Budapesti Napló, 1900. január (5. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

1. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1900. január 2. 3 * kielégítő megoldást nehéz kérdésekben csak komoly, fáradságos és lassúbb munka biztosit. A fa sem hoz gyümölcsöt azon a nyáron, amelyen ültették. És nem is az a legizletesebb és legtartósabb gyümölcs, ame­lyik a legkorábban érik. A tölgyfának törzse azért a legerősebb, mert lassabban fejlődik; az ő ellen­álló képességét és tömörségét, valamint erejét és súlyát azokkal a gyűrűkkel szerzi meg, amelyeket fokozatos fejlődéssel képez önmagában. (Igaz! Úgy van !) Azonban bármiképpen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban kerüljenek is a reformkérdések megoldás alá, arról biztosítsak titeket, hogy amit az erősen kifejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és minisztertársaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és becsülettel igyekezettel létesíteni is fog­juk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szokásom és ma sem ígérek semmit, de annyit mégis ígérek: arra fogok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, hogy azt a bizalmat, amelyet nekem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és amelyet újból felajánlottatok, de amelynek becsét, súlyát és értékét éreztem és érzem, eredményekkel tudom ki­érdemelni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Fogadjátok ezért a kegyes tényért, hogy ma érzelmeitekkel megjelentetek és hogy ezen érzelme­ket előttem kifejteni szívesek voltatok, őszinte, mélyen érzett hálámat úgy saját, mint minisztertársaim ne­vében azzal a kéréssel, hogy tartsatok meg minket nemcsak politikai, hanem egyéni barátságtokban (Élénk hosszas éljenzés.) és azon érzelmekben, amelyeket ma kifejezésre hoztatok. (Hosszan szűnni nem akaró éljenzés.) Ezzel és azon kívánsággal, hogy isten áldása legyen rajtatok egyenkint és ösz­­szesen, bezárom válaszomat, kérvén, hogy tekintse­tek engem, aki eddig is adósotok voltam, a mai nap­tól kezdve még inkább adóstoknak. Isten áldjon meg mindnyájatokat (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) A képviselőház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöki palotából a kép­viselőházba hajtattak, ahol Széll Kálmán miniszter­­elnök és a kormány valamennyi tagja is megjelent. Az elnököt, midőn a terembe lépett, zajos él­jenzéssel fogadták. Mü­nnich Aurél az elnököt éppoly tartalmas, mint meleghangú beszéddel üdvözölte. Családnak tekinti a képviselőházat és a család­főnek e ház elnökét, aki egyúttal a szabadelvűpárt­­nak is vezető tagja. Azért járul hozzá a szabadelvű­­párt üdvözletével a család szép ünnepén. De meg­jelentek a párt tagjai abban a tudatban is, hogy minden ellentétet ki fog egyenlíteni egy közös érzés: a hazaszeretet, amely ezredéven át fenntartotta a nemzetet. Majd így folytatja: Szemügyre véve Európa legtöbb parlamentjé­nek belállapotát, látva azokat a sajnos törekvéseket, amelyek a parlamentarizmus tisztaságát és magasz­tosságát sok helyen aláássák, hazafias aggodalommal és fájdalommal kell konstatálnom, hogy Európaszerte soha oly súlyos parlamenti viszonyok nem voltak, mint ma. A­merre nézünk, a­honnan hír érkezik, mind olyat tapasztalunk, ami megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy sok ország parlamentje válság előtt áll és nem egy helyen ez a válság tény­leg már be is következett. És, fájdalom, ez a baj, úgy látszik, ragályos. Alig van parlament normális, nyugodt tárgya­lásokkal; alig van parlament, amelynek a bel­­élete meg ne volna mételyezve, ahol a parlamenta­­rizmus a maga tisztaságában és fényében ragyogva. És mindez az utolsó évek eredménye. Ezért lehetet­len, hogy ez alkalommal ezen sajnos körülményre röviden rámutatva, legalább annak a kívánságnak ne adjak kifejezést, vajha a magyar parlament ily káros eredményektől megóva maradna. (Élénk tetszés és helyeslés.) Reményünk van erre, mert bízunk erélyedben és tapintattal párosult hazafias gondolkodásodban, amely nem engedi meg, hogy az ily törekvések az elfajulásig érvényesüljenek. (Élénk helyeslés.) de bízunk parlamentünk összes tagjainak hazafiságában (Élénk helyeslés) és tiszta hazaszeretetében, hogy helyesen fogva fel a parlamentarizmus magasztossá­gát és hazánk evvel szoros kapcsolatban levő eminens érdekeit, ha el is jutnánk a tizenkettedik óráig, ha előbb nem, ebben az órában meg fogjuk akadályozni, még­pedig váll­vetett közreműködéssel, a szomorú gyümölcsök teljes megérését. (Élénk helyeslés.) Azután kiemeli a házelnök hazafias gondolko­dását és működését, akaraterejét is, amely komoly időkben, ha kell, ellenkező törekvésekkel szemben is diadalra segíti azt, ami a hazára üdvös és hasznos. Azon a díszes helyen, a­hova képviselőtársaid bi­zalma állított, bírod tiszteletünket és feltétlen támo­gatásunkra számíth­asz (úgy van! Úgy van!); azért mondom : feltétlen támogatásunkra, mert tudtuk, hogy igénybe csak akkor veszed, ha igaz ügy megvédel­­mezéséről van szó; nem igaz ügyet pedig nem vé­delmezel soha! (Tetszés.) A Perczel-név parlamentünk történetében nem új, és bá­r méltó utódja vagy atyádnak a díszes elnöki széken is, arról valamennyien tanúbizonysá­got tehetünk. (Élenzés.) Tud­ok, hogy sem neked, sem elnöktársaidnak nem könnyű a feladatotok , de naponta látjuk és tapasztaljuk, hogy nemcsak az akarat, de a hazafias törekvés is megvan bennetek. (Halljuk ! Halljuk!) e helyen pártatlanul megóvni a képviselőház méltóságát és evvel a parlamentarizmus tisztaságát; az egész nemzet elismeréssel kíséri ebbeli törekvés­eket. (Úgy van ! Úgy van!) Végül minden jókat kíván a házelnöknek, hogy a családi tűzhelynél is új erőt merítsen a jövő küzdelemre. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Ferczel Dezső, a képviselőház elnöke erre a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim! Fogad­játok igaz szívből fakadó legmelegebb köszönetemet, azért a szívességiekért, hogy a ma megújult esztendő első reggelén hozzám fáradni és engem ily szép számban felkeresni méltóztattatok; de még inkább fogadjátok legőszintébb hálámat azokért a szép sza­vakért, azokért a jó kívánságokért és az irá­nyomban oly rendkívül jóakarattal — talán több jóakarattal, mint igazsággal — kifejezett érzel­meitekért, amelyeket, nevetekben, igen tisztelt szó­nokotok, régi jó barátom, az évforduló alkal­mával oly meleg szavakkal, oly szép hasonlatokkal nyilvánítani szives volt. Egész bensőséggel és teljes mértékben viszonzom mindezeket irányotokban és viszont én is a legjobbakat kívánom mindnyájatok­nak, magánéletetekben boldogságot, megelégedést és Istennek minden áldását, nemcsak saját személye­tek, de igen tisztelt családotok számára is; kívánom közéleti mű­ködéstekre a folytonos sikert, szerencsét, a közdolgokhoz való munkakedvet, buzgóságot és kitartást. (Tetszés.) Hosszú idő óta — amint igen helyesen hivat­kozott rá igen tisztelt szónokotok — úgy hozta magával a sors, hogy nehéz év jött nehéz év után és igen nagy fontosságú és nehéz kérdések váltották fel egymást. Sajnos, ismét úgy alakult a helyzet — és itt az, hogy ez nem a mi hibánkból történt, csak igen kis mértékben szolgálhat vigasztalásunkra — hogy ismét nehéz kérdések előtt állunk, de azért bizalom­mal tekinthetünk a jövőbe. (Úgy van !) Adja az Isten — azt hiszem, mindnyájunk óhajtását fejezem ki — hogy még ez év folyamán mindezeket hazánk javára szerencsésen megoldhassuk (Elénk tetszés és helyes­lés) és minél előbb bekövetkezhessék az elannyira várt és elannyira szükséges belügyi nagy reformra nézve (úgy van! Úgy van !) a zavartalan és csendes munkásságnak és alkotásnak tere és ideje. (Élénk helyeslés.) Helyesen jegyezted meg tisztelt barátom, hogy nemcsak nálunk, hanem Európa, sőt világszerte a parlamentarizmusnak bizonyos degenerálódását ész­lelhetjük. Sajnos, ez különösen mi reánk nézve, akik a most letűnő század első felének nagy küzdelmei, nagy hazánkfiai sokjának, legtöbbjének legnemesebb harca folytán e század közepén jutottunk ezen ál­dáshoz és azt alig félszázadon át beírhattuk eddigelé. De e részben én nem féltem a magyar nemzetet, mert habár voltak a múltban is, vannak most is, és talán lesznek a jövőben is egyes pillanatok, ahol az egyes érzékenyebb lelkeket vagy a sötétebben látó­kat e részben bizonyos kétség fogja el, én azért bí­­zom e nemzet politikai érettségében, hogy ezt a kin­cset a maga részéről meg fogja védelmezni és a jö­vőre nézve is nemzedékről nemzedékre teljes tiszta­ságában, teljes fényében át fogja örökíteni. (Élénk tetszés.) Amit te oly szives voltál kiemelni, hogy bíztok az én erélyemben, én a magam részéről azt, ami tő­lem csekély erőimből telhetik, a legkészségesebben ajánlom fel és úgy, amint abban a percben ígértem, amikor a ti szives bizalmatokból oly szerencsés le­hettem, ezen igen díszes állást elfoglalhatni, minden tőlem telhetőt megteszek , de ez a legcsekélyebb ; a fő az, hogy a nemzetnek azon hivatottjai, akik erre választva vannak, vállvetve iparkodjanak a részben minden kockázatot eltávolítani. (Úgy van ! Úgy van !) Most pedig engedjétek meg, t. barátaim, hogy én is még egy kívánságot, vagy talán jobban mondva kérést intézhessek hozzátok és pedig itt is distingválva a magam részéről, és ez az, hogy a közéletben nyújtsátok felém továbbra is a ti nag­yra­­becsült bizalmatokat, azt, amely az én működésem­nek egyedüli alapja volt és egyedüli alapja lehet a jövőben és egyúttal nyújtsátok felém szíves támo­­gatástokat és közreműködésieket, a magánéletben pedig tartsatok meg továbbra is eddig is örömmel és büszkeséggel élvezett és teljes mértékben viszonzott jóleső barátságtokban és ragaszkodástokban. (Lelkes éljenzés.) Adja az Ég, hogy az uj év, amelynek kü­szöbét az é jel átléptük, az egész országra, szeretett hazánkra üdvöt és áldást hozó legyen. (Hosszas lelkes éljenzés.) adja Isten, hogy az rátok nézve és családjaitokra nézve is szerencsét és áldást hozó legyen. (Hosszantartó meg-megújuló lelkes éljenzés.) A szabadelvű párt tisztelgése ezzel véget ért, és nemsokára az utolsó kocsi elrobogott a képviselő­ház kapuja mellől. A függetlenségi párt újéve. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt tagjai Kossuth Ferenc elnököt üdvözölték az új év napján. Az elnök józsef-köruti lakására mentek s ott Komjáthy Béla fejezte ki elvtársai szerencsekivánatait. Komjáthy hangozt­ata beszédében pártja nagy elveit és ki­emelte, hogy lankadatlanul fognak tovább küzdeni ez elvek diadaláért. A közjogi kérdéseken kívül a párt követeli a munkáskérdés, a szegényügy, az egészségügy rendezését, a demokratikus intézmények érvényre jutását. Kossuth Ferenc hosszabb, szintén politikai tar­talmú beszédben válaszolt. A múlt évben, szólt a többi közt, nemcsak el­veink kifejtésére nyílt alkalmunk, hanem arra is, hogy megvédelmezzük hazánkat a Bánffy-kormány törvénytiprása és alkotmánysértései ellen és a Széll­­kormány gyengesége és engedékenysége ellen az­ osztrákokkal szemben. E célból két hadjáratot visel­tünk : az egyiket az év elején, a másikat az év vé­gén , mind a kettő győzelemmel végződött. Ez alka­lommal köszönetet mondok azoknak, kik velem lan­kadatlanul együtt küzdöttek. Azt hiszem, ellenfeleink is elismerik, hogy a küzdelemben is megtartottuk azt a higgadt megfontolást, amely pártunk nyomatékét emelte , s például az utolsó hadjáratban a kvóta­vitában oly magas színvonalon tartottuk a vitát, amely a magyar parlamenti életnek becsületére vált. Üdvös dolognak tekinti a nemzeti párt beolva­dását a szabadelvű pártba és hogy az Ugron-párt oly útra lépett, mely láthatólag elválasztó vonalat teremtett a függetlenségi párt két árnyalata közt. Ilyen például az Ugron-párt belépése a delegációba, s ilyen a lefolyt kvóta-vita siető "-mnsított magatartása is. Nem akar ítéletet kockáztatni az Ugron-párt iránya felett, csakis a tényt konstatálja, hogy az Ugron-párt és az ő pártjának útjai elágazó irányt vettek, mióta az Ugron-párt ismét tömörül, és ezt szóló sokkal egészségesebb dolognak tartja, mert az nem volt egészséges állapot, hogy a vidéki függetlenségi pol­gárok nem tudták megérteni, hogy miért maradt különválva az Ugron-párt, még a múlt év kezdetén létre­jött hosszú küzdelem és együttműködés alatt is, bár az országgyűlésen csak egy kis töredéket képez ez idő szerint. Most legalább nem lehet többé eszmezavar a vidéki párthíveknél és mindenki sora­­kozhatik a szerint, hogy melyik párt irányát he­lyesli. Ez alkalommal is tudatja pártjával, hogy a­meddig ő az elnöki széket elfoglalja, nem fognak eltérni egy hajszálnyit sem a 32 év óta követő irány­tól, mert hajthatatlanságukban rejlik erkölcsi erejük. E merevség nem zárja ki a gyakorlati működést, ha a párt alapos tudással minden vitában részt vesz, amint az utóbbi években tette és minden kérdés megoldását igyekszik súlyos, higgadt, tárgyilagos érvekkel a maga elvi alapja érvényesítése felé irá­nyítani. A volt nemzeti párt példája világosan bebizo­­nyítja, hogy elégséges a legcsekélyebb elvi eltérés az örökös kormánypárttól arra, hogy ne juthasson egy párt sem a hatalomra, és hogy ez csak a kor­mánypártba való teljes beolvadással lehetséges, mint a­hogy beleolvadt egykor a Tisza-párt és most a nemzeti párt. Teljes illúziónak tekinti tehát azt, hogy a kormányra jutáshoz közeledni lehessen más állás­pontból, mint a többség táborából. Mikor pedig a körülmények olyanok lesznek, hogy hazánk állami függetlensége megvalósítható lesz, akkor annál biz­tosabban jut majd pártja a kormányhoz, mennél erő­sebben állt meg elvei talaján. Kossuth aztán érdekes kijelentést tett a külügyi politikára vonatkozólag, mintegy válaszul Ugron Gábornak. Minthogy, úgymond, a külügyekre vonatkozó­lag bizonyos tények kétséget kelthetnének a függet­lenségi párt álláspontja felől, bár az eléggé ismert, mégis megjegyzem, hogy a pártunk nem azért nem adna indemnitit a külügyi kormánynak, mert nem bízik benne, hanem azért nem, mert közös külügyi kormánynak, legyen az a legmegbízhatóbb, soha sem­mit meg nem szavazna. A­mi a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik is a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövet­séghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. Azt a tényt, hogy befolyásunk a hármas szövetség irányítására csekély, egyrészt külügyi kormányaink hagyományos tehetetlenségének, másrészt annak tu­lajdonítjuk, hogy e kormányok nem annyira a biro­dalom két országát, mint a közös uralkodót képvise­lik és ennélfogva nem lehet kellő súlyuk, mert az uralkodó képviselése csak autokrat államoknál bir súlylyal, alkotmányos államoknál e súly természet­szerűleg kevesebb. Az Ugron-párt tagjai délelőtt 11 órakor előbb Bartha Miklós elnököt, majd Ugrón Gábort keresték föl üdvözletükkel. Polónyi Géza üdvözölte Barth­a­ Miklóst, aki még Ugrón Gáborhoz intézett rövid üd­vözlő beszédet, biztosítva a pártvezért híveinek sze­­retetéről és ragaszkodásáról. Bartha kiemelte Ugrón­­nak delegácionális szereplését is, mire Ugron Gábor így válaszolt: Kedves barátaim! Köszönöm baráti figyelmete­ket, melylyel kitüntettek e napon. Nevezetes nap ez, mert a kereszténység határjelnek állította egy század végéhez. És milyen század végéhez! Ez örökre neveze­tes korszak lesz az emberiség történetében, mert az emberiséget tudósainak alkotásai által mint egy érző, gondolkodó, cselekvő, dolgozó, küzdő egészet fűzte össze, legyőzvén a távolságot, tengert, vihart. Fajon, nemzeten, felekezeten, világrészek különbözőségei felett, mint új Neptun a háborgó tenger felett emel­kedik ki a haladó emberiség a maga egységében, kezében a szabadság, testvériség, egyenlőség triton­jával. Mióta a világ áll, a föld népei ily ropp­ant szellemi, erkölcsi, anyagi, munkálkodó közössége nem alkottak soha és megalkották Cézárok hatalma, hadseregek fegyvere nélkül. És e közösség, mely­ben a nemzetek egymásra találtak, új és mindeneket lebiró hatalommá fog kifejlődni, amelynek helyeslése előreviszen. Ítélete lesújt, könyörülete megment. Amit az emberiség e nagy egysége megalkot vagy lebont.

Next