Budapesti Napló, 1899. december (4. évfolyam, 332-360. szám)
1899-12-01 / 332. szám
333. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. december 1. 3 a javaslat másoknak hamarabb jutott eszébe, mint Lévay Lajosnak, így a többek közt a bizottság vezérelőadójának, Benke Gyulának is. A másik pedig az, hogy Széll Kálmán jelen sem volt azon a bizottsági ülésen s igy a neki tulajdonított szerepet el sem játszhatta. A bizottsági tagok valamennyien — hiszszük erősen, hogy Lévay Lajos is — úgy vélték, hogy az akkor benyújtott javaslatnak a maga idejében volt értelme, hisz akkor még fél év választotta el a parlamentet a zárószámadás benyújtásának időpontjától, de fölöslegessé vált ez a javaslat a zárószámadásoknak időközben történt benyújtásával, mivel az utóbbiak a 168-ik lapon amúgy is elszámolják a kérdéses összeget, mint előirányzat nélküli kiadást s igy a bizottság azt hitte, — amithogy joggal hihette is— hogy a zárószámadások parlamenti tárgyalásával s tudomásul vételével kellő törvényhozási elintézést kap a fölöslegessé vált törvényjavaslatban bejelentett póthitel is. Legfeljebb az történt volna, hogy a zárószámadások elintézése után a kormány viszszavonta volna az ilyen módon szuperált törvényjavaslatot. Ebből a dologból igazán nem értjük, hogyan lehet ekkora kázust csinálni. Nem történt itt még csak hiba sem, még kevésbé esett közjogi sérelem; mindössze az esett meg, hogy a kormány hibáján kívül a zárószámadás elütött egy törvényjavaslatot a maga létjogától. Ha az ellenzéknek megesett a szíve ezen a hoppon maradt javaslaton, ez az ő dolga. De ha ebből az ötletből közjogok csonkításáról beszél az ellenzék, ez igazán sérelem, csakhogy nem a parlament budgetjogán, hanem a logika s a jóízlés törvényein. A kvótajavaslat: Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója, a képviselőház mai ülésén beterjesztette a bizottság jelentését a kvóta-javaslatról. A jelentés elsőrangú publicisztikai munka s a legnagyobb tömörséggel s mégis a legvilágosabban számol be minden momentumról, mely a bizottságot a javaslat elfogadásakor vezérelte. Az előadó jelentéséből kiemeljük a következő passzusokat: A kvótabizottságok megegyezését elfogadtuk felelősségünk teljes tudatában s komolyan mérlegeltük azokat a nagy szempontokat, amelyek ogy az államgazdaság, mint a nemzetgazdaság érdekében sürgettek, hogy a magyar monarcha két állama között függő kérdések elintéztessenek és hogy parlamentáris úton intéztessenek el. Kötelességszerűen az államháztartás szempontjából is bírálat alá vettük a kvóta-ügy javasolt megoldását. A kormány szóbeli előterjesztéseiből, valamint saját számításainkból azt a megnyugvást merítettük, hogy számba véve a kiegyezésnek és a kiegyezéssel egyidejűleg rendezett egyéb ügyeknek eredményét, számba véve továbbá, hogy az átutalási eljárás folytán Magyarország birtokába lép azoknak az összegeknek, melyek kamatait fogyasztási adók címén megilletik és hogy a kiviteli jutalmak rendezése következtében nagyobb összegekkel nem lesz jövőre megterhelve, mint amelyek a magyar kivitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg történt más egyezmények következtében Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben élvezni fogja, az államháztartási egyensúly megzavarásától tartanunk nem kell, így tehát — még a kvótát is beleértve — a kiegyezésnek teljes mérlege ránk hátránynyal nem záródik. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szertelenül nem emeltetik — minek meggátlása mindig a törvényhozástól függ — bizton elvárható, hogy a javasolt megegyezés államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Ausztria között fönnforgó pénzügyi vitás kérdések közül a legutolsó parlamentáris uton rendeztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, amelyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták. A pénzügyi bizottság tárgyalása során az az aggodalom merült föl, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a feltétel, hogy a jelen törvény arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő határozatok Ausztriában is törvényerőre emelkednek, akképp is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Erre nézve tudomásul vettük a kormányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatkozás történik az 1867-ik évi XII. törvénycikk 19. és 20. szakaszaira, amely szakaszokban foglalt határozatok az egyességnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják. Az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibocsátott császári rendeletek a kvótaegyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. A függetlenségi és 48-as párt Thaly Kálmán elnöklete alatt ma este 6 órakor értekezletet tartott. Az értekezleten a pártnak mintegy 12 tagja volt jelen, akik között Kossuth Ferenc is ott volt, de később jött a pártkörbe. Hentaller Lajos mindjárt az értekezlet elején azt indítványozta, hoy a pénzügyi bizottságban részt vett párttagoknak Kossuth Ferencnek, Komjáthy Bélának, Justh Gyulának és Barta Ödönnek buzgó működésükért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak. A párt az indítványt egyhangúlag elfogadta. Azután tértek rá az értekezlet tulajdonképpeni tárgyára, a két újoncjavaslat tárgyalására. Tóth János előadása után a párt elhatározta, hogy a javaslatokat nem fogadja el és a képviselőházban való felszólalásra Thaly Kálmánt kérték fel. Tóth János azután a honvédelmi miniszteri jelentéseket ismertette, amelyeket a párt tudomásul vett. Az intéző bizottság felkéri a párt tagjait, hogy a hétfői képviselőházi ülésen okvetetlenül jelenjenek meg és a kvótatárgyalás alatt Budapesten tartózkodjanak. Debrecen és a kvótaemelés. Debrecenből táviratoztak . Debrecen város mai közgyűlésén Kertész János és társai azt indítványozták, hogy a törvényhatóság a kvótaemelés ellen tiltakozzék, feliratot intézzen a képviselőházhoz s annak támogatására sürgősen keresse meg az összes törvényhatóságokat. Több szónok tiltakozott az indítvány elfogadása ellen, és az indítványnak a napirendről való levételét javasolta. Erre 76 szavazattal 47 szavazat ellenében az indítványt levették a napirendről. A delegációk megalakulása. Budapest, november 30. Sok viszontagság után ma összeültek a delegációk az 1900. évi közös költségvetés tárgyalására. A tisztikar és a bizottságok megválasztása volt a mai első ülés feladata és holnap már mindegyik delegáció a maga elnökének vezetése alatt járul az uralkodó elé. Ezúttal is a két elnöki megnyitó beszéd volt az alakuló ülések kiemelkedő mozzanata. A magyar delegációban gróf Szapáry Gyula elnöki beszéde lelkesen üdvözölte Széll Kálmánt, aki évtizedeken át elnöke volt az országos bizottságnak és kegyeletes szavakat szentelt a megdicsőült királyné emlékének. Hangsúlyozta a mi politikánk békés jellegét és a magyar nemzet áldozatkészségét, amikor a véderő fejlesztéséről van szó. De nem hiányzott beszédéből a már szokássá vált hangoztatása a pénzügyi tekinteteknek, amelyek a legjogosultabb törekvéseknek is határt szabnak. Az osztrák delegációban már ma előrevetette árnyékát a külügyi vita. Az ifjú csehek interpelláltak a szerb elítéltek megkegyelmezése érdekében, de Goluchowski külügyminiszter azt válaszolta, hogy ez irányban semmit sem tehet, mert Szerbia belügyeibe nem tud és nem is akar beleavatkozni.♦ A magyar delegáció: Bécs, november 30. Ma délben érkeztek Bécsbe a magyar delegáció tagjai Széll Kálmán miniszterelnökkel, Fejérváry és Lukács miniszterekkel együtt és már délután öt órakor megkezdődött az alakuló ülés az ő felsége személye körüli minisztérium épületében. Az ülésen a három közös miniszteren és a tengerészeti parancsnokon kívül részt vettek dr. Plener közös számszéki elnök és a magyar miniszterek is, azonkívül a közös minisztériumok több főhivatalnoka, illetve magasrangú katonatisztje, akik a bizottságokban adják meg a szükséges felvilágosításokat, másrészt tolmácsai a magyarul nem értő Goluchowskinak és Krieghammernek. Miután Széll Kálmán miniszterelnök felkérésére gróf Nákó Kálmán elfoglalta a korelnöki széket, üdvözölte a delegáció tagjait és gróf Zichy Jánost felkérte a körjegyzői teendők végzésére. Aztán bejelentette, hogy báró Bánffy György lemondott tagságáról és helyébe Firczák Gyula munkácsi püspök fog behivatni. Erre a delegáció megválasztotta tisztikarát. Elnök lett: gróf Szapáry Gyula, alelnök Szilágyi Dezső, jegyzők Milnnich Aurél, Rudnyánszky József és gróf Teleki Sándor, háznagy báró Wodianer Albert. A korelnök köszönő szavai után gróf Szapáry Gyula ül az elnöki székbe s a következő beszédet intézi a delegátusokhoz: Tisztelt országos bizottság! Fogadja a tisztelt országos bizottság azon bizalomért, amelyet irántam tanúsítani volt kegyes, legszívélyesebb köszönetém nyilvánítását és engedje meg, hogy ezen köszönetemet egyúttal elnöktársam, a jegyzői kar és a háznagy nevében is kifejezhessem. (Élénk helyeslés.) Az én feladatom teljesítését nagy mértékben megkönnyíti azon körülmény, hogy egyénileg a politikai helyzetnek és a politikai kérdéseknek megítélésére nézve az országos bizottság tagjainak nagy részével azonos álláspontot foglalok el, ami azonban nem fog engem megakadályozni abban, hogy elnöki kötelességemet részrehajlatlanul teljesítsem, (Tetszés.) és a bizottság minden tagja iránt egyenlő előzékenységgel járjak el. (Élénk helyeslés.) Az országos bizottság összeállításában ezen évben személyi változás is állott be, amelyről megemlékezni kívánok. Azon férfiú, ki évtizedeken át tagja és sok évben a bevett szokás szerint vagy elnöke, vagy alelnöke volt az országos bizottságnak, vagy a hadügyi albizottságnak és aki ezen állásában az országos bizottság munkájának mindig nagy részét végezte, most nem tagja az országos bizottságnak, hanem más minőségben mint a magyar kormány feje vesz részt az üléseken. Az állás tehát, amelyet köztünk elfoglalt, változott, de nem változott azon bizalom, amelylyel viseltettünk iránta és viseltetünk ma is. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az országos bizottság nézetével találkozom, ha az országos bizottságnak hosszú éveken át volt elnökét Széll Kálmánt jelenlegi állásában melegen üdvözlöm. (Élénk éljenzés.) Tisztelt országos bizottság ! Dacára azon nagy összegeknek, amelyeket az európai hatalmak évenkint hadügyi költségekre költenek és amelyek elől saját biztonságuk érdekében mi sem zárkózhatunk el, politikánk célja csak a béke politikája lehet. (Helyeslés.) Ezen irányt követtük éveken át és úgy a külügyminiszter úrnak a múlt évben tett előterjesztései, valamint az általános külpolitikai helyzet azon föltevésre jogosítanak, hogy a kormány idei előterjesztéseiben is ezen érdekeknek megfelelő irány fog érvényesülni. Ezen országos bizottság mindenkor a helyzet magaslatára emelkedve megszavazta azon összegeket, amelyek a haderő fönntartására és fejlesztésére szükségesek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország közgazdasági helyzetét annyival inkább, mert köztudomású, hogy a pénzügyi tekintetek arra késztetnek, hogy belügyeink terén sok oly szükséglet kielégítését halaszszuk el, amelynek megszavazása az ország érdekében kívánatos volna. Bizonyára meg fogja könnyíteni az országos bizottság feladatát azon körülmény, hogy a közös kormány padjain ismét azon férfiakat látjuk, akik ezen helyzetet ismerik és figyelembe veszik és akik már több év óta töltik be ezen állásukat. Azon előzékenység és nyíltság pedig, amelyet minden kérdés tárgyalásánál tanúsítottak, azon föltevésre jogosit, hogy a viszony ezen országos bizottság között és köztük ma is oly szívélyes lesz, mint volt eddig. (Élénk helyeslés.) Mióta ezen országos bizottság 1898. évi május havában Budapesten működött, ő felségét és a magyar hazát nagy csapás érte Magyarország koronás királynéjának bekövetkezett halála által. Minden magyar ember tudja, hogy a boldogult királyné mit tett nagy kitartással, hogy a 67 előtt fennállott ellentétek kiegyenlíttessenek. Élénk emlékünkben van, hogy mily előszeretettel használta anyanyelvünket, valahányszor közöttünk megjelent, mily érdeklődéssel és jóindulattal viseltetett a magyarok iránt. Ezekből eredt azon rajongó szeretet, amelylyel az egész nemzet iránta viseltetett. Halálának híte megdöbbenést és mély fájdalmat okozott a palotáktól a gunyhókig a társadalom minden rétegében. Ezen fájdalomnak méltó módon adott kifejezést az egész ország. Miután ezen csapás bekövetkezése óta holnap jelenik meg először ezen országos bizottság 6 felsége előtt, felhatalmazást kérek a tisztelt országos bizottságtól arra, hogy mély fájdalmunknak ezen alkalommal az országos bizottság nevében adhassak kifejezést. (Élénk helyeslés.) Midőn ezen országos bizottság ez évi működését megkezdi, nem tehetjük ezt méltóbban, mintha megemlékezünk arról, aki ezen országos bizottságot a mai napra összehívta. (Elnök és a jelenlévők felállnak.) A monarkia dualisztikus szervezete folytán ő felsége uralkodási gondjai sokkal nagyobbak, mint bármely fejedelemé, de minél nagyobbak az előforduló nehézségek, annál nagyobb kitartással és odaadással teljesíti uralkodói kötelességét. (Élénk tetszés.) Mi, ezen országos bizottság régi tagjai, tudjuk, hogy milyen, emberi erőt csaknem meghaladó munkát végzett ő felsége 32 éven át gyakran nehéz viszonyok között, de tudják velünk régiekkel együtt az országos bizottság összes tagjai azt, hogy mennyit köszönhet Magyarország ő felsége uralkodói bölcseségének, igazságszeretetének és Magyarország iránt táplált jóindulatának. (Élénk éljenzés.) Ő felsége ezen atyai gondoskodásának következménye azon lelkesedés, amelyet Magyarországon ő felsége iránt mindenki érez. Ezen, hazánkban általános érzelemnek kivánok kifejezést adni, midőn azon legforróbb óhajunkat nyilvánítom, hogy az egek ura ő felségét, a magyar királyt, a hozzá hiven ragaszkodó népek javára sokáig éltesse. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Báró Rudnyánszky József jegyző olvassa a külügyminiszter átiratát, amely szerint ő felsége a delegáció tagjait holnap déli 12 órakor a Burg márványtermében fogadja; olvassa a közös miniszterek és a közös számszék elnökének átiratait, amelyekben bejelentik, hogy nevükben kik adják meg a delegáció ülésein a kért felvilágosításokat. Ezután Kállay Béni közös pénzügyminiszter a közös kormány nevében beterjeszti a közös költségvetést és zárszámadásokat, kérve, hogy azokat az országos bizottság szokott módon vegye tárgyalás alá. Elnök felhívja az országos bizottságot az albizottságok megválasztására,, aminek megtörténte után az ülést az albizottságok megalakulása céljából felfüggeszti.