Budapesti Napló, 1898. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
вррщрядрннннннМннаййннйЯВ^ 4 Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1898. február 1. 32. szám. Bourgeois a tiszteletére rendezett banketten beszédet mondott, amelyben igazolta a radikálisoknak a Dreyfus-ügyben tanúsított maguktartását. Ők a kormány ellen szavaztak, amely a haza barátait elszomorító hadjáratnak röviden véget vethetett volna. A hadsereget ki akarták vonni minden vitából. A radikálisok vallási türelmet akarnak. Egyes lapok még mindig vissza-visszatérnek a Dreyfus-per legelső momentumaira. Különösen a bordereau kérdése izgatja őket. A Siécle szerint a bordereaut, amelynek alapján Dreyfust elítélték, nem valamelyik nagykövetség kapujánál foglalták le, hanem ellopták onnan. Az az idegen katonai attasé, akinek a bordereau címezve volt, csak a mellékelt iratokat kapta meg és a bordereau szószerinti szövegét csak a Matin 1896. november 10-iki közleményéből ismerte meg. Igaz-e ez, nem-e, azt bajosan fogja egy hírlapi polémia kideríteni. Érdekes a dologban csak az, hogy még a Siécle is szükségesnek tartja ennek a kérdésnek újabb szellőztetését. Pária, január 31. Esterházy őrnagy engedélyt kért Billot hadügyminisztertől, hogy perbe foghassa azokat, akik őt denunciálták és rágalmazták. ШЕЕК. A porosz vezér és Wekerle Sándor. Mikor 1892 novemberében visszalépett a miniszterelnöki székből gróf Szapáry Gyula, (aki Atzél Bélát nem is egyszer, hanem egymásután háromszor választotta képviselővé Bodajkon, — s akit Atzél Béla épp e miatt nevezett két néven, t. i.: Celestinnek és Floridornak); és amikor Szapáry helyét mint miniszterelnök dr. Wekerle Sándor foglalta el: — akkor a szabadelvű pártban, mint Wekerlenek leglelkesebb és legodaadóbb hivei, külön tömörültek, és külön nyilatkozatot adtak ki az úgynevezett „poroszokkiknek tulajdonképpeni vezére Atzél Béla volt, ámbár ő mindenkor Tibád Antalt nevezte és vallotta az ő „külön vezérének.“ Akkoriban adta és rendezte Atzél Béla a nemzeti kaszinó földszinti tánctermében azokat a lucullusi vacsorákat, melyeken Wekerle Sándor mindig úgy jelent meg, mint Magyarország miniszterelnöke, s mindig úgy távozott el, mint Magyarország legmulatósabb bohémje,de meg kell neki adni, hogy sem nem „hozták“ sem nem „vitték hanem akkor is, amikor jött, akkor is amikor ment, mindig a „saját lábán járt*), s amely vacsorák annyira felizgatták az összes politikai köröket, hogy az „Ármány és szerelem“ című szomorújáték rögtön megkezdődött. Hiába húzta Berkes a Wekerle Sándor fülébe, hogy „Jár utánam három falu legénye, én pedig csak hitegetem, csalogatom, válogatok belőle!“ — a dolog a poroszokkal szemben, sem a hitegetésig, sem a csalogatásig, sem a válogatásig el nem jutott. Az udvarlásból nem lett — fúzió. Az Atzél Béla vacsorái aztán elmaradozván, Wekerle Sándor elkezdett ugyanazokra a vacsorákra járni, melyeket már Shakespeare is poloniuszi vacsoráknak nevezett. Ahol tudniillik nem az illető vacsorái, hanem őt „vacsorálják.“ A poroszok első nyilatkozata után (mikor még a poroszok nagyon sokan voltak, s amikor egy elmés nyelv azzal bosszantotta Atzél Bélát, hogy a poroszokat „Kobek pártnak“ hívta, minthogy Kobek István a poroszok közé tartozott), nem tudta még a poroszokat a szabadelvű pártból kimosni a Tisza. De akármilyen acél izmokkal védték is magukat a poroszok, a Tiszát, amely mindinkább elválasztotta őket Wekerlétől, nem tudták sem lecsapolni, sem áthidalni. Még egy darabig közlekedtek egymással a kompon, de ellenfeleik annyi mindenfélét komponáltak ellenük, hogy a komp kötelei is lassan kint elszakadoztak. S Atzél Béla egyszer csak azon vette magát észre, hogy poroszokat fogott de viszik. S egy szép reggel hol ébredt fel? Celestin és Floridor ölelő karéiban! De Ferdinánd sem sokáig értesül a félreismert Lujzát. Mert Wurm elkezdett menyke mód kiabálni, hogy : „Majd elmondom én, hogyan lesznek az emberek miniszterekké.“ És Wurmnak, kinek ármány és rágalom volt a kenyere, másodszor is hittek. „And Caled, Líra, Ezzel in are gone!“ Atzél Béla „tapeszker“ lett, s eltemetkezett a Park-Klub földig ruganyos pamlagaiba, Scsorle Sándor pedig főrendiházi tag lett. Kolosszális humora a költői igazságszolgáltatásnak! De a dolognak ezzel még koránt sem lett vége. Mert meg van írva, hogy azok, akik egymást igazán szeretik, még ha az egész világ öszsze is esküszik, hogy elválaszsza egymástól, végül mégis összejönnek. És ime ez Atzél Bélával és Wekerle Sándorral is bekövetkezett. És amiért a derék jó Péchy Tamás teljesen hiába fáradozott, migel. azt a derék jó Péchy Tamás ime el tudta érni az által, hogy meghalt. Mert Péchy Tamás egyik igazgatója volt az Országos Kaszinónak, melynek kezdettől fogva, jó és rossz napokban, lelke és szemefénye volt Wekerle Sándor, szintén mint egyik igazgató, is az Országos Kaszinó tagjai kit választottak tegnap óriási többséggel Péchy Tamás helyére igazgatóul? Atzél Bélát. S most ime a volt parisz vezér összekerült Magyarország volt miniszterelnökével. Most tehát megtehetik együtt azt, amit hajdan külön-külön nem tudtak megtenni. Megtehetik, hogy a zárt társaságokból az elzárkózás szellemét kiűzzék! X. y. 1.* A késő éjszakai órákban jelentik nekünk, hogy báró Atzél Béla ma Wekerle Sándornak, az Országos Kaszinó igazgatójának a következő táviratot kiedi Nizzából: Bármennyire mély hálára vagyok is kötejezve ama nagy megtiszteltetésért, amelyben részesültem, midőn az Országos Kaszinó egyik igazgatójának meg lettem választva, de a választás előtt tett kijelentésem után teljes ehetetlenségnek tartom, hogy akkor, amit én Széchenyi Béla gróffal szemben tettem szótöbbséggel megválasztva, e kitüntető állást elfogadhassam. Ezért is légy szives az igazgató állásról való lemondásomat ezennel hatalosan tudomásul venni. Báró Atzél Béla, ii- Pettkóiné. геикопе. Emberek, különösen olyan emberek, akikben sikkasztásra, lopásra és nádironásra megvan a hajlandóság, szomorú újságot hozott nektek a mai nap. Bizonyára még uorabban bámulok bele a világba, mint eddig, amíg volt egy kis vigasztalástok, ha pénztárvizsgálat előtt nagyon dobogott a szivetek, vagy arra gondoltatok, hogy most már mindjárt jön a bronlajstrommal a b fogolák, a vesékbe látó. Azt gondoltátok ti razirgummis emberek, hogy ha már megtörtént a baj, ha eltűnt a kereteken az első ötven forint, mi maga után csalta a többi ötvenet, a többi százat és elfordulnak az emberek mind, hamos lesz az ügyész, haragos lesz a bíró, fölháborodik a morális tömeg, — valaki még mindig marad a sok közül, aki mellétek áll. Az asszony, aki hozzátok van nőve. Az anyátok, a feleségetek . . . Sovány vigasztas, de valami, egy kis napfényes reménység a tömlöc feketeségében . . . Egy kicsit el is képzelite a dolgot... Hogy verekedik az a gyönge nő, ki kaparná a közvádló úr szemét, ha módjában áll, na és a radirgummis ember a vádlottak padján föl is mosolyog. Nincs egyedül. Mostanáig ez igy volt emberek, hanem ma jött egy asszony a tekintetes törvényszék elé, aki új iskolát csinált .. . Szép asszony, keményszűűember, gyászol is, mint ahogy ez ilyenkor nál szokás, s mielőtt a törvényhez menne, alkuszik , az urával. Ha erre meg erre ráállasz, igy val эк, ha nem , amúgy ... S aztán odaáll a tekintetes , törvényszék elé, s mert tudja azt, hogy mimen szava egy-egy kalapácsütés annak az embernek a fejére, aki a vádlottak padjáról lesi a hangulatokat, ridegen, kegyetlenül félreáll az ura nel, 161 és segít a törvénynek, hogy egy utolsót, nehezet koppantson a radirgummis ember fejére. És a tömeg elbámul, a bírák meglepetten hallgatják , a fekete asszonyt, aki egész szépen, minden telemtéria nélkül elköltötte a két-háromszáz font konyhapénzt, jól öltözött, sőt elegánsan, ma is eljöhetett volna Monaszterkéktől valaki, hogy Budapest, január 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Január 31-én új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. — Személyi hír. Kossuth Ferenc, aki január első napjaiban Olaszországba utazott, tegnap megérkezett Budapestre és ma már megjelent a képviselőházban is. — Az alcsuthi udvarból. Alcsuthról írja levelezőnk, hogy József Ágost főherceg nejével, Auguszta főhercegasszonynyal Kairóba utazott. Tegnap Margit főhercegnő névnapja alkalmából az alcsuthi udvari templomban hálaadó istentisztelet volt, amelyen részt vett az uradalmi tisztség, élén Libits Adolf királyi tanácsos igazgató és Unterauer József udvari titkárral. A trónörökös emlékezete. Bécsből táviratoztak, hogy Stefánia özvegy trónörökösné tegnap este megjelent a kapucinusok sírboltjában és imát mondott Rudolf trónörökös koporsójánál. — Gyertyaszentelő. A ferencrendiek belvárosi templomában Gyertyaszentelő Boldogasszony napján február 2-án reggel nyolc órakor lesz a gyertyaszentelés, amely után az ünnepi beszédet Bán Sándor házfőnök mondja. — Kitüntetett főkonzul. Károly román kiráy a korona-rend középkeresztjét adományozta Bali Sándor budapesti román főkonzulnak. — Albrecht főherceg szárnysegéde. Vácott ma meghalt gyöngyösi Somogyi Ödön, Albrecht főherceg volt szárnysegéde, az ottani honvéd huszárezred parancsnoka. Somogyi később, a főherceg halála után a királynak lett egyik szárnysegéde. Az elhunytat három árvája gyászolja. — A torontáli ínségeseknek. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság mai választmányi ülésén elhatározta, hogy a torontáli ínségesek segélyezéséhez ezer korona alapitványnyal járul. — Gróf Szapáry László Fiuméban. Fiuméból táviratozza tudósítónk, hogy gróf Szapáry László kormányzó ma reggel oda visszaérkezett Budapestről. Este 6 órakor Gaál miniszteri tanácsos és többek kíséretében meglátogatta a fiumei tisztviselők egyesületét, ahol Tóth Géza elnök és gróf Wickenburg alelnök fogadták. A termekben a fiumei magyarság rendkívül nagy számban gyűlt össze. A megjelenteket mind bemutatták a kormányzónak. Gróf Szapáry megtekintette az összes termeket, beírta nevét a vendégkönyvbe és hosszasan beszélgetett a tagokkal az egyesület ügyeiről, mustrát vegyen róla a gyászruhatípushoz ifja és szép hölgyek számára — minden nagyobb skrupulozitás nélkül eltűrte annak a gyalázatos embernek, akire ma rá se nézett, hogy háromezer forint áru ékszert aggasson reá — kétezer hatszáz forint fizetésből, s amikor az ura rajtavesztett a törvénykereskedésen, ideáll és bemártja az amúgy is alaposan tönkretanusított embert úgy, hogy itt aztán már egy tucat Eötvös Károly se segít. Uj figura. Némely emberek elsáppadtak a publikum körében s szaladtak valami pénzágenshez ezerpercentes pénzért, hogy hamarosan viszszategyék az elsikkadt első ötven pengőt. Voltak olyanok is, akik halálra csüggedten botorkáltak le a törvényház lépcsőin. Ezeknek a lelkében az a bizonyos reménység aludt ki, az a kis sugár... Már az se bizonyos. . . Nemrégiben ugyanez a penna ugyanezen e helyen egy másik asszonyról írt történetet. Egy öreg nőről, valami Fuchsné nevezetű asszonyságról, aki szegény szintén a törvény elé állott tanúnak a fia dolgában és sírva, keserves dühvel, szívós konoksággal, az anya-állat szent őrületével hordott össze hetet-havat, minden jót, csak ereszszék haza az elvetemedett gazember fiát, aki otthoni pofon szokta vágni, ha nem adott neki elég finoman vasalt inget. Radirgummis emberek, ezekbe az asszonyokba még lehet bízni. Jó az, ha a magatok forma embernek nemcsak felesége van, hanem anyja is. Az a kis sugár megmarad neki... A nélkül olyan sötét lenne a tömlőé, hogy olyan sötétet még a haragos törvény se kíván. A Fuchsné asszonyék Pettkónéja nem egyhamar áll a birák elé ... A reformanya még akkor is késnék, ha az asszonyba tigrisből adná bele az Isten a szívet. A tigris jó állat a tigrisfiókának. (Th.)