Budapesti Közlöny, 1921. február (55. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

r.Budapest, 1921. 45. szám. Péntek, február 25. BUDAPESTI* KÖZLÖNY. Előfizetési árak: VII. kerület, Rákóczi­ út 54. szám. Telefon: József 20—21. Az első 10 szóért 7 K 20 f, minden további 10 vagy kevesebb szóért 2 K 40 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány ára. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Egész évre 480 kor. Félévre 240 ka*» Negyedévre 120 kor. Kiadóhivatal: Magánhirdetések: Egyes szám ára S oldal terjedelemig 3 kar. ‡ »·16» » 6» » » » további 8 oldalanként 3 » VII.» Rákóczi­ út 54. sz. Athenaeum-épület. Egy hatodhasábos milliméter sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1 K 50 f. Kétszer Telefon: József 13—91. vagy többször beiktatva 10% engedmény. HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: Hivatalos hirdetések: ----------------- . ... .......T~ —==» HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Imre László gépészmérnök, műegyetemi adjunktust, Lechner Egon gépészmérnök, műegye­temi tanársegédet és dr. Vásárhelyi László vegyészmérnök, műegyetemi tanár­segédet a magyar királyi szabadalmi bíró­sághoz birákká a VIII. fizetési osztályba kinevezem. Budapest, 1921. évi február hó 1-én. Horthy s. k. Hegyeshalony s. k. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Kulin Adolf miniszteri főszámtanácsost, buzgó tevékeny­ségének elismerése mellett, a Ruházati hivatalt felszámoló bizottságnál viselt bizottsági tagsága alól saját kérelmére felmentette és Altenbach Stóbert posta- és távirdaszámellenőrt a felszámoló­­bizottság tagjává nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Gergely Miksa verseczi városi árvaszéki ülnököt a VIII. fize­tési osztályba ideiglenes minőségű pénzügyi titkárrá a székesfővárosi m. kir. adófelügyelő­höz, Barth Mihály nagybecskereki állami végre­hajtót a IX. fizetési osztályban való meghagyása mellett ideiglenes minőségű pénzügyi segéd­titkárrá a budapestvidéki m. kir. pénzügyigaz­gatósághoz, dr. Pokorny István erzsébetvárosi f. oszt. állampénztári tisztet és Blaskovich Béla miniszteri számellenőrt a X. fizetési osztályban való meghagyásuk mellett a székesfővárosi m. kir. adófelügyelőhöz, illetve a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, végül dr. Szabó Zoltán díjnokot a szegedi m. kir. pénzügyigaz­gatósághoz a X. fizetési osztályba ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazókká kinevezte. A m. kir. minisztériumnak az ország terü­letén levő gépkocsik és motorkerékpárok köte­lező bejelentése, valamint azoknak uj forgalmi engedélylyel és rendszámmal való ellátása tár­gyában kiadott 5.397/1920. M. E. számú ren­deletében 1920. évi november hó 1-ével meg­állapított és legutóbb a Budapesti Közlöny 1920. évi december hó 30-án megjelent 299. számában közzétett rendelkezéssel az 1921. évi március hó 1-ig meghosszabbított határidő az 1921. évi junius hó 1-ig újból meghosszabbittatik. Hirdetmény. Értékpapír forgalmi adónak készpénzben való lerovása. Az 1900. évi XL­­.­c. és az annak végre­hajtása iránt az 1900. évi 1­ 881. P. M. szám alatt kiadott utasítás 33. §-a alapján a Magyar Építőipari Bank r.-t. budapesti bankcég enge­délyt nyert arra, hogy a jelen rendelet kiadása után keletkezett értékpapirforgalmi ügyletektől az 1920. évi XXIV. t.-c. 44. §-a értelmében járó értékpapirforgalmi adót a vonatkozó laj­stromkivonatainak beterjesztése mellett minden hónap­j­ét követő 14 napon belül az ületékes budapesti IX. kerületi m. kir. állampénztárnál készpénzben fizethesse le. Budapest, 1921. évi február hó 18-án. M. kir. pénzügyminisztérium. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Angol kisasszonyok vezetése alatt álló kecskeméti róm. kath. leányközépiskola I., II., III. és IV. osz­tályának az 1920/21. iskolai évre a nyilvánossági jogot megadta. A m. kir. belügyminiszter 12.000/11.1921. B. ffl. számú körrendelete az Amerikába szőló útlevélkérelmek elbírálása és a kivándorlás ellenőrzése tárgyában. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. Budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányá­nak. Debreczen, Győr, Hódmezővásárhely, Kecs­kemét, Miskolcs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár thj. városokban székelő m. kir. államrendőrségi kapitányságok vezetőinek. A világháború kitörése az 1914. év derekán az Amerikába irányuló kivándorlást hirtelen megakasztotta. A transatlanti hajósvállalatok jórésze járatait egyáltalán beszüntette, a min­denfelé létesített útlevél és közlekedési korláto­zások az utazást felette megnehezítették s külö­nösen a mi honpolgáraink előtt szinte lehetet­lenné vált az Amerikába való átkelés. Hivatali elődeim ennek dacára emberbaráti érzülettől vezérelve, főleg asszonyoknak ,vagy élemedett szülőknek, kik az Egyesült­ Államokban levő férjüket vagy gyermekeiket kívánták felkeresni s akik a hosszú háború folytán évekig el voltak már zárva ezen családtagjaiktól és fentartóik­­tól s akiknek életfentartása a legtöbb esetben már komolyan veszélyeztetve volt, elvétve meg­engedték, hogy útlevelet nyerve, tengerentúlra távozzanak. A háború megszűntével ezen álla­pot a legújabb ideig fentartatott, szigorú iga­zolás követeltetett azonban arra nézve, hogy az illető, aki Amerikába útlevelet kér, tényleg kinnlevő hozzátartozójához utazik-e és váljon kiutazása indokolt-e. Az igazolás akként tör­tént, hogy az illető köteles volt bemutatni egy Amerikában eskü alatt kiállított nyilatkozatot (Affidavit), melyben azon egyén, ki családtagját Amerikába kihozatni kívánja, eskü alatt be­vallja családi kötelékét, kereseti viszonyait, kötelezettséget vállal, hogy az illető eltartásáról, esetleges hazaszállításáról gondoskodik stb. A fősúly ezen nyilatkozatoknál az eltartásra nézve vállalt kötelezettségek hosszú sora mellett min­dig a családi kötelék kimutatásán nyugodott. Az utóbbi időben betekintett Amerikába szóló útlevélkérelmekből azt látom, hogy ezen eskü alatt kiállított nyilatkozatok (Affidavit) nem pusztán a legközelebbi családtagok részére kül­detnek, hanem rokonok, barátok, sőt alkalmi ismerősök, egy falubeli egyének stb. részére is. Különböző támpontok továbbá arra engednek következtetni, hogy ezeket a nyilatkozatokat egyes egyének Amerikában tömegesen, szinte gyárilag adják, bárki ír hozzájuk, küldenek neki ily nyilatkozatot, amely nyilatkozat kiállí­tása részükre esetleg anyagi haszonnal is jár. Ezen eljárás az eskü alatt adott nyilatkozatok értékét és jelentőségét teljesen elveszi és meg­dönti. Amily kevéssé lehet komolyan venni, hogy valaki valóságban kötelezettséget vállaljon egy évek óta nem látott ismerőse vagy pláne előtte alig ismert egyén eltartásába avagy különösen hazaszállítására, és oly kevéssé lehet most már ezen nyilatkozatokban bízni a családi kötelék tekintetében tett kijelentésekre nézve. Az affi­­daviták ennek folytán tisztán azt a célt szol­gálnák, hogy az itteni hatóságokat az útlevél kérelmek előterjesztése alkalmával megtévesz­­szék annak elbírálásában, hogy az útlevelet kérő kivándorló-e vagy sem s a legtágabb teret nyitnák az olyan üzelmeknek, hogy családi köte­lék ürügye alatt az Amerikába irányuló kiván­dorlás előmozdíttassék. Ezen körülmény arra késztet, hogy az Ame­rikai Egyesült­ Államokba szóló útlevél kérel­mek ügyét gyökeres módosítás alá vegyem s ezzel kapcsolatosan a tengerentúlra való távo­zást is a kivándorlásról szóló 1909:11. t.-c. rendelkezéseivel szigorú összhangba hozzam. Elrendelem ennek, folytán, hogy az Észak­­amerikai Egyesült­ Államokba való kiutazás iránt, előterjesztett kérelmek elbírálásánál a 82.600/1920. B. M. szám alatt kiadott ren­­deletemtől eltérőleg az 1909. évi 57.000. B. M. számú Utasítás 2. §-ának a) pontjában körülírt nyilatkozat és bizonyitvány bemu­tatása ezentúl a kérelmet előterjesztő fél­től csak azon esetben kívántassék meg, ha az útlevelet kérelmező kiskorú. Ez esetben azonban megkívánandó, hogy azt az Egyesült­ Államokban honpolgáraink érdekeinek képvise­letével megbízott kir. svéd diplomáciai képvise­leti hatóság vagy a kir. svéd konzuli hivatal hitelesítette legyen. Ezenfelül azután szigorú vizsgálat tárgyává teendő, váljon a kiskorú és az illető egyén között létezik-e valamely családi vagy rokoni kötelék s ilyennek nem létében beigazoltnak látszik-e, hogy a kiskorú rendel­tetési helyén való elhelyezése biztosíttatott. Nagykorúak ellenben ezentúl pusztán figyelmet­­teendők arra, hogy az Északamerikai Egyesült­ Államok budapesti konzulátusa az affidaviták felmutatását rendszerint megkívánja. Elrendelem továbbá, hogy az Amerikába való kiutazás iránt előterjesztett kérelmek elbírálá­sánál a hatóságok kizárólag és legszigorúbban az itthon beszerzett adatok és tényálladék alap­ján bírálják el, hogy az útlevelet kérő kiván­dorló-e vagy sem. Minthogy pedig általánosság­ban azt lehet észlelni, hogy az Amerikába irá­nyuló utazási mozgalom immár egészen a ki­vándorlás jellegét ölti s az útlevélért beadott kérelmek közt mindinkább kevesebb lesz azok száma, amelyeket családi ügyek rendezése, örök­ség, hagyaték átvétele stb. céljából kérelmeznek, felhívom a címet, hogy mindazon esetben, midőn arra lehet következtetni, hogy az útlevelet kérel­mező tartós kereset céljából távozik külföldre, az 1909 : II. t.-c. 1. §-ának rendelkezése értel­mében őt tekintse kivándorlónak és ennek meg­felelően az útlevelébe is az utazás célja gyanánt »Kivándorlás«-t jegyezzen be. Amennyiben különben valamely útlevelet kérelmező teljesen beigazolja, hogy nem kiván­dorlás céljából kér tengerentúlra útlevelet (pl. író, hírlapíró tanulmányútra, színész művészi körútra, tisztviselő hivatalos kiküldetésre stb.) az útlevélbe az utazás célja pontosan körül­írandó s ehhez képest tengerentúlra kiállított útlevelekben hasonló általános bejegyzések, mint magánügy, családi ügy feltétlenül mellőzendők. Minthogy pedig, mint fentebb említés történt, minden jel arra vall, hogy az országban immár egy év óta észlelt felette erős kivándorlási haj­lam, különösen a távoli vasúti közlekedésnek rövidesen várható megindultával tényleges ki­­vándorlási mozgalomba megy át, amely moz­galomnak legszigorúbb ellenőrzése és felügyelete az 1909: II. t.-c. értelmében feladatom és köte­lességem, a kivándorlást a most idézett 1.-cikk 5. §-a alapján az alább következő útvonalakra korlátozom és a kivándorlást a Magyarországon kivándorlók szállítására engedélyt nyert gőz­­hajós társaságoknak az engedélyt megadó okmá­nyokban megjelölt európai kikötői felé csak a királyhidai, savanyúkuti, gyanafalva-szentgott­­hárdi, gyékényesi és a később még engedélyezendő határállomásokon át engedem meg. Ennélfogva minden kivándorló csak az említett engedélye- 1egyes szám­ára 3 korona.

Next