Budapesti Közlöny, 1927. november (61. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

1927 november 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY A) Feljogosítom a Ferenc Csatorna Részvény­­társaságot arra, hogy az 1890. évi I. t.-c. 93. §-a értelmében az 1937. évi december hó 31 .-éig be­zárólag kompvámszedési jogot gyakorolhasson. Ezen vámszedési jog alkalmazására nézve a következő vámdijtételeket állapítom meg : 1. gyalogszemélyek, ha terhet nem visznek, egyenként 4 fillér, 2. gyalogszemélyek, ha terhet visznek, egyen­ként 6 fillér, 3. szarvasmarha, ló, szamár, öszvér és ezek­hez hasonló nagy állatok után, darabonként 10 fillér, 4. kisebb állatok, t. i. borjú, csikó, sertés, juh, kecske és ezekhez hasonló állatok után dara­bonként 6 fillér, 5. könnyű járművek (targonca, járgány, ta­liga, kerékpár) után üresen darabonként 12 fillér, 6. ugyanilyen járművek után teherrel dara­bonként 20 fillér, 7. rendes járművek (hintó, kocsi, szekér, mo­toros kerékpár stb.) üresen darabonként 24 fillér, 8. ugyanilyen járművek után teherrel dara­bonként 32 fillér, 9. személyszállító automobilok és a rendes­nél nagyobb önsúllyal bíró üres járművek után darabonként 100 fillér, 10. teherautomobilok és a rendesnél na­gyobb önsúllyal biró megterhelt járművek után darabonként 200 fillér, 11. nagy önsúllyal biró és magán járó gépek (cséplőgépek, gőzekék, gőzhengerek, gőzgépek stb.) után darabonként 400 fillér. B) A szóbanforgó vámszedési jog érvényesítésé­nél a vámmentességet az 1890. I. t.-c. 99. §-a alapján következőleg állapítom meg. A vámdíjak fizetése alól mentesek: 1. az államfő, a kir. uralkodóház minden tagja és az utóbbiak udvartartásai, valamint mindezeknek állatai, fogatai, járművei; 2. a kir. udvar, valamint az államfőnek és kir. udvarnak közvetlen kísérete és az udvar­hoz és az annak, úgyszintén az államfőnek közvetlen kíséretéhez tartozó állatok, fogatok és járművek; 3. az idegen hatalmasságok követei, képvi­selői és ezeknek állatai, fogatai, járművei; 4. a fegyveres erőhöz tartozó, vagy annak szolgálatában álló egyének, nemkülönben mind­azon fogatok (ideértve a kirendelt községi elő­­fogatokat is) és állatok, melyek a fegyveres erő szükségleteinek szállítására használtatnak.­­ Ha az egyének vagy szállítási eszközök katonai minősége külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági igazolvánnyal kell bírniok; 5. az állami és törvényhatósági tisztviselők, továbbá a közbiztosság fenntartásával meg­bízott hivatalos közegek, a pénzügyőrök, a fe­­gyencek, foglyok, toloncok és az azokat kísérő személyzet, nemkülönben a mindezeket szállító állatok, fogatok, járóművek; 6. az állami javakat szállító személyek, álla­tok, fogatok, járóművek; 7. a m. kir. postát szállító személyek, távirdai küldöncök és mindezeket szállító állatok, foga­tok, járóművek; 8. mindazok, kik állami, törvényhatósági, vasúti állomásokhoz vezető, községi közlekedési és községi utak s azokon lévő műtárgyak építé­sével és jó karbantartásával, vagy ezen teendők ellenőrzésével vannak megbízva, nemkülönben a mindezeket szállító állatok, fogatok és járó­művek, amennyiben hivatalos tevékenységük­nél ezen vámtárgy használatára vannak utalva; 9. mindazon állatok, fogatok és járóművek, amelyek az állami vasutak, állami törvényható­sági, vasúti állomáshoz vezető, községi közleke­dési vagy községi közutak, azokon lévő műtár­gyak építésére és fenntartására, továbbá az ár­­védelem biztosítására, nemkülönben az állami vagy középületek építésére, helyreállítására szükséges anyagot szállítanak, még ha a szállí­tás vállalat útján történik is; 10. , 4., 5., 6., 8. és 9. pontokban említett vámmentes személyeket és tárgyakat szállító állatok, fogatok és járóművek mentességüket üresen visszatértükben is élvezik; 11. a törvényhatósági útadó természetben való lerovását vagy községi közmunkát teljesítő személyek, állatok, fogatok és járóművek; 12. a hivatalos működésben eljáró s egyházi jelvénnyel ellátott lelkészek, nemkülönben az általuk ily működésben használt állatok, foga­tok, járóművek; 13. a temetkezési menetekben és búcsújára­­tokban résztvevő személyek és az általuk hasz­nált állatok, fogatok, járóművek, ha a menet csoportosan és egyházi jelvénnyel vonul; 14. a templom, iskola és paplak építésére in­gyen kiszolgálatandó fuvarok; 15. közveszély (hófúvás, árvíz, tűz, stb.) ese­tében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. t.-c. 136. §-a alapján kirendelt közerő, tűzvész, ár­víz vagy háború idején a mentők, menekülők és az általuk használt állatok, fogatok és járó­művek; 16. a tűzoltók és mentők, valamint az álta­luk használt állatok, fogatok és járóművek, mi­dőn a vész, illetőleg szerencsétlenség színhelyére sietnek, vagy onnan visszatérnek; 17. minden mezőgazdasági célból közlekedő fogatok, vagy hajtott állatok, azon határon be­lül, melyhez tartoznak; 18. azon járóművek, lovak és egyéb teher­hordó állatok, melyek katonai célra kirendel­tetvén az átvételi helyre vagy onnan visszaszál­­littatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése céljából beszerzett marhák, melyekre nézve a hajtóknak katonai hatóság által kiállított iga­zolványt kell felmutatniok; 19. állami adót szállító, újoncállítás, vagy el­lenőrzési szemle céljából utazó községi elöljá­rók és azokat szállító állatok, fogatok, járó­művek; 20. az állategészségügyi szempontból általános vizsgálatra szállított tenyészállatok, valamint állategészségügyi szempontból, vagy egyéb köz­érdekből elrendelt vizsgálatra hatósági intéz­kedés folytán elővezetett állatok, úgyszintén az állatkiállításra felhajtott állatok; 21. a vámulajdonos által vámmenteseknek önként elfogadott személyek, állatok és fuva­rok, ideértve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken, vagy egyes­­ségeken alapulnak; 22. az állami közvetítéssel beszerzett vagy kiosztott s kizárólag közcélokra szolgáló vető­magvak, gépek, tenyész- és haszonállatok, nö­vényi betegségek ellen való védekezés szem­pontjából nagyobb tételekben szállított ipari termények, réz- és vasgálic, mész stb. szállít-­­ mányok. Mindazon személyeknek, állatoknak, fogatok­nak és járóműveknek, melyek a fenti pontok szerint vámmentesek, — amennyiben azoknak vámmentes jellege különben megállapítható nem volna, — megfelelő hivatalos igazolvány­nyal kell bírniük. C) A vámtulajdonosnak, illetőleg vámbérlőnek a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelőssé­gét, kötelességét és feladatát a következőkben határozom meg: ^ 1. A vámtulajdonos, illetőleg vámbérlő az 1890. évi I. t.-c.-ben foglalt határozatok és az ugyanott megállapítottakhoz képest a 63.800. 1926. I. M. rendelet szerinti büntetések terhe alatt semmi olyan dolog után, amelyre a vám­díjak fenntebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén a fentiekben rész­letesen felsorolt vámmentes személyektől, ille­tőleg tárgyak, áruk és szállítmányok után sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. t.-c. értelmében köteles a vámtulajdonos a vámtárgyat állandóan jó kar­ban tartani, szükség esetén újból építeni, ellen­kező esetben ellene az idézett törvényes rendel­kezések határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedési jogot a közforga­lom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem a vámtulajdonosnak, illetőleg bérlőnek, hogy a vámtárgy fenntartása által ezt az érdeket szol­gálja; e végből kötelessége: a) a közforgalom akadálytalan gyakorol­­hatása céljából a vámtárgyat mindig kifogás­talan jó és forgalomképes állapotban tartani; b) a közbiztosság szempontjából mindenkor a szükséges intézkedéseket megtenni. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fenntartására és helyreállítására, vagy esetleges újból való építésének költségeire nem fordítható. A vámszedési jog gyakorlásából eredő bevé­telekről és a vámtárgy építése, kezelése és fenn­tartása címén felmerülő kiadásokról rendszeres számadást kell vezetni. A számadást a számadási évet követő január hó végéig az 1890. évi I. t.-c. 102. §-ában meg­jelölt elsőfokú hatóságnál (községekben főszol­gabírónál, r. t. és t­jf. városokban rendőrkapi­tánynál) átvizsgálás és hitelesítés végett 2 pél­dányban be kell nyújtani. Az átvizsgálás és hitelesítés megtörténte után az egyik példányt a vármegye alispánja utján hozzám fel kell terjeszteni. Az 1890. évi I. t.-c. 102. §-ában felsorolt ha­tóságoknak kötelességévé teszem annak szigorú ellenőrzését, hogy a vámjövedelem nem szol­gál-e külön jövedelmi, vagy keresetforrásul s amennyiben ilyen körülmény fennforgását ész­lelnék, kötelességük a vámdíjtételek leszállítása iránt a megfelelő lépéseket megtenni. 5. A forgalmi adatoknak és azok alapján a vámbevételeknek a jövőben leendő pontos meg­­állapíthatása és a szükséges ellenőrzés meg­felelő gyakorolhatása céljából kötelességévé teszem a vámtulajdonosnak, illetőleg bérlőnek, hogy a vámbevételek terhére kiadásként elszá­molható költségen, az egyes vámdíjtételeknek megfelelő és két egyenlő rész-szelvényből álló tárcákat tartalmazó, összefűzött és az 1890. évi I. t.-c. 102. §-ában emlitett elsőfokú hatóság hi­vatalos pecsétjével ellátott jegyfüzeteket szerez­zen be s a vámárgyat használóknak a vámdíj lefizetése alkalmával és annak igazolásául a le­fizetett vámdíjnak megfelelő, a jegy­füzetből le­szakított bárcajegyet szolgáltasson ki. A bárca­­jegy másik fele a jegyfüzetben maradván, az el­lenőrzés és adatgyűjtés céljaira fog szolgálni. D) A vámdíjtételek minden kártérítés nélkül le­­szállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. t.-c. 85. §-a értelmében több, mint amennyi szüksé­ges. E) A vámtulajdonos közérdekből, különösen ha­dászati szempontokból szükséges hasonló léte­sítmények államköltségen való megépítését és forgalomba helyezését kártérítési igény nélkül tűrni tartozik. E) A vámtulajdonos mindazt, amit az 1890. évi I tc.-c. és annak alapján a kereskedelemügyi miniszter rendel — esetleg amennyiben az idé­zett törvény más büntetést nem határozna, — rendbüntetésnek terhe alatt foganatosítani tar­tozik. Ez a rendbüntetés esetenként 80 pengő­nél nagyobb nem lehet. G) A szóbanforgó vámszedési jogra nézve fen­­nebb megállapított vámdíjjegyzéket a vám­szedés helyein , a közigazgatási hatóság által hitelesített példányban, jól látható helyen, ol­vashatóan irva, állandóan kifüggesztve kell tartani. H) Az 1890. évi I. t.-c.-nek a vámokra vonatkozó minden egyéb határozata a jelen vámra is ki­terjed. Budapest, 1927. évi október hó 19-én. Herrmann Miksa 8. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter. 3 A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 130.4211927. N. I. HL számú rendelete az első segélynyújtás módját és eszközeit szem­léltető falitábla előállítása, forgalombahozatala és árának megállapítása tárgyában. A 108.421/1927. N. M. M. számú rendelet (kihirdetve a „Budapesti Közlöny“ 1927. évi október hó 20. napján megjelent 238. számá­ban) 3. §-a alapján az első segélynyújtás mód-

Next