Budapesti Napló, 1904. december (9. évfolyam, 332-360. szám)

1904-12-01 / 332. szám

, 2 Budapest, csistarfiac BUDAPESTI NAPLÓ 1904. december 1- 331. szánt, .csupán a parlament rendes működé­sének biztosítékait teremti meg? Be kell azonban vallanunk, hogy a közvélemény higgadt állásfoglalása nap-nap után­­egyre nehezebbé válik. Lángoló szóza­tok ostromolják a közönség lelkét s és egymást érik a közélet kiváló súlyú fér­­fiainak a kormányelnök ellen intézett kemény támadásai. Ma az Andrássyak lőttek bele a helyzetbe. A minap úgy lát­szott, mintha csupán félreállni akarná­nak. Ma kíméletlen hadüzenet jött tőlük­. Ez a feltűnően izzó hang bizonyára ola­jat fog a tűzre önteni. S hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy ami eredetileg ház­­szabálykérdésnek indult, a közélet egyensúlyának végzetes és talán végle­ges megrendülésévé fajuljon el. Mozgalmas napok, Budapest, november 3. Érdekes hírt kolportálnak a szövetkezeti nfipenzék vezérlő bizottságának mai üléséből. bizottság hivatalosan csak annyit mond a n nilvánosság számára, h­ogy a vezetők megbe­­­­szélték a parlamentben követendő taktikát, de ,a fáma tudni véli a taktika részleteit is. ■Mik ez­ek a részletek?­­Hát először is az, hogy amikor ország­­világ a legháborúsabb bevonulást várja az első ülés alkalmából, a szövetkezett ellenzék néma ■csöndben, gyászmenet módjára akar az ülés­­­terembe vonulni. Odabenn, se lesz lárma, vi­­harzás: ülni fognak némán, mintha temetés , volna. S akkor a megnyitott lilécben, nyom­ában a királyi kézirat felolvasása után, föl­­emelkedik szólásra gróf Apponyi Albert.­­Az elnök —­ az ideiglenes szabályok rendelése szerint — rá fog szólani: — Senkinek sincs' joga napirend előtt beszélni. Gróf 'Apponyi Albert nem fogja észre­venni, hogy van elnök, nem fogja meghallani, hogy valóid szavába vágott. Nyugodtan foly­t­­átni fogja beszédét. Az elnök csöngetni fog, tiltakozni fog. Gróf Apponyi Albertnek nem lesz füle­­se csöngetésre, se tiltakozásra. »Mintha egyedül volna a teremben és mintha (nem történvén időközben semmi)­ a­z a parlament­álta? felszó­lalását senki sem akadályozhatná, nyugodtan beszél majd tovább, tovább. Az elnök harmadszor is köteles lesz rá­szólni s most már azt kell majd mondania: ■— Gróf Apponyi Albert képviselő úr nem engedelmeskedett _az­ elnök háromszoros felhívásának, átadom tehát ügyét rögtönös ha­­tározathozatal végett a mentelmi bizottság­­nak. S az ellenzék, mely mindaddig sik­ csönd­­ben fogja nézni az ily rendezett jelenetet, csak ekkor indítja meg a formaezsek­i hábo­rút. Előbb kipréseli az elnökből, hogy az erő­szakolt ideiglenes házszabályok szigorát leg­elsősorban gróf Apponyi Alberttel szemben kell­jen alkalmazni és csak ha ez megtörtént, ak­kor jön a nagy felfordulás, akkor lépnek so­rompóba azok, akik ellen a drákói szabályokat igazában megcsinálták. Miért­­Apponyi Titán édes lesz minden büntetés és ahol Apponyit zárják ki, ott az ősi obetrukionoknak száratni dicsőség, mint ahogy a vértanuk sorsa szentelt helylyé avatja még a bitót is. Ez volna a taktika az első ülésre. De, azt mondják, vannak még tervek későbbre is. Időközben pedig természetesért folytatják az országjárást és míg a parlament összeül, még egész sor ellenzéki népgyülés lesz. Hogyj­elente négű momentum a mai nap történetében az Andrássyak riadója. Gróf Sán-d­rássy Tivadar ma megjelent választói előtt, ahová öcscse, gróf Andrássy Gyula is elkísérte s mindkét Andrássy váratlanul erős hangokat ütött meg. Gróf Andrássy Gyula­­reflektált Tis­za megjegyzéseire is már. Aztán mondott valamit, ami nagyon messzire fog hangzani: — Nem lehet félreáslni. Meg fogunk Gróf Andrássy Tivadar, mint nekünk e-t­kgrafálják, ma délelőtt gróf Andrássy Gyula.; gróf Nadik-Barkóczy Endre és mások társa­sá­­­gában megjelent Gálszécsen, ahol választói gy­y-í­lést tartottak. A nagyszámú választógyűlés előtti mindenekelőtt gróf Andrássy Tivadar számolt be kilépésének okairól *1 .Gróf Andrássy­­Tivadar: Meg kell Önöknek­ magyaráznom, hogy miért léptem ki a szabadelvű­ pártból. A magyarázat egyszerű. Lelkiismeretenkől tiltotta, hogy a történtekért elvállaljam a felelőssé­­­get. Az az ismeretes parlamenti csíny, a házszabá­l­­yoknak tudatos és szándékos megsértése lévén, al­­­kalmatlan arra, hogy nyugodt tárgyalásokat ered­í ményezhessen. Ma már nemcsak magával a tény-j nyel, hanem a kormány egész védekezésével mi szemben állunk , úgy mondhatunk róla bírálatot.A Tisza védekezésének magva az, hogy a nemzet di-­­leuma előtt áll s vagy a házszabályok egyszerű meg-­ sértésével megtöri a kisebbség terrorizmusát, vagy? — Tisza szerint — lehajtott fővel szemérmesen­ félrefordul és saját sülyedését szendén eltűri. A­ kérdés igy felállitva alkalmas arra, hogy megvesz­­­tegesse a nemzetet s a miniszterelnök álláspontja mellett hangulatot teremtsen. Mert ha igaz, hogy­­az ország veszélyben van, akkor a házszabály egy­­szerű megsértése nem is ár megmentéséért s aki­ ilyenkor túlérzékenységből félreáll, az méltó tárgya, lesz a nevetségnek. De az a baj, már tudniillik a­ Tisza álláspontjára nézve, mert az országra nézve­ viszont ez a szerencse, hogy ennek a­­premisszának egy betűje sem áll. Nem­ a házszabályok egyszerű­ megsértéséről van szó, hanem sokkal többről i a, fenyegető veszély minden módon inkább orvosolható, mint azon, amelyhez Tisza hősi elszántsággal nyal­é jelenni és küzdeni fogunk, bárhonnan jöjjg is a támadást Az Andrássyak erélyesebb állásfoglal­sának híre csak későn érkezett Budapestre, szabadelvű pártban este együtt voltak a minis­terek, együtt volt a párt zöme is, de akkor is nem tudtak a tőke­terebesi beszédek tartann rá. Most már azonban fokozott kíváncsiság­, kell a holnapi nap elé nézni, mikor Tisza I­­ván Győrött bizonyára meg fogja ragadni alkalmát, hogy az utolsó órák eseményeiről megemlékezzék. Az Andrássyak riadója,­ ­ A- H (Sí i-j -H ■12'. iat — Patkányok! Testvérek! Hazátlan bi­tangok ! Itt az idő, most vagy soha!­! Évezredes bélyeg tapad fajotokhoz s nincs a világnak az a­­pontja, bújjatok hág az utolsó pincelyukba, ahol fületekbe ne ordítanák, „hogy a sülyedő hajót a patkányok hagyják el legelőször.“ Akar­­jáitok'e lemosni ezt a szégyent fajotokról'. Akartok'e ismét tisztességes, becsült, sze­rep­­lő és elismert faj lenni? Akarjátok-e megveze­­kelni a múltat s megérdemelni a szebb jövendőt ? Ha igen, akkor félre a gyilvasággal! Itt az idő, most vagy soha! Mondjuk ki, hogy azért se me­nekülünk! Azért is maradunk! És ha menekül minden két- vagy négylábú teremtés, ha szár­nyat oldanak a sasok és kereket oldanak az em­berek — mi maradunk! Hitvány és nem az apja fia, aki meg nem rágd­ja ezt az alkalmat, mikor rehabilitálhatja őseit és dicsőségbe fürösztheti utódait! Kel patkányok, testvérek, hazátlan bi­tangok ! Maradjunk. Mi nem menekülünk! És — gondolták a parklakók — a patká­nyok csakugyan fellázadtak a közmondás ellen , nem menekültek a sülyedő hajóról, holott az emberek már sietve hagyták el a hajót. -------------— De van a mesének két ma­­gyarázata is. Lehet, hogy akik a hajón marad­tak, nem patkányok. És lehet az is, hogy az a hajó nem volt sülyedő hajó. De akkor per­sze a mese nem olyan érdekes K. a tudományok világából. — Hol a világ közepe. Szén és néppszichológia. — A pólus sem fixpont. — A biblia és a kongó-négerek. — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Ifj. Méray-Horváth Károly. Hol­­a világ közepe.? Ez a­ kérdés ezúttal nem csillagászati kérdésként merül fel. Inkább olyan értelemben, mint ahogy a makói ember­ről mondják, hogy hite­s meggyőződése, hogy Makó a világ közepe. Ilyen értelemben, de roppant súlyos realitásnak a nyomatékával vi­tatkoznak angolok, amerikaiak, németek, hogy kiknél van a világ közepe. A büszke mondás az, hogy ott a világ kö­zepe, ahol a legtöbb a szén! Unde Sam kiáltotta át a nagy mondást John Bullnak, a munkában agyonhajszolt ame­rikai unc­e Sam a hízásnak ereszkedett angol Jaimnak. És­pedig abból az alkalomból­, hogy az amerikai Egyesült­ Államok széntermelése túl­szárnyalta Angliáét. Ott a világ közepe, ahol legtöbb a szén­­ . És hogy ebben a mondásban van valami igazság, az egyetlen számadattal világossá válik, azzal, hogy a világ összes széntermelésének 60 százalékát az angol, az amerikai és a német széntermelés, nyújtja. Valósággal ez a három ország az, amelyek körül a mi kulturvilágunk forog. A dolgot nem csak úgy kell felfogni, hogy­ amennyi szenet termelnek, bányásznak éppen, és hogy talán bányászhatnának, más országokban is többet. Nem, hanem úgy, hogy hol van való­sággal a legtöbb szén a föld alatt. (. Amióta a tűz a mozgásaink­ motor ,ereje, azóta természetesen minden közlekedésnek,­ technikának a szén a tápláló dajkája. Ott gya­rapodtak ime valósággal legjobban, ahol legtöbb­ a szén. Még nemrégiben Anglia úgy szólt, hogy­ ő tőle függ minden tengeri hatalom, mert egy­ államnak sincs elég szene, ha ő nem ad. Még a spanyol-amerikai háborúban is az volt a spa­nyol tengerészet legnagyobb baja, hogy nem is szerzett be idejekorán elég angol szenet, nem­voltak szénkészletei Guba körül és így nem tu­j­dott idejekorán hajóival Gubában megjelenni­! Tengerészkörök pedig most Japánról emleget­­ik, hogy nem lehet soha erős haditengerészete,­ mert nincs szene. Csak igen gyenge tűzerejű, rossz szene, és az is kevés. Angliának­ a kitűnő és óriási mennyiség­,­ben bányászott szenében volt kétségkívül a rop­pant ipari és kereskedelmi hatalma. Hanem ki-s számították, hogy annak a szénnek háromszáz*­ ötven év múlva vége. És ezzel szemben hirdeti Amerika, hogy­ az ő szene még évezredek múlva sem fogy ki.­­ És­ hogy így, ami hatalmat a szén nyújthat az­ embernek, mindazon hatalommal ő lesz úr a mi civilizációnkon.­­ Ezekkel szemben tett most közzé egy ta­nulmányt, a német Arthur Friedrich és aztc: mondja, hogy ha a szén a világ közepe, úgy az, európai világra Németország az. Az egész Euró­pában Sziléziában van a legóriásibb szénmeny­­nyiség. 5­100 négyszögöl kilométer terület alatt] terjed el a mi világunk leghatalmasabb és leg­jobb­ minőségű, széntelepe. Alig van még kiak­názva. Hogy Frigyes még mindössze csak azért helyezett súlyt a szén kiaknázására, hogy an-­ nak a szegény sziléziai népnek a nyomorán eny­hítsen. Igaz hogy ma már 140,000 ember fog-g­lalkozik ott bányászattal — a szén mellett vág

Next