Budapesti Napló, 1903. március (8. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-01 / 59. szám

50. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1903. március . Kálmán nyilatkozata s az egész törvényhozás harmonikus tiltakozása után az lett volna legszebb és legméltóságosabb, ha a szép és imponáló til­takozás itt befejeződik. De volt folytatása, mert már föliratkoztak volt a szónokok. A tiltakozás erőben, határozottságban és méltóságban nem emelkedett a későbbi felszólalásokkal, de azért el kell ismerni, hogy okos, sokban helyes és mindig szordinós volt a többi beszéd is. Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor és Rakovszky István emelték fel tiltakozó hangjukat s amilyen okos taktika volt, kivált Pichler Győző beszédében, olyan lendület és tűz lobogott Ugrón felszólalásá­ban. Széll Kálmán miniszterelnök még egyszer is válaszolt s minden irányban határozottan tisztázta a kérdést. Egy órakor pedig azzal az érzéssel tértek át a napirendre, hogy hosszú idő óta ez volt a leg­szebb és legszükségesebb állásfoglalása a t. Háznak. A katonai javaslatokat ma nem tárgyalták, csak kérvények kerültek sorra. De ezeknek tárgyalása során igen érdekes vita folyt a fedezetlen határidő­­üzlet eltörlését sürgető kérvényekről. Rak­ovszky István s később báró Kaas Ivor megragadták az alkalmat, hogy a régi nótát a szegény népről, a gabona-uzsorásokról stb. fölelevenítsék. De meg­felelt nekik nagyon érdekesen és általános he­lyeslés közben Sándor Pál, aki azt mondta, hogy a fedezetlen határidőüzletet maga is szerencsejáték­­félének tartja és szívesen eltörölné, ha lehetne, de nem lehet. Mert semmiképpen sem lehet a határvonalat megállapítani a fedezetlen és a fe­dezett határidőüzlet között. A régi nótákra is megfelelt. Igaz, hogy a nép szegény, de a keres­kedők szegények csak igazán. Ami pedig a gabona­uzsorásokat illeti, Sándor Pál egyszerűen azt je­gyezte meg, hogy az ország összes akasztófáit örömmel utalványozza ki számukra. Sándor Pál mellett, akinek beszéde még az ellenzéken is jó hatást tett, felszólalt Hieronymi Károly is. Az ő beszéde szenzációszámba ment. Az agráriusok állandó példálózásaival szemben kimutatta, hogy Németország eltörölte ugyan a fedezetlen határ­időüzletet, de már belátta, hogy bakot lőtt és visszacsinálta. Ha Rakovszky vagy bárki a határ­­időüzlet rendezése tárgyában adna be határozati javaslatot, helyes. ő is rászavazna. De a fedezet­len határidőüzletet eltörölni nem lehet, ahol meg­próbálták, ott is visszacsinálták. Az ülés végén még öt interpelláció is volt. A képviselőház ülése február 28-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Gróf Apponyi Albert. A kormány részéről jelen van: Széll Kálmán miniszterelnök, Flósz Sándor, Darányi Ignác. (Személyes kérdésben.) Münnich Aurél: Tegnap elérkezett a várvavárt pilanat, amidőn ez ellenzék le akarta leplezni a kor­mánypárti szónokokat a tekintetben, hogy mást ígér­tek választóiknak, mint ahogy a Házban viselkednek. Kovács Pál szólót is aposztrofálta s azt állította, hogy programmbeszédében semmit sem mondott a katonai ügyekről. Ezzel szemben kinyomatott programmbeszé­­déből kimutatta, hogy választóinak kijelentette, misze­rint a véderő költségeinek apasztásáról a közel­jövő­ben szó sem lehet, sőt ellenkezőleg, újabb beruházá­sok lesznek szükségesek a monarkia véderejének fejlesztése szempontjából. Felolvassa programm­beszé­­dének e részét s a Ház ítéletére bízza, hogy helyes volt-e Kovács vádaskodása. (Welsersheimb beszéde.) Elnök: Napirend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pionier Győző, Ugron Gábor s Rakovszky Isván kértek szót. Rátkay László: Komolyan akar szólni a kér­­désről, mely felszólalásra készüt. Hogy a nemzet tisz­tán láthasson, a katonai kérdés rövid történetét adja elő. Szentiványi a szabadelvű párt értekezletén precíze felállította a nemzeti követeléseket, két csoportra osztva. Az első csoportba osztotta a zászló-és jelvénykérdést,a magyar tisztek magyar ezredekben való szolgálását­­a katonai büntető­ perrendtartást. Ezek a közel­jövő­ben megoldhatók. A másik csoportba tartozik a béke­létszám megállapítása, a póttartalék kontingentálása és hogy a magyar ezredekben szolgáló tiszteknek ma­gyarul kell tudniok. Ismerteti Fejérvárynak erre adott válaszát. A nemzeti párt ennek folytán megszavazza a javaslatot. Mi történik azonban Ausztriában? Az ellenséges osztrák pártok egyhangúlag megszavazták a javasla­tokat, mivel a magyar lealázásáról van szó. A csehek betyárnak nevezték a magyart ,s nem akadt elnök, aki rendreutasította volna őket. (Élénk helyeslés.) Wel­sersheimb osztrák honvédelmi miniszter kijelentette a parlamentben, hogy a legfelsőbb császári akarat biz­tosítani fogja a hadsereg egységét, annak eddigi szel­lemét. Az osztrák urak házában gróf Schönborn a ka­tonai javaslat megszavazásánál feltételképp állította fel, hogy a hadseregnek egységesnek kell maradnia. Ki is fejtette, mit ért a hadsereg egysége alatt: a német nyelvet, az eddigi zászlót, jelvényt, a régi szellemet. Minden felszólaló megerősítette ezt s ismét felállott Welsersheim, s kijelentette, hogy a hadsereg egysége szellemben, nyelvben, hagyományaiban megmarad, ez a­ legfelsőbb akarat. Vegyük elő most a magyar törvényt. Nálunk a király személyét belevonni a vitába nem lehet, odaát meg a császári akaratot a magyar nemzettel szembe­­szegzik. És a magyar törvény, így szól a magyar törvény a kölcsönös védelemről.’ Nagy Mihály: Nem! Rátkay László: Ha nem, akkor vonjuk le a kö­­vetkeztetést. Ha a magyar törvény áll, akkor az osztrák honvédelmi miniiszter egyszerűen hazudott. (Általános helyeslés. Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : (Zaj.) A magyar képviselőház méltósá­hangszerelés és a wagneri zeneirány szépsége és igazsága, hogy ő, aki addig mereven visszauta­sította a wagneri reformokat, ellenállhatatlanul ezeknek hatalmába került. S ez a nagy átalakulás tükröződött vissza rögtön abban az új operájában, melyet ebben az időben irt. Dózsa György volt a neve enne­k az operának, melyet 1867 őszén ad­tak elő. Óriási hatással, de nem nagyon sokszor. Tanúja voltam, midőn 1867 nyarán, közvetlenül a koronázás után, Liszt Ferenc az opera zongorakivo­natát az Erkel Ferenc lakásán végigjátszta s a sátor­jelenetnél, amikor Rózsa, aki Dózsába reménytelenül szerelmes, kivégzi magát, könnyekre fakadt. S ezt az operát, mely talán Erkel legremekebb dalműve, mégis levették a műsorról s azóta se vették fel újra. Akkoriban azzal indokolták, hogy a mágná­sok nem szeretik sem a Wagner-zenét, sem annak utánzatát. De mivel indokolják most, mikor már a legmagasabb arisztokrácia is benne van a Wagner-kultuszban, sőt előljár? Igazán nem tudom megérteni. Wagner Siegfried még gyermek volt, mikor apját és nagyapját elvesztette. Édesanyja óvta őt eleinte az apai örökségtől, mert félt, hogy terhé­vel agyonnyomja Nem is akarta zenésznek ne­velni. S maga Siegfried is eleinte építésznek készült. Talán azért, mert ez áll a zenéhez leg­közelebb. Lévén az architektúra nem egyéb, mint „megkövült zene“. De ez a pályafutás nem sokáig tartott. A Siegfried lelkéből elmi erővel tört ki az apai örökség utáni vágy. Ő is zenész lett s mint költő elkezdte keresni­­ önmagát. De még eddig nem tudta megtalálni. Ellenben megtalálta önmagát s megtalálta apjának igazi örökségét is a karmesterben s a Wagner-zene legméltóbb s leghiva­­tottabb interpretátorában. A múlt évben,a Nib­lingi gyűrű vezénylésével, tette le Bayreuthban az első vizsgát, s oly férnges sikerrel, minőről ő sem gát annál kifogástalanabbul őrizhetjük meg, ha a parlament méltóságához képest pertraktáljuk ezeket a kérdéseket. (Éljenzés) Rátkay László: Tisztázni kell először a kérdést a magyar kormánynyilatkozatok megbízhatósága szem­pontjából. Másodszor tisztáznunk kell eg­y volt poli­tikai párt, a nemzeti párt megbízhatóságának szem­pontjából és harmadszor tisztázni kell a kérdést alkot­mányjogi szempontból (Úgy van ! Úgy van ! Halljuk ! Halljuk ! a szé­lő­baloldalon.) Ennek a nemzetnek tisztában kell azzal lennie, hogy a törvényekben és a nemzeti jogok alapján őt megillető jogok, vagyis a nemzeti hadsereg kérdé­sében lehet-e reménye, lehet-e igazsága és lehet-e valamikor győzelme, avagy az áll-e, amit a hon­védelmi miniszter az osztrák császárság, az osztrák császári hatalom nevében kijelentett, hogy soha, semmikor! (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Mert, ha a kérdések így állanak, akkor ne tartsanak, itt bennünket (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbalolda­lon.) Akkor felesleges az a kisded gyermekjáték, amit játszunk, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor legyünk tisztában azzal, hogy az alkotmány fogalma, amelyet mi szentnek tartunk és amelyben bízunk, nem egyéb, mint írott papiros, pirosító, amely ebben az országban és ebben a nemzetben valósággá soha nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Akkor bocsássanak bennünket haza, mert fogjuk tudni, hogy melyik az az út. ,amely után nemzeti jo­gainkat meg tudjuk védeni. (Élénk helyeslés éljenzés és taps a bal- és a szélsőbalon.) tudni fogjuk ezt és ez nem egyéb, mint a 48-ban történtek, vagyis a szabadságharc. A kormány részéről felvilágosítást kér. (É­énk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán: Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, aminekről a t. képviselő úr emlékezik, az osztrák képviselőházban . . . Beöthy Ákos: Az urak házában ! (Halljuk ! Halljuk!) Széll Kálmán: Azok, amikről Rátkay képviselő úr elsősorban szólt, azok szerinte a képviselőházban történtek. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, ha történtek egyesek részéről oly nyilatkozatok, melyek a magyar nemzetet, melyek Magyarországot sértő és lealacso­nyító kifejezésekkel illették, mint amineket a t. kép­viselő úr felemlített,­azt én mélyen sajnálom s a magam részéről is azt tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, aki ezeket a sértő kifejezéseket helytelenítette és a maguk kellő értékére leszállította volna. (Élénk helyeslés és tetszés.) Krasznay Ferenc: Szép szövetséges! Széll Kálmán: De ha ezt mi kölcsönösen méltán követelhetjük egymástól, akkor viszont arra kérem a t. képviselő urat, aki maga is szíves volt megígérni, hogy nagyon nyugodtan fog erről a kérdésről szó­lani, hogy sértő kifejezésekkel innét se illessünk senkit oly sértő kifejezésekkel, amikőt a t. képvi­selő úr beszédének egy passzusában az osztrák hon­védelmi miniszterre használt.. (Egy hang a szélső­baloldalon: Annak szabad? Élénk felkiáltások jobb­­felől: Halljuk! Halljuk !) Ezt helytelenítenem kell és ezen harcmodort én a magam részéről (Zaj a szélső­baloldalon) nemcsak hogy nem tartom helyesnek, jogosultnak és megengedettnek, hanem egyenesen kell hogy visszautasítsam. (Zaj. Enök csenget) Ami már most a kérdést magát illeti talán nem hivatásom nekem az osztrák parlamentben — akár a képviselőházban, akár az urak házában — elmondott nyilatkozatok felett erről a álmodott. És kiderült, hogy amilyen nagy refor­mátor volt Wagner Richard az alkotásban, oly reformátori szerep és tér nyilik Siegfried előtt a wagneri zene interpretációjában s a hagyományos túlzásoktól való megtisztításban. S ezeknek a túl­zásoknak lenyesegetéseire, úgy a szinszerüség, mint az énekhez való alkalmazkodás szem­pontjából, csak a Wagner fia lehet hivatott s illetékes. S mint ilyen, joggal fogadhatja el az apja örökségét és joggal viselheti az ünnepel­­tetést az apja dicsőségéért. A Wagner reformjait nem lehet tovább fejleszteni, hisz már ő maga is visszatért arról a szélső határról, ameddig elment. De a wagneri előadások stíljét lehet és részben kell is reformálni, s e téren Siegfried mint kar­mester igazán csodákat művel. S az a zenekari hangverseny, melyet március 16-ikán fog vezé­nyelni az Operában, felejthetetlen élvezetet fog nyújtani mindazoknak, akik ott jelen lehetnek. De bizonyára nemcsak a budapesti közönség lesz elragadtatva a Wagner Siegfried karnagyi bűvészetétől, hanem Wagner Siegfried is el lesz ragadtatva attól a fogadtatástól s azoktól az ünnepeltetésektől, melyekben része lesz. És azt a benyomást fogja magával vinni, hogy Magyar­­ország fővárosában a társadalmi és a kulturális élet a legmagasb összhangban áll. Meg lesz győ­ződve arról, hogy Budapesten a társadalom min­den rétege nemcsak együtt él, hanem össze is van forrva, a legmagasabbtól kezdve a legalsóig. És hogy itt a születési arisztokrácia azt tekinti a legszebb hivatásának, hogy meghajoljon a szel­lemi nagyságok előtt s hogy mindenben részt vegyen, ami az idealizmust szolgálja. Erről lesz meggyőződve az itt tapasztaltak után Wagner Siegfried. S csak az kár, hogy ha tőlünk távozni fog, ezt a meggyőződését is ma­gával fogja vinni ! ______ személyes ellenségeinek kommentáljás után ítél­tünk meg, kimondtuk reá a hazaárulást, és mi­után dicsőségét lefoglaltuk, tehát száműztük ha­lála után. S ha menteni kell magunkat Európa gunymosolyával szemben, hivatkozunk II. Rákóczy Ferencre. De hagyjuk ezt! Készüljünk minél szívélye­sebben fogadni a Wagner Richard fiát s a Liszt Ferenc unokáját. S örvendjünk, hogy ebben a kulturális ünnepben együtt örülhetünk s együtt lel­kesedhetünk a legmagasabb arisztokráciával. Mert bizony negyven év előtt, midőn maga Wagner Richard járt először Budapesten, magyar mágnást még kötéllel sem lehetett volna fogni arra, hogy a Wagner-zene atyját ünnepelje. A Wagner Ri­chard budapesti látogatása után még háromévi szakadatlan izgatásnak kellett lefolynia, m­a Buda­pesten az első Wagner-opera szviteket i­lhetett. Lohengrin volt az, melyet 1866-ban Hub Jenő apja vezényelt és tanított be,­­ mert az öreg Erjed Ferenc nem merte a felelőssé­get elvállalni érte. De nem is csoda. A Nem­zeti Színház intendánsa Stadnótfay volt, aki minden színházi bölcseségét a Nemzeti Kaszinó­ból mentette. S a Nemzeti Kaszinóban sohasem hallott akkoriban egyebet, mint szitkot és kétség­­beesést, hogy mi lesz már a színházból, ha oda a Wagner-operákat is beviszik. Az embernek — úgy mondták — vagy nem lehet színházba járnia, vagy tisztára meg kell sikerülnie! S az öreg Erkel, aki azonkívül, hogy nagy költő volt, nagy diplo­mata hírében is állott, mindezeket hallva és ta­pasztalva, nagy ravaszul Huber Károlyra bizta a Karnagyi botot. De az öreg Erkelnek mindez a ravaszsága csak addig tartott, mig Lohengrin szinte nem került. S mikor az első előadást végighallgatta, egyszerre fölülkerekedett a diplomatában a költő. Annyira megragadta Erkel Ferencet a wagneri D L L S E I D L 1 T Z POR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajoknál, melyekből rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő eredeti dobozokban 2 korona. MaLmi FRANCIA BORSZESZ és SOI Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyébb meghűlési bajok­nál. A raktárakban ólommal zárt (plombiit) üvegekben 1 korona 90 fillérért kap­­­ható. MOLL készítmény kérendő.

Next