Budapesti Orvosi Újság, 1905. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-06 / 27. szám

560 Budapesti Orvosi Újság résűvé vált. Az előbb szabadon látható hymen el­tűnt az újonnan képzett vulva mélyében, mely a művi urethra nyílását is eltakarta. Szerettem volna a continentia fokozása céljából a húgycső körül még a Gersung-féle paraffin-prothesissel kísérletet tenni, de az apa már teljesen meg volt elégedve az eredménnyel és kívánatéra a leányt november hó 4-én gyógyultan bocsátottuk el az intézetből. Az elért kosmetikai eredmény jobb volt, mint ami­lyet eleinte remélni mertem volna, a functionális eredmény pedig abból állott, hogy a leány a vize­letét átlag 14/2 óráig tudta tartani és ágya, mely a műtétek előtt mindig szennyes és bűzös volt, most állandóan tiszta maradt. III. Gyomorszájadék­ képzés (gastrostomia) műtéte.1 A „Magyar orvosi Archívum 11 1902. évi első füzetében dr. Chudovszky Mór a gyomorszájadék­­képzés műtétéről a következőket mondja: „A mi sebészeink közül Herczel hat Hacker szerint és egy Marwedel szerint műtett gyomorsipolyos bete­get mutatott be az 1896—1898. évek folyamán a budapesti közkórházi orvostársulat ülésein. Dollin­­ger egy esetet közöl az „Orvosi Hetilap 11 1892. 13. számában, egy esetet említ a sebészeti klinikum­­ múlt félévi működéséről kiadott jelentésében. Az 1900- ik év óta Herczel, Kuzmik és Fischer mutat­tak be új eseteket.11 Úgy látszik tehát, hogy a gyo­morsipoly, helyesebben gyomorszájadékképzés az 1901- ik évben, melyben esetemet operáltam, még azon műtétek közé tartozott, melyeket fővárosi leg­kiválóbb sebészeink is csak kevés esetben hajtottak végre. Ilyen körülmények közt minden egyes ilyen műtét közlése úgyszólván kötelességgé válik még akkor is, ha a beteg, mint esetünkben történt, a sikerült műtét után 12-ik napon, mikor kihagyandó táplálása a gyomorszáj­adókon keresztül már egé­szen jól ment, idült tüdőgümőkór acut recrudes­­centiája következtében elhalt is. Különben esetünk nemcsak azért érdekes, mert ez volt kórházunkban az első ilyen műtét, de érdekes a bencselet által is, mely a marószerek által előidézett bárzsingszűkü­­letek természetére érdekes felvilágosítást szolgálta­tott, miből az ilyen szűkületek kezelésére is értékes következtetéseket lehetett levonni. Az eset a kö­vetkező : G. K. 17 éves, majsai illetőségű cselédleány, az 1901. évi február hó 21-én öngyilkossági szándékból „zsir­­szóda"-oldatot ivott. A marószer összeégette a leány torkát és bárzsingját. A leány mindjárt orvosi kezelés alá került, de dacára a megfelelő gyógykezelésnek és a bárzsingkutasz rendsze­res alkalmazásának, oly nagyfokú bárzsingszűkület fejlődött ki nála, hogy végre már alig volt képes valamit a gyomorba levinni. Július hó 24-én, mikor a beteg gyógykezelésem alá került, állapota a következő volt : A kistermetű, gyenge testalkatú leány nagyon le volt soványodva, amint mondani szokták: „csont és bőr“ volt. A jobboldali tüdőcsúcs felett a légzési zörej érdes, a kopog­­tatási hang kissé rövidebb volt, de a leány állítólag soha sem köhögött, csak annyit engedett meg többszöri kérde­zésre, hogy néha köhécsel és egyszer-kétszer véres nyálkát ! Felolvastatott a praeparatumok bemutatása mellett a szegedi orvos-egyesület múlt évi szeptember havi tudomá­nyos ülésén. köpött. A szájban, torokban és bárzsing-bemenetben semmi kóros elváltozás nem volt látható, a bárzsingba bevezetett 3. számú kutasz néhány centiméternyire a bemenettől meg­akadt, de csekély nyomással tovább volt tolható egész a gyomornyitó fölötti tájig, hol ismét megakadt és tovább semmikép nem volt vezethető. Vékonyabb kutasszal ugyan­így jártunk, sőt még az 1. számú angol húgycsőkutasszal sem voltunk képesek a második akadályon keresztül hatolni. Csakis vékony, merev bélhurral lehetett néha, mintegy vélet­lenül, mély belégzés közben, a szűkületen keresztül a gyo­morba jutni. De a legközelebbi alkalommal már ez sem sikerült. A leány semmiféle keményebb eledelt nem volt képes lenyelni, csak híg ételt, levest, tejet, bort és vizet tudott cseppenkint magához venni és ezzel tengette életét. Ilyen körülmények közt arra kellett gondolnunk, hogy tápláló­csőrék alkalmazása által a beteg erőállapotát előbb némileg megjavítsuk, mielőtt nagyobb beavatkozásra hatá­rozzuk el magunkat. A leány a tápláló­csőréket elég jól tűrte, de erőállapota ezek dacára nem javult, sőt naponta hanyatlott. Augusztus 20-ikán gastrostomiát végeztem a betegen, Schleich-féle anaesthesia és legszigorúbb asepsis mellett a következőképpen : Előbb a hasbőrön ejtettem egy 5 cm.-nyi hosszú vágást, mely a kardnyujtvány végétől 1 cm. távol­ságból kiindulva a bal bordaívvel párhuzamosan és ettől 2 cm.-nyi távolságban haladt le­ és kifelé a bal egyenes has­izom tokjának külső széléig. Ezen vágást fokozatosan mélyítve, átmetszettem az egyenes hasizom külső tokját, az izmot magát, a hátsó tokot és végre a hashártyát, mely utóbbinak széleit előre húzva, azokat a bőr sebszéleihez köröskörül alkalma­zott varratok által hozzáerősítettem, így szabad bemenetet nyervén a hasüregbe, első­sorban a májra bukkantam, mely a sebnyilást egészen elfedte. Ezt ujjammal óvatosan felfelé tolva, a rekeszizom boltozatának legfelső részén meg­találtam az összehúzódott, teljesen üres gyomort. Ennek legközelebb eső részét tompa, horgos fogóval megfogván, a sebnyiláson át kihúztam és ilyen helyzetben a soroson és mascularison át vezetett erős, kettős fonál segítségével az egyik segéd által tartottam. Most a gyomor falát két sor varrat által köröskörül gondosan a hasseb széleihez hozzá­­varrtam oly módon, hogy a mélyebb sor varrat által a gyomorfalat a hasseb bélését képező hashártyához, a felü­letes sorvarrat által pedig a gyomorfalnak egy kisebb eső részét a bőrseb széleihez hozzáerősítettem. Miután először végeztem ilyen műtétet, nem mertem a gyomort mindjárt megnyitni, legfőbb gondomat képezvén a hasüreget a gyo­mortartalom belefutásától megóvni. Újabb, hasonló esetben azonnal megnyitnám a gyomort és a gyomorseb széleit a hasseb körüli bőrfelülethez hozzávarrnám, mert egyrészt meggyőződtem, hogy a gyomor ilyen esetben üres lévén, a hasüregnek gyomortartalommal való fertőzésének veszélye nem oly nagy, mint gondoltam, másrészt az ilyen módon kivarrt gyomorfal még jobban odasimulna a hasseb olda­laihoz és kevésbbé volna a hasüregbe való visszasü­lyedés­­nek kitéve. A sebre asepticus kötést alkalmazván, 3 napig vár­tam, míg a gyomornak a hassebbel való összetapadását elég erősnek találtam, mely idő alatt a tápláló csőrék alkalma­zását folytattam. Most a gyomort hegyes kusztúrával meg­nyitván, a nyíláson át előbb vékony draincsövet vezettem be és ezen keresztül mindjárt kevés langyos tejet fecsken­deztem a gyomorba. Ettől fogva a leány táplálása a sipolyon keresztül egészen rendesen folyt. Többször napjában levest tojássárgájával, tejet, kávét, bort, később még somatose­­oldatot is fecskendeztünk a gyomorba, mely minden nehéz- s­ség nélkül felvette és továbbította ezen híg táplálékokat. 27. szám.

Next