Budapesti Napló, 1898. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-26 / 85. szám
Budapest, 1898. Harmadik évfolyam. 85. szám. Szombat, március 26. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Üllői-út II. Fiókkiadóhivatal: IV. Váci-utca 9. sz. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő. Kiadja: VÉSZI JÓZSEF. BRAUN SÁNDOR: A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 frt, 40 évre 7 frt, V. évre 3 írt 50 kr. egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Az ököljog ellen. Irta: Weiss Berthold. Budapest, március 25. A bátorság kétségtelenül legszebb ékessége a férfiúnak. Az a bátor férfiú, aki nyíltan vallott meggyőződésének védelmében síkra száll, egy eszméért helyt áll minden veszedelemmel szemben, mindeneknek tiszteletére méltó. Aki a hazáért, a becsületért, az összesség érdekeiért vagy saját legszentebb erkölcsi javáért teszi kockára életét, az is érdemes a bátor férfiút megillető tiszteletre. De nézzük, hogyan határozzák meg a bátorságot mai társadalmi fogalmaink szerint? Ha a lapok szenzációit figyelemmel kísérjük, azt látjuk, hogy mindennap egy csomó bátor ember játszik az életével; hol innen, hol onnan érkezik egy-egy párviadal híre. Vájjon annak a jele ez, hogy a férfierényeknek virágkorát éljük ? Vagy nem vall-e inkább arra, hogy épp oly könnyelműen játszunk életünkkel, mint a kártyaasztalnál pénzünkkel ? Nem bátorság ez, hanem az erkölcsi fogalmaknak veszedelmes dekadenciája. A gyilkolás bűn. De nem bűnös az, aki nyílt csatában oltja ki az ellenség életét, vagy önvédelemből embert öl. És miért? Mert a kényszerűség elől nem lehet kitérni. A hazáért, a családért, saját magunkért kockára kell tennünk gyakran életünket. De csak akkor, ha arra föltétlenül szükség van. Máskülönben nem is volna dicső dolog a vitézség és az önfeláldozás. Az az irány, amely most minálunk lábra kapott, vétkezik ezek ellen a nagy erények ellen is. Ha semmiségek, félreértések miatt és egészségtelen társadalmi fölfogásokért minden pillanatban készek vagyunk odadobni életünket, az nem jelenthet mást, mint hogy magunkat kérésre becsüljük. És ez a sajátságos jelenség Magyarországban mindinkább szembeötlő. Más államokban és társadalmakban nem ismerik vagy méltatják-e a becsület és bátorság fogalmát éppúgy, mint nálunk? Az angol lord, a német junker, a francia úr nem oly érzékeny hitének és nevének tisztaságára, mint a magyar úr és kereskedősegéd ? Talán minálunk egészen más világ van, mint Európa többi műveit országaiban? Ki merné ezt józanul hinni, vagy mondani? Ami nálunk lábrakapott, az ferdeség és olyan ferdeség, melyet ki kell irtanunk, ha nem akarjuk, hogy az ököljog uralma térjen vissza közibénk. A jog és erkölcs uralmának minden jogállamban az a biztosítéka, hogy bármely ügyünkben törvény és bíróság dönt és az érdekelt felek nem lesznek maguk ügyük bíráivá. Mindaz, ami ezzel ellenkezik, visszaesést jelent az ököljog felé. És ha közelről megnézzük, a párbaj sem jelent egyebet. Legelsősorban a felsőbb és műveltebb osztályoknak kellene e barbár szokást abbahagynak, mert ők vannak hivatva példát adni a nagy tömegnek. Ezekből a körökből indult ki a párbaj divatja is és onnan hatolt lefelé a társadalom többi rétegeibe. Nálunk ezelőtt csak az úgynevezett előkelő körökben dívott a párbajozás. Ez épp oly helytelen volt, mint a nagyban való kártyázás, amely sok exisztenciát tönkre tett. Most már oda jutottunk, hogy a nagy tömeg is kezdi a könnyelmű példákat követni. Az erkölcsi fölfogás társadalmunk minden rétegében meg van mételyezve. Terjed a könynyelműség, mely vagyonnal és élettel játszik, aminek nem lehet más következménye, mint hogy a társadalmi rend meginog és a bomlás felé halad. A könnyelmű párbajozásnak a következménye az is, hogy a cselekményeknek őszinte és nyílt megítélése jóformán lehetetlen. Mert mindenki, akit a nézetnyilvánítás kellemetlenül érint és aki nem mindig a legszeplőtlenebb, egyszerűen a párbaj remédiumához nyúl és ezzel terrorizál. A kard és a pisztoly mint a kritika ellenszere, mindinkább előtérbe nyomul. Körülbelül olyan színe van a dolognak, mintha az a jelige uralkodnék: „Ha szólsz, lövök.“ Ilyen módon a párbajjal járó életkockázat a spekuláció tárgyává sülyed. Ily felfogás mellett lehetetlen, hogy közéletünk egészségesen fejlődhessék. Mert épp oly veszedelmes az egyesek terrorizmusa, mint a tömegeké. Az állam egyik hivatása a tömegek terrorizmusa ellen megvédeni a polgárait, es van is elegendő eszköze. De megdöbbenésen látjuk azt, hogy az állami hatalom eddig nem bírta megfékezni az egyeseknek az ököljogra támaszkodó terrorizmusát, amely pedig épp oly veszedelmes, mint a tömegek terrorizmusa. Ha az állam képes volt az egyiket megfékezni, kötelessége a másiktól is megóvni a társadalmat. Voltak idők, amidőn az iszákosság, a játékszenvedély vagy más ily társadalmi veszedelem ellen, a legszigorúbb büntetéseket szabták meg. A társadalmat fenyegető veszedelmek megtorlása a legnagyobb erélyével kell hogy történjék. A párbajozás szenvedélye minálunk ilyennek mutatkozik. És azért tekintet nélkül személyére és állására, kíméletlenül kell elbánni a vétkessel. Ezt jó lesz valahára komolyan fontolóra venni, mert ha még tovább fejlődik a mai állapot, a jövő nemzedék már el fogja érni, hogy az élet és erkölcs becse teljesen elenyészik, s párbajozókból, segédekből és becsületbírákból fog állani az egész társadalom és az egyetlen uralkodó kódex a párbajkódex lesz. Fiatalságunknak egy ragály ellen való megvédéséről van szó. És így nemcsak az államhatalomnak jut szerepe a védő munkában, hanem elsősorban a legkiválóbb és legtekintélyesebb társadalmi testületeknek. A társadalmi hibákat legjobban a társadalom van hivatva kiküszöbölni. És ebben a kérdésben minden erejüket összpontosítaniuk kell, hogy a párbajdüh mételyét kiirtsák. Hirdetniük kell a legelőkelőbb osztályoknak, hogy a párbaj a becsületet helyre nem állítja, sőt a könnyelmű párbaj nem tisztességes. A politikai világban ne intézze a kritikát golyó és kard. Akit megsértenek, azt vegye oltalmába a társadalom, nyújtson neki jogorvoslatot a törvény. A könnyelmű párbajozók, a párbajsportot űzők, ezek a bátor urak, akiknek a bátorsága hamis bátorság, zárassanak ki a társadalmi testületekből. És kezdődjék az eszmék tisztázásának munkája lenne az iskolában. A gyermekifjú fogékony lelkébe kell elhinteni a jobb belátás és a nemesebb erkölcsi felfogásnak magvait; egyszersmind a zsenge korban párbajozókkal éreztesse teljes szigorát a család és az iskola. Újságjaink járuljanak hozzá a ragály terjesztéséhez, mert a párbajhírek közlése is nagyon hozzájárul annak a hitnek a megerősítéséhez, hogy a párbajozás vitézség és dicső dolog. Ha azt akarjuk, hogy az emberek igazán becsületesek legyenek, a becsület fogalmát ne engedjük eltorzítani. Lapnak mai száma nyolc oldal A fekete kabinet Budapest, március 25. Tehát van mégis fekete kabinet. Néhány héttel ezelőtt, mikor a vád először merült fel, hivatalos cáfolattal ütötték el a dolgot. Az a cáfolat hiteles is volt csakugyan , a magyar posta becsülete és önérzete érdekében örömmel vettünk róla tudomást. Ám időközben fontos fordulat állott be a dologban. A napokban megjelent az igazságügyi miniszternek egy rendelete, mely — mint értesülünk — egyenesen meghagyja a postának, hogy a keresztkötéses küldeményeket behatóan vizsgálja meg, a zárt csomagok tilos tartalmára valló külső körülményeket s egyéb idevágó adatait pedig közölje a vádhatósággal. Íme, a cabinet mi apránkint való életbehívásának első részlete. A rend és tekintély politikája gyönyörűen dolgozik, ugyebár? A zárt csomagot a levéltől mi különbözteti meg? Csupán a térfogata, a csomag nem egyéb nagyobb levélnél, a levél ugyanaz, ami egy kicsi csomag. Felsőbb rendeletre a posta szaglászni tartozik tilos dolgok után, ma még csak a zárt csomagokban, holnap talán már a levelekben is. E beh gyönyörűen haladunk az alkotmányos jogállam felé. Az igazságügyi miniszter e szenzációs rendeletét a következőkben mutatjuk be olvasóinknak : A tár. igeiazságügy miniszternek SS811S9&. I. ДГ. E. számú rendelete a bíróságnak lefoglalt nyomtatványok postai szállításának megakadályozása tárgyában. A kír. főügyészeinek és kir. ügyészeknek. Hivatalos utón nyert értesülésem szerint oly izgatást tartalmazó nyomtatványok, melyeknek lefoglalását a sajtóügyi vizsgálóbíró elrendelte és részben foganatosította is, árumintákba és más hi.lapokba rejtve, keresztkötés alatt vagy zárt csomagokban adatnak fel a postára. Minthogy a postahivatalok nagy elfoglaltságuknál fogva mindenhol és minden időben nem fordíthatnak elég gondot e csempészet felderítésére, felhívom a királyi ügyész urakat, hogy ott, ahol a nyomtatvány lefoglalása elrendeltetett, valamint ott, ahol az ily nyomtatványok tilos terjesztése a közrend bűnös megzavarására vezethetne, a postahivatalokat keressék meg, hogy az ily határozottan megjelölendő nyomtatványok csempészetét minden törvényes módon akadályozzák meg, nevezetesen a keresztkötés alatti küldemények beható megvizsgálása útján felfedezett ily nyomtatványokkal a fennálló szabályok szerint bánjanak el, a zárt csomagok tartalmának tilos voltára a külső körülményekből és a helyi viszonyok ismeretéből merített adataikat pedig a kir. ügyész urakkal haladéktalanul közöljék és ez által az elrendelt bírói lefoglalás szabályszerű foganatosítására alkalmat szolgáltassanak. Kelt Budapesten, 1898. március 6. Erdély s. k.