem teszik okvetlenül szükségessé, célszerű egy-egy vármegye vagy járás területén a napidíjakat lehetőleg egyöntetűen, vagy legalább minél kevesebb eltérésekkel vagy kivételekkel megállapítani. A munkadíj fokozatok valamelyikébe való besorozásnál ellenben az lévén az irányadó, hogy mekkora munkadíjegység alapján lehet átlagos ügybuzgósággal a megállapított napidíjat megkeresni, már ugyanazon vármegye vagy járás területén belül, sőt ugyanazon község számlálókerületei közt is jelentékeny különbségek indokoltak lehetnek s az is megeshetik, hogy valamely számlálókerület, amely napidíj szerint a legalacsonyabb fokozatba van beosztva, munkadíj fokozat szerint a legmagasabb díjosztályba kerüljön, vagy megfordítva. 18. §. A felülvizsgálati teendők teljesítéséért a kinevezett felülvizsgálónak s a felülvizsgálatot hivatalból teljesítő községi és körjegyzőnek is a község (város) terhére a következő díjakra, illetőleg megtérítésekre van igénye: a) a népszámlálási nyomtatványok kérdőpontjainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajátításáért egy napi díjra ; b) ha beoktatás czéljából, vagy a népszámlálási teendőknek tanácskozásban való megbeszélése vagy szóbeli utasítások vétele végett a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napidíjra ; c) a tulajdonképeni felülvizsgálati munkálatok foganatosításáért a felülvizsgálati körhöz tartozó számlálókerületek számlálóbiztosai részére megállapított díjazásnak (15. §. c) pont) egynegyedére ; d) fuvarköltségeinek megtérítésére, ha fuvar használata mellőzhetetlenül szükséges és nem áll rendelkezésére természetben való fuvar vagy olcsóbb közlekedési eszközök nem vehetők igénybe; és netalán felmerülő egyéb kész kiadásainak, pl. a vasút, hajó, közúti vasút vagy társaskocsi használatáért fizetett díjaknak stb. megtérítésére. Ha ugyanazon felülvizsgálati kör számlálóbiztosai részére a 15. §. alapján különböző napidíjak állapíttattak meg, a felülvizsgáló ezek közül a fenti a) és b) pontok szerint neki járó napidíj gyanánt a legmagasabbat igényelheti. 19. §. Miután a népszámlálás az utasítás 29. §-a értelmében házról-házra járva teljesítendő, fuvar igénybe vétele a népszámlálás tényleges foganatosítása közben csakis ott lehet indokolva, ahol a lakosság nem egymáshoz közel fekvő házakban, hanem szétszórtan a kültelkeken (a havasok közt, tanyákon, majorokban, szállásokon) lakik. Ezenkívül a fuvar használata indokolt lehet még, de csakis a számlálás színhelyére való utazás és visszautazás czéljából, abban az esetben, ha a számlálókerületnek valamelyik községe, pusztája, vagy bármely más, emberek által lakott része (pl. egy vasúti őrház stb.) a számlálóbiztos lakhelyétől nagyon távol esik. A számlálóbiztosok legyenek rajta, hogy fuvar használata által, midőn arra tulajdonképen nincsen szükség, a községeknek felesleges kiadásokat ne okozzanak. Oly helyeken, ahol a helyi közlekedés czéljára egy- és kétfogatú bérkocsik állnak rendelkezésre, a községi elöljáróság (városi hatóság) előre köteles megállapítani, hogy a számlálóbiztos fuvar használatának szüksége esetén egy- vagy kétfogatú bérkocsit vehet-e igénybe. 20. §: Élelmezési és megszállási költséget sem a számlálóbiztos, sem a felülvizsgáló nem számíthatnak fel, még abban az esetben sem, ha lakhelyüktől különböző helyen végezik is munkájukat. Megjegyzendő továbbá, hogy sem a községi gyűjtő- és összesítő íveknek kitöltéséért, sem a számlálás hiányainak pótlásáért, akár már a nép- itt