Budapesti Közlöny, 1941. július (75. évfolyam, 146-172. szám)

1941-07-12 / 156. szám

s Miklós, Sz­me­re­ka László, Kodics István, Miho­vics László, Szemák Mihály, Poch Antal, Vaskó Viktor, Holovka János, Timkó László, Repinecz Mihály, Holis Endre, Harapkó Mihály, Koszkó János, Szud­ár András, Popovics Mihály, Ku­­rkca János, Karapa Béla, Vajda Péter és Mókán Ferenc m. kiír. pénzügyőri H. oszt. vigyáz­ókat I. oszt. vigyáz­ókká kinevezte. (2.684/1941. VI. szám. — 1941. június 30.) A már­amar­os­szigeti m. kir. pénzügyigazgató a m. kir. pénzügyminisztérium 1941. évi junius hó 30.-án kelt 1.712/1941. XVIII. fő. szám­a felhatalmazása alapján Fonyódi Ferenc m. kir. pénzügyőri tzf. fővigyázót és Ter­ebe­si Péter szemlészi vizsgás m. kir. pénzügyőri fővigyázót végleges minőségű m. kir. pénzügyőri szem­­lészékké, Bolla Ferenc, Kövér András, Gyura­­sits Béla, Lázár László, Várady György m. kir. pénzügyőri I. oszt. vigyázókat végleges minő­ségű m. kir. pénzügyőri fővigyázótoká, Izsó Béla m. kir. pénzügyőri I. oszt. vigyázót ideig­lenes minőségű m. ki­r. pénzügyőri fővigyázóvá, Meskó György, Schrin László, Tóth János, Ke­reszt­esy Károly, Mesárics Ferenc, Petenykó Miklós, Kövesligeti János, Bencza László, Der­­bák András, Vaszifika Mihály, Orosz Gyula, Zadránszky Rezső, Pawlyuk László és Bajsza Mihály m. kir. pénzügyőri II. oszt. vigyázókat ideiglenes minőségű m. kir. pénzügyőri I. oszt. vigyázók­ká nevezte ki. (2*5.864/3.—VII.—1941. szám. — 1941. julius 8.) A m. kir. belügyminiszter Faluvégi János Marosvásárhely városában 1901. évben született, róm. kat. vallatva, budapesti lakos kérésére a 12.629/1937. B. M. számú névváltoztatási hatá­rozat alapján viselt jelenlegi családi nevét, Ottó nevű kiskorú gyermekére is kiterjedően, korábbi családi nevére „Dodiit­z“-t változtatta vissza. (*56.423/1941. B. M. szám.) A m. kir. belügyminiszternek 194.700/1941. B. M. számú re­­delete. A mezőgazdasági terményeknek tűzveszély elleni védelme. Az 1936 : X. t.-c. 3. §-ának (1) és 10. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján — az érdekelt miniszterekkel egyetértően — a következőket rendelem. Általános rendelkezések. 1. §­(1) A lábon á®ó és a learatott mezőgazdasági termények ellenséges gyújtogatás elleni foko­zottabb védelmére minden községben (város­ban) a helyi tűzoltóság keretében — az arra al­kalmas lakosság bevonásával — állandó a) tűzfigyelő és b) tűzoltókészültségi szolgálatot kell tartani. (2) A tűzfigyelő és a tűzoltókészültségi szol­gálatot az aratási, betakarítási és cséplési mun­kálatok tartama alatt kell tartani ; kezdetének és megszűnésének közelebbi időpontját a helyi viszonyok figyelembevételével az elsőfokú tűz­rendészet hatóság állapítja meg. A tűzfigyelő szolgálat. 2. §­(1) A tűzfigyelő szolgálatot a honi légvé­delmi készültség tartama alatt a légoltalmi fi­gyelő (kárfigyelő) és riasztó szolgálattal össz­hangban a helyi légoltalmi parancsnoknak és a tűzoltóság vezetőjének meghallgatásával, a he­lyi viszonyok figyelembevételével a községi elöljáróság (polgármester) olyképen szervezi meg, hogy a figyelők a község (város) egész határát és belső területét megfigyelh­essék és észrevételeiket a t­űzoltókészü­­ltségnek alkalmas módon (kiáltás, kűrijel, nappal zászlójelzés, esetleg lovas vagy kerékpáros küldönc útján) a leggyorsabban jelenthessék. (2) A tűzfigyelők kötelesek a község (város) területén áthaladó ellenséges repülőgépek tevé­kenységét, valamint a keletkező tüzeket figyel­ni és észrevételeiket azonnal jelenteni a község (város) légoltalmi parancsnokának, illetve a tűzoltókészültség parancsnokának, vagy a köz­ség elöljáróságának (polgármesterének). Ellen­­ e tűzoltókészültségi szolgálat, 3. §. (1) A tűzoltókészültségek számát, valamint az egyes készültségek taglétszámát és elhelye­zését az elöljáróság (polgármester) a helyi lég­oltalmi parancsnoknak és a tűzoltóság vezető­jének a meghallgatásával állapítja meg. (2) Tűzoltókészültségbe elsősorban a segéd­tűzoltói szolgálatra kötelezetteket kell kiren­delni, de szükség esetén kirendelhető mindenki, aki személyes légvédelmi szolgálatra kötelez­hető. A tűzoltókészültség tagjait legalább 12 óránként váltani kell. Készültség parancsnokul a helyi tűzoltóság vezetőjének javaslata alap­ján elsősorban a tűzol­tószervezet ta­g­jait kell beosztani. (3) A tűzoltókészültség felszerelése a rendes tűzoltó felszerelésen kívül : a) minden ember részére egy-e­gy ásó vagy lapát, egy-egy vizesvödör és egy-egy villa ; b) néhány csáklya és égő épületek bontására alkalmas más eszköz ; c) minden készültség részére két darab eke (szántógép). (4) A (3) bekezdésben megjelölt felszerelési tárgyakról a helyi viszonyoknak megfelelően kell gondoskodni. (5) Az elöljáróság (polgármester) gondos­kodni köteles, hogy szükség esetén a készült­ségnek a felszerelés szállítására, valamint a tűzifecskendők és ekék vontatására megfelelő járómű és fogat álljon rendelkezésre. (6) Ellenséges légi tevékenységnek az éjszaka­i órákban történt észlelése esetén a készültség parancsnoka közvetlenül napkelte után végig­járja a készültséggel a község (város) határá­nak azokat a részeit, ahol learatott mezőgazda­­sági termény keresztekben vagy asztagban fek­szik és a környéket átkutatva, az esetleg ott talált gyújtólapokat vagy gyújtócsöveket üres vizesvödrökbe összeszedett. A vödrökben levő lapokra földet kell szórni, összegyűjtésük után pedig azokat tűzbiztos helyen el kell égetni. Nappal észlelt ellenséges repülőtevékenység esetén a parancsnok azonnal megfelelően intéz­kedik. A mezgazdasági termények tűzveszély elleni védelmére vonatkozó rendelkezések fokozottabb ellenőrzése. 4­ §• A tűzrendészeti hatóság (községben a községi elöljáróság) a 180.000/1936. B. M. számú ren­delet 126., 129. §-aiban, valamint a 45.230/1940. B. M. sz. rendeletben a mezőgazdasági termé­nyek behordására és cséplésére vonatkozólag előírt rendelkezések megtartását fokozottan ellenőrizze. (2) A tűzveszély csökkentése céljából a ke­resztekbe rakott mezőgazdasági terményt oly­képen kell csoportosítani, hogy tíz keresztnél több egy csoportba ne kerüljön. Az egyes cso­portok között lehetőleg húsz méter távolságnak kell lenni. (3) A learatott föld tarlóját a keresztek fel­rakása után azonnal le kell buktatni (buktató szántás). Ha ezt azonnal elvégezni nem lehet, a kereszteket, vagy keresztcsoportokat körül kell szántani. A szánták a keresztektől lehető­leg tíz méter távolságra legyen. Budapesti Közlöny 1941 Julius 12. — 151­. szez­­­ séges légitevékenység észlelése esetén az átrepü­­lési irányét, valamint azt is jelenteni kell, hogy a gyújtóanyagot körülbelül hol dobták le , tűz esetén pedig ennek helyét kell pontosan meg­határozni. (3) Tűzfigyelőül az elöljáróság (polgármes­ter) elsősorban a község (város) és a magáno­sok szolgálatában álló mezőőröket, hegyőröket éjjeli őröket, csőszöket, pásztorokat jelöli ki, de szükség esetén ki lehet rendelni mindenkit aki személyes légvédelmi szolgálatra kötelez­hető. (4) Éjjel a tűzfigyelőket lehetőleg kettesével kell kirendelni. A tűzfigyelőket és a melléjük rendelt küldöncöket legalább 12 óránként vál­tan­i kell. A lakosság tájékoztatása: 5. §. A mezőgazdasági foglalkozást űző lakosságot ■­­ az ellenséges gyújtogatás elleni védekezésre a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő mó­­­­don ki kell oktatni és figyelmeztetni kell arra, hogy a határban keletkező esetleges tüzek el­fojtására alkalmas eszközöket (ásó,­ lapát, kapa, eke, stb.) külső munkahelyére (a határba) le­hetőleg vigyen magával. Hatálybalépés: 6. §. A jelen rendelet kihirdetésének napján lép I hatályba. Budapest, 1941. évi julius hó 11.-én. dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. k. m. kir. belügyminiszter. A m. kir. honvédelmi miniszter 104.700/eín. 35.—1941. számú remdelete a mozgási szabadságnak a riasztás tartama alatti korlátozása tárgyában. A honvédelemről szóló 1939 : II. t.-c. 140. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az aláb­biakat rendelem : 1­ §•• (1) Honi légvédelmi készültség, valamint lég­­i védelmi és légoltalmi gyakorlatok idején a riasz­­t­­ás tartama alatt, vagyis a „légvédelmi riadó“­­ jelének elhangzásától a „légi veszély elmúlt“­­ jelének elhangzásáig a közterületeken általában­­ minden mozgást meg kell szüntetni. (2) Utcán, téren és hídon tartózkodó gyalo­­­­gosok és kerékpárosok kötelesek elsősorban a­­ közeli nyilvános óvóhelyre sietni, ennek hiányá­­­­ban a legközelebbi olyan házba menni, amely­­­­nek kapualja (udvara) az esetleges bomba­repeszdarabok ellen védelmet nyújt. A kapualj­jal (udvarral) bíró lakóházak tulajdonosai köte­lesek tűrni, hogy az utcáról a közönség a ház kapualjának belső részébe, a lépcsőházba vagy az udvaron, esetleg a ház lakói által nem telje­sen igénybevett óvóhelyen (szükségóvóhelyen­­ vagy szabad pincerészben) menedéket keres­hessen, tűrni köteles továbbá azt is, hogy a kerékpárosok kerékpárjukat is a ház kapuja alá, illetve udvarába vihessék. Ha kapualjjal biró ház a közelben nincsen, a közterületeken tartózkodó gyalogosoknak és kerékpárosoknak­­ szét kell széledniök és lehetőleg árkokban, göd­rökben, stb. kell védelmet keresniök. A közterü­leteken helyfoglalási engedéllyel biró árusok és azok alkalmazottai helyükön maradhatnak. (3) Sínpályához nem kötött járóművel a köz­lekedési rendészeti szabályok betartása mellett az úttestnek a hajtási irány szerinti oldalán köz­vetlenül a járda mellett kell megállaniuk. Sín­pályához kötött járóművel ott kell megállani, ahol ennek vezetője a légvédelmi riadó jelét meghallja. Mindkétféle járóművet nem lehet megállani utcakereszteződésben, alagútban, hí­don, sem pedig úgy, hogy az úttesten (és jár­dán) lévő víz- és tűzcsapok használatát akadá­lyozzák. A járómű utasainak, vezetőjének és jegyszedőinek a járóműből ki kell szállnia és a (2) bekezdésben említett módon kell oltalmat keresnie, az állati erővel vont járómű kocsija a vonóállat mellett maradhat, amennyiben nem maradna ott, a vonóállatot ki kell fognia és azt könnyen el nem mozdítható tárgyhoz (vasta­gabb fa, cölöp, stb.) kell kikötnie, úgy azonban, hogy az úttesten a járómű a közlekedést ne aka­dályozza. 2­ §• Az 1. §-ban foglalt rendelkezések alól mente­sek, tehát a riasztás tartama alatt szabadon mo­zoghatnak az alábbi személyek : a) A hatósági légoltalom végrehajtó szerveze­tébe beosztott személyek. Ezeknek megkülön­böztető jelzése, ha polgári ruhában vannak, a 83.100/etn. lgv.—1940. H. M. szám­ú rendelet­ben (továbbiakban : R.) meghatározott piros­­fehér-zöld szinü és vörös ..Légp.“ felírással el­látott légoltalmi karszalag, valamint a szakszol­gálati beosztást feltüntető légoltalmi jelvény és­­ az ezt a beosztást igazoló hatósági igazolvány.

Next