Budapesti Napló, 1904. július (9. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-01 / 181. szám
181. szám* Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1904. julius 1. mang kezdeményezett, éppen Apponyi támogatásával. Hiszen szó sincs róla, a vitatkozásnak ez a formája meglehetősen sablonos. Debatterek szeretik ezt a fegyvert használni. De a miniszterelnök sok finom gúnyt és sok kegyetlen tövist tudott a régi formába rejteni s a többségnek sok alkalma volt a csöndes, a visszafojtott nevetésre. A beszéd jelentőségét a pozitív nyilatkozatok adták meg, sikerét azonban a vitatkozás formái, az erős gúny s a finom évődés váltakozása biztosították. A jelentős nyilatkozatok közül kiemeljük, hogy a kisbirtokosok helyzetén a jelzáloghitel hozzáférhetőbbé tételével, a szövetkezetek fejlesztésével s egy új kölcsöntípus, talán a telepítési kölcsön megteremtésével kíván segíteni, hogy továbbá a nemzetiségi bajokban erősen óhajt distingválni, mert meg akarja nyerni az idegenajkú honpolgárokat s közös érdekből fogja magát az agitátorokra vetni, amit úgy vél leghelyesebben elérhetni, ha nem módosítja a nemzetiségi törvényt, de módosítja a büntetőtörvényt ; hogy továbbá szívesen várna a kereskedelmi tárgyalások megkezdésével, ha az ellenzék rövidesen letárgyalná a már benyújtott külön felhatalmazási törvényt, de az 1899 : XXX. sem tartóztathatja vissza, ha arról van szó, hogy megmentse az ország gazdasági érdekeit, melyeken a külföld különben gondtalan elefántlépésekkel gázolna keresztül; s hogy végül nem bánja, sőt kéri, hogy sürgessék meg rajta ígéreteinek beváltását, mert állja őket s egytől-egyig be fogja váltani, a választási törvény reformját is. Hogy ezekben a nyilatkozatokban mi a megnyugtató s mi a nyugtalanító, nem akarjuk ezen a helyen vitatni. Bizonyos, hogy a többség mindent helyeselt s a kisebbség nem mindent ellenzett. Egyes részletek az egész félkör helyeslésével találkoztak. De azért több közbeszólás ritkán hangzott beszéd közben, mint a miniszterelnök mai nyilatkozatai rendjén. Mondatok közben s mondatok végén mindig akadt az ellenzéki ifjabb banderillóknak valami mondanivalójuk, amivel izgatni akartak. De csak az elnöklő Feilitzschot tudták felde szépen festő bimbó, (bizony szebb, mint a falujabeli bárókisasszonyok) szive szelíd szeretettel tele az után, aki az Óperenciás tengeren túl rója a nehéz katonasort. Most is im azért jött ide, hogy megtudja a prófétától, él-e, hal-e a szíve szerelmese. A próféta szeme rátapad a meghajlott Veronikára. Dús fekete haja alól vakítóan csillog ki fehér formás nyaka, szinte lángot vet tekt piros karja. Bizony jó szeme van a prófétának! Nagy csönd van, megszakadt az erdő susogó beszéde, konyultan állanak az erdő romjai, csak az áhitat sóhajtása, az áhitat imája rebben el szakadozva az erdő ajkakról. A mélységes csendben hallatszik a szózat: — Veronika, lányom Veronika, szól a próféta lágy édes hangon. A hívek felnéznek a csodás hangok hallatára. A rapi bárókisasszonyok szeme is odatapad a szikla tetejére, alázatosan áhitattal. S amint odanéznek, félve kapják el szemöket. — A ragyolci gróf, súgja az egyik. — A gróf, mondja a másik és lángbaborul arca. — Veronika, mondja a próféta s itt elakad szava. Az erdőszélre néz, hol a bárókisasszonyok állnak. Kicsit elsápad, mintha meg is tántorodnék, de aztán folytatja a beszédét: — Veronika, folytatja, ma te fogsz a hívek előtt imádkozni. Erre eltűnik. — Nagy tisztesség, mondja Csatak Boris, el, hogy nem pilisit ért a próféta választása, izgatni, Tiszát nem. Az óvatos Feilitzsch abszolút csöndet szeretett volna biztosítani az ő kedves vezére számára s ezért a második rendreutasításig is elment olyan közbeszólások miatt, melyek miatt az obstrukció napjaiban még a füle botját se mozgatta volna meg. De hát ő azt szerette volna, hogy mindenki olyan áhítattal hallgassa Tiszát, mint ő. S az ellenzék is inkább az elnöknek szólt közbe, mint Tiszának. Az elnök csöndet kért, — azt felelték neki, hogy: — Thémát adunk az elnök kedvencének ! Az elnök azt mondta, hogy ne zavarják a szónokot, — azt felelték neki, hogy: — Hiszen csak az elnök úr zavarja. S egyáltalán meg kell jegyezni, hogy a közbeszólások inkább kedélyesek voltak, aminthogy csak a siker és a helyeslés volt komoly, de a vihar inkább szórakoztató volt. Egy kedélyes vihar. A miniszterelnök nagy beszéde és nagy sikere kiszorított a mai ülésből mindent. Csak Polónyi Gézának volt az ülés végén két sürgős interpellációja, de már hallgatóság nélkül kellett beszélnie. Pedig a furfangos Polónyi ugyan pikánsnak jelezte az egyik interpellációját. Azt hirdette a folyosón, hogy paritást fog követelni a román határvizsgálatban. Ha ott levetkőztetik a kivándorló székely lányokat, akkor a mi fináncaink is vetkőztessék le a bevándorló román menyecskéket. S a képviselő urak még ilyen pikáns théma elől is megszöktek. O tempóra, o mores! . . . A képviselőház ülése junius 30-án. — Kezdete délelőtt 10r/a órakor. — Elnök: Báró Feilitzsch Artur. A kormány részéről jelen vannak: gróf Tisza István miniszterelnök, Lukács László, Nyiry Sándor, Plósz Sándor, Hieronymi Károly, Tállián Béla. Elnök : Megnyitja az ülést és az előterjesztések során bemutatja a miniszterelnök átiratát a kvóta-döntésről. (A kvóta.) Ugron Gábor indítványozza, hogy az átiratot tűzzék ki napirendre tárgyalás céljából. Elnök kimondja a határozatot, hogy az a kvóta-jelentést a Ház annak idején napirendi a tűzi s az átiratot tudomásul veszi. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem veszszük tudomásul!) Olay Lajos tiltakozik az elnök enunciációja ellen, mert hisz az átiratot csak a napirendre tűzés, illetőleg a tárgyalás után lehet tudomásul venni. Elnök: Megjegyzi, hogy az átiratot a Ház napirendre fogja tűzni annak idején, de a bejelentést tudomásul kel venni. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: Nincs igaza az elnöknek mert ha a bejelentést már most tudomásul veszszük, akkor fölösleges tárgyalni. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök azzal érvel, hogy a kvóta eldöntése a felség joga, azt a törvényhozás kell, hogy tudomásul vegye, ami nem zárja ki azt, hogy az átirat napirendre tűzessék. (Helyeslés jobbról.) Ez meg is fog történni, azonban a bejelentést a Háznak tudomásul kell vennie s azért az elnök enunciációja helyes volt. Polónyi Géza szerint az elnök helytelenül járt el, amikor kimondotta, hogy a Ház tudomásul veszi az átiratot, holott azt csak ezután fogják tárgyalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az még csak nem is vitatható, hogy a képviselőháznak joga van a kvótadöntést megvizsgálni. Gróf Tisza István miniszterelnök : Igazat ad Polónyinak abban, hogy a törvényhozásnak joga van a kvótadöntést tárgyalnia. Ezt senki sem akarja megakadályozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. (A költségvetés.) Pintér Sándor a kormány ellen való bizalmatlanság okából nem szavazza meg a költségvetést. Ez a kormány közjogi téren sokkal veszedelmesebb, mint volt valamennyi elődje. Szóvá teszik az utóbbi idők nagy harcait a hadsereg magyar vezényleti nyelvéért, a felségjogok körül, a galaci átirat miatt; bírálja a szabadelvűpárti kilences bizottság katonai programmját, a kormány katonai vívmányait és ígéreteit. Gróf Tisza István miniszterelnök, A költségvetés tárgyalása előreláthatólag a nyár derekáig fog húzódni s éppen ezért nem akarja nyújtani a vitát. Elismerését fejezi ki Horánszky Lajos fejtegetései iránt, amelyek őt Horánszky Nándorra emlékeztették. Ugron Gábor : Mindig küzdött ellene ! Gróf Tisza István miniszterelnök. A boldogult kereskedelmi miniszter szeretettel foglalkozott a kisbirtokosok sorsával. A kormány is át van hatva annak szükségétől, hogy a kisbirtokosok helyzetén sürgősen kell segíteni. Ez a kérdés szerfelett nehéz. Egész sereg törvényhozási intézkedésre s a társadalom közreműködésére is szükség van. Legelőször is olcsó, könnyen hozzáférhető jelzáloghitelről kellene gondoskodni. Az orvoslás útjára a hitelszövetkezetek racionális reformjával kell rálépni ; a személyi hitelképesség igen alacsony fokon áll s magasabb fokra juttatni csak szövetkezeti alapon lehet. A szövetkezetek és a nagyobb takarékpénztárak között benső kapcsolatot kell teremteni. Végül telepítési és birtokvásárlási kölcsön alapot kell létesítenie az államnak. (Helyeslés a jobboldalon). Ami Vietorisz felszólalását illeti, elismeri, hogy a felvidéken sűrűn találkozunk felekezeti izgatásokkal, mert a felvidéki papság nem teljesíti hazafias kötelességét, (ügy van jobbfelől.) A kormány a főpapokkal együtt azon lesz, hogy a hazafiatlan papságot ártalmatlanná tegye. Az itt-ott felbukkanó nemzetiségi izgatások igazolják legjobban, mennyire helyes az a politika, amely a széthúzó nemzetellenes törekvésekkel szemben a Duna-Tisza közén hatalmas államot akar kiépíteni . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: De magyar legyen, na német!) Ez az állam csak nemzeti lehet, amelynek kultúrája magyar. A céltudatos politika meg fogja értetni a nemzetiségekkel, hogy az ő érdekeik a magyar állam érdekeivel azonosak. (Helyeslés jobbfelől.) Azt azonban senki se várja a magyar államtól, hogy a nemzetiségeket jogaiktól és nyelvüktől meg akarja fosztani. Szokás lett újabban a nemzetiségi kérdések terén frázisokkal dobálódzni és magukat a nemzetiségeket vádolni; itt nem használ a frázis és a rekrimináció. Nagy lépés lesz, a javulás felé a népoktatás reformja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nemzeti régi politikája az, hogy a szigorúságot elsősorban a nemzetiségi izgatókkal szemben kell éreztetni, mert azok az igazi bűnösek, nem a felbujtogatott nép. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezért szándéka a büntetőtörvénykönyvnek az izgatásokról szóló, rendelkezéseit revideálni, a gyors és jó közigazgatás is hathatós orvosság. A nemzetiségi Lesik, várják, hogy szól még a próféta. Leszakadó estig ott térdepelnek, Veronika mondja az imádságot előre, a többiek utána. Olyan, mintha ezüst csengő után harangok búgnának. — Ugyan kit visz ma magával a próféta, gondolja epedve Bodajk Anna, csak nem ezt a Veronikát. Görcs Péterné is erre gondol, liliom Boris is veri a mellét, hátha ő rá esnék a próféta választása. Hiába, Svalondai Judit is hiába sir égő áhitattal, a próféta hangja többet nem hallatszik ... De mégis. — Halljátok, halljátok, mondja Görcs Péterné, én hallom a szavát, itt suhant el a fülem mellett. Ennek is, annak is úgy rémlik, mintha hallaná a próféta szavát: — Higgyetek, majd eljövök még. — Hiszünk, hiszünk, mondják áhitattal, ó, prófétánk, ó, édes prófétánk! És járnak a kőhöz, Horthy főbíró is eljön a processzióval, de a prófétát többet nem látják. Eltűnt. A vörösfejű huncut Etesi Jóska olyanfélét beszél, hogy a ragyolci gróf volt, de hát ki hisz az istentelennek. Senki. A hivek hisznek, járván a próféta kövéhez. És meghajolnak a virágok, zúgnak a lombok, susognak a bokrok, mint akkoron, mikor állt a mohos kövön a szelídszaru, édesnézésű próféta . . .