Budapesti Napló, 1904. augusztus (9. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-01 / 212. szám
2 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1904. augusztus 1, 212. szám. vétel. Az iratok javarésze maga nyilvánvalóvá teszi, hogy a legtöbb tényleg inzolvens és legalább a felénél a csődállapot effektive beállott, a nélkül persze, hogy az igazgatóság vagy felügyelő-bizottság akár csődöt, akár felszámolást kérne. Tudok olyan esetet, ahol a Hangya ajándékozott vagy leírt — ami egyre megy — oly összeget, mely a teljesen fedezetlen passzívákat kiegyenlíti, nehogy a csődöt kelljen kérnie. Nem nemzetgazdasági elmélkedés a legszükségesebb itt, hanem komoly ellenőrzés, közrendőri intézkedés. Érdemes vállalkozás volna törvényszékenként arra való szakértő emberekkel az összes szövetkezetek bírósági okmánytárát átvizsgáltatni, óriás számú visszaélésről, törvénytelenségről, értékherdálásokról rántaná le a leplet és kitűnnék az, hogy a fogyasztási szövetkezetek igen nagy része a kereskedelmi és csődtörvény értelmében máris az inzolvencia állapotában leledzik. Ez volna az Omkenak való derék vállalkozás. F. BELFÖLD A miniszterelnök Héderváron. Gróf Tisza István miniszterelnök a mai vasárnapot Héderváron, gróf Ehuen-Héderváry Károly ő felsége személye körüli miniszter családja körében töltötte. A miniszterelnök holnap, hétfőn reggel ismét Budapestre érkezik. Az ipartörvény módosítása. A Politikai Értesitő jelenti : 1884. óta, amikor a magyar törvényhozás az ipartörvényt megalkotta, csaknem folyton panaszkodnak az érdekelt körök e törvény fogyatékos, sérelmes és a megváltozott közgazdasági viszonyok folyton tarthatatlan intézkedései miatt. Ez indította arra Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert, hogy mihelyt hivatalát elfoglalta, megbízta Szterényi József miniszteri tanácsost, a kereskedelmi mi— Na azt szeretnénk mi látni! — mondotta Sesztjakov, akinek a pápaszeme is beleizzadt az izgalomba. — Ezt majd a torkára forrasztjuk!.. Hé! Pincér! Hívja csak ide az elnököt! Egy perc múlva ott termett a vöröshajú kis elnök, gomblyukában kék szalaggal, a tánctól még lelkendezve. — Kérem, távozzék ebből a szobából — kezdte. — Itt nem lehet inni. Tessék a buffetbe menni! — Hát, te ugyan mit akarsz itt? — kérdezte a kocsis. — Hívtalak én? — Kérem, ne tessék engem tegezni. Távozzék ebből a szobából. ■— Mondok én neked valamit, kedves barátom , adok neked egy percet. . . Hisz te itt elnök vagy, főszemély, vagy mi, és igy . . . gondoskodjál hát arról, hogy ezek az urak itt az ajtó elé kerüljenek. A hölgyek egyedül akarnak maradni velem. Zavarja őket, ha idegen is ám jelen és a pénzemért csak megkívánhatom, hogy ne érezzék magukat rosszul. — Ez a fickó bizonyosan azt hiszi, hogy az istállóban van! — mondta Sesztjakov. — Hívjátok hát Jevsztrat Szpiridonicsot! — Jevsztrat Szpiridonics! — kiáltozták. — Hol van Jevsztrat Szpiridonics? Rendőri egyenruhás öreg úr rontott be a szobába. — Fölkérem, távozzék az olvasószobából! — mondotta rekedten, mérges szemet meresztve és festett szakállát mozgatva. .— Jaj, de megijedtem! — nevetett a kocsis. — Mennydörgés adta, de megijedtem! Az Isten RiZeMter-ügynökség jelenti Csifuból. Egy idevaló japán kereskedő egy szavahihető khinaitól azt az értesítést kapta, hogy a japánok Port Arthur előtt, az Arany Szarv kivételével, az összes állásokat elfoglalták, miközben mindkét fél óriási veszteségeket szenvedett. Bár az orosz hírszerzőn ./Mini »VI in lmv.írni.r.m.'ioiTO oo »V\Ortol.rO-szerelmére, micsoda kandúrbajusza és macskaszeme vanl . . . Hehehel — Kikérem magamnak az ellenszegülést! — kiáltotta, reszketve és magánkívül Jevsztrat Szpiridonics. — Ki inneni Vagy pedig erőszakkal vitetem ki! Rettentő botrány kerekedett az olvasószobában. Jevsztrat Szpiridonics kiabált, dobbantott a lábával és vörös volt, mint a rák. Sesztjakov is kiabált. Belebuhin is kiabált. Az összes előkelőségek kiabáltak. De mindannyiukat túlkiabálta a kocsis öblös basszusa. Ezenközben a zene is elhallgatott és a közönség a táncteremből beözönlött az olvasószobába. Hogy pedig a dolognak hatásos színezete legyen, Jevsztrat Szpiridonics bevonultatta az öszszes rendőrtiszteket, akik a kaszinóban voltak és megkezdődött a jegyzőkönyv fölvétele. — Csak írjatok! írjátok! — mondotta az álorcás, ujjával a tolltartó felé bökve. — Hanem most aztán kutyául vagyok, mi? Ó, én szegény lélek! Az Isten szerelméért, ne tegyetek szerencsétlenné! Hahaha! ... Na hát . . . kész a jegyzőkönyv? Mindenki aláírta. No, akkor nézzetek most csak ide! Egy . . . kettő . . . három . . . felállott, kiegyenesedett és lerántotta az álarcát. A hatás, amelyet ittas arca a jelenvoltakra tett, lenyűgöző volt. Miután egy ideig ebben a hatásban gyönyörködött, egy székbe vetette magát és hangos kacagásban tört ki. Az előkelőségek mind meghökkenve, elképedve néztek egymásra, egyesek a fejüket takargatták. Jevsztrat Szpiridonics csuklóit, mint aki épp valami nagy ostobaságot követett elnisztérium ipari és belkereskedelmi szakosztályának főnökét, hogy az 1884: XVII. t.-c. módosításához szükséges anyagot gyűjtse egybe és a felhozott jogos kiváralmak tekintetbe vételével az új ipartörvény tervezetét indokolásával együtt készítse el. E megbízásnak eredménye az a két kötetből álló anyaggyűjtemény, melyet a kereskedelmi minisztérium a napokban kibocsátott. Ez a gyűjtemény az egyes ipari törvényeket az azokra vonatkozó végrehajtási rendeletekkel, elvi jelentőségű határozatokkal és bírósági döntvényekkel együttesen nyújtja, nem az egyes törvények szerkezetében, hanem abban a csoportosításban, melyben az új ipartörvény tervezete készülni fog, tájékozást nyújt tehát ez az anyaggyűjtemény az alkotandó új ipartörvény tervezetének keretére nézve is. Ez a két kötet még csak a hazai joganyagot tartalmazza; az érdekeltség kívánságai és javaslatai, valamint a vonatkozó külföldi törvényhozás ismertetése további két kötetben fog történni, mely előreláthatólag szintén még az 1904. év folyamán jelenik meg. Magát a törvénytervezetet s annak indokolását a vonatkozó statisztikai anyaggal együtt 1905-ben teszik közzé-A képviselőház ülése. A képviselőház legközelebbi ülését hétfőn, azaz augusztus 1-én tartja s annak napirendjére a vallás- és közoktatásügyi tárca s ha ez befejeztetnék, az igazságügyi tárca költségvetése van kitűzve. A kultuszbudgethez szólásra vannak feliratkozva : Eötvös Károly, Bedeházy János, Lendl Adolf és Gál Sándor. A kultuszminiszter szintén a hétfői ülésben fog válaszolni az elhangzott beszédekre. KÜLFÖLD • _____ Az orosz-japán háború. London, Julius 81. iroda tagadja, hogy Port-Arthur elesett, mégis hiszi, hogy a japánok erősen előremyomisitak. Másrészről kímaiak, akik Port-Arthurt pénteken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a japánok a várost levették. A bombázás, amely kedden kezdődött, csak pénteken csökkent, amikor a japánok az utolsó erődítményeket is megrohanták. Frankfurt, július 31. A Frankfurter Zeitung jelenti Tokióból, hogy a vladivosztoki hajóraj visszatér Vladivosztokba. Fétervár, július 31. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti: Ma délig a mancisuországi hadsereg harcélén mi sem változott. Hadseregünk déli arcvonalával szemben jelentékeny japán haderők összpontosulnak. 29-én japán csapat vonult előre dél felől, de csak a Kaicsiantungtól keletre lévő vasúti vonal közelében lévő útszorost szállotta meg. Vinucsen irányában megállapították, hogy ellenséges csapatok vonulnak előre az arcél közepéből és a kahuasingi állásunk baloldala felől. Az ellenség előrevonulását, mely portyázás jellegével brit, állásunkból intézett fegyver- és ágyutűzzel tartóztattuk fel. A londoni követség Oku tábornok egy táviratát közli, amelyben arról tesz jelentést, hogy a japán hadseregnek Dasicsaora 24-én intézett támadásakor részünkről mintegy öt hadosztály száz ágyúval vett volna részt a küzdelemben és hogy a japánok állásainkra intézett támadás után kiűztek volna bennünket állásainkból Dasicsao felé. Valósággal azonban részünkről sokkal kisebb hadsereg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglaltuk el, hogy az ellenséget feltartóztassuk, nem pedig, hogy nyakasat védekezzünk. A japánok tényleg több támadást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puskatűz késő éjjelig tartott. Állásainkat megtartottuk és csak azért vonultunk ki azokból, mert a parancsnok nem tartotta lehetségesnek, hogy a másikkal küzdelembe bocsátkozhassunk, mivelhogy 16 kilométer kiterjedésű állást kellett neki védelmeznie. Csapatainknak állásaikból való visszavonulása nagy meglepetés volt a japánok számára. A vakmerő kötekedőben mindannyian a városka milliomosára ismertek rá, Pjatigorov gyárosra és örökös díszpolgárra, aki ismeretes volt botrányos históriáiról, jótékonyságáról és, mint a helyi lap kifejezte, „heves törekvéséről a műveltségre és felvilágosodásra.“ — Na . . . hát mentek-e most már, vagy nem? — kérdezte Pjatigorov néhány percnyi hallgatás után. Az előkelőségek némán sompolyogtak ki lábujjhegyen. — Tudtad, hogy Pjatigorov! — károgta Jevsztrat Szpiridonics odakünn halkan a pincérhez. — Miért nem nyitottad ki a szádat? — Megtiltotta, hogy szóljak. — Megtiltotta ... És ha én most, kutya, egy hónapra beduglak a dutyiba, akkor majd ugathatod, hogy: megtiltotta! ... De ez már mégis csak szép história volt uraim! Mintha csak meg lettünk volna babonázva! Hát nem tudtatok volna tíz percre kimenni? . . . Csinos kis história! Az urak leverten és tanácstalanul lézengtek a kaszinóban és komolyan sugdolództak egymással, mintha valami nagy szerencsétlenség történt volna . . . Amikor az asszonyok és leányok megtudták, hogy Pjatigorovot megsértették, ők is lecsöndesedtek és kezdtek hazamenni. Két órakor Pjatigorov teljesen részegen betámolygott a táncterembe, leült a zenekar mellé és a muzsika hangjai mellett elaludt. Feje aztán oldalt hanyatlott és hangos horkolás hallatszott. — Abbahagyni! —, intett az elnök a muzsikusoknak! . . . Pszt! . . . Jegor Nilics alszik . ..