Budapesti Közlöny, 1942. február (76. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
2 2 §• (1) Azoknak a törvényhatóságoknak, illetőleg járásoknak területén, amelyek ricinus termesztésére alkalmasak és amelyeket a földmívelésügyi miniszter külön rendelettel kijelöl, az, aki 500 kat. holdat meghaladó ingatlanon gazdálkodik, szántóföldi művelés alatt álló ingatlana 2 (kettő) százalékának megfelelő területen főterményként ricinust köteles termeszteni. (2) Az (1) bekezdés alapján ricinustermesztésre kötelezett gazdálkodó az 1. §. (2) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően napraforgót, illetőleg olajlent főterményként szántóföldi művelés alatt álló területek (Három) százalékának megfelelő területen köteles csak termeszteni. 3 § Aki az 1940/41. gazdasági évben rostlent, illetőleg kendert termesztett, a jelen rendelet hatálybalépése után is legalább olyan területen köteles ezeket a növényeket termeszteni, mint az elmúlt gazdasági évben. 4. §• (1) Napraforgót, olajlent, ricinust, rostlent és kendert az annak termesztésére elsősorban alkalmas és megfelelően előkészített talajba kell vetni. Ezekkel a növényekkel bevetett területek megmunkálását, a termés betakarítását és a betakarított termés kezelését a rendes gazda gondosságával kell elvégezni. (2) A jelen rendelet alapján termesztett napraforgó-, olajlen-, ricinus- és kendermagnak, valamint len- és kenderkórónak hatóságilag megállapított áron és feltételek mellett való átvételéről az iparügyi miniszter a földmervelésügyi miniszterrel egyetértve gondoskodik. 5. §• (1) A vetésterülethez mérten szükséges vetőmagot ingyenesen igényelhet az, aki ricinust termeszt, továbbá az a 100 kat.holdat meg nem haladó szántóföldi művelés alatt álló területen gazdálkodó, aki olajlent termeszt. A 100 kat.holdat meghaladó szántóföldi művelés alatt álló területen gazdálkodó a vetésterületéhez mérten szükséges olajlenvetőmagot a hatóságilag megállapított áron, felár nélkül vásárolhatja. Az igényelt vetőmagot a termelő a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróságtól helyben, a termelési szerződés alapján termelő pedig a termeltető vállalatitól vasúti kocsiba rakva vagy hajórakományként a lakóhelyéhez legközelebb eső vasút-, illetőleg hajóállomáson kapja meg. (2) Aki szerződés alapján napraforgót, illetőleg olajlent legalább 2 kát. holdon, vagy ricinust legalább 1 kát. holdon termeszt, annak — kérelmére — a termeltető vállalat minden év június hó 1. napjától kezdődően köteles kát. holdanként 50 pengőnyi kamatmentes termelési előleget adni, ha a községi elöljáróság bizonyítványával igazolja a vetésterület nagyságát és a termesztésre alkalmas minőségét (4- §.)• (3) A szerződés alapján termelő a termeltető vállalattól —• a részére tényleg szállított — minden 100 kg napraforgómag után 20 kg-nyi, minden 100 kg olajlenmag és ricinusmag után 30 kg-nyi olajpogácsát igényelhet hatóságilag megállapított áron. Szerződés alapján termelő olyan gazdálkodó részére, aki belterjes állattenyésztést folytat, a földmivelésügyi miniszter minden 100 kg napraforgómag után legfeljebb 40 kg, minden 100 kg olajlen- és ricinusmag után legfeljebb 60 kg olajpogácsa kiutalását engedélyezheti a hatóságilag megállapított áron. (4) A (2) bekezdés értelmében adott előlegnek megfelelő összeget a termeltető vállalat jogosult a részére szállított termény átvételi árából levonná ; egyébként a termelő köteles az előlegül kapott összeget a vállalatnak a naptári év végéig visszafizetni 6. §. A jelen rendeletben foglalt kötelezettség teljesítéséért a tényleges birtokos (tulajdonos, haszonélvező, haszonbérlő) felelős. Ha az ingatlan részes művelés alatt áll, a bevetésért az felelős, aki a fennálló jogviszony alapján a vetésihez szükséges magot köteles szolgáltatni. 7. §: A haszonbérletre, szegődményre vagy részes művelésre vonatkozó szerződésekben foglalt az a kikötés, amely az 1., 2. vagy 3. §. rendelkezéseivel ellentétben áll, a jelen rendelet hatálybalépésével érvényét veszíti. 8. §• (1) Ha valamely község (város) területe vagy annak egy része napraforgó vagy ricinus termesztésére nem alkalmas, a községi (városi) mezőgazdasági bizottság (a következőkben mezőgazdasági bizottság az 1. §. (2) bekezdésében, a 2. és 3. §-ban foglalt kötelezettség alól való felmentés iránt a közellátási kormánybiztosnak javaslatot tehet. A javaslatban részletesen elő kell adni azokat az okokat, amelyek miatt a mezőgazdasági bizottság a felmentést javasolja ; elő kell adni továbbá, hogy a mezőgazdasági bizottság a felmentést a község (város) egész területére vagy annak melyik részére tartja szükségesnek. A mezőgazdasági bizottság a felmentésre vonatkozó javaslatát a napraforgó tekintetében minden év március hó 1. napjáig, a ricinus tekintetében pedig minden év március hó 15. napjáig mutatja be a területe szerint illetékes járási m. kir. gazdasági felügyelőnek, aki a felmentésre vonatkozó javaslatot felülbírálja és észrevételei kíséretében a mezőgazdasági bizottság javaslatának keltétől számított 8 nap alatt a közellátási kormánybiztoshoz terjeszti fel. (2) A közellátási kormánybiztos a járási m. kir. gazdasági felügyelő észrevételeinek figyelembevételével a mezőgazdasági bizottság javaslatára a felmentés tárgyában végérvényesen határoz. Határozatát az érdekeltekkel való közlés végett a járási m. kir. gazdasági felügyelő jelentésének keltétől számított 8 nap alatt a mezőgazdasági bizottság tudomására hozza és egyidejűleg a földmivelésügyi miniszternek jelentést tesz. (3) Azokban a községekben (városokban), ahol a mezőgazdasági bizottság még nem alakult meg vagy bármi okból nem működik, a jelen §-ban a mezőgazdasági bizottság hatáskörébe utalt teendőket a községi elöljáróság (polgármester) végzi. (4) A felmentésre vonatkozó határozat kézhezvételéig a napraforgó, illetőleg ricinustermesztéshez szükséges szakszerű előkészítő munkálatokat el kell végezni. 9. §. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés — különösen az 1941 : X. törvénycikk rendelkezései — alá nem esik, kihágást követ el és 2 hónapig, háború idején 6 hónapig terjedő elzárással büntetendő az, a) aki napraforgót az 1. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére szegélynövényként nem termeszt, b) aki napraforgót vagy olajlent az 1. §. (2) bekezdésében, ricinust a 2. §-ban, rostlent és kendert pedig a 3. §-ban foglalt rendelkezés ellenére, a meghatározott területnél kisebb területen termeszt, c) aki a napraforgó és ricinus termesztésének, betakarításának, illetőleg kezelésének a 4. §-ban meghatározott szabályait megszegi vagy kijátssza, d) aki az 5. §..(1) bekezdése alapján részére kiszolgáltatott ingyenes vetőmagot nem termesztésre használja fel. (2) A pénzbüntetés tekintetében az 1923 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés leoátigobb összege az 1939 : II. t.-c. 212. §. (1 bekezdésében meghatározott mértékig terjed. (3) A jelen §ban meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929 : XXX. t.-c. 59. §. (1) bekezdése 3 pontjának alkalmazása szempontjából a földmivelésügyi minisztert kell tekinteni. Budapesti Közlöny 1942 február 1. — 26. szám, 10. §. A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a földmivelésügyi miniszter gondoskodik. Budapest, 1942. évi január hó 31.-én. Bárdossiy László s. k m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztériumnak 1942. évi 483/M. E. számú rendelete a közúti közhasználatú tehergépkocsi fuvarozásnál használt fuvarlevelek illetékéről . A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. t.-c. 2. és 4. §-ában foglalt és legutóbb az 1941: XI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1 §• (1) A közúti közhasználatú tehergépkocsifuvarozásinál minden olyan küldeményről kiállított fuvarlevél (a továbbiakban: gépkocsi fuvarlevél), amely küldemény sulyka 5.000 kgnál nem kisebb, vagy ha a küldeményre egy egész gép- vagy pótkocsit vesznek igénybe, 1 P 50 f, minden, más esetben 10 f illeték alá esik. (2) A gépkocsi fuvarlevélnek az ára felsorolására szolgáló ,minden betétlapja után* olyan összegű illetéket kell leróni, mint amennyit ez a rendelet magára a fuvarlevélre megállapít. (3) A gépkocsi fuvarlevél másod- és többi példánya és minden másolata illetékmentes. 2 §• A gépkocsi fuvarlevelek illetékét kincstári bélyeges űrlapokkal kell leróni , ehhez képest a gépkocsi fuvarleveleiket csak a forgalmibabocsátott kincstári űrlapokon szabad kiállítani. 3. §: A gépkocsi fuvarlevél mellett történő fuvarozás az 5.100/1931. M. E. számú rendelet 33. §-ában megállapított 30, illetőleg 100 illeték alól mentes. 4. §. Ez a rendelet az 1942. évi február hó 1. napján lép hatályba. Budapest, 1942. évi január hó 31.-én. Bárdossy László s. k m. kir. miniszterelnök A m. kir. pénzügyminiszter 1942. évi 59.443. számú rendelete a közúti közhasználatú tehergépkocsi forgalomban 10 f-es és 1 , 50 f-es pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint bélyegtelen fuvarlevélárlapok forgalomba bocsátása tárgyában. Az 1942. évi február hó l.-jével, a közúti közhasználatú tehergépkocsi forgalomban 10 f-es és 1 P 50 f-es pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint bélyegtelen fuvarlevélűrlapokat (a továbbiakban : gépkocsi fuvarlevélűrlapokat) bocsátók forgalomba. Az új gépkocsi fuvarlevélűrlapok eladási ára példányonként 20 f. A gépkocsi fuvarlevélűrlapok műszaki leírása a következő : A 10 filléres és 1 , 50 filléres pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint a bélyegtelen gépkocsi fuvarlevélárlapok 4 drb 210X297 mm nagyságú lapokban, miként 56 gr súlyos vízjelnélküli szürke színű fogalmi papiroson 1., 3., 4. oldalak egyoldalas, a 2. oldal kétoldalas fekete színű könyvnyomdai nyomással készülnek. A gépkocsi fuvarlevélűrlap példányonként 4 lapból áll, amely lapok egymásra helyezve, felül dróttal vannak összefűzve. Az 1. lap eredeti példány (Fuvarlevél), a 2. lap vérlevél (Vérlevél), a 3. lap másodpéldány (Fuvarlevél másodpéldány), a 4. lap feladási tőlap (Feladási tőlap). A gépkocsi fuvar