Budapesti Napló, 1902. október (7. évfolyam, 271-299. szám)

1902-10-24 / 292. szám

Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1 902. október 24. 392. számi g Motoszkál ez a tárgy már régóta a teremben. Mióta kezembe került Szathmári Király Ádám naplója Rákóczi Ferenc párisi tartózkodásáról. Száraz diárium ez a könyv arról, hogy a bujdosó fejedelem kinél lebédelt vagy kivel vadászott vagy hová kocsizott. De, hogy a mi becsületes, tüzes bánya, szilaj turucaink hogyan találták magukat XIV. Lajos kikent-kifent, a túlfinomságig kicsiszolt, kendőzött, formaságos társadalmában, arról a jó Szathmári Király Ádám egy kukkot sem árul el! Csodálatos, hogy ő is, Mikes is milyen keveset mesélnek magukról, a bujdosók benső életéről, magánviszonyaikról ! Pedig ez lett volna érdekes ! Mégis volt haszna ennek az olvasmánynak. Gondolkozni kezdtem a mi bujdosóinkról. (Közbevetőleg mondva, mennyivel festőibb, költőibb szó a bujdosó, a ma divatos emigráns vagy menekült szónál). S mígel-elgondolkoztam rajtuk akiket a honvágy egyenként haza kergetett, eszembe jutott egy másik időszak, amikor kurucok szintén Párisba kerültek, de kevésbé szomorú és mélabús körülmények közt. 1705-ben, a fölkelés elején Rákóczi megbízta volt ügyvivőjét, Vetési báró Kökényesdy Lászlót, hogy a francia udvartól eszközölje ki azt a segítséget, amelylyel XIV. Lajos Rákóczit biztatta volt s melyre ha nincs kilátása, a fejedelem sohse indította volna meg a felkelést. — Kökényesdynek ez a küldetése sikerrel járt, kaptak pénzt, — ha nem is eleget — és amire nagy szükségük volt, mérnökkari és pattantyús főtiszteket. Ez a küldetés, ennek a küldetésnek sikerülte képezi darabomnak tárgyát. Belejátszanak még a magyar-francia huszárok, akikről olyan végtelen érdekes munka jelent meg franciául Capitain H. Choppin tollából, Les Hussards cím alatt, pompás képekkel, sőt még a kürtjeiekkel is, melyeket a francia szolgálatban levő magyar huszárok használtak. Ezek a magyar szökevényekből és később bujdosókból alakított huszárezredek eleinte túlnyomóan magyarokból álltak s tulajdonosaik után magyar neveket is viseltek, úgymint Rátky, Bercsényi (franciásan Berchini) Esterházy stb. ezredek. Később elfranciásodtak. Darabomban Rátky György huszárezredes s az ő huszárjai szerepelnek. A magyaroknak ellenképét a franciák nyújtják, Torcy márki külügyminiszter, aki a magyarok kívánságainak teljesítését sokáig ellenezte volt, aztán a francia hölgyek, akik meg a kacki, daliás magyarokért lelkesedtek. A többit mondja el a darab, amelyről, ha nem is válnék be, azt el fogják ismerni, hogy a címer jó volt. Bérezik Árpád, MŰVÉSZET □ Az ezredéves emlékmű. Ilyenkor fisz idején az állami költségvetéssel együtt egy vaskos könyvet is szoktak szétosztani a törvényhozás tagjai közt. Nagyobbára száraz statisztikai adatok halmaza az, de a nagyközönséget is érdekelheti a bevezető jelentés, amely megközelítő képet szokott adni a kormány működéséről és az ország közállapotairól. A most szétosztott könyv az 1901. év kormányzati eseményeit és állapotát mutatjabe és főképp Széll Kálmán miniszterelnök jelentésének egy passzusa az, amelyet itt ki akarunk emelni. Előre kell bocsátani, hogy a miniszterelnökség gondozására vannak bízva az Andrássy-út végén épülő ezredéves emlék, az Andrássy-szobor, Szent István király szobra, a király által ajándékozott tíz szobor, a királyi palota építése s díszítése és Erzsébet királyné emlékszobra. Mindezekről hűségesen beszámol a miniszterelnök és bizonyára a közvélemény hangulatának ad tha kifejezést, amikor jelentvén, hogy az 1902. évben elkészül a millennáris emlékmű építészeti része, a másfélmillió koronánál többe kerülő műről még a következőket jegyzi meg: — Sajnálattal kell azonban jelentenem, hogy a szobrászati rész utolsó jelentésem óta mit sem haladt, bár az egyes szobrok és szoborcsoportozatok megmintázására kitűzött határidők 1902. április hó 30-ával már mind lejártak. Kétségtelenül módot fogok találni arra, hogy ezen törvényhozásilag elrendelt emlékmű lehetőleg mielőbb elkészüljön. Lajos kútja: A budai Korvin-térre Millacher Lajos budai polgár hagyatékából díszes közkutat állítanak. Erre a célra negyvennégyezer korona áll rendelkezésre, melyet Rónay Károly királyi közjegyző kezel. A kút tervezésére művészi pályázatot hirdettek, melynek határideje a jövő héten október 11-én jár le. Az első díj a megbízás, a második díj ezer korona és a harmadik díj hatszáz korona. A pályázatban az ifjabb szobrásznemzedék teljes számmal vesz részt. 0 László Fülöp dementite. A minap a hírlapok egy levéllel kapcsolatban arról adtak hírt, hogy László Fülöp jeles festőművészünk jelenleg Berlinben, a német császár udvaránál időzik és sűrűn érintkezik úgy a császárral, mint Szögyény-Manch berlini nagykövetünkkel. A levél egy és más intimitásokat is tartalmaz a berlini udvar légköréből. László Fülöp táviratilag most annak kijelentésére kér fel bennünket, hogy ő jelenleg Parisban időzik s bár négy évvel ezelőtt tényleg lefestette a német császárt és gyermekeit, azóta Berlinben csak néhányszor — mindig rövid ideig — tartózkodott s ez alkalmakkor sem a német császárral, sem a nagykövettel egyszer sem érintkezett, úgy a levél, mint az ahhoz fűzött kommentárok tehát tisztára koholmányok. A műemlékek országos bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen több műemlék restaurálásáról tettek jelentést. Ennek során szükségesnek mondotta ki több régi templom renoválását, a csarodai és mezőtelegdi templomok laliképeinek tatarozását és tudomásul vették Gyalus László műépítész jelentését a jaáki templom nemsokára befejeződő restaurálási munkálatairól. Az Orvosszövetség képkiállítása. Az Orvosszövetség műkiállításának csütörtöki hangversenyén észre lehetett venni, hogy a fóvárosi közönség zöme már bevonult téli lakásába. A nagyközönség hangos tetszésnyilvánítással fogadta a honvédzenekar előadásait. A tárlat zárása okvetlenül vasárnap délben 5 órakor történik. .Nagy érdeklődés mutatkozik a szombaton tartandó bezáró hangverseny-estély iránt, amelyhez a rendezőség kéri a közönséget séta-toiletjeben megjelenni. Meghívók ezen estélyre a bánáti pénztárnál is kaphatók lesznek. Belépőjegy ára 2 korona. TUDOMÁNYIRODALOM – Honoré de Balzac. Ez a címe egy tanulmánynak, melyet Huszár Vilmos, a francia irodalom műegyetemi tanára erről a halhatatlan regényíróról közrebocsájtott. A korszak alapos ismeretén és az írónak finom átérzésén alapuló tanulmány kitűnően megvilágítja Balzacnak helyét a francia és a világirodalomban. Huszár, aki a francia és a román irodalmaknak külföldön is elismert művelője, nagy szolgálatot tett a francia irodalomra vonatkozó dolgozatokban gyér literaturánknak, midőn ezt a magvas és kiválóan szép stílusu tanulmányt megírta. De elismerés illeti az Uránia tudományos társaságot és annak jeles elnökét, Molnár Viktor mint tanácsost, akinek támogatása lehetővé tette a szerfölött érdekes mű megjelenését. Huszárnak legközelebb egy nagy kötete jelenik meg francia nyelven Parisban a XVII. századbeli spanyol és francia drámáról és följogosítva érezzükmagunkat arra a föltevésre, hogy e művével a magyar tudománynak a külföldön is elismerést fog szerezni. A Balzacról szóló füzet minden könyvkereskedésben kapható s ára egy korona. A Magyar Orvosok Lapja című orvostudományi és orvostársadalmi hetilap érdekes tartalommal jelent meg e héten is. Eredeti cikkein, bő lapszemléjén és egyéb rovatain kívül terjedelmes melléklet is van hozzá csatolva, melyen dr. Szigeti Gusztáv ad adalékot az orvosszakértői vélemények mérlegeléséhez és ismerteti a Gelber-féle gyilkosság ügyben adott szakvéleményét. " Szomorú számok. A Magyar Földrajzi Társaság ma este hat órakor ülést tartott, amelyen Erődi Béla elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a társaságnak a nyári szünet alatt elhunyt három kiváló tagjáról: Jankó Jánosról, Király Pálról és Pethő Gyuláról is. Emléküket a Társaság, az elnök indítványára, jegyzőkönyvben fogja megörökíteni. Azután dr. Thürring Gusztáv, a fővárosi statisztikai hivatal aligazgatója a felvidék népfogyásáról és a kivándorlásról tartott felolvasást. Kimutatta, hogy az elmúlt húsz év alatt a felvidék 12 vármegyéjében 2868 község közül 873-nak népessége megapadt több mint 46 000 lélekkel, de a népfogyás sokkal nagyobb, mert a húsz év alatt a népesség természetes szaporulata 460.000 lélekre rúgott, a népszámlálás eredményei azonban csak 229.000 főnyi szaporulatot tüntettek fel, tehát 231.000 lélek hiányzik. Ez az óriási hiány a kivándorlás eredménye, mely tehát a szaporulatnak teljes felét emésztette meg. A felolvasó a kivándorlás okainak sokféleségét magyarázván kimutatja, hogy a fervidék lakosságának száma nincs arányban a területtel. Ha a kivándorlást meg akarják szüntetni, szükséges, hogy a mostani primitív termelési mód helyett oly gazdálkodási és termelési módok honosíttassanak meg, melyek nagyobb népesség fenntartására alkalmasak. Felolvasó szerint a kivándorlás csak szimptomája más bajoknak, orvoslása tehát csak úgy képzelhető ha a szimptomát előidéző bajokat szüntetjük meg vagy legalább enyhítjük. Adórendszerünk. Kritikai tanulmány-vázlat. Irta dr. Forgon Lajos. Adórendszerünk hiányainak javítása a legaktuálisabb jellegű kérdések egyike. Ezt az aktuális kérdést szakszerűen s érdekesen tárgyalja ez a mű. Megjelent Politzer Zsigmond és fia cégnél, ára 80 fillér. Szakma a folyamhajózásról. Budapest, október 23. Suppán Károly V. dunagőzhajózási főfelügyelő úr tollából most került ki egy mű, melynek címe „Wasserstrassen und Binnenschiffahrt“. A mű A. Troschel, Berlin-Grunnewald kiadásában jelent meg. A szerző, ki hazánk fia, kezdettől fogva magyar nyelven tervezte a mű kiadását és csak a magyar könyvkiadók szűkkeblűségén múlt, hogy nem így történt. A mű, mely magában véve páratlan, hatalmas hézagot van hivatva betölteni a folyamhajózási iroda, sem még eddig nagyon szegény terén. Már a szerző személyisége teljes biztosítékot nyújt a mű tartalmáról, de nemcsak itthon, de a külföldön is mint oly szakember ismeretes, ki a saját maga szerzette tapasztalatokon kívül nagy elméleti képzettséggel, műszaki ismeretekkel bír és a hajózási technikát nemcsak hajózási de műszaki szempontból is felfogva és gyakorolva, e munkában a folyamhajózás fejlesztéséhez — nemcsak a hajósokra, de a műszaki emberekre nézve is — nagybecsű művet alkotott. Hogy különösen a folyamhajózásnál, az egyes folyamokra egy, minden követelményeknek megflelő járművet egy műszaki ember alkotni tudjon, szükséges, hogy hajózási ismeretei is legyenek, ismerje azon folyamokat, amelyeken az illető jármű használva lesz. Csak az, ki tudja, mily nehéz és mennyi időbe kerül ily gyakorlati ismereteket szerezni és hogy a szerzett tapasztalatokat tulajdonosa minő féltékenységgel őrzi, az képes teljes mértékben megbecsülni és méltányolni e nagy szellemi kincset, melyet Suppán fófelügyelő úr, időt és fáradságot nem kímélve, tisztán csak az általa annyira szeretett folyamhajózási ügynek ismertetése és fejlesztése céljából az aziránt érdeklődők és az avval foglalkozók szolgálatára bocsájtott. Az elméleti adatokból csak azok vannak a műben felsorolva, melyek a gyakorlatban teljesen beváltak. Annyival inkább nem mulaszthatjuk el a könyv ismertetését, mivel az a külöldi szakkörökben nagy feltűnést ketett és nagy méltányolásra talált. A közel 609 oldalra terjedő mű 6 főrészre van osztva és azok 18 fejezetre. Az első résznek, mely a természetes viziutakról szól, 1-ső fejezetében ritka következetességgel van leírva a természetes viziutak keletkezése, azok különféle hasznos és káros tulajdonságai és a víz természete. összehasonlítja különböző államok lófolyóit, felsorolva egy kultúrállamban már használatban levő és szükséges különböző intézkedéseket a folyam hajózhatóságának mehetővé tételére és fenntartására. A 2. fejezetben a folyókat és folyamokat tisztán mint hajózási utakat tárgyalja továbbá azok javítását hajózás céljából, rámutat természetellenes folyamjavításokra. Leírja a hajózási meneteket görbületekben, homokpadok között átmetszésekben, az általános menetszabályokat, ismerteti a zátonyok keletkezését, a homokpadok gerebenezéssel való eltávolítását, az állandó és vándorló homokpadokat, a folyamgörbületeknek fenntartását, hajósok tapasztalatait szabályos menetekben és túlszéles helyeken. Igen érdekesen és behatóan ismerteti a hajózási akadályokat a Dunán. A 3. fejezet folyók hajózhatóvá tételéről és folyamszabályozásokról szól. Nogy tapasztalattal sorolja fel a folyamszabályozás különféle módozatait, kiemeli a természetes folyamszabályozás előnyeit, felemlíti a Dunának legfontosabb hajózási akadályait, ismerteti a folyam sekély helyeinek megjelölésének módjait, a jelzési szolgálatot, folyamtisztítást és a kotrást. A II. rész a mesterséges víziutakról szól, a 4. fejezetben leírja a duzzasztó-műveket, folyók csatornázását, behatóan ismerteti a különféle duzzasztó-műveket és csatorna-rendszereket úgy nálunk, mint Ausztriában, Német- és Franciaországban, rámutat egyszersmint a csatornázás által nyerhető vízierekre. Az 5. fejezetben felsorolja a különféle csatornákat legrégibb időktől kezdve, külön a zsilipeket, azok vízfogyasztását, a vízfogyasztás kisebbítésének módozatait, behatóan ismerteti a nagy tengeri csatornákat, felsorolja továbbá a csatornák normális dimenzióit, csatornákat nagy eséssel, a különböző telepeket a szükséges víz nyerésére és az időt, amely szükséges a hajók bezsilipezésére. A 6. fejezet a hajóemelőműveket és a hajók szárazon való szállítását tárgyalja. Ezen részlet egyike a legérdekesebbeknek, mert jelenleg az egész műszaki világot foglalkoztató kérdéseket tárgyal, amennyiben felsorol sok már meglévőt és több tervezetet a fentnevezett kérdés megoldására. Felsorolja egyik előnyeit a másik felett, felemlíti a hajóvasutakat, a hajók igénybevételét szárazon való szállításnál, igen érdekes tervezetet ad a hajóvasutakon hevederekben való szállításról. Kiemeli a szárazon való szállítás előnyeit és a hajóvasutak szállítási képességét. A 7. fejezetben felsorolja a belvízi kikötőket, azok felszerelését, szétválasztva a folyó- és csatornakikötőket, ismerteti a kikötői szolgálatot és az amerikai különféle átrakodási szerkezeteket. Miután így a belvízi utakat ismerteti, áttér a szerző a III. fejezetben a belvízhajózásra. A 8. fejezet a tutajozás és evezős hajózásról szól. A történelmi részen áthaladva, összehasonlítja a tonnakilométerenkénti szállítási költségeket szárazon és víziutakon. Igen tanulságosan előtünteti a hajózás fejlődését, ismerteti a különféle szállítási módokat, leírja a tutajozást és az evezővel való hajózást völgymenetben, felsorolja a kompokat, az evezővel való hajózást hegy-, menetben, leírja részletesen a hajótestet, kiterjedve, annak elméletére,, leírja a régi falfajóépítést, vashajóépítést a lóval való vontatást, vitorlázást és a hajót, tolást. . .