Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)
1899-07-15 / 193. szám
6 Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1899. julius 15. 103. szám. — Mocsárból kiemelt ország. Nagyszabású tervvel foglalkozik az olasz kormány: ki akarja emeltetni a pontini mocsarakból az ősitáliai országok egyik leghatalmasabbikát, a volszkokét. Egy német és olasz vállalkozókból álló konzorcium ajánlatot tett a kormánynak a pontini mocsarak lecsapolására, ami annál is kívánatosabb, mert az óriás kiterjedésű mocsarak melegágyai a Roma-vidéki maláriának, azonfelül pedig gazdaságilag hasznavehetetlenné tesznek egy akkora földterületet, mint amekkora egy közepes magyar vármegye. A kormány minden módon támogatja a vállalkozást, amelynek élén von Donat német őrnagy áll. De a pontini mocsarak lecsapolása nemcsak gazdasági és egészségügyi szempontból jelentős. A fertő és víz eltakarodása után ismét napfényre kerül a volszkok országa, amely Rómától délre, a latin hegyek és Terracina közt terült el. Nem kevesebb mint huszonhat város állott azon a helyen, amelyet most mocsárvíz takar. Ezek a városok ezelőtt mintegy 2400 évvel pusztultak el, de a víz alatt heverő romjaik bizonyára nagyjelentőségű arheológiai ereklyét tartalmaznak. Talán sikerül a kutatóknak oly adalékokra bukkanniok, amelyek világot vetnek az ős-itáliai hatalmas nemzetre, amely Coriolán révén ismeretes a világtörténelemben. — Az apadó Duna. Dacára annak, hogy tegnap ismét igen sok helyről érkezett felhőszakadásról hír, a Duna is, a Tisza és a mellékfolyók meg is apadnak már. A Duna a földmivelésügyi minisztériumhoz érkezett jelentések szerint az egész vonalon apadóban van, csupán Mohács és Gombos között lépett ki a mederből, de hihetőleg holnap már ott is leapad. A Tisza is apad majd az egész szakaszon, csak Szolnok és Titel között emelkedett a víz. Dacára a nagy áradásnak, ezúttal a Duna a Csepelszigetre nem öntött ki. A fővárosnál tegnap óta 22 centimétert apadt a víz s mai magassága 395 cm. A többi vízállások a következők: Passau 286, Linz 49, Stein 93, Bécs 38, Pozsony 286, Komárom 394, Paks 391, Baja 484, Mohács 485, Újvidék 386, Zimony 405, Pancsova 369, Báziás 362, Drenkova 307, Orsova 372 centiméter. — Nagyságos Krivány János urnák Aradon. Ezzel a konvencionális udvarisággal van ékesítve az a képes levelező-lap, amelyet Krivány János sikkasztó úr számára hozott a posta. Valami németorségi jó barát lehetett e képes levelező-lap feladója, akinek nincs tudomása arról, hogy Krivány úr huzamosabb idő óta magánzárkában mulat. A kártya képes fele svájci hegyvidéket ábrázol, valami rejtélyes felírással. Lehet, hogy talán azt akarja jelenteni: Auf den Bergen wohnt die Freiheit. De bármit jelentsen is, nem Krivány úr kapta kézhez, hanem a vizsgálóbíró. — Méregkeverő földesgazda. Nagybecskereki levelezőnk jelenti: Kuzén Péter német-cernyai jómódú földesgazda felesége nem régen meghalt. Alig temették el az asszonyt, a faluban máris elterjedt a híre, hogy nem természetes halállal múlt ki, hanem a férje emésztette el. Fokozta ezt a gyanút az a körülmény is, hogy az asszony már negyedik felesége volt Kuzénnak. Előbbi feleségei gyors egymásutánban haltak el, anélkül, hogy hosszabb ideig betegeskedtek volna. Közben a hír annyira terjedt, hogy a törvényszék megindította a vizsgálatot, exhumáltatta az asszonyt, amikor határozottan felfedezték benne a méreg nyomait. Kuzént erre letartóztatták, a vizsgálat pedig jelenleg abban az irányban folyik, hogy nem haltak-e meg hasonló módon a többi aszszonyok ? Rájöttek Kuzén gyilkos működésének okára is, amely ugyanaz, ami a hódmezővásárhelyi esetnél volt. Kuzén biztosította az asszonyokat a cernyai és a zsombolyai temetkezési egyesületeknél, azután felvette utánuk a jó magas összegeket. A tárgyalást a jövő héten tartják meg. — Segély — elvben. A Szegényház-téren szép és jól berendezett palotája van az Országos Kisdedóvó Egyesületnek. Óvónőket képeznek ki benne és óvodákat tartanak fen. Az egyesületnek sok kiadása, kevesebb a jövedelme s mivel hogy a közérdeket szolgálja, Budapest fő és székváros tanácsához bátorkodott fordulni azzal a kéréssel: álljon be az alapító tagok közé s fizesse le a taksát, ezzel is javulni fog a törekvő egyesület számadási mérlege. A főváros csak elvben szavazta meg a segélyt, vagyis áldást, elismerést szívesen ad — de pénzt nem, mert az nincsen. Már megint nincsen. — Milliomosok házassága. Berlinből táviratozzék, hogy Rothschild Evelin bárónő, a londoni Rothschild-cég főnökének a leánya, jegyet váltott Behrens Olivérrel. A vőlegény maga is sokszoros milliomos. Az atyja a manchesteri Behrens-cég tulajdonosának a fia. — Időjárás. Az országos meteorológiai intézet jelentése szerint 1899. évi július 14-én az időjárás a következő volt: Szórványosan ma is voltak zivataros esők az országban. 1—5 mm, Selmecbányán ,(zivattarral), Drenkován, Temesvárt, Aradon, Nagylakon (zivatarral), Szegeden (zivatarral), Egerben (zivatarral) és Nagyszebenben, továbbá 6 mm. Budapesten (zivatarral.) Külön jelentés Mócsról: tegnap délután heves zivatar volt jégesővel, a kár nem jelentékeny. A hőmérséklet országszerte elég magas. — Csöndélet Spanyolországban. Megdöbbentő a csönd Spanyolországban, a kedélyek pedig igen nyugodtak. Ma Barcelonában a város különböző pontjain csak négy petárda robbant fel. Kárt nem tett. A tettesek ismeretlenek. Egyébb baj nem történt Hispániában. — Akaratlan léghajókázás. Bradford tanácsának két derék tagja vasárnap sajátságos kalandot élt át. Brandall a mérnök és léghajós e két úrral akart felszállni huszonnyolcezer köbláb nagyságú léghajóján. Be is ültek mind a hárman, de abban a pillanatban, amikor a léghajó egyet lebbent, Brandall a léghajós kipottyant a kosárból, s mire feltápászkokodott, a két városi tanácsost már ragadta a magasba a léghajó. A két városi tanácsos — mi tűrés, tagadás — nem értett a léghajókázáshoz, de mint hideg angol, nem esett kétségbe. Tudták, hogy előbbutóbb ki fognak kötni valahol és próbálgatták tehát a léghajózást, amint azt leírásokban olvasták. — Top! — mondotta azonban hirtelen az egyik tanácsos — jó volna valami szíverősítő, nagyon magasan járunk már, didergők. — Biz az jó volna, de honnan vegyük az italt? A léghajó kasában csak kell lenni valami szesznek. A holmik között rá is akadtak csakhamar egy üveg brandyra. Akkor már egészen jól érezték magukat és hol meghúzták a szellentyűt, hol visszabocsátották, hol kidobtak valami terhet a kasból, hol nem dobtak ki semmit és e műveletek szerint vagy nagyot szökött a léghajó, vagy nagyot zuhant, ez jó kis mulatság volt. Egyszer valami hatezer láb magasságba is eljutottak. Végre huszonhét mértföldnyire a kiindulás helyétől olyan közel jutottak a földhöz, hogy gondolhattak a kiszállásra. Egy szántóföldön kötöttek ki minden baj nélkül. Csak az a kis kellemetlenség esett meg velük, hogy a föld gazdája dühösködött egy kicsit. Hogy miért éppen az ő mezőjén kellett nekik leszállniok az égből. — Segéd kerestetik. Már tudniillik párbajsegéd. Charente délranciaországi városkában kardpárbajt vívott tegnapelőtt egy újságíró és egy magasrangú katonatiszt. Az újságíró úgy látszik nagyon hevesen hadakozott, mert a második összecsapásnál pengéje mélyen befúródott az ellenfél egyik segédének lábába. A sebesült, aki különben vezérkari tiszt, menten összerogyott, úgy hogy a párbajt be kellett szüntetni. És a szerencsétlen katonatiszt most hiába keres segédet, senki sem akarja kockára tenni az élete biztonságát az ő becsületéért. Ami utóvégre is érthető dolog. Az egész dologban csak az a vigasztaló, hogy a sebesülés mégis csak a francia vezérkarban esett. Ott pedig a legtöbb úr megérdemli. — Öngyilkos milliomos. Bakuban, mint Pétervárról jelentik, nagy izgalmat keltett egy milliomosnak az öngyilkossága. A kissé titokzatos eset a következő: Rulaki, az általánosan ismert millomos, akinek Bakuban nagy petróleum fonásai voltak. Nagyon sokat jövedelmezett neki a petróleum, a vagyona egyre nagyobb lett belőle. Egy napon a szomszédos Pirojev cég azt a kellemetlen fölfedezést tette, hogy meglehetősen sok petróleumot loptak el tőle. A titkos nyomozásnak az lett az eredménye, hogy a Rulski-cég főmegbizottja, valami Lunewsky nevű férfiú, amikor neszét vette a dolognak, megszökött, de úgy őt, mint egy cinkostársát Varsó közelében elcsípték. De hasonlóképpen letartóztatták a milliomost is, akinek tíz milliónál is nagyobb volt a vagyona. Annyira a lelkére vette azután Rulski ezt a gyalázatot, hogy éppen, amikor tárgyalásra került volna az ügy, felakasztotta magát a cellájában, ahol a vizsgálati fogságot szenvedte. — Ballada. Diskreditált műfaj, már csak a középiskolai irodalmi pályázatokon kísért, no meg az életben néha. Franciaországban, Lilleben, tegnap megesett egy ballada, amelynél sötétebbet, rejtelmesebbet még az önképzőköri pályázók sem írnak. Noulez Joseph három hónappal ezelőtt elvesztette az első feleségét és most négy napja már újra megházasodott. Két napig élt együtt az új asszonynyal, csendes egyetértésben, aztán kiballagott a temetőbe, a régi felesége sírjára és főbe lőtte magát. És a lilei parasztok persze azt beszélik, hogy az első asszony árnyéka jött fel érte a sírból, amivel aztán teljes is a ballada. De nehogy azért meg is írja valaki! Elég szomorú história így is. — Kenyér nélkül. Friedländer Simon tizenkilenc éves kereskedősegéd az éjjel a Rudolf-rakpartról a Dunába ugrott. A közelben levő hajósok utána eveztek és szerencsésen kimentették. A mentők félig eszméletlenül vitték a Rókus-kórházba. Azért kereste a halált, mert már régóta állás nélkül volt.. . Dum-dum. Az angol hadsereg legújabb puska lövegei kapták ezt a hangzatos nevet : dum-dum golyók. Igénytelen külsejű puska golyócskák, de annál mérgesebb a magvuk! Szétrobbannak a sebesült testében és cafatokra tépik a húsát. Egyelőre csak Angolország ismeri a titkukat, hát él is velük nyakra-főre. Londonból jelentik a Figarónak, hogy a Dél-Afrikába küldött katonákat csaknem kizárólag dum-duni golyókkal szerelték fel, hadd tépje a golyó a feketék testét! Ezzel szemben hiába hirdetik az angol olzerek, hogy: Honny soit qui mals pense! ! — A munkások tüntetése. Weltner Jakab, Ba-ron Ede és Peléczer Ágoston a budapesti munkások nevében bejelentették a főkapitányságnál, hogy július 16-ikán, vasárnap délután fél három órakor nagy tüntető körmenetet és népgyűlést tartanak. A tüntetők a Nemzeti Lovarda előtt gyülekeznek és menetbe sorakozva a Sándor-utcán, Múzeum-körúton, Kerepesi-úton és Kenyérmező-utcán át az Újvásár-térre vonulnak, ahol a gyűlést fogják megtartani. A gyűlés napirendje az általános és titkos választói jog és a munkástörvények lesz. A főkapitány a bejelentést tudomásul vette. — Katonazene és cigránymuzsika a Hírmondóban. A Telefon Hírmondó naponta délután fél 5 órától 7 óráig a honvédzenekar hangversenyét, este 8 órától 11 óráig pedig felváltva egy katonazenekar és két cigánybanda, játékát közvetíti hallgatói szórakoztatására. Petőfi emlékezete, Budapest, július 14. Petőfi Sándor halála félszázados évfordulójának megünneplésére nagyban folynak az előkészületek. A budapesti egyetemi kör Petőfi-ünnepet rendező bizottsága ma lelkes felhívást intézett a magyar ifjúsághoz. A felhívás így hangzik: A magyar ifjúsághoz 1 Közelg a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor hősi halálának félszázados évfordulója. Ezt a napot a magyar nemzet a nagy költő emlékéhez méltóan fogja megünnepelni, hogy ezzel is lerója adóját a szabadság mártírja iránt. ATalpra magyar költőjének emléke örökre be van vésve minden magyar ember szívébe; dalai felidézik a dicső harcok emlékét, belőlük merítünk lelkesedést, reményt és bizodalmat a jövőbe. Testvéreink! Petőfi Sándor a nemzeté, de minden tette, minden cselekedete különösen hozzá forrott az ifjúsághoz, melynek a válságos időkben buzdítója és lelkes vezére volt. Az ő lángszavai rázták fel tespedéséből az országot, lantjának zengése a szabadság szeretetét hirdette és lángoló hazaszeretettel terjesztette a népszabadság isteni jelszavát: szabadság, egyenlőség, testvériség. Július 31-ikén van ötvenedik évfordulója a gyászos segesvári csatának. Itt hullott el sok más dicső magyarral együtt nemzetünk büszkesége, a szabadság lánglelkű dalosa: Petőfi Sándor. Porai ott nyugosznak a nagy közös sírban, amely fölé elzarándokolnak a hálás utódok, hogy kegyelettel áldozzanak a hősök emlékének. Ezen a napon ünnepelni fog minden magyar, ünnepelni fog az ifjúság is, amely mindig lelkesen, őrizte nagyjainak emlékét. Ünnepeljétek meg ti is minél fényesebben a nagy költő emlékét, rendezzetek ünnepélyeket , áldozzatok a szabadság istenének. A Petőfi-társaság nevében ma Bartha Miklós, Bartók Lajos és Endrődy Sándor fölkeresték Halmos János polgármestert és arra kérték : engedjen át a főváros valamely alkalmas telket a Petőfi-ház céljaira. Egyúttal meghívták a polgármestert a segesvári ünnepre. A polgármester a meghívásra kijelentette, hogy a tanácsosok legnagyobb része szabadságon van ugyan, de azért oda fog törekedni, hogy a főváros minél méltóbban legyen képviselve a nemzet kegyeletes ünnepén. Megígérte, hogy ha csak teheti, ő maga személyesen lemegy Segesvárra. Lelkese- déssel fogadta a Petőfi-ház eszméjét kijelentve, hogy az ügy támogatása oly hazafias kötelesség, melyet egy hatóságnak sem szabad elmulasztania. Ha a társaság a kérelmet konkrét alakban benyújtja, azon lesz, hogy azt sürgősen letárgyalják, csak arra kérte a deputációt, hogy ne ragaszkodjék egy előre meghatározott helyhez, mert az ily teleknek adományozása esetleg elháríthatlan akadályokba ütköznék. Különösen kifogást emelt a lapokban szellőztetett ama terv ellen, hogy a Petőfi-ház a Petőfi- szobor mögötti téren építtessék föl, mely kicsiny is, és egyébként is alkalmatlan a nevezett célra. Az erzsébet téri kioszkot sem engedheti át a főváros, egyrészt gazdasági okokból s másrészt a kioszk lebontását csakis a sétatér megnagyobbításával lehetne megokolni. Ismételten hangsúlyozta a polgármester, hogy lelkesen támogatni fogja a Petőfitársaság tervét minden fórum előtt, csak azt kéri, bízzák a telek megjelölését a fővárosra. A társalgás során Bartha Miklós szóba hozta, hogy nem engedhetné-e át a főváros a Petőfi-ház céljaira a Sándor utcai országház telkét, amely két év múlva az orszáház megnyitása után falszabad.