Budapesti Napló, 1903. március (8. évfolyam, 59-89. szám)
1903-03-01 / 59. szám
50. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1903. március . Kálmán nyilatkozata s az egész törvényhozás harmonikus tiltakozása után az lett volna legszebb és legméltóságosabb, ha a szép és imponáló tiltakozás itt befejeződik. De volt folytatása, mert már föliratkoztak volt a szónokok. A tiltakozás erőben, határozottságban és méltóságban nem emelkedett a későbbi felszólalásokkal, de azért el kell ismerni, hogy okos, sokban helyes és mindig szordinós volt a többi beszéd is. Rákosi Viktor, Pichler Győző, Ugron Gábor és Rakovszky István emelték fel tiltakozó hangjukat s amilyen okos taktika volt, kivált Pichler Győző beszédében, olyan lendület és tűz lobogott Ugrón felszólalásában. Széll Kálmán miniszterelnök még egyszer is válaszolt s minden irányban határozottan tisztázta a kérdést. Egy órakor pedig azzal az érzéssel tértek át a napirendre, hogy hosszú idő óta ez volt a legszebb és legszükségesebb állásfoglalása a t. Háznak. A katonai javaslatokat ma nem tárgyalták, csak kérvények kerültek sorra. De ezeknek tárgyalása során igen érdekes vita folyt a fedezetlen határidőüzlet eltörlését sürgető kérvényekről. Rakovszky István s később báró Kaas Ivor megragadták az alkalmat, hogy a régi nótát a szegény népről, a gabona-uzsorásokról stb. fölelevenítsék. De megfelelt nekik nagyon érdekesen és általános helyeslés közben Sándor Pál, aki azt mondta, hogy a fedezetlen határidőüzletet maga is szerencsejátékfélének tartja és szívesen eltörölné, ha lehetne, de nem lehet. Mert semmiképpen sem lehet a határvonalat megállapítani a fedezetlen és a fedezett határidőüzlet között. A régi nótákra is megfelelt. Igaz, hogy a nép szegény, de a kereskedők szegények csak igazán. Ami pedig a gabonauzsorásokat illeti, Sándor Pál egyszerűen azt jegyezte meg, hogy az ország összes akasztófáit örömmel utalványozza ki számukra. Sándor Pál mellett, akinek beszéde még az ellenzéken is jó hatást tett, felszólalt Hieronymi Károly is. Az ő beszéde szenzációszámba ment. Az agráriusok állandó példálózásaival szemben kimutatta, hogy Németország eltörölte ugyan a fedezetlen határidőüzletet, de már belátta, hogy bakot lőtt és visszacsinálta. Ha Rakovszky vagy bárki a határidőüzlet rendezése tárgyában adna be határozati javaslatot, helyes. ő is rászavazna. De a fedezetlen határidőüzletet eltörölni nem lehet, ahol megpróbálták, ott is visszacsinálták. Az ülés végén még öt interpelláció is volt. A képviselőház ülése február 28-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Gróf Apponyi Albert. A kormány részéről jelen van: Széll Kálmán miniszterelnök, Flósz Sándor, Darányi Ignác. (Személyes kérdésben.) Münnich Aurél: Tegnap elérkezett a várvavárt pilanat, amidőn ez ellenzék le akarta leplezni a kormánypárti szónokokat a tekintetben, hogy mást ígértek választóiknak, mint ahogy a Házban viselkednek. Kovács Pál szólót is aposztrofálta s azt állította, hogy programmbeszédében semmit sem mondott a katonai ügyekről. Ezzel szemben kinyomatott programmbeszédéből kimutatta, hogy választóinak kijelentette, miszerint a véderő költségeinek apasztásáról a közeljövőben szó sem lehet, sőt ellenkezőleg, újabb beruházások lesznek szükségesek a monarkia véderejének fejlesztése szempontjából. Felolvassa programmbeszédének e részét s a Ház ítéletére bízza, hogy helyes volt-e Kovács vádaskodása. (Welsersheimb beszéde.) Elnök: Napirend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pionier Győző, Ugron Gábor s Rakovszky Isván kértek szót. Rátkay László: Komolyan akar szólni a kérdésről, mely felszólalásra készüt. Hogy a nemzet tisztán láthasson, a katonai kérdés rövid történetét adja elő. Szentiványi a szabadelvű párt értekezletén precíze felállította a nemzeti követeléseket, két csoportra osztva. Az első csoportba osztotta a zászló-és jelvénykérdést,a magyar tisztek magyar ezredekben való szolgálásáta katonai büntető perrendtartást. Ezek a közeljövőben megoldhatók. A másik csoportba tartozik a békelétszám megállapítása, a póttartalék kontingentálása és hogy a magyar ezredekben szolgáló tiszteknek magyarul kell tudniok. Ismerteti Fejérvárynak erre adott válaszát. A nemzeti párt ennek folytán megszavazza a javaslatot. Mi történik azonban Ausztriában? Az ellenséges osztrák pártok egyhangúlag megszavazták a javaslatokat, mivel a magyar lealázásáról van szó. A csehek betyárnak nevezték a magyart ,s nem akadt elnök, aki rendreutasította volna őket. (Élénk helyeslés.) Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszter kijelentette a parlamentben, hogy a legfelsőbb császári akarat biztosítani fogja a hadsereg egységét, annak eddigi szellemét. Az osztrák urak házában gróf Schönborn a katonai javaslat megszavazásánál feltételképp állította fel, hogy a hadseregnek egységesnek kell maradnia. Ki is fejtette, mit ért a hadsereg egysége alatt: a német nyelvet, az eddigi zászlót, jelvényt, a régi szellemet. Minden felszólaló megerősítette ezt s ismét felállott Welsersheim, s kijelentette, hogy a hadsereg egysége szellemben, nyelvben, hagyományaiban megmarad, ez a legfelsőbb akarat. Vegyük elő most a magyar törvényt. Nálunk a király személyét belevonni a vitába nem lehet, odaát meg a császári akaratot a magyar nemzettel szembeszegzik. És a magyar törvény, így szól a magyar törvény a kölcsönös védelemről.’ Nagy Mihály: Nem! Rátkay László: Ha nem, akkor vonjuk le a következtetést. Ha a magyar törvény áll, akkor az osztrák honvédelmi miniiszter egyszerűen hazudott. (Általános helyeslés. Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : (Zaj.) A magyar képviselőház méltósáhangszerelés és a wagneri zeneirány szépsége és igazsága, hogy ő, aki addig mereven visszautasította a wagneri reformokat, ellenállhatatlanul ezeknek hatalmába került. S ez a nagy átalakulás tükröződött vissza rögtön abban az új operájában, melyet ebben az időben irt. Dózsa György volt a neve ennek az operának, melyet 1867 őszén adtak elő. Óriási hatással, de nem nagyon sokszor. Tanúja voltam, midőn 1867 nyarán, közvetlenül a koronázás után, Liszt Ferenc az opera zongorakivonatát az Erkel Ferenc lakásán végigjátszta s a sátorjelenetnél, amikor Rózsa, aki Dózsába reménytelenül szerelmes, kivégzi magát, könnyekre fakadt. S ezt az operát, mely talán Erkel legremekebb dalműve, mégis levették a műsorról s azóta se vették fel újra. Akkoriban azzal indokolták, hogy a mágnások nem szeretik sem a Wagner-zenét, sem annak utánzatát. De mivel indokolják most, mikor már a legmagasabb arisztokrácia is benne van a Wagner-kultuszban, sőt előljár? Igazán nem tudom megérteni. Wagner Siegfried még gyermek volt, mikor apját és nagyapját elvesztette. Édesanyja óvta őt eleinte az apai örökségtől, mert félt, hogy terhével agyonnyomja Nem is akarta zenésznek nevelni. S maga Siegfried is eleinte építésznek készült. Talán azért, mert ez áll a zenéhez legközelebb. Lévén az architektúra nem egyéb, mint „megkövült zene“. De ez a pályafutás nem sokáig tartott. A Siegfried lelkéből elmi erővel tört ki az apai örökség utáni vágy. Ő is zenész lett s mint költő elkezdte keresni önmagát. De még eddig nem tudta megtalálni. Ellenben megtalálta önmagát s megtalálta apjának igazi örökségét is a karmesterben s a Wagner-zene legméltóbb s leghivatottabb interpretátorában. A múlt évben,a Niblingi gyűrű vezénylésével, tette le Bayreuthban az első vizsgát, s oly férnges sikerrel, minőről ő sem gát annál kifogástalanabbul őrizhetjük meg, ha a parlament méltóságához képest pertraktáljuk ezeket a kérdéseket. (Éljenzés) Rátkay László: Tisztázni kell először a kérdést a magyar kormánynyilatkozatok megbízhatósága szempontjából. Másodszor tisztáznunk kell egy volt politikai párt, a nemzeti párt megbízhatóságának szempontjából és harmadszor tisztázni kell a kérdést alkotmányjogi szempontból (Úgy van ! Úgy van ! Halljuk ! Halljuk ! a szélőbaloldalon.) Ennek a nemzetnek tisztában kell azzal lennie, hogy a törvényekben és a nemzeti jogok alapján őt megillető jogok, vagyis a nemzeti hadsereg kérdésében lehet-e reménye, lehet-e igazsága és lehet-e valamikor győzelme, avagy az áll-e, amit a honvédelmi miniszter az osztrák császárság, az osztrák császári hatalom nevében kijelentett, hogy soha, semmikor! (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Mert, ha a kérdések így állanak, akkor ne tartsanak, itt bennünket (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor felesleges az a kisded gyermekjáték, amit játszunk, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) akkor legyünk tisztában azzal, hogy az alkotmány fogalma, amelyet mi szentnek tartunk és amelyben bízunk, nem egyéb, mint írott papiros, pirosító, amely ebben az országban és ebben a nemzetben valósággá soha nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Akkor bocsássanak bennünket haza, mert fogjuk tudni, hogy melyik az az út. ,amely után nemzeti jogainkat meg tudjuk védeni. (Élénk helyeslés éljenzés és taps a bal- és a szélsőbalon.) tudni fogjuk ezt és ez nem egyéb, mint a 48-ban történtek, vagyis a szabadságharc. A kormány részéről felvilágosítást kér. (Éénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán: Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, aminekről a t. képviselő úr emlékezik, az osztrák képviselőházban . . . Beöthy Ákos: Az urak házában ! (Halljuk ! Halljuk!) Széll Kálmán: Azok, amikről Rátkay képviselő úr elsősorban szólt, azok szerinte a képviselőházban történtek. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, ha történtek egyesek részéről oly nyilatkozatok, melyek a magyar nemzetet, melyek Magyarországot sértő és lealacsonyító kifejezésekkel illették, mint amineket a t. képviselő úr felemlített,azt én mélyen sajnálom s a magam részéről is azt tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, aki ezeket a sértő kifejezéseket helytelenítette és a maguk kellő értékére leszállította volna. (Élénk helyeslés és tetszés.) Krasznay Ferenc: Szép szövetséges! Széll Kálmán: De ha ezt mi kölcsönösen méltán követelhetjük egymástól, akkor viszont arra kérem a t. képviselő urat, aki maga is szíves volt megígérni, hogy nagyon nyugodtan fog erről a kérdésről szólani, hogy sértő kifejezésekkel innét se illessünk senkit oly sértő kifejezésekkel, amikőt a t. képviselő úr beszédének egy passzusában az osztrák honvédelmi miniszterre használt.. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Annak szabad? Élénk felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk !) Ezt helytelenítenem kell és ezen harcmodort én a magam részéről (Zaj a szélsőbaloldalon) nemcsak hogy nem tartom helyesnek, jogosultnak és megengedettnek, hanem egyenesen kell hogy visszautasítsam. (Zaj. Enök csenget) Ami már most a kérdést magát illeti talán nem hivatásom nekem az osztrák parlamentben — akár a képviselőházban, akár az urak házában — elmondott nyilatkozatok felett erről a álmodott. És kiderült, hogy amilyen nagy reformátor volt Wagner Richard az alkotásban, oly reformátori szerep és tér nyilik Siegfried előtt a wagneri zene interpretációjában s a hagyományos túlzásoktól való megtisztításban. S ezeknek a túlzásoknak lenyesegetéseire, úgy a szinszerüség, mint az énekhez való alkalmazkodás szempontjából, csak a Wagner fia lehet hivatott s illetékes. S mint ilyen, joggal fogadhatja el az apja örökségét és joggal viselheti az ünnepeltetést az apja dicsőségéért. A Wagner reformjait nem lehet tovább fejleszteni, hisz már ő maga is visszatért arról a szélső határról, ameddig elment. De a wagneri előadások stíljét lehet és részben kell is reformálni, s e téren Siegfried mint karmester igazán csodákat művel. S az a zenekari hangverseny, melyet március 16-ikán fog vezényelni az Operában, felejthetetlen élvezetet fog nyújtani mindazoknak, akik ott jelen lehetnek. De bizonyára nemcsak a budapesti közönség lesz elragadtatva a Wagner Siegfried karnagyi bűvészetétől, hanem Wagner Siegfried is el lesz ragadtatva attól a fogadtatástól s azoktól az ünnepeltetésektől, melyekben része lesz. És azt a benyomást fogja magával vinni, hogy Magyarország fővárosában a társadalmi és a kulturális élet a legmagasb összhangban áll. Meg lesz győződve arról, hogy Budapesten a társadalom minden rétege nemcsak együtt él, hanem össze is van forrva, a legmagasabbtól kezdve a legalsóig. És hogy itt a születési arisztokrácia azt tekinti a legszebb hivatásának, hogy meghajoljon a szellemi nagyságok előtt s hogy mindenben részt vegyen, ami az idealizmust szolgálja. Erről lesz meggyőződve az itt tapasztaltak után Wagner Siegfried. S csak az kár, hogy ha tőlünk távozni fog, ezt a meggyőződését is magával fogja vinni ! ______ személyes ellenségeinek kommentáljás után ítéltünk meg, kimondtuk reá a hazaárulást, és miután dicsőségét lefoglaltuk, tehát száműztük halála után. S ha menteni kell magunkat Európa gunymosolyával szemben, hivatkozunk II. Rákóczy Ferencre. De hagyjuk ezt! Készüljünk minél szívélyesebben fogadni a Wagner Richard fiát s a Liszt Ferenc unokáját. S örvendjünk, hogy ebben a kulturális ünnepben együtt örülhetünk s együtt lelkesedhetünk a legmagasabb arisztokráciával. Mert bizony negyven év előtt, midőn maga Wagner Richard járt először Budapesten, magyar mágnást még kötéllel sem lehetett volna fogni arra, hogy a Wagner-zene atyját ünnepelje. A Wagner Richard budapesti látogatása után még háromévi szakadatlan izgatásnak kellett lefolynia, ma Budapesten az első Wagner-opera szviteket ilhetett. Lohengrin volt az, melyet 1866-ban Hub Jenő apja vezényelt és tanított be, mert az öreg Erjed Ferenc nem merte a felelősséget elvállalni érte. De nem is csoda. A Nemzeti Színház intendánsa Stadnótfay volt, aki minden színházi bölcseségét a Nemzeti Kaszinóból mentette. S a Nemzeti Kaszinóban sohasem hallott akkoriban egyebet, mint szitkot és kétségbeesést, hogy mi lesz már a színházból, ha oda a Wagner-operákat is beviszik. Az embernek — úgy mondták — vagy nem lehet színházba járnia, vagy tisztára meg kell sikerülnie! S az öreg Erkel, aki azonkívül, hogy nagy költő volt, nagy diplomata hírében is állott, mindezeket hallva és tapasztalva, nagy ravaszul Huber Károlyra bizta a Karnagyi botot. De az öreg Erkelnek mindez a ravaszsága csak addig tartott, mig Lohengrin szinte nem került. S mikor az első előadást végighallgatta, egyszerre fölülkerekedett a diplomatában a költő. Annyira megragadta Erkel Ferencet a wagneri D L L S E I D L 1 T Z POR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajoknál, melyekből rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő eredeti dobozokban 2 korona. MaLmi FRANCIA BORSZESZ és SOI Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyébb meghűlési bajoknál. A raktárakban ólommal zárt (plombiit) üvegekben 1 korona 90 fillérért kapható. MOLL készítmény kérendő.