Budapesti Nap, 2003. május (2. évfolyam, 101-111. szám)

2003-05-02 / 101. szám

2 2003. május 2., péntek VARGA JUDIT ÖSSZEÁLLÍTÁSA M­ár az ókori görögök is lerótták tiszteletüket az anya­ság előtt. Minden tavasszal az istenek anyjának, Rhea istennőnek adóztak kegyelettel. Hivatalos ünneppé csak a múlt század elején vált. Ann M. Jarvis - édesanyja kezdeményezését folytatva - 1907-ben nagyszabású kam­pányba kezdett az Egyesült Államok-beli Nyugat-Virginiá­­ban, hogy hivatalos ünnepként ismerjék el az „Anyák ba­rátsága napot”. 1914-ben Wodrow Wilson elnök nemzeti ünneppé nyilvánította az anyák napját, amelyet az USA-ban minden év május második vasárnapján tartanak. Európá­ban a virágkereskedők kezdték el propagálni az ünnepet, majd az első világháború kitörése után, 1914-ben törvénye­sen bevezették. Dániában, Finnországban, Törökországban, Olaszországban és Belgiumban szintén május második vasárnapján tartják az anyák ünnepét. Ausztriában 1924- ben a katolikus egyház az iparosodással és gazdasági tö­rekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében honosí­totta meg a természetes és egészséges élet és anyaság ün­nepét. Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt ho­nosította meg, és 1928-ban egy miniszteri rendelet a hiva­talos iskolai ünnepélyek közé sorolta. Az anyák napját - az amerikai hagyománytól eltérően - május első vasárnapján ünnepeljük hazánkban. ■ hmhhhhhmhhhhhhmhhmhm­í KÖZÉPPONTBAN '- " ^ 'íT - t . .. v . a. Köszöntjük az édesanyákat! Budapest Első szavunk Az emberiség ősi kultúrájának főalakja a Mindenség és az iste­nek szülőanyja, a Magna Mater, aki a földdel és a természet ter­mékenységével áll kapcsolat­ban. A különböző mitológiák anyatípusú istenei, mint az óiid Prithivi, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübelé, vagy a görög Gaia és Rheia földi testet adnak az égi természetű lelkeknek. Az ősi magyar „szülő”, „anyámasz­­szony” vagy az „anya”, „mama”, sőt a „műtét” megszólítás mind egyet jelöl, az életet adó, ám ha­landó nőt, aki földi természetű lelkeknek hús-vér testet ad, és óvja, neveli gyermekét. Az anya alakjának szimbóluma a fa, az életfa, az elemek közül pedig a víz és a föld. A víz, akár mint a magzatvíz, akár mint az „élet vi­ze” elsősorban a lét kezdetére, a születésre, a föld pedig a végre, a halálra vonatkoztatható, hi­szen az anya alakjának nemcsak a születésnél, de az újjászületés­re előkészítő, halál utáni életben is fontos szerep jut. A magyar­­ság­ ősi hitvilágának anyaalakja a Boldogasszony Szűz Mária alak­jában olvad, egybe. Nálunk négy gyerekkel teljes a család Zsuzsa mamának öt gyereke és tizenegy unokája örül, ha összegyűlnek egy-egy alkalomra. Ilyenkor közel harmincan ülik körbe az asztalt Timáréknál. Az unokák közül a legfiatalabbak, Enikő és Emese ikrek, most lesznek csak egyévesek. Két bátyjuk várta őket a gazdagréti lakótelep kis gyerekszobájában. Timáréknál Zsuzsa mamát és menyét, Hajnalkát látogattuk meg. - Mindketten nagy családról ál­modtak? Tímár Béláné, Zsuzsa mama: - Legalább hármat szerettem volna, de négy lett. Nekem egy lányom és három fiam van. Az elsőszülött lányomnak öt gyereke született. Itt a fiamnak és a menyemnek, Haj­nalkának négy. Tizenegy unoká­nál tartunk, de remélem, még nő­ni fog a család. Tímár Illésné, Hajnalka: - Én vi­lágéletemben úgy gondoltam, hogy két gyerekem lesz. Máté és Dávid fiunknak meg tudtunk ad­ni minden, általunk értékesnek vélt dolgot. Rengeteget játszot­tunk, kirándultunk. Aztán teltek az évek, nőttek a fiúk, és úgy éreztük, jó lenne egy harmadik. Mikor kiderült, hogy ikreim lesz­nek, szokni kellett a gondolatot, hiszen hirtelen duplájára nőtt a család. De fantasztikusak a lá­nyok. Egy gyermek is csoda, ám amikor a kettőt egymás mellett lá­tom, az valami félelmetesen szép. - Hogyan élték meg az első gyer­mekük születését? Zsuzsa mama: - Minden elő volt készítve, mert a magas vérnyo­másom miatt császármetszéssel kellett szülnöm. Fantasztikus él­mény volt kézbe venni az első­szülöttet, és látni, hogy az az ici­pici piros ráncos pofija a nagy­mamámra hasonlít. Gondoskodá­si kényszer volt rajtam. Mindent azonnal akartam adni. Aztán ha­mar megérkezett a többi lurkó. Én úgy hiszem, az anyaszerep nem egy érzelmi állapot, fokoza­tosan kell belenőni. Hajnalka: - Természetes volt Máté érkezése. De az első gyermek gon­dozása a legnehezebb. Még sok mindenben bizonytalan voltam. Hajnalka: - Születésükkor Enikő volt a nagyobb, most két kilóval kisebb az ikertestvérénél. Éneike rettenetesen tud bújni, neki min­dig testközelben kell lennie. Emeske sokkal bátrabb, neki már most félelmetes dolgai vannak. Alig tud járni, de létrára mászik. Kicsit erőszakosabb is, Éneikétől elveszi, amit akar. Már nyilado­zik a tudatuk, felismerik a nevü­ket, meg tudják mutatni, hogy mi hol van. Ha sétálni megyünk, hozzák a cipőjüket. Zsuzsa mama: - Amikor két leg­kisebb unokám megszületett, ak­kor Máté azt mondta a telefonba, hogy „egyenlítettek a csajok, hát én ebbe belehalok...” De nagyon szépen bánnak a lányokkal. Su­gárzik belőlük a szeretet. - Mennyiben más az unokák vilá­ga, mint a gyermekeié volt? Zsuzsa mama: - Mi meglehetősen szerényen éltünk. Az unokáimnak sokkal több jut. Akkoriban el lehe­tett különülni a divatáramlatoktól. Nem volt ennyi tévénézés, számí­tógép és mű dolog. Rengeteget be­szélgettünk és játszottunk a gyere­kekkel. A világ nagyot változott, sok a szenny körülöttünk. Manap­ság nem divatos az alázatosság, a szemérem, az előzékenység. Eze­ket nekünk még akkor is meg kell tanítanunk, ha a világ most nem így működik. - Az Ön­ édesanyja abszolút példa­ként áll Ön előtt, vagy van, amit máshogy csinál? Hajnalka: - Én falun nőttem fel. Édesanyám csak három hónapig volt velem otthon, majd vissza kellett mennie dolgozni. Én mindegyik gyereknél kihasznál­tam a három évet. Élvezem, hogy láthatom minden egyes mozdulatukat. Évről évre tanul­tam, hogy adjak egyre többet a gyerekeimnek. Játékok, mesék, versek, kézműves dolgok, ze­nék. Mintaértékű, ahogy anyu­kám nevelt, de én próbálok még többet nyújtani. - Hiányzik valami az életükből? Hajnalka: - Nem szenvedünk hi­ányt semmiben. Még a főiskolán ismerkedtem meg a férjemmel. Tíz éve vagyunk házasok, job­bat nem kívánhatnék magam­nak. Luxusra nem költünk, de a legalapvetőbb dolgaink megvan­nak. Én azt sajnálom, hogy nincs elég időm a fiúkra. Mire Máté és Dávid hazajönnek az is­kolából és az óvodából, alig ma­rad pár óra a napból. Persze sze­retnénk továbblépni, esetleg na­gyobb lakásba költözni, de ezek hosszú távú tervek. A legfonto­sabb, hogy mindenki egészség­ben tudjon felnőni. Zsuzsa mama:­­ Nincs olyan anyák napja, hogy ne sírnék a meghatottságtól. Fotó: Aknay Csaba A kislányok tizenegy hónap­ja érkeztek a Tímár család otthonába. Zsuzsa mama nem ismer csodálatosab­bat, mint amikor ünnepeken kör­beülik az asz­talt, és mindent betölt a gyerekzsivaj Budapesti Nap Timárné Illés Hajnalka levele és verse a Budapesti Napnak Már elmentetek tőlünk, amikor eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt írtam egy verset, ami a szü­lői érzésekről szól, és az egésznek a lényegét próbálja megfogalmazni. Azt, hogy jó élni, és csodálatos do­log életet adni. Nem a születésre gondolok, hanem arra, hogy lehe­tőséget adni másnak az életre. Aki a saját életét tartalmasnak tartja, az örül, ha ugyanezt az érzést majd a gyerekei is átélhetik. Az élet a legnagyobb ének. Nem vagyunk költőcsalád, véletlen, hogy létezik ez a vers. Nagyon-nagyon szeretünk! Látod, mit adott nékünk a szelíd természet? Csillagszemű lányt, sudár fiút. Ránk bízta titkát az életnek, Hogy óvjuk őket, mint fényt a tejút. S mi éljük nap mint nap a csodát. ■ A mosolyt, a simogatást, A kacajt, a sírást, a tudás csíráit, Melyet esővel öntöz a lét, Hogy felszítsa szárát, levelét. Pedig oly közel a gyermekkor vége! Ki még csak tegnap született, Ma oltalmat keresve bújik hoz­zánk, Holnap már távolból integet. Kísérje útjukat szerencse, S a természet lágy mosolya, Hogy értsék és éljék az életet, S legyenek ragyogók, mint a Nap.

Next