Budapesti Napló, 1902. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-01 / 31. szám

81. sastat Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1902. február 1. 8 tárak és hitelszövetkezetek, de az utóbbiak is a taka­rékpénztárakra vannak utalva. Ha a nagyobb javadal­­mazásu tisztviselők fizetését most nem is emelik, de legalább a kisebb fizetéssel birók fizetése javíttassák. Ennél a kérdésnél különben nagyon vigyázatosan kell eljárni, az adózó polgárok érdekeiről nem szabad megfeledkezni s az államkincstárt túlterhelni. A na­gyobb javadalmazású tisztviselők tehát várjanak még, míg eljön az ideje s az államnak módjában áll a fize­tésemelés. A tisztviselők számának fejebbszállítását nem helyesli, de szaporítani sem szabad, maradjon meg a mostani helyzet s oszszák meg célszerűen a munkát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Munkásviszonyainkat nem lehet a külföld mun­kásviszonyaihoz hasonlítani. Nálunk, minél tovább dolgozik a munkás, annál többet keres. Ezért nem volna helyes, ha a törvényhozás megvalósítaná­­ a munkások óhaját s behozná a 8 órai munkaidőt. Áll ez úgy a gyári-, mint a kézmű- és mezőgazdasági munkásra. Elismeri, hogy a kormány a munkásnyo­mor enyhítésére tett valamit az úgynevezett inségmun­­kákkal. Az inségmunkáknak nem barátja. Másképp kell megoldani ezt a kérdést. Az inségmunkákból a nyo­morgó munkásoknak rendesen nincs semmi hasznuk. A vállalkozók és alvállalkozók vágják zsebre a hasznot. Ra­­dikálisan nem segítenek az inségmunkák,csak ideig-óráig. Gyökeresen és alaposan kell segíteni a munkásokon. A munkásnyomort előidézi a gyárak és vállalatok vál­ságos helyzete s a fővárosban uralkodó roppant drá­gaság. A józan munkás sem tud megélni keresetéből. Pedig Budapest Európa legolcsóbb városa lehetne, hisz mezőgazdasági állam vagyunk. Az életet kell ol­csóbbá tenni, ezzel segíthetünk a munkásokon. Mun­kásellátási szövetkezeteket kellene e célból nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden vidékén fel­állítani. Az államnak nagyon kevés áldozatába kerülne, ha a munkások nyomorán alaposan és gyökeresen akarna segíteni. Felszólítja a kormányt, hogy ne saj­nálja ezt a kevés áldozatot. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) A költségvetést nem fogadja el, hanem csatla­kozik Kossuth határozati javaslatához. (Élénk helyes­lés és éljenzés a szélsőbalon.) Pap József: Hazánk ezeréves története bizo­nyítja, hogy 48 előtt ebben a hazában minden vallás, minden faj békésen megfért egymással és hogyha nemesi kiválságokat nyertek, akkor büszkén nevezték magukat magyar nemeseknek. Ha tehát a múltban el tudtuk azt érni a jövőben is ezen az úton haladva, nincsen kizárva, hogy meg lesz adva az alap arra, hogy az ország minden lakosa előtt csak a haza nagy érdekei álljanak. (Úgy van? Úgy van­­ a jobboldalon.) Ha folytonosan nemcsak hangoztatni fogjuk, de egy­úttal testvéries szeretettel és bizalommal fogunk visel­tetni egymás iránt, akkor ezt a célt el is fogjuk érni. Ugyancsak hazánk története bizonyítja azt, hogy 1848 előtt ebben az országban faji harc nem volt. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Hora Kloska mit csi­nált?) Az nem faji harc volt, az a parasztság láza­dása volt a nemesség ellen. (Úgy van! Úgy van­ a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ám, a Dózsa-féle !) Az 1848-iki félreértéseket nem szabad felszínen tartani. Mert ha képes volt a magyar nemzet 1867- ben fátyolt vetni a 48-ban történtekre, akkor kívána­tos és szükséges az is, hogy ezekre a szomorú ese­ményekre nemcsak részben, hanem egészben is tát­­olt vessünk, ha azt akarjuk, hogy ebben a hazában a testvériesség alapján az egyetértés helyreálljon és a haza nagysága kiépíttessék. (Élénk tetszés a jobb­oldalon.) A magyar történet bizonyítja továbbá azt, hogy a haza egysége nagy királyaink alatt megvolt, pedig akkor is különböző fajú, nyelvű népek laktak itt. Hogy mi okozta az 1848-iki eseménye­ket, kik voltak azok, akik az egyes népfajo­­kat felhasználták a magyar nemzet ellen, (Hall­juk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) arról nem akar megemlékezni, mert hisz ezt mindnyájan tudjuk. Tud­juk, hogy kik voltak, akik a népet félrevezették, akik a népet felbujtották a magyar nemzet ellen. A nép akkor félrevezetésnek esett áldozatul. De az e hazában lakó román faj mindig szerette e hazát, a hazához hű volt. (ügy van ! Úgy van­­ a jobboldalon.) 1876-ban, mikor megkezdték a törvényhatóságok új beosztását, Kővár vidéke 92 községéből 82 község élvezett ne­mesi jogokat. És a szabadságért és a hazáért lefolyt Rákóczi-harcok idejében is Rákóczi zászlaját len­gették. A román fajból kikerült intelligenciának egy része a magyar állammal szemben negatív álláspontra helyezkedik és azokban a kerületekben, ahol a több­ségre kilátása volna, jelölteket fel nem állít; a román intelligenciának jelentékeny része azonban és maga a román nép a választói szép jogot gyakorolja és nem volt az elmúlt választások alatt ebben az országban egy kerület sem, ahol a választói szép jog a románok által ne gyakoroltatott volna. (Helyeslés.) A passzivis­­ták azt mondják, hogy a választókerületek nincsenek arányosítva. Ebben van is valami, mert tényleg olyan abnormitások fordulnak elő, amelyek egészen szembe­szökők. Panaszkodnak továbbá a passzivisták a válasz­tások tisztasága miatt is. A választások tisztaságát most már törvényes institúciók védik. Itt van a ki­rályi Kúria bíráskodása. A bírói kar tekintélye oly magasan áll ez országban, hogy még a nemzetiségi sajtó sem támadja meg pártatlanságát, részrehajlatlan­­ságát; a nemzetiségi sajtó is elismeri, hogy a magyar bírói kar hivatásának magaslatán áll és kötelességét részrehajlatlanul és hiven teljesíti. A román nép ér­telmiségi foka a statisztika szerint az utolsó helyet foglalja el ez országban. Ennek szintén nem a kor­mány az oka, hiszen a kormány elegendő iskolát ad, hanem azok az okai, akik iskolába nem küldik gyer­mekeiket. (Helyeslés a jobb- és szélsőbalon.) azért ta­lán, mert magyarul fognának ott megtanulni. Hát baj-e az, hogyha ebben az országban az állam nyelvét minden polgár egyaránt tudja? (Élénk helyeslés jobb­­felől. Mozgás a szélsőbalon.) Barabás Béla: A románok közt kell ezt el­mondani ! Széll Kálmán miniszterelnök : Elmondja ott is ! (Úgy van! Úgy van a jobbfelől. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Pap József: A választókerületemben is el fo­gom ezt mondani, különben választóim előtt tartott programmbeszédemben is rámutattam a hiányokra és bajokra. (Általános helyeslés a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert, a képviselőháznak mélyen tisztelt és szeretett elnöke ez év elején a Pozsonyi Közművelődési Egyesület ülésén tartott elnöki szék­foglalójában a következőket mondta: (Olvassa.) A királyi méltóságon kívül, amely öröklés útján száll át az arra hivatottra, minden állásra, minden di­csőségre pályázhat bármilyen ajkú polgára e hazának ha magába felveszi az egységes nemzeti célok kul­tuszát. De vájjon elérhető-e ez azzal, hogy iskolába nem küldik g­ermekeiket, azért, nehogy ott magyarul tanuljanak. • Itt van a cél, az irány, amelyet a képviselőház igen­­. elnöke megmutatott. Másképp ebben az or­szágban nem is boldogulhat senki sem. (Igaz! Úgy van­­ a jobboldalon.) A tisztelt passzivisták azt kép­zelik, hogy úgy fogjuk egymást megérteni, hogy ha egymással nem érintkezünk. (Tetszés jobbfelől.) Hi­szen jöjjenek be a magyar közéletbe, mondják el sé­relmeiket, panaszaikat és akkor vagy kapacitálva lesznek, vagy pedig meg fogja érteni az ország azt, hogy mit akarnak. Ez a helyes út és mód, nem pedig hamu alatt tartani a tüzet és várni a ked­vező alkalmat, míg a láng kitörhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A dákoromanizmusra elő kell hogy vegyük a történetet. A történet lapjai mély tanúságot rejtenek magukban és megmutatják nekünk azt az irányt, amelyet a jövőben követnünk kell. Tanulmányozzuk hazánk történetét és nézzük meg Havasalföld és Moldva fejedelemség történetét s azt fogjuk látni, ha szorgosan átkutatjuk ez országok történetét, hogyha ezelőtt több mint ezer évvel a magyarság ide nem jön, itt hazát nem alapít és magát az északi és déli szlávok közé be nem ékeli, akkor a román népelem ma nem létezik e földön. (Úgy van! ügy vanj jobb­­felől.) Amikor Magyarország erős és konszolidált volt, egész a mohácsi vészig, akkor Moldva és Havasalföld történetéből is azt látjuk, hogy a Duna völgyében levő fejedelemségek szintén konszolidáltak és erősek voltak és a mohácsi vész után, amikor Magyar­­ország a 150 éves török uralom alá került, nézzük meg ,Moldva és Havasalföld történetét, azt fogjuk látni, hogy a román népelem a Duna völgyében a végenyészet szélén áll. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Azután elég egy pillantást vetnünk a térképre, hogy láthassuk, hogy az északi és déli szlávok között nagy dákóromán állam soha meg nem alakulhat és ha meg­alakul, magát fenn nem tarthatja, (úgy van! ügy van! a jobboldalon.) A magyarság, a magyar nemzet min­dig védő bástyája volt a dunavölgyi románságnak. Mindaddig amíg Magyarország erős, nem ferhet az Alduna völgyében lévő románság, hogy exisztenciája, létérdeke valaha veszélyeztetve lesz. Most már ebből mi következik? Az, hogy a magyar hazában lakó román fajnak nem lehet egyéb érdeke, csakis az, hogy Magyarországot erőssé és hatalmassá tegye, ezt parancsolja nekünk, eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek elválaszthatatlan tagja a román, faji érdekünk is. (Általános helyeslés.) Azáltal, hogy az ezen hazában lakó románság a magyar nemzetnek igaz és tántoríthatatlan barátja és tagja, szolgálatot tesz a magyar hazának, szolgá­latot tesz dicsőségesen uralkodó királyunknak és ha­zának, szolgálatot tesz az európai békének, de szol­gálja vele egyúttal az Alduna völgyében levő román­ság existenciáját is. (Általános helyeslés.) Azokkal a románokkal szemben, akik a hazának nagy érdekei ellen vétenek, akik arra törekednek, hogy ezt az or­szágot szétdarabolják, azokkal szemben igazolt a leg­­drákóibb szigor is. (Élénk helyeslés és taps.) A haza nagyságát meg kell védeni. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz, helyes! Pap József: De azokkal a románokkal szemben, akik ennek a nemzetnek hű fiai, akik a magyar nem­zet elválaszthatatlan tagjainak érzik magukat, szűnjön meg minden bizalmatlanság. (Helyeslés a jobboldalon.) A bizalom és szeretet összetartó, vonzóerővel bír. Én a bizalmat és a szeretetet kérem a hazafias román intelligencia számára. (Helyeslés a jobboldalon.) Ápol­­uk azt a magyar-oláh típust, amely a magyar nem­zettel mindig együtt sirt, szenvedett s akkor le fog­nak omlani a félreértés bástyái. A költségvetést elfo­gadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök az ülést felfüggeszti. (Szünet után.) Krasznay Ferenc: Az a kérdés, váljon a költ­ségvetés reális-e, másodrendűvé válik a mellett a kér­dés mellett, hogy a kormány politikája reális-e, éppen ezért nem foglalkozik szorosan a költségvetéssel, hanem vizsgálat alá veszi a kormány politikáját. Igazságokat keres. Magyarországnak nem lehet az a feladata, hogy egyszerűen létezzék, hogy napról­­napra éljen és tengődjék, hanem az, hogy odaálljon azoknak az országoknak sorába, ahol a közszabad­ság és a kultúra elvei az uralkodók. Kossuth Lajos politikája a függetlenségi párt politikája, ennek a tüzénél igyekeznek ők fejleszteni az országot a függetlenség felé. Kossuth Lajos politikája az igazi demokrata politika, elismerték ezt azok az országok, melyek igazán a demokrácia alapján állanak. Az eddigi kormányrendszer nem ebben az irányban vezette a kormányzást. Legfőbb hibája ennek a politikának, hogy nagyhatalmi hóbortokat űz, amelyek nincsenek arányban a mi gazdasági viszonyainkkal, s elhanya­golta a nemzeti állam kiszélesítését. Deák Ferenc maga sem bízott az osztrák politikában s azért ke­resve kereste az önállóság útját. A szabadelvű kor­mány a hagyományos udvari politikát követi s ezzel alapjában elhibázta azt az utat, amelyen ez országnak haladnia kell. Magyarország nem arra van hivatva, hogy ezt a rozoga összmonarkiát kihúzza a sárból. Ebben az országban mindent szabad bántani, de nem szabad szentségtelen kézzel érinteni a monarkiai három oszlopát: a hadügyet, a külügyet s az Auszt­riával való gazdasági kiegyezést. A liberalizmus csak cégér, mert itt benn az országban nem látjuk a liberalizmus vívmányait, a hagyományos osztrák politika uralkodik itt, a nép elszegényedik, az ipa­ros­ kereskedő tönkremegy s 25 év alatt a monarkia fönntartására milliárdokat áldoztunk. (Helyeslés balról.) Hibáztatja hogy az államhatalom egészen észrevétlenül alapjaiból kiforgatta az önkormányzást, a parlament sem teljesíti hivatását, nem termel eszmét s mindez a kormány hibája, mely a maga részére teremtette meg a törvényhozást. A kormánynak érintkező pontja nincs a néppel, akaratát a bürökből meríti s paran­csot Bécsből vár. (Helyeslés balról.) A liberalizmussal ma már nem lehet dicsekedni, hiszen a liberalizmus köpönyege is kilyukadt. A jelszavak már nem izgat­ják a közvéleményt. A kormányok csak csillapító szerekkel látják el az országot, de eszmét nem ter­melnek. Ki kell építeni az egységes magyar nemzetet, meg kell menteni a népet, akkor mondják, hogy építettek. Azt vitatja, hogy egy ország csak akkor lehet boldog és független, ha önálló gazdasága is van. Magyarország mindig a méltányosság politikáját kö­vette Ausztriával szemben, sohasem akart elfogadni ajándékot, mint láttuk a kvóta fölemelésénél. Legyünk már végre önérzetesek és szakítsunk eddigi politi­kánkkal s végre vizsgáljuk azt is, hogy mi lesz ránk nézve előnyös. Vájjon megcsinálta-e a kormány az autonóm vámtarifát, hol van, ismertté tette-e a közvélemény előtt, hogy mindenki elmondhassa róla véleményét. Ezt már három év előtt meg kellett volna tennie s eddig nyomát sem láttuk a tarifajavas­latnak. Az önálló vámterület előkészítve nincs, hanem a várakozás és veszteglés terére léptünk s azt várjuk, mi lesz Ausztriával, Idéz Enyedy Lukácsnak egy cikkéből, aki ebben az önálló vámterület hívének val­lotta magát s elítélte a kormány eljárását. Politikai ízléstelenség az, ha valaki támadja a kormányt, az önálló vámterület híve s mégis a kormányt támo­gatja. Szükségünk van az önálló vámterületre, hogy nyerstermékeinknek a belfogyasztást biztosítsuk, hogy­­ iparunkat fejleszszük, mert az ipar maga a kultúra. (Helyeslés a szélsőbalon.) idézi Horánszky Nándornak az 1898-iki kö­tségvetés tárgyalásairól elmondott be­szédét, melyben kijelentette, hogy csak egy rossz kiegyezés és kvótaemelés kell s az ország tönkre­megy. S íme a kvótaemelés megvan s egy rossz kiegyezés előtt állunk, Horánszky pedig ott van a kormánypárton, ahol a hatalmat támogatják. Nem fogadja el a költségvetést, hanem csatlakozik Kossuth Ferenc határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Zselénszki Róbert: Fejtegeti, hogy Auszt­­ria-Magyarország, már jó ideje nem termel annyi gabonát, mint amennyit fogyaszt, kiváltképpen 1894. óta és ennek következtében tetemes importra szorul. Ebből kifolyólag, ha vám­közösségben megmaradunk, a magyar és osztrák kormányoktól fog függeni, hogy milyenek legyenek mezőgazdasági terményeink, különösen pedig, milyen legyen gabonánk ára. Ha megmaradunk a jelenlegi 1.60 koronás búza és rozs, 1.20 koronás zab, 0.50 koronás tengeri határ kedvezményes vámok mellett, akkor ezentúl is a jelenlegi konjunktúrákat véve alapul, 4.50 koronával lesz olcsóbb a búzának, 8.50 koronával a rozsnak, 2.80 koronával a zabnak és 8.50 koronával a tengerinek az ára, mint nyugati szomszédainknál, akik mező­­gazdasági terményeinket kellő védelemben részesítik. Ha azonban oly vámtételeket törvényesítünk, mint a­milyenek el vannak fogadva nyugati szomszédainknál, akkor a gabonának ára nálunk épp oly magas kell hogy legyen, mint a minő magasan áll említett szom­szédainknál. Hogy new-yorki 7,15 forintos búzaárak mel­ett nálunk a búza 8 vagy 10 forint 25 krajcár le­gyen, az tisztán attól fog függni, hogy milyen tétele­ket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rozs ára 7 forint vagy 9 forint 25 krajcár legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 Irt, a tengeri ára 5 Irt, vagy 6 Irt 50 kr. le­gyen, az is tisztán attól fog függni, hogy megmaradjunk-e a jelenlegi vámtételeink mellett, vagy elfogadjuk-e azo­kat, amelyeket beható tanulmányozás után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közzétételeit azon mun­kában amelyet kiadott a leendő vám- és kereske­delmi szerződéseinkről. Amint mindenki tudja, a vámtételek hatását kijátszani képes elsősorban az őrlési kedvezmény, másodsorban a fedezetlen határidő­­üzleti játék, továbbá szabad raktárak és egyéb efféle kedvezmények. Azért küzdöttem egyre ezek ellen és tenni fogom ezt ezentúl is. (Helyeslés a középen és a néppárton.) Ha egyes vámok magasaknak bizonyul­nak, szállítsuk le azokat nyíltan, de ne játszszuk ki azokat azzal, hogy bizonyos egyéneknek, cégeknek a vámok kitszásának a privilégiumát adjuk meg. (He­lyeslés: Ilyen természetű szabadalom volt az őrlési kedvezmény, amely addig, amíg törvényes volt és főképpen 1894 óta, mióta megszűntünk gabnaf­él­ékből exportterületet képezni, óriási károkat okozott a ma­gyar mezőgazdaságnak. Míg 1899-ben, vagyis az őrlési kedvezmény utolsó évében Magyarország lisztkivitele 5,669.821 métermázsát tett ki, 1900-ban, vagyis az őrlési ked­vezmény utáni első évben Magyarország lisztkivitele 6,862 292 métertmázsára emelkedett. Tehát az emel­kedés keretszámban 1,200.000 métermázsa. Hogy ez az emelkedés nem idegen konjunktúráknak köszönhető, azt legjobban bizonyítja az, hogy ez az emelkedés.

Next