Budapesti Közlöny, 1939. december (73. évfolyam, 272-295. szám)
1939-12-01 / 272. szám
4 t (3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak arra a termelőre, aki a termelés helyén tő mellett, az erdei rakodón, vagy egyebütt lévő rakterű idén (telepén) tároló tűzifáját kisebb tételekben közvetlenül oly fogyasztóknak és esetleg kiskereskedőknek adja el, akik azt nem vasúton vagy hajón kívánják elszállítani. A termelő által eszközölt ilyen eladásokra a rendelet 2. §-ában a telepről eladott tűzifára vonatkozó rendelkezések irányadók. A rendelet 2. §-ában megállapított összegeket ebben az esetben a jelen közlemény 8. pontjának (1)—(3) bekezdéseiben foglaltak szerint kiszámított leadóállomási árhoz kell hozzáadni. (4) A rendelet alkalmazása szempontjából a vagontételekben vásárló kereskedőre, vagy fogyasztóra nézve ugyanazon alapelvek irányadók. 2. A rendelet a legmagasabb árakat súlyszerint állapítja meg. Tűzifának árméterekben való eladása esetén az áru súlyát az eladó költségére végzendő próbamérlegelések alapján megállapított súlyadatok figyelembevételével kell kiszámítani. A feladóállomási ár. 3. (1) A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a budapesti paritásban megállapított leadóállomási árakat tartalmazza. A feladóállomási árak kiszámításánál az ott megállapított árakból kell kiindulni. (2) Ha a tűzifa elszállítása a feladóállomástól a leadóállomásig vasúton történt, a feladóállomási árat úgy kell kiszámítani, hogy a rendelet 1. §-ának (1)—(2) bekezdéseiben megállapított árakból le kell vonni a rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében megjelölt vasúti-, illetőleg hajófuvart. 4. Valamely tűzifakészlet feladóállomási árának kiszámítására oly esetekben is szükség lehet (lásd 8. pont (2) és (31 bekezdés), amikor a tüzifakészlet nem kerül ténylegesen vasúti, vagy hajószállításra (fiktív feladóállomás). Ilyen esetekben a feladóállomási ár kiszámítása szempontjából feladóállomásnak azt a vasúti, illetőleg hajóállomást kell tekinteni, amely az illető tüzifakészlet tárolási helyéhez viszonyítva a készletnek Budapestre való szállítását feltételezve, a termelő szempontjából gazdasági értelemben a leglőnyösebben fekszik. A jelen pont alá tartozó esetekben tehát valamely adott helyen tároló tüzifakészlet feladóállomásának az a vasúti, illetőleg hajóállomás tekintendő, amelyet a gondos üzletember választana tűzifájának, szabad kereskedelmi forgalom mellett, Budapestre szállítása esetében. 5. A feladóállomási ár vagonba, vagy hajóba rakva értendő. A berakással, mérlegeléssel, kocsikiállítással kapcsolatos költségek, a feladóállomáson esetleg felmerülő kövezetvám, valamint forgalmiadóváltság és egyéb hasonló kiadások az eladót terhelik, ellenben nincs beleértve a feladóállomási árba a feladóállomástól a leadóállomásig felmerülő fuvarköltség és a leadóállomáson esetleg felmerülő kövezetvám. 6. A rendelet alkalmazása szempontjából vasút minden közforgalomra berendezett vasúti vállalat. 7. Előfordulhat, hogy valamely adott helyen tároló tűzifakészletnek más a jogilag megokott feladóállomása, ha a készlet Budapestre szállíttatik, mint valamelyik másik leadóállomásra szállítás esetében. E két feladóállomáson — főleg a Budapestig szóló fuvarköltség különbözősége folytán — a rendelet 1. §. (4) bekezdése értelmében esetleg különböző összegű legmagasabb feladóállomási ár lehet hatályban, amely körülmény egyes vidékek faellátását veszélyeztetheti, vagy egyéb okból ellentétbe kerülhet a rendelet szellemével. Ilyen esetekben a rendelet 5. §-ában foglaltak szerint az illetékes törvényhatóság első tisztviselője állapíthatja meg a legmagasabb leadóállomási ár kiszámításának módját. A leadóállomási ár. 8. (1) A rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított árak alkalmazását ugyancsak az alaprendelet 1. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint kell elvégezni minden konkrét esetben. (2) A legmagasabb leadóállomási ár meghatározása szempontjából az előző bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell kiszámítási alapul venni olyan esetekben is, amidőn a tűzifakészletek a termelés helyéről az eladótelepre szállítása nem közforgalmú vasúton, vagy hajón (hanem pl. szekéren) történt. Ilyen esetekben a 4. pontban körülírt fiktív vasúti, illetőleg hajófeladóállomásra érvényes feladóállomási árhoz hozzá kell adni ettől a feladóállomástól a 12. (3) bekezdése b) alpontjában foglaltak megfelelő alkalmazásával kijelölendő ugyancsak fiktív vasúti, illetőleg hajóleadóállomási megállapított fuvarköltségnek és annak a kövezetvámnak az összegét, amely a fiktív leadóállomáson tényleges szállítás esetében felmerült volna. A vasúton és hajón való szállítás gazdasági lehetőségének együttes fennforgása esetén e két szállítási mód közül azt kell a számítás alapjául venni, amelyik olcsóbb. (3) Oly esetekben, amikor a fiktív feladóállomás és a fiktív leadóállomás egybe esik, a feladóállomás és a leadóállomás között fuvarköltség nem merülvén fel, a leadóállomási ár a feladóállomási árral egyenlő. 9. A leadóállomási árban az áru feladásával és szállításával kapcsolatos és az 5. pontban felsorolt mindennemű költségek és a feladóállomástól a leadóállomásig felmerülő fuvarköltség, valamint a leadóállomáson esetleg felmerülő kövezetvám bennfoglaltatnak. A varon beállításának, valamint a vagonból, illetőleg a hajóból kirakásának költségei ellenben már a vevőt terhelik. A telepről eladott tűzifa ára. (Rendelet 2. §-a.) 10. (1) A rendelet szempontjából telep minden olyan raktár és egyéb tárolóhely, amely aprítatlan és aprított tűzifának kisebb-nagyobb tételekben való eladására szolgál. Idetartoznak elsősorban a fakereskedő és faaprítóüzemek telepei, a tűzifa kicsinybeni árusítására berendezett — nagyrészt belterületi — üzlethelyiségek, pincék és raktárait, idetartoznak továbbá azok a raktárak és egyéb tárolóhelyek is, amelyeket a fatermelők abból a célból tartanak fenn, hogy tűzifájukat kisebb tételekben közvetlenül a helybeli és környékbeli fogyasztóknak, esetleg kiskereskedőknek eladják. (2) Nem minősíthető ellenben telepről eladott tűzifának az a tűzifa, amelyet a termelő vagóotételekben ad el, tekintet nélkül arra, hogy a vasúton vagy hajón elszállításra kerül-e vagy nem. Az ilyen tűzifa legmagasabb árára nézve irányadó rendelkezéseket a rendelet 1. és 3. £■ alapján jelen közlemény 1. pontja tartalmazza. 11. Azoknak a tevékenysége, akik tűzifájukat kizárólag abból a célból rakatják ki a vasúti-, vagy hajókadóállomáson, vagy ennek közelében fekvő telepükre, hogy a legmagasabb leadóállomási ár helyett a telepről eladott tűzifára nézve megállapított legmagasabb ár kikötésére legyenek jogosultak és ezáltal tűzifájukat — vagontételekben tovább eladva — előnyösebben, nagyobb haszonnal értékesíthessék, mintha vagonban vagy hajóban adták volna, ez a rendelet kijátszásának minősül. A szóban levő tevékenységet ennélfogva ártúllépésnek kell tekinteni. 12. (1) A telepről eladott tűzifa legmagasabb árának kiszámításánál a legmagasabb leadó állomási árból kell kiindulni. (Lásd a 8. pontot.) (2) A rendelet 1. §-ának (3) bekezdése a) pontjában felsorolt városok és községek területén lévő telepekről eladott tűzifa legmagasabb árának kiszámításánál a rendelet 1. §. (1) bekezdésében feltüntetett legmagasabb leadőállomási árakat kell alapul venni. 13) A rendelet 1. §-a (3) bekezdésének b) pontjának hatálya alá tartozó városok és községek területén lévő telepekről eladott tűzifa legmagasabb árának kiszámítása szempontjából a leadóállomást az alábbi rendelkezések szerint kell megállapítani : a) A vasúton, vagy hajón érkezett tüzifakészlet leadóállomásának a tényleges leadóállomást kell tekinteni. b) Olyan tüzifakészlet leadóállomásának, amely vasúti- vagy hajószállítás kikerülésével érkezett (fiktív leadóállomás) több vasúti állomás közül azt a vasúti állomást és több hajóállomás közül azt a hajóállomást kell tekinteni, ahonnan a telepre tűzifát a legkevesebb költséggel lehet beszállítani. Azt a kérdést, hogy adott esetben a vasúti állomást vagy a hajóállomást kell-e leadóállomásnak tekinteni, a 8. (2) bekezdésének utolsóelőtti mondatában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával kell eldönteni. 13. A legmagasabb leadóállomási árhoz a rendelet 2. §-a értelmében hozzáadható összegek általános adatok figyelembevételével állapíttattak meg. Elvétve előfordulhat azonban, hogy egyes helyeken (a telepre való szállítás költségének magas volta vagy egyéb körülmények folytán) a rendelet 2. §-ában megállapított költségek alacsonyaknak vagy a helyi viszonyokhoz képest magasaknak bizonyulnak. Ilyen esetekben a rendelet 5. §-ában foglaltak szerint eltérő fogyasztói árak megállapítására van lehetőség. 14. (1) A telepről eladott tűzifának a rendelet 2. §-a alapján kiszámított legmagasabb ára a rendelet 1. §-a (3) bekezdésének b) pontja alá eső városokban és községekben különböző magasságú lehet a szerint, hogy az adott esetben az egyes tüzifakészleteknek mi volt a feladóállomása. (2) Amennyiben valamely telepről egyidőben oly tüzifakészletek elárusítása történik, amelyeknek leadóállomási árai különbözőek, az érdekelt fél jogosult készletét átlagáron elárusítani. Ezt az átlagárat a különböző áron vásárolt készlet nagyságának és árának megfelelő figyelembevételével akként kell megállapítani, hogy e kérdéses készleteknek átlagáron elárusításából befolyó vételárösszegek általában ne haladják meg azt az összeget, amennyi abban az esetben folyna be, ha a különböző készletek a rájuk érvényes legmagasabb áron különkülön értékesíttetnének. (3) Az átlagáron árusítás kedvezménye csak azt a kereskedőt illeti meg, aki a tűzifakészletének beszerzéséről és értékesítéséről megfelelő könyvet vezet. Ezt a könyvet úgy kell vezetni, hogy az abban bevezetett feljegyzésekből az előző bekezdésben foglalt rendelkezés betartása ellenőrizhető legyen. (4) Az a kereskedő, aki az előző bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére könyvet nem vezet, vagy a könyvet nem az előző bekezdésben megállapítot módon vezeti, tűzifakészletének azt a részét, amelynek legmagasabb ára az átlagárnál alacsonyabb, átlagáron, az ártúllépés jogkövetkezményeinek terhe alatt nem árusíthatja. 15. (1) A rendelet 3. §-ában intézkedés történt arról, hogy a tűzifanagykereskedő bizonyos feltételek mellett a vagontételben továbbeladott tűzifa eladási árához, legfeljebb azonban a legmagasabb leadóállomási árhoz 10 tonnánként 15,5 pengőt felszámíthasson. (2) A rendelet vonatkozó feltételei a nagykereskedői tevékenység tényleges fennforgásának eseteire kívánják korlátozni az ártöbblet felszámítását. Ebből kifolyólag ha kétség merül fel az ártöbblet felszámításának jogosultsága tekintetében, figyelembe kell venni mindazokat a körülményeket, amelyekből a nagykereskedői tevékenységre következtetni lehet. (Már kitermelt fánál egy tételben jelentős mennyiség vásárlása, amelynek ellenértékét az átvételkor kifizette ; ha a kitermelés folyamán a megvásárolt tűzifára a kereskedelmi szokásoknak megfelelő előleget nyújtott és az ügylet lebonyodásának időtartama a tűzifatermelés és szétosztás szempontjából valóságos nagykereskedői tevékenységre mutat, stb.) (3) A nagykereskedők által felszámítható legfeljebb 15,a pengős összeg a fogyasztói árra nincs kihatással, mert az aprítással foglalkozó kereskedő a részére engedélyezett bruttó haszontétel összegét (Rendelet 2. §-a) csak a legmagasabb leadóállomási árhoz adhatja hozzá. A legmagasabb árakon felül kiköthető összegek. 16. (1) A rendeletben megállapított legmagasabb árak megfelelő felemelésének van helye Budapesti Közlöny 1939 december 1.272. szám.