Budapesti Napló, 1902. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
81. sastat Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. február 1. 8 tárak és hitelszövetkezetek, de az utóbbiak is a takarékpénztárakra vannak utalva. Ha a nagyobb javadalmazásu tisztviselők fizetését most nem is emelik, de legalább a kisebb fizetéssel birók fizetése javíttassák. Ennél a kérdésnél különben nagyon vigyázatosan kell eljárni, az adózó polgárok érdekeiről nem szabad megfeledkezni s az államkincstárt túlterhelni. A nagyobb javadalmazású tisztviselők tehát várjanak még, míg eljön az ideje s az államnak módjában áll a fizetésemelés. A tisztviselők számának fejebbszállítását nem helyesli, de szaporítani sem szabad, maradjon meg a mostani helyzet s oszszák meg célszerűen a munkát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Munkásviszonyainkat nem lehet a külföld munkásviszonyaihoz hasonlítani. Nálunk, minél tovább dolgozik a munkás, annál többet keres. Ezért nem volna helyes, ha a törvényhozás megvalósítaná a munkások óhaját s behozná a 8 órai munkaidőt. Áll ez úgy a gyári-, mint a kézmű- és mezőgazdasági munkásra. Elismeri, hogy a kormány a munkásnyomor enyhítésére tett valamit az úgynevezett inségmunkákkal. Az inségmunkáknak nem barátja. Másképp kell megoldani ezt a kérdést. Az inségmunkákból a nyomorgó munkásoknak rendesen nincs semmi hasznuk. A vállalkozók és alvállalkozók vágják zsebre a hasznot. Radikálisan nem segítenek az inségmunkák,csak ideig-óráig. Gyökeresen és alaposan kell segíteni a munkásokon. A munkásnyomort előidézi a gyárak és vállalatok válságos helyzete s a fővárosban uralkodó roppant drágaság. A józan munkás sem tud megélni keresetéből. Pedig Budapest Európa legolcsóbb városa lehetne, hisz mezőgazdasági állam vagyunk. Az életet kell olcsóbbá tenni, ezzel segíthetünk a munkásokon. Munkásellátási szövetkezeteket kellene e célból nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden vidékén felállítani. Az államnak nagyon kevés áldozatába kerülne, ha a munkások nyomorán alaposan és gyökeresen akarna segíteni. Felszólítja a kormányt, hogy ne sajnálja ezt a kevés áldozatot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik Kossuth határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Pap József: Hazánk ezeréves története bizonyítja, hogy 48 előtt ebben a hazában minden vallás, minden faj békésen megfért egymással és hogyha nemesi kiválságokat nyertek, akkor büszkén nevezték magukat magyar nemeseknek. Ha tehát a múltban el tudtuk azt érni a jövőben is ezen az úton haladva, nincsen kizárva, hogy meg lesz adva az alap arra, hogy az ország minden lakosa előtt csak a haza nagy érdekei álljanak. (Úgy van? Úgy van a jobboldalon.) Ha folytonosan nemcsak hangoztatni fogjuk, de egyúttal testvéries szeretettel és bizalommal fogunk viseltetni egymás iránt, akkor ezt a célt el is fogjuk érni. Ugyancsak hazánk története bizonyítja azt, hogy 1848 előtt ebben az országban faji harc nem volt. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Hora Kloska mit csinált?) Az nem faji harc volt, az a parasztság lázadása volt a nemesség ellen. (Úgy van! Úgy van a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ám, a Dózsa-féle !) Az 1848-iki félreértéseket nem szabad felszínen tartani. Mert ha képes volt a magyar nemzet 1867- ben fátyolt vetni a 48-ban történtekre, akkor kívánatos és szükséges az is, hogy ezekre a szomorú eseményekre nemcsak részben, hanem egészben is tátolt vessünk, ha azt akarjuk, hogy ebben a hazában a testvériesség alapján az egyetértés helyreálljon és a haza nagysága kiépíttessék. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A magyar történet bizonyítja továbbá azt, hogy a haza egysége nagy királyaink alatt megvolt, pedig akkor is különböző fajú, nyelvű népek laktak itt. Hogy mi okozta az 1848-iki eseményeket, kik voltak azok, akik az egyes népfajokat felhasználták a magyar nemzet ellen, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) arról nem akar megemlékezni, mert hisz ezt mindnyájan tudjuk. Tudjuk, hogy kik voltak, akik a népet félrevezették, akik a népet felbujtották a magyar nemzet ellen. A nép akkor félrevezetésnek esett áldozatul. De az e hazában lakó román faj mindig szerette e hazát, a hazához hű volt. (ügy van ! Úgy van a jobboldalon.) 1876-ban, mikor megkezdték a törvényhatóságok új beosztását, Kővár vidéke 92 községéből 82 község élvezett nemesi jogokat. És a szabadságért és a hazáért lefolyt Rákóczi-harcok idejében is Rákóczi zászlaját lengették. A román fajból kikerült intelligenciának egy része a magyar állammal szemben negatív álláspontra helyezkedik és azokban a kerületekben, ahol a többségre kilátása volna, jelölteket fel nem állít; a román intelligenciának jelentékeny része azonban és maga a román nép a választói szép jogot gyakorolja és nem volt az elmúlt választások alatt ebben az országban egy kerület sem, ahol a választói szép jog a románok által ne gyakoroltatott volna. (Helyeslés.) A passzivisták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányosítva. Ebben van is valami, mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, amelyek egészen szembeszökők. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a választások tisztasága miatt is. A választások tisztaságát most már törvényes institúciók védik. Itt van a királyi Kúria bíráskodása. A bírói kar tekintélye oly magasan áll ez országban, hogy még a nemzetiségi sajtó sem támadja meg pártatlanságát, részrehajlatlanságát; a nemzetiségi sajtó is elismeri, hogy a magyar bírói kar hivatásának magaslatán áll és kötelességét részrehajlatlanul és hiven teljesíti. A román nép értelmiségi foka a statisztika szerint az utolsó helyet foglalja el ez országban. Ennek szintén nem a kormány az oka, hiszen a kormány elegendő iskolát ad, hanem azok az okai, akik iskolába nem küldik gyermekeiket. (Helyeslés a jobb- és szélsőbalon.) azért talán, mert magyarul fognának ott megtanulni. Hát baj-e az, hogyha ebben az országban az állam nyelvét minden polgár egyaránt tudja? (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.) Barabás Béla: A románok közt kell ezt elmondani ! Széll Kálmán miniszterelnök : Elmondja ott is ! (Úgy van! Úgy van a jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Pap József: A választókerületemben is el fogom ezt mondani, különben választóim előtt tartott programmbeszédemben is rámutattam a hiányokra és bajokra. (Általános helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert, a képviselőháznak mélyen tisztelt és szeretett elnöke ez év elején a Pozsonyi Közművelődési Egyesület ülésén tartott elnöki székfoglalójában a következőket mondta: (Olvassa.) A királyi méltóságon kívül, amely öröklés útján száll át az arra hivatottra, minden állásra, minden dicsőségre pályázhat bármilyen ajkú polgára e hazának ha magába felveszi az egységes nemzeti célok kultuszát. De vájjon elérhető-e ez azzal, hogy iskolába nem küldik germekeiket, azért, nehogy ott magyarul tanuljanak. • Itt van a cél, az irány, amelyet a képviselőház igen. elnöke megmutatott. Másképp ebben az országban nem is boldogulhat senki sem. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) A tisztelt passzivisták azt képzelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogy ha egymással nem érintkezünk. (Tetszés jobbfelől.) Hiszen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sérelmeiket, panaszaikat és akkor vagy kapacitálva lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes út és mód, nem pedig hamu alatt tartani a tüzet és várni a kedvező alkalmat, míg a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A dákoromanizmusra elő kell hogy vegyük a történetet. A történet lapjai mély tanúságot rejtenek magukban és megmutatják nekünk azt az irányt, amelyet a jövőben követnünk kell. Tanulmányozzuk hazánk történetét és nézzük meg Havasalföld és Moldva fejedelemség történetét s azt fogjuk látni, ha szorgosan átkutatjuk ez országok történetét, hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapít és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékeli, akkor a román népelem ma nem létezik e földön. (Úgy van! ügy vanj jobbfelől.) Amikor Magyarország erős és konszolidált volt, egész a mohácsi vészig, akkor Moldva és Havasalföld történetéből is azt látjuk, hogy a Duna völgyében levő fejedelemségek szintén konszolidáltak és erősek voltak és a mohácsi vész után, amikor Magyarország a 150 éves török uralom alá került, nézzük meg ,Moldva és Havasalföld történetét, azt fogjuk látni, hogy a román népelem a Duna völgyében a végenyészet szélén áll. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Azután elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy láthassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákóromán állam soha meg nem alakulhat és ha megalakul, magát fenn nem tarthatja, (úgy van! ügy van! a jobboldalon.) A magyarság, a magyar nemzet mindig védő bástyája volt a dunavölgyi románságnak. Mindaddig amíg Magyarország erős, nem ferhet az Alduna völgyében lévő románság, hogy exisztenciája, létérdeke valaha veszélyeztetve lesz. Most már ebből mi következik? Az, hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke, csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye, ezt parancsolja nekünk, eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azáltal, hogy az ezen hazában lakó románság a magyar nemzetnek igaz és tántoríthatatlan barátja és tagja, szolgálatot tesz a magyar hazának, szolgálatot tesz dicsőségesen uralkodó királyunknak és hazának, szolgálatot tesz az európai békének, de szolgálja vele egyúttal az Alduna völgyében levő románság existenciáját is. (Általános helyeslés.) Azokkal a románokkal szemben, akik a hazának nagy érdekei ellen vétenek, akik arra törekednek, hogy ezt az országot szétdarabolják, azokkal szemben igazolt a legdrákóibb szigor is. (Élénk helyeslés és taps.) A haza nagyságát meg kell védeni. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz, helyes! Pap József: De azokkal a románokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hű fiai, akik a magyar nemzet elválaszthatatlan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság. (Helyeslés a jobboldalon.) A bizalom és szeretet összetartó, vonzóerővel bír. Én a bizalmat és a szeretetet kérem a hazafias román intelligencia számára. (Helyeslés a jobboldalon.) Ápoluk azt a magyar-oláh típust, amely a magyar nemzettel mindig együtt sirt, szenvedett s akkor le fognak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök az ülést felfüggeszti. (Szünet után.) Krasznay Ferenc: Az a kérdés, váljon a költségvetés reális-e, másodrendűvé válik a mellett a kérdés mellett, hogy a kormány politikája reális-e, éppen ezért nem foglalkozik szorosan a költségvetéssel, hanem vizsgálat alá veszi a kormány politikáját. Igazságokat keres. Magyarországnak nem lehet az a feladata, hogy egyszerűen létezzék, hogy naprólnapra éljen és tengődjék, hanem az, hogy odaálljon azoknak az országoknak sorába, ahol a közszabadság és a kultúra elvei az uralkodók. Kossuth Lajos politikája a függetlenségi párt politikája, ennek a tüzénél igyekeznek ők fejleszteni az országot a függetlenség felé. Kossuth Lajos politikája az igazi demokrata politika, elismerték ezt azok az országok, melyek igazán a demokrácia alapján állanak. Az eddigi kormányrendszer nem ebben az irányban vezette a kormányzást. Legfőbb hibája ennek a politikának, hogy nagyhatalmi hóbortokat űz, amelyek nincsenek arányban a mi gazdasági viszonyainkkal, s elhanyagolta a nemzeti állam kiszélesítését. Deák Ferenc maga sem bízott az osztrák politikában s azért keresve kereste az önállóság útját. A szabadelvű kormány a hagyományos udvari politikát követi s ezzel alapjában elhibázta azt az utat, amelyen ez országnak haladnia kell. Magyarország nem arra van hivatva, hogy ezt a rozoga összmonarkiát kihúzza a sárból. Ebben az országban mindent szabad bántani, de nem szabad szentségtelen kézzel érinteni a monarkiai három oszlopát: a hadügyet, a külügyet s az Ausztriával való gazdasági kiegyezést. A liberalizmus csak cégér, mert itt benn az országban nem látjuk a liberalizmus vívmányait, a hagyományos osztrák politika uralkodik itt, a nép elszegényedik, az iparos kereskedő tönkremegy s 25 év alatt a monarkia fönntartására milliárdokat áldoztunk. (Helyeslés balról.) Hibáztatja hogy az államhatalom egészen észrevétlenül alapjaiból kiforgatta az önkormányzást, a parlament sem teljesíti hivatását, nem termel eszmét s mindez a kormány hibája, mely a maga részére teremtette meg a törvényhozást. A kormánynak érintkező pontja nincs a néppel, akaratát a bürökből meríti s parancsot Bécsből vár. (Helyeslés balról.) A liberalizmussal ma már nem lehet dicsekedni, hiszen a liberalizmus köpönyege is kilyukadt. A jelszavak már nem izgatják a közvéleményt. A kormányok csak csillapító szerekkel látják el az országot, de eszmét nem termelnek. Ki kell építeni az egységes magyar nemzetet, meg kell menteni a népet, akkor mondják, hogy építettek. Azt vitatja, hogy egy ország csak akkor lehet boldog és független, ha önálló gazdasága is van. Magyarország mindig a méltányosság politikáját követte Ausztriával szemben, sohasem akart elfogadni ajándékot, mint láttuk a kvóta fölemelésénél. Legyünk már végre önérzetesek és szakítsunk eddigi politikánkkal s végre vizsgáljuk azt is, hogy mi lesz ránk nézve előnyös. Vájjon megcsinálta-e a kormány az autonóm vámtarifát, hol van, ismertté tette-e a közvélemény előtt, hogy mindenki elmondhassa róla véleményét. Ezt már három év előtt meg kellett volna tennie s eddig nyomát sem láttuk a tarifajavaslatnak. Az önálló vámterület előkészítve nincs, hanem a várakozás és veszteglés terére léptünk s azt várjuk, mi lesz Ausztriával, Idéz Enyedy Lukácsnak egy cikkéből, aki ebben az önálló vámterület hívének vallotta magát s elítélte a kormány eljárását. Politikai ízléstelenség az, ha valaki támadja a kormányt, az önálló vámterület híve s mégis a kormányt támogatja. Szükségünk van az önálló vámterületre, hogy nyerstermékeinknek a belfogyasztást biztosítsuk, hogy iparunkat fejleszszük, mert az ipar maga a kultúra. (Helyeslés a szélsőbalon.) idézi Horánszky Nándornak az 1898-iki kötségvetés tárgyalásairól elmondott beszédét, melyben kijelentette, hogy csak egy rossz kiegyezés és kvótaemelés kell s az ország tönkremegy. S íme a kvótaemelés megvan s egy rossz kiegyezés előtt állunk, Horánszky pedig ott van a kormánypárton, ahol a hatalmat támogatják. Nem fogadja el a költségvetést, hanem csatlakozik Kossuth Ferenc határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Zselénszki Róbert: Fejtegeti, hogy Ausztria-Magyarország, már jó ideje nem termel annyi gabonát, mint amennyit fogyaszt, kiváltképpen 1894. óta és ennek következtében tetemes importra szorul. Ebből kifolyólag, ha vámközösségben megmaradunk, a magyar és osztrák kormányoktól fog függeni, hogy milyenek legyenek mezőgazdasági terményeink, különösen pedig, milyen legyen gabonánk ára. Ha megmaradunk a jelenlegi 1.60 koronás búza és rozs, 1.20 koronás zab, 0.50 koronás tengeri határ kedvezményes vámok mellett, akkor ezentúl is a jelenlegi konjunktúrákat véve alapul, 4.50 koronával lesz olcsóbb a búzának, 8.50 koronával a rozsnak, 2.80 koronával a zabnak és 8.50 koronával a tengerinek az ára, mint nyugati szomszédainknál, akik mezőgazdasági terményeinket kellő védelemben részesítik. Ha azonban oly vámtételeket törvényesítünk, mint amilyenek el vannak fogadva nyugati szomszédainknál, akkor a gabonának ára nálunk épp oly magas kell hogy legyen, mint a minő magasan áll említett szomszédainknál. Hogy new-yorki 7,15 forintos búzaárak melett nálunk a búza 8 vagy 10 forint 25 krajcár legyen, az tisztán attól fog függni, hogy milyen tételeket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rozs ára 7 forint vagy 9 forint 25 krajcár legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 Irt, a tengeri ára 5 Irt, vagy 6 Irt 50 kr. legyen, az is tisztán attól fog függni, hogy megmaradjunk-e a jelenlegi vámtételeink mellett, vagy elfogadjuk-e azokat, amelyeket beható tanulmányozás után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közzétételeit azon munkában amelyet kiadott a leendő vám- és kereskedelmi szerződéseinkről. Amint mindenki tudja, a vámtételek hatását kijátszani képes elsősorban az őrlési kedvezmény, másodsorban a fedezetlen határidőüzleti játék, továbbá szabad raktárak és egyéb efféle kedvezmények. Azért küzdöttem egyre ezek ellen és tenni fogom ezt ezentúl is. (Helyeslés a középen és a néppárton.) Ha egyes vámok magasaknak bizonyulnak, szállítsuk le azokat nyíltan, de ne játszszuk ki azokat azzal, hogy bizonyos egyéneknek, cégeknek a vámok kitszásának a privilégiumát adjuk meg. (Helyeslés: Ilyen természetű szabadalom volt az őrlési kedvezmény, amely addig, amíg törvényes volt és főképpen 1894 óta, mióta megszűntünk gabnafélékből exportterületet képezni, óriási károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak. Míg 1899-ben, vagyis az őrlési kedvezmény utolsó évében Magyarország lisztkivitele 5,669.821 métermázsát tett ki, 1900-ban, vagyis az őrlési kedvezmény utáni első évben Magyarország lisztkivitele 6,862 292 métertmázsára emelkedett. Tehát az emelkedés keretszámban 1,200.000 métermázsa. Hogy ez az emelkedés nem idegen konjunktúráknak köszönhető, azt legjobban bizonyítja az, hogy ez az emelkedés.