Budapesti Orvosi Újság, 1905. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1905-07-06 / 27. szám
560 Budapesti Orvosi Újság résűvé vált. Az előbb szabadon látható hymen eltűnt az újonnan képzett vulva mélyében, mely a művi urethra nyílását is eltakarta. Szerettem volna a continentia fokozása céljából a húgycső körül még a Gersung-féle paraffin-prothesissel kísérletet tenni, de az apa már teljesen meg volt elégedve az eredménnyel és kívánatéra a leányt november hó 4-én gyógyultan bocsátottuk el az intézetből. Az elért kosmetikai eredmény jobb volt, mint amilyet eleinte remélni mertem volna, a functionális eredmény pedig abból állott, hogy a leány a vizeletét átlag 14/2 óráig tudta tartani és ágya, mely a műtétek előtt mindig szennyes és bűzös volt, most állandóan tiszta maradt. III. Gyomorszájadék képzés (gastrostomia) műtéte.1 A „Magyar orvosi Archívum 11 1902. évi első füzetében dr. Chudovszky Mór a gyomorszájadékképzés műtétéről a következőket mondja: „A mi sebészeink közül Herczel hat Hacker szerint és egy Marwedel szerint műtett gyomorsipolyos beteget mutatott be az 1896—1898. évek folyamán a budapesti közkórházi orvostársulat ülésein. Dollinger egy esetet közöl az „Orvosi Hetilap 11 1892. 13. számában, egy esetet említ a sebészeti klinikum múlt félévi működéséről kiadott jelentésében. Az 1900- ik év óta Herczel, Kuzmik és Fischer mutattak be új eseteket.11 Úgy látszik tehát, hogy a gyomorsipoly, helyesebben gyomorszájadékképzés az 1901- ik évben, melyben esetemet operáltam, még azon műtétek közé tartozott, melyeket fővárosi legkiválóbb sebészeink is csak kevés esetben hajtottak végre. Ilyen körülmények közt minden egyes ilyen műtét közlése úgyszólván kötelességgé válik még akkor is, ha a beteg, mint esetünkben történt, a sikerült műtét után 12-ik napon, mikor kihagyandó táplálása a gyomorszájadókon keresztül már egészen jól ment, idült tüdőgümőkór acut recrudescentiája következtében elhalt is. Különben esetünk nemcsak azért érdekes, mert ez volt kórházunkban az első ilyen műtét, de érdekes a bencselet által is, mely a marószerek által előidézett bárzsingszűkületek természetére érdekes felvilágosítást szolgáltatott, miből az ilyen szűkületek kezelésére is értékes következtetéseket lehetett levonni. Az eset a következő : G. K. 17 éves, majsai illetőségű cselédleány, az 1901. évi február hó 21-én öngyilkossági szándékból „zsirszóda"-oldatot ivott. A marószer összeégette a leány torkát és bárzsingját. A leány mindjárt orvosi kezelés alá került, de dacára a megfelelő gyógykezelésnek és a bárzsingkutasz rendszeres alkalmazásának, oly nagyfokú bárzsingszűkület fejlődött ki nála, hogy végre már alig volt képes valamit a gyomorba levinni. Július hó 24-én, mikor a beteg gyógykezelésem alá került, állapota a következő volt : A kistermetű, gyenge testalkatú leány nagyon le volt soványodva, amint mondani szokták: „csont és bőr“ volt. A jobboldali tüdőcsúcs felett a légzési zörej érdes, a kopogtatási hang kissé rövidebb volt, de a leány állítólag soha sem köhögött, csak annyit engedett meg többszöri kérdezésre, hogy néha köhécsel és egyszer-kétszer véres nyálkát ! Felolvastatott a praeparatumok bemutatása mellett a szegedi orvos-egyesület múlt évi szeptember havi tudományos ülésén. köpött. A szájban, torokban és bárzsing-bemenetben semmi kóros elváltozás nem volt látható, a bárzsingba bevezetett 3. számú kutasz néhány centiméternyire a bemenettől megakadt, de csekély nyomással tovább volt tolható egész a gyomornyitó fölötti tájig, hol ismét megakadt és tovább semmikép nem volt vezethető. Vékonyabb kutasszal ugyanígy jártunk, sőt még az 1. számú angol húgycsőkutasszal sem voltunk képesek a második akadályon keresztül hatolni. Csakis vékony, merev bélhurral lehetett néha, mintegy véletlenül, mély belégzés közben, a szűkületen keresztül a gyomorba jutni. De a legközelebbi alkalommal már ez sem sikerült. A leány semmiféle keményebb eledelt nem volt képes lenyelni, csak híg ételt, levest, tejet, bort és vizet tudott cseppenkint magához venni és ezzel tengette életét. Ilyen körülmények közt arra kellett gondolnunk, hogy táplálócsőrék alkalmazása által a beteg erőállapotát előbb némileg megjavítsuk, mielőtt nagyobb beavatkozásra határozzuk el magunkat. A leány a táplálócsőréket elég jól tűrte, de erőállapota ezek dacára nem javult, sőt naponta hanyatlott. Augusztus 20-ikán gastrostomiát végeztem a betegen, Schleich-féle anaesthesia és legszigorúbb asepsis mellett a következőképpen : Előbb a hasbőrön ejtettem egy 5 cm.-nyi hosszú vágást, mely a kardnyujtvány végétől 1 cm. távolságból kiindulva a bal bordaívvel párhuzamosan és ettől 2 cm.-nyi távolságban haladt le és kifelé a bal egyenes hasizom tokjának külső széléig. Ezen vágást fokozatosan mélyítve, átmetszettem az egyenes hasizom külső tokját, az izmot magát, a hátsó tokot és végre a hashártyát, mely utóbbinak széleit előre húzva, azokat a bőr sebszéleihez köröskörül alkalmazott varratok által hozzáerősítettem, így szabad bemenetet nyervén a hasüregbe, elsősorban a májra bukkantam, mely a sebnyilást egészen elfedte. Ezt ujjammal óvatosan felfelé tolva, a rekeszizom boltozatának legfelső részén megtaláltam az összehúzódott, teljesen üres gyomort. Ennek legközelebb eső részét tompa, horgos fogóval megfogván, a sebnyiláson át kihúztam és ilyen helyzetben a soroson és mascularison át vezetett erős, kettős fonál segítségével az egyik segéd által tartottam. Most a gyomor falát két sor varrat által köröskörül gondosan a hasseb széleihez hozzávarrtam oly módon, hogy a mélyebb sor varrat által a gyomorfalat a hasseb bélését képező hashártyához, a felületes sorvarrat által pedig a gyomorfalnak egy kisebb eső részét a bőrseb széleihez hozzáerősítettem. Miután először végeztem ilyen műtétet, nem mertem a gyomort mindjárt megnyitni, legfőbb gondomat képezvén a hasüreget a gyomortartalom belefutásától megóvni. Újabb, hasonló esetben azonnal megnyitnám a gyomort és a gyomorseb széleit a hasseb körüli bőrfelülethez hozzávarrnám, mert egyrészt meggyőződtem, hogy a gyomor ilyen esetben üres lévén, a hasüregnek gyomortartalommal való fertőzésének veszélye nem oly nagy, mint gondoltam, másrészt az ilyen módon kivarrt gyomorfal még jobban odasimulna a hasseb oldalaihoz és kevésbbé volna a hasüregbe való visszasülyedésnek kitéve. A sebre asepticus kötést alkalmazván, 3 napig vártam, míg a gyomornak a hassebbel való összetapadását elég erősnek találtam, mely idő alatt a tápláló csőrék alkalmazását folytattam. Most a gyomort hegyes kusztúrával megnyitván, a nyíláson át előbb vékony draincsövet vezettem be és ezen keresztül mindjárt kevés langyos tejet fecskendeztem a gyomorba. Ettől fogva a leány táplálása a sipolyon keresztül egészen rendesen folyt. Többször napjában levest tojássárgájával, tejet, kávét, bort, később még somatoseoldatot is fecskendeztünk a gyomorba, mely minden nehéz- sség nélkül felvette és továbbította ezen híg táplálékokat. 27. szám.