Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)
1899-07-01 / 179. szám
2 . Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1899. julius 19. szám. két s eltántorodni ettől igazán nem fog ha. Jól mondta Wlassics Gyula, hogy a nemzetalkotó és nemzetfenntartó történelmi szabadelvüség nemes iránya az, amelyet Széll Kálmán követ. Ennek a szabadelvüségnek pedig az marad örök dicsősége, hogy mindenha őszinte volt és hajthatatlan. BELFÖLD. Minisztertanács. A miniszterelnök elutasa miatt szerdáról elmaradt e heti miniszternácsot ma délután tartották meg. Széll Kálmán és a vármegyéje. A vasmegyei szabadelvű párt legutóbb felirattal üdvözölte Széll Kálmánt, aki politikai pályafutását a megyében kezdte meg. A miniszterelnök az üdvözletre Ernuszt Kelemen főrendiházi taghoz, a vasmegyei szabadelvű párt elnökéhez intézett következő levéllel válaszolt: Mélyen tisztelt pártelnök úr! A vasmegyei szabadelvű párt megalakulásáról vett hír és az ennek ocsán rólam való figyelmes megemlékezés élénk ■ömmel töltötte el szívemet, mert igen nagy megyugvásomra szolgált az a tudat, hogy az ország gyik legnagyobb, legméltóbb és legkiválóbb vármegyéje társadalmának oly nagy része párttá tömörülve, osztja politikámat, bizalommal kiséri működésemet ,és ragaszkodással jutalmazza fáradozásaimat. Erőt ad ez nekem támogatásával arra, hogy nehéz állásom küzdelmeit kibírjam s hazánk javára irányzott tevékenységem sikerre jusson. Örömömet fokozta, az a körülmény, hogy bizalmukat és támogatásukat abból a körből nyerem, azt nekem abból a vármegyéből ajánlják föl, amelyből politikai működésem kiindult, de fokozta még különösebben az, hogy anyámban való bizalmuk és ragaszkodásuk éppenban az időben nyilatkozott meg, amidőn a politikai ,Vámverések lecsöndesítése után hazánk gazdasági vagy kérdéseinek megoldása és gazdasági érdekeinek hathatós megóvása céljából igen nehéz küzdelmeket kelle megvívnom. Ezeket a nehézségeket Isten segedelmével sikerült is leküzdenem. Most tehát, midőn viszonylag csendesebb idők küszöbére jutottunk, elmulaszthatatlan, de kellemes kötelességnek vélek megfelelni, ha szívem mélyéből köszönetet mondok önöknek, hozzám és politikámhoz való ragaszkodásuk kifejezéséért. Az elismerésnek olyan előlegét, eddigi működésem olyan jutalmát látom én ebben, amelyet igen nagyra becsülök s amelyre mindenkor kiváló súlyt helyezek. Midőn még arra kérem önöket, hogy kitüntető bizalmukban engem továbbra is megtartani szíveskedjenek, kérem, fogadják úgy eyüttesen,mint szermélyenkint legőszintébb tiszteletem fejezését. Budapesten, 1891. évi junius 25. Széll Kálmán. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai ülésén a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendő regnikoláris bizottságba kijelölte: gróf Apponyi Albert, gróf Csáky Albin, Fálk Miksa, Horánszky Nándor, Lukács Béla és Tisza Kálmán; a kérvényi bizottságba Latinovics Géza, a közigazgatási bizottságba Pihgly Sándor képviselőket. Tárgyalás alá vétetvén az állami italmérési jövedékről és a szesz- és söradó-pótlékokról szóló törvényjavaslatok, amelyeket Neményi előadó tüzetesen ismertetett, Bernáth Béla és gróf Károlyi Sándor az italmérési törvényjavaslatban az engedély nélkül eladható bor minimális mennyiségének leszállítását javasolják. Lukács miniszter felvilágosításai után a törvényjavaslat változtatás nélkül fogadtatott el — A szeszadópótlék-javaslatba Lukács miniszter hozzájárulásával felvétetett Mezei Mór ama módosítása, hogy a miniszternek a konyakra nézve adott felhatalmazás a gyümölcspálinkára is kiterjesztessék. — A sáhadtspostéi-javaslatnál Kullmann János a pótléknak leszállítása s az adózásnál számításba veendő apadásnak nagyobb százalékban való megállapítása érdekében szólal fel. Münnich pedig felhatalmaztatni kívánja a javaslatban a minisztert, hogy ha ezentúl a söradó bevételei nagyobbak lesznek, a pótlékot leszállíthassa, hogy a gyárakba visszaérkező megromlott sör után megfelelő leírást, a gyári személyzetnek kiszolgáltatott házi ital után pedig a pótlék törlését engedélyezhesse. Lukács miniszter felvilágosításai után Münnich módosításaival fogadtatott el a törvényjavaslat. Vita nélkül elfogadta végül az értekezlet a bank- és valutaügyi előterjesztéseket (előadó Pulszky Ágost), az igazságügyi palotára és a honvédmenházra vonatkozó törvényjavaslatokat (előadó Szerb György) az 1878 : XX. törvénycikkbe iktatott egyezmény 8-ik §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatot (előadó Szemere Attila) és a képviselőház holnapi ülésének napirendjének levő három vicinális vasúti előterjesztést. ’ó föld, mely keze alatt hasad, omlik s mig arcának verejtékét törli, pacsirtaszó hangzik feléje. Galábocsi Aidris lent pihen, nem járja az erdőt, verejtéket se töröl, lelke, ha kiszáll holdas éjeken, mint a fehér köd, kakukfütől illatos szél ringatja csendesen, míg fel nem jön a hajnal csillaga, s az a csöpp lány Rózsika, hol dalol most, nem tudom, tán egy bölcső fölött virraszt, tán ott virraszt. Én meg itt állok a vén fűzfa árnyában, az én utam messzebb vitt, falu határán túl, túl a csendes erdőkön, hol hirtelen dér szállta meg a zöld levelet. Galábocsi András pihent el legjobban, én tudom, ő legjobban. Nem járt túl a falu határán s azután meg hamar leszállt a csendes ágyba, a kakukfűtől illatos takaró alá. Megkapja lelkemet vágya a békés nyugalom csendes helyének. Mondom, minek járok a a viharos tengeren, mondom, minek a sok verejtékhullatás? Legyen vége hamar az útnak, boldog az, kinek rövid út jutott. Óh, de hogy így csüggedt lelkem szárnya, megcsördült fejem fölött a vén fűzfa harasztja, pik-pik, hallom a madárcsicsergést. Csip, csip, felel rá sok apró kis madár. Felnézek. Fejem fölött egy kis fészek áll. Lángba borul a lelkem, végigtekintek a falu hosszán, hol gyerekek szaladoznak a porban, s lelkem nem csüggedt már. Előre, csak tova, sugdos a szél a vén fűzfa ága közt, nem nehéz az út, ha szerető békével egy kis fészek vár. Ha egy kis fészek vár, — mondom s a lelkem már csupa napsugár. Fejem fölé nézek, hol a kis fészek áll, — itt a szemem, de lelkem gondolata ott jár ’ más fészken, mely engem vár. J® H. Nagy Pál Anna rossz lány.. . Azt mondják faluszerte, hogy Nagy Pál Anna rossz lány, így beszélik. Ha két asszony már Nasry Pál Annáról esik mindjárt Budapest, junius 30. A budapesti ügyvédi kamarának és az ország egész ügyvédségének ma nagy napja volt. Az ügyvédek nyugdíjügyének megoldása olyan alkotás, mely fordulópontot jelent a magyar ügyvédség történetében és melylyel a magyar ügyvédek megelőzik összes külföldi kollégáikat. Az ügyvéd, aki eddig, ha nem volt vagyona, szorongva gondolt öreg napjaira és még inkább szeretettjeinek sorsára, ha őt a halál elragadná, ezentúl avval a jóleső, megnyugtató tudattal dolgozhatik, hogy ha nem is kedvez neki a szerencse szeszélye, ha hirtelen és szegényen halna is meg, egy hatalmas intézmény gondozása megóvja családját a nélkülözéstől. Régóta vajúdott ez a kérdés, a megoldás szükségét mindenki érezte és tervezgettek, próbálgattak sok mindent nálunk is és a külföldön is, de a dolog annyi nehézséggel járt, annyi akadályba ütközött, hogy még eddig sehol sem jött létre az ügyvédek és özvegyeik, árvák nyugdíjintézete. A mai nap meghozta a magyar ügyvédeknek ezt a nagy alkotást Az intézmény, mely a szó, hogy így, meg úgy jár. Fonóban, mezőn mindenfelé csak azt hallani, hogy Nagy Pál Anna rossz lány. Még ünnepnapon is, mikor a templom körül állanak, várva a szent ájtatosságot, ha Nagy Pál Anna jön, megindul a suttogós asszonyok, emberek közt, nézzétek Nagy Pál Annát, de cifra. — Honnan telik? kérdezi ez is, az is. — Cipellőbe jár, szörnyüködik Zaráné. — Kisasszony lett már, mondják, könnyű neki, csak így-úgy szerzi a pénzt. És igy beszélnek faluszerte, után, mezőn elkerülik, ha látják, nem is tartják falusokbelinek. Nagy Pál Anna meghallja is, nem is a szót, félre fordítja a fejét, oda se néz. — Csak beszéljenek, mondja, van, akinek van, telik, akinek telik, kisasszony lettem, a magam dolga után levő minden, akinek fáj tőle a feje, fájjon. Bánom is én, kacagja, így beszél csak könnyedén, a szeme meg úgy vihog, mint a tűzszikra. Annál cifrábban öltözködik, fitogtatja, amije van. Hát Nagy Pál Anna csakugyan rossz lány. Mióta felserdült, mindig szolgál. Az apja öreg, az anyja beteges. Napszám van is, nincs is, az időtől függ, biztosabb kenyér a szolgálat. Egy kis darab fehér kenyér, egy csöpp ételmaradék így csak eljut haza is. Gyakorta szalad Nagy Pál Anna a kertek alatt, hogy ne lássa senki, mit rejteget a kötőjében. Egy csupor friss tej az öregeknek, egy darab maradék hús hamarosan begöngyölve papírba. Hát csak rossz lány ez a Nagy Pál Anna. A múltkor meglátta az öreg Piponyné, mondta is mindjárt: — Ez a Nagy Pál Anna a kertek alatt jár, ugyan miben settenkedik, mer’ valamiben töri a fejét. — Hát hogyne törné, véli Tótyi Bola, hogyne törné, megintleg közeleg a szécsényi nagy vásár, talám ui kaláris, ui cineke kelL li.i'TjlImLJMriHsigi ~----— Hogy im a falura szorul már, ha kellene.. — Rossz lány ez a Nagy Pál Anna, rossz lány, mondják mind a ketten s összedugják fejőket, aztán úgy suttognak titkosan valamit, hogy még a falevelek se hallják. Nem is hallják azok, hanem mégis csak kikerül valahogy a titok, azt se tudni merről, honnan, csak úgy támad, hogy Nagy Pál Annát a kertek alatt látták titokban settenkedni. Rossz dolog, nem szép. Nagy Pál Annához is eljut a beszéd, bánja is ő, mondja félvállról, beszéljenek. De aztán titokban mégis, hogy nem látja senki, két égő csepp szalad végig az arcán, két égő csepp. •Hát bántanak, hiába bántanak, marnak a rossz nyelvek, kinek vétettem, zokogja. De hát azt nem látja senki, hogy Nagy Pál Anna rí, hogy panaszkodik. Hát igaz, Nagy Pál Anna egy falujabelinek se vetett, egy szikrányi nem sok, de annyi* se. Inkább használt, ha tilosban fog'rks^'/ц!ь libákat, lovakat, Nagy Pál Anna könyörögtek, mig az uraság szive meg nem esett. ... múltkor is ime a Tótyi Bora libáit találták az uraság rétjén. A szép sereg liba bizony bekerült az urasági udvarba. A fiatal úr haragos volt, akár agyon is veri, kicsibe múlt, ha Nagy Pál Anna nem kérleli. — Ne tegye már azt az urfi, mondja kérő hangon, ne tegye az urfi, nagy kár a szegény embernek egy liba is, hát még ennyi. Istenem, istenem. Könny önti el Nagy Pál Anna szemét, talán arra gondolt, mikor nekik is volt szép sereg libá-; jók, mikoron a zsendülő fűre hajtotta a harmatos reggeleken. Tiszta kék volt az ég, ragyogó a mező és telilvirággal. Oh, de régen is volt az, hogy a kis kötőjébe puha kenyeret göngyölve ment a libuskái után a mogyorós oldalba, a pásti hegyre, a szőlők közé. Talán arra gondol Nagy Pál Anna, hogy milyen jó volt akkor, versenyt dalolt a madarakkal s a tiszta virágokkal együtt látszott Az ügyvédek nyugdíjintézete, ma elfogadott alapszabályokban megformálódott és mely már a jövő évben tényleg életbe is lép, egészen új, eredeti, az ügyvédi rendtartásról szóló törvényben és a magyar ügyvédi kar életviszonyain és szükségletein alapuló alkotás. A különböző segélyegyletektől és a biztosító intézetektől egyaránt különbözik; az előbbiektől főleg az állandó, számszerűleg bizonyos nyugdíjra szerzett jog, az utóbbitól a részvételi kényszer elve által, mely ismét az ügyvédi kamarák autonómiájának forrásából fakad. Meleg szívvel, a kortársak és családjaik jövője iránti szerető gondoskodással, de a matematika szilárd alapjára van felépítve ez az intézmény, melynek erőteljes, sőt szakemberek szerint zserijeijg szervezete maradandó emléket emel létrehozóinak is, mely az ország összes kamaráinakcsatlakozásával remél- hetőleg mielőbb még inkább megerősödik. A budapesti kuma közgyűlése lelkesedéssel fogadta az intézményt és minduntalan kitörő viharos tapssal és éljenzéssé.) ünnepelte dr. Nagy Dezsőt, a kamara titkárát, ajji szinte egy maga teremtette meg óriási munkával ezt az egész karra áldást hozó művet. A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítás számol be: A budapesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése ma délután tartott ülésében folytatólag tárgyalta az ügyvédi nyugdíjügyet. Számosan szólottaik a tárgyhoz, közöttük dr. Vécsey István, dr. Okolicsánmyi Géza, dr. Kobler Ferenc, dr. Rácz Géza, Petrovich Antal, dr. Stern Sámuel, dr. Greiner Zsigmond, dr. Róth Pál és még többen. Hosszasan szólott dr. Nagy Dezső kamarai titkár, a javaslat előadója, ki különösen azzal a felfogással szállott szembe, mintha az ügyvédi kamaráknak saját önkormányzati hatáskörükben nem volna joguk tagjaikra kötelező nyugdíjjárulékot kivetni, a törvényből vett érvekkel, a törvény 25 évi fennállása óta állandó gyakorlattal bizonyította, hogy a kamaráknak e joga megvan, az ügyvédek ez intézmény felállítását egyhangúlag óhajtják, tehát nincs ok, hogy a törvény keretén belül maradó ez óhajtásuk az önmegadóztatás tekintetében ne létesüljön. Előadta végül, hogy különben már az önmegadóztatási kényszernek törvényhozási útjais elő van készítve. A közgyűlés dr. Nagy Dezső szavait lelkesült éljenzéssel és tapssal fogadta és a javaslatot részleteiben is elfogadta, elhatározta, hogy a nyugdíjintézet 1900. április 1-én működését megkezdi és az ország összes kamaráit csatlakozásra szólítja fel. Végül a közgyűlés Blaskovich Gyula indít,ványára az előkészítő bizottságnak és a választmánynak, Győry Elek elnöknek és különösen a javaslat szerzőjének, dr. Nagy Dezső kamarai titkárnak fáradhatatlan működéséért, valamint Bogyó Sámuel tanár közreműködő szakértőnek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.