Budapesti Nap, 2003. május (2. évfolyam, 101-111. szám)
2003-05-02 / 101. szám
2 2003. május 2., péntek VARGA JUDIT ÖSSZEÁLLÍTÁSA Már az ókori görögök is lerótták tiszteletüket az anyaság előtt. Minden tavasszal az istenek anyjának, Rhea istennőnek adóztak kegyelettel. Hivatalos ünneppé csak a múlt század elején vált. Ann M. Jarvis - édesanyja kezdeményezését folytatva - 1907-ben nagyszabású kampányba kezdett az Egyesült Államok-beli Nyugat-Virginiában, hogy hivatalos ünnepként ismerjék el az „Anyák barátsága napot”. 1914-ben Wodrow Wilson elnök nemzeti ünneppé nyilvánította az anyák napját, amelyet az USA-ban minden év május második vasárnapján tartanak. Európában a virágkereskedők kezdték el propagálni az ünnepet, majd az első világháború kitörése után, 1914-ben törvényesen bevezették. Dániában, Finnországban, Törökországban, Olaszországban és Belgiumban szintén május második vasárnapján tartják az anyák ünnepét. Ausztriában 1924- ben a katolikus egyház az iparosodással és gazdasági törekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében honosította meg a természetes és egészséges élet és anyaság ünnepét. Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg, és 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta. Az anyák napját - az amerikai hagyománytól eltérően - május első vasárnapján ünnepeljük hazánkban. ■ hmhhhhhmhhhhhhmhhmhmí KÖZÉPPONTBAN '- " ^ 'íT - t . .. v . a. Köszöntjük az édesanyákat! Budapest Első szavunk Az emberiség ősi kultúrájának főalakja a Mindenség és az istenek szülőanyja, a Magna Mater, aki a földdel és a természet termékenységével áll kapcsolatban. A különböző mitológiák anyatípusú istenei, mint az óiid Prithivi, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübelé, vagy a görög Gaia és Rheia földi testet adnak az égi természetű lelkeknek. Az ősi magyar „szülő”, „anyámaszszony” vagy az „anya”, „mama”, sőt a „műtét” megszólítás mind egyet jelöl, az életet adó, ám halandó nőt, aki földi természetű lelkeknek hús-vér testet ad, és óvja, neveli gyermekét. Az anya alakjának szimbóluma a fa, az életfa, az elemek közül pedig a víz és a föld. A víz, akár mint a magzatvíz, akár mint az „élet vize” elsősorban a lét kezdetére, a születésre, a föld pedig a végre, a halálra vonatkoztatható, hiszen az anya alakjának nemcsak a születésnél, de az újjászületésre előkészítő, halál utáni életben is fontos szerep jut. A magyarság ősi hitvilágának anyaalakja a Boldogasszony Szűz Mária alakjában olvad, egybe. Nálunk négy gyerekkel teljes a család Zsuzsa mamának öt gyereke és tizenegy unokája örül, ha összegyűlnek egy-egy alkalomra. Ilyenkor közel harmincan ülik körbe az asztalt Timáréknál. Az unokák közül a legfiatalabbak, Enikő és Emese ikrek, most lesznek csak egyévesek. Két bátyjuk várta őket a gazdagréti lakótelep kis gyerekszobájában. Timáréknál Zsuzsa mamát és menyét, Hajnalkát látogattuk meg. - Mindketten nagy családról álmodtak? Tímár Béláné, Zsuzsa mama: - Legalább hármat szerettem volna, de négy lett. Nekem egy lányom és három fiam van. Az elsőszülött lányomnak öt gyereke született. Itt a fiamnak és a menyemnek, Hajnalkának négy. Tizenegy unokánál tartunk, de remélem, még nőni fog a család. Tímár Illésné, Hajnalka: - Én világéletemben úgy gondoltam, hogy két gyerekem lesz. Máté és Dávid fiunknak meg tudtunk adni minden, általunk értékesnek vélt dolgot. Rengeteget játszottunk, kirándultunk. Aztán teltek az évek, nőttek a fiúk, és úgy éreztük, jó lenne egy harmadik. Mikor kiderült, hogy ikreim lesznek, szokni kellett a gondolatot, hiszen hirtelen duplájára nőtt a család. De fantasztikusak a lányok. Egy gyermek is csoda, ám amikor a kettőt egymás mellett látom, az valami félelmetesen szép. - Hogyan élték meg az első gyermekük születését? Zsuzsa mama: - Minden elő volt készítve, mert a magas vérnyomásom miatt császármetszéssel kellett szülnöm. Fantasztikus élmény volt kézbe venni az elsőszülöttet, és látni, hogy az az icipici piros ráncos pofija a nagymamámra hasonlít. Gondoskodási kényszer volt rajtam. Mindent azonnal akartam adni. Aztán hamar megérkezett a többi lurkó. Én úgy hiszem, az anyaszerep nem egy érzelmi állapot, fokozatosan kell belenőni. Hajnalka: - Természetes volt Máté érkezése. De az első gyermek gondozása a legnehezebb. Még sok mindenben bizonytalan voltam. Hajnalka: - Születésükkor Enikő volt a nagyobb, most két kilóval kisebb az ikertestvérénél. Éneike rettenetesen tud bújni, neki mindig testközelben kell lennie. Emeske sokkal bátrabb, neki már most félelmetes dolgai vannak. Alig tud járni, de létrára mászik. Kicsit erőszakosabb is, Éneikétől elveszi, amit akar. Már nyiladozik a tudatuk, felismerik a nevüket, meg tudják mutatni, hogy mi hol van. Ha sétálni megyünk, hozzák a cipőjüket. Zsuzsa mama: - Amikor két legkisebb unokám megszületett, akkor Máté azt mondta a telefonba, hogy „egyenlítettek a csajok, hát én ebbe belehalok...” De nagyon szépen bánnak a lányokkal. Sugárzik belőlük a szeretet. - Mennyiben más az unokák világa, mint a gyermekeié volt? Zsuzsa mama: - Mi meglehetősen szerényen éltünk. Az unokáimnak sokkal több jut. Akkoriban el lehetett különülni a divatáramlatoktól. Nem volt ennyi tévénézés, számítógép és mű dolog. Rengeteget beszélgettünk és játszottunk a gyerekekkel. A világ nagyot változott, sok a szenny körülöttünk. Manapság nem divatos az alázatosság, a szemérem, az előzékenység. Ezeket nekünk még akkor is meg kell tanítanunk, ha a világ most nem így működik. - Az Ön édesanyja abszolút példaként áll Ön előtt, vagy van, amit máshogy csinál? Hajnalka: - Én falun nőttem fel. Édesanyám csak három hónapig volt velem otthon, majd vissza kellett mennie dolgozni. Én mindegyik gyereknél kihasználtam a három évet. Élvezem, hogy láthatom minden egyes mozdulatukat. Évről évre tanultam, hogy adjak egyre többet a gyerekeimnek. Játékok, mesék, versek, kézműves dolgok, zenék. Mintaértékű, ahogy anyukám nevelt, de én próbálok még többet nyújtani. - Hiányzik valami az életükből? Hajnalka: - Nem szenvedünk hiányt semmiben. Még a főiskolán ismerkedtem meg a férjemmel. Tíz éve vagyunk házasok, jobbat nem kívánhatnék magamnak. Luxusra nem költünk, de a legalapvetőbb dolgaink megvannak. Én azt sajnálom, hogy nincs elég időm a fiúkra. Mire Máté és Dávid hazajönnek az iskolából és az óvodából, alig marad pár óra a napból. Persze szeretnénk továbblépni, esetleg nagyobb lakásba költözni, de ezek hosszú távú tervek. A legfontosabb, hogy mindenki egészségben tudjon felnőni. Zsuzsa mama: Nincs olyan anyák napja, hogy ne sírnék a meghatottságtól. Fotó: Aknay Csaba A kislányok tizenegy hónapja érkeztek a Tímár család otthonába. Zsuzsa mama nem ismer csodálatosabbat, mint amikor ünnepeken körbeülik az asztalt, és mindent betölt a gyerekzsivaj Budapesti Nap Timárné Illés Hajnalka levele és verse a Budapesti Napnak Már elmentetek tőlünk, amikor eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt írtam egy verset, ami a szülői érzésekről szól, és az egésznek a lényegét próbálja megfogalmazni. Azt, hogy jó élni, és csodálatos dolog életet adni. Nem a születésre gondolok, hanem arra, hogy lehetőséget adni másnak az életre. Aki a saját életét tartalmasnak tartja, az örül, ha ugyanezt az érzést majd a gyerekei is átélhetik. Az élet a legnagyobb ének. Nem vagyunk költőcsalád, véletlen, hogy létezik ez a vers. Nagyon-nagyon szeretünk! Látod, mit adott nékünk a szelíd természet? Csillagszemű lányt, sudár fiút. Ránk bízta titkát az életnek, Hogy óvjuk őket, mint fényt a tejút. S mi éljük nap mint nap a csodát. ■ A mosolyt, a simogatást, A kacajt, a sírást, a tudás csíráit, Melyet esővel öntöz a lét, Hogy felszítsa szárát, levelét. Pedig oly közel a gyermekkor vége! Ki még csak tegnap született, Ma oltalmat keresve bújik hozzánk, Holnap már távolból integet. Kísérje útjukat szerencse, S a természet lágy mosolya, Hogy értsék és éljék az életet, S legyenek ragyogók, mint a Nap.