Budapesti Orvosi Újság Mellékletei, 1913

Szemészeti lapok - 1913-04-17 / 1. szám

1913. 1. szám. SZEMÉSZETI LAPOK , hogy minden a régiben marad. Vegyük paradigmának idült iritis egy mindennapi esetét, mely hosszas kezelés daczára sem akar meggyógyulni, s most egy minden modern segéd­eszközzel dolgozó klinikát keres fel. A vizsgáló első­sorban bizonyosan az iritis három fő aetiologiájára fog gondolni: a kiesre, a tuberculosisra, a rheumatismusra, in specie a gonococ­­cus rheumatismusra. Megcsináljuk a 117as ser ma­nn-react­i­ó­t — ez legyen positiv. Az van-e ezzel mondva, hogy a beteg egyidejűleg nem lehet tuberculosus is? Megcsináljuk az alttuberculinpróbát s szintén pozitív eredményt kapunk, hőemelkedést, esetleg loká­lis reactiót. Ebből már csak inkább azt következtethetjük, hogy a lokális folyamat tuberculosus természetű lehet. A betegségi tüneteket számos esetben tényleg kedvezően befolyásolja a tuberculinkezelés, de saját tapasztalataim alap­ján mondhatom, hogy ugyanoly sok eset van, hol nem lehet semmit sem elérni ily módon, s visszatérünk végül a higany­kezeléshez, melylyel végeredményeképpen mégis csak elérjük a gyógyulást. Ugyanígy lehetséges ennek az ellenkezője: önök az anamestikus adatok és a Wassermann-reactio alapján syphilist vettek fel s erélyesen keresztü­lvitték e specifikus kezelést, a nélkül, hogy döntő eredményt értek volna el. Lát­szólagos csekély javulások után a bántalom rosszabbodik. Ezen pontnál nem térítetek ki az elől, hogy ne figyelmeztessek egy klinikai tapasztalati tényre, mely a praxisban nagy haszon­nal értékesíthető. Ha szabályszerűen alkalmazott salvarsan­­injectio után nem érnek el gyorsan, ha nem is gyógyulást, de legalább kifejezett javulást, úgy alapos gyanú van arra, hogy a bántalom nem syphilisen alapul, s ilyen esetekben az ismé­telt salvarianinjectiók sem fognak eredményre vezetni. Ha az ilyen betegeknél a tuberculinpróba is positív, úgy tuberculin­­kúrával is gyógyulást érhetnek el. Látják tehát, mily nehézségekbe ütközik, hogy therapeu­tice eligazodjunk, még ha a modern diagnostika minden segéd­eszközét is igénybe vesszük, s áll ez különösen a szemtuber­­culosis leplezett és atypikus eseteire. A terület, melyen vagyunk, nagyobb, mint azt régebben hitték, különösen a­mióta Stock állatokon végzett kísérletei meglepő eredményeket derítettek ki.A Stock tuberculumculturáknak a vérbe való befecskendezése által házinyulaknál szembetegségeket idézett elő a szem leg­különbözőbb részeiben, különösen az irisben és a chorioideá­­ban s oly alakokat hozott létre, melyek először az embernél előfordulókhoz nagyon hasonlítanak, és másodszor, melyeket morphologice más chorioretinitisektől nem lehetett megkülön­böztetni. Nagy érdekkel bírtak különösen a szemtükörnek hozzáférhető plaqueok a szemfenéken, milyenek a chorioiditis plastica minden alakjánál előfordulnak. Anatomice ezek lobos görcsökből állottak, melyek az edényrétegből hatoltak az ideg­hártya külső rétegeibe s a két hártya összetapadását hozták létre. Structurájuk rendszerint semmi a tuberculosisra jellegze­teset nem mutatott már, bacillusok vagy nem voltak találha­tók, vagy csak kivételesen igen gyér számban. De a bacillu­sok jóllehet nehezen kimutatható jelenléte, valamint az álla­tokra való átoltás pozitív eredménye kétségkívül bebizonyította, hogy valóságos tuberculosus gyuladással van dolgunk. Ezen fontos kísérletekből kiderül, hogy a tuberculosis a chorioideá­­ban és retinában daganatalakban fellépő göbökön, melyek már régóta ismeretesek, s a chorioidea miliaris göbcsein kívül, melyek pl. miliar tuberculosis egy esetében sem szoktak hiányozni, egyszerű (plastikus) gyuladásokat is képes létre­hozni a szemfenéken, melyek külsőleg semmiben sem külön­böznek a más aetiológia alapján létrejöttektől, így tuberculosus eredetű lehet azon chorioditis disseminata vagy areolaris, daczára annak, hogy mindig megszoktuk már ilyen esetekben syphilises aetiologiára gondolni. Azon kérdés merül most fel, hogy beszélhetünk-e a tuberculosisnál metatuberculotikus alak­ról, mint a syphilisnél metasyphilitikusról, vagyis a­hol a szöveti megbetegedéseket nem élő baktériumok hozzák létre, hanem halott bacillusok, bacillustörmelékek, vagy bacillus­­toxinok; ez oly thesis, melynek megoldása a legközelebbi jövő kérdését képezi. Hogy milyen fontos a kórtan ezen fejezete, melybe jelenleg csak egy rövid pillantást vethetünk, azt bizonyítja azon klinikai tapasztalat, hogy diffus üvegtesti homály, retinális vérzésekkel járó edénymegbetegedés akárhány esete fordul elő, melyek aetiológiája teljesen ismeretlen volt, s melyek minden kezeléssel daczoltak, míg jelenleg a biológiai vizsgálati módszerek segélyével kiderül tuberculosus jellegük, s így a therapiára nézve új kilátások nyíltak meg. (Axenfeld.) Nem akarok tovább beszélni az érhártya és ideghártya solitaer és conglomerált tuberculumairól, csak azt akarom megemlíteni, hogy az iridocyclitis némely súlyos esete, mely oly stádiumban kerül kezelésünkbe, hogy a szem belsejébe már nem tudunk benézni, az enucleált szem sectiójánál tuber­­culosisnak bizonyul. Ily esetekben a szem belsejét sajtos tömegekkel kitöltöttnek találjuk, de vannak esetek, melyekben a tuberculosus daganat növekedése igen gyors, úgy hogy a sklera egyes helyei staphylomaszerűen előboltosulnak s néha közelfekvő a gliomával való összetévesztés. Ritkábban van a solitaer tuberculum kiindulási pontja az ideghártyában; a dolog természete szerint a szem többi képleteire való átterje­dés a szabály. Mivel manapság a tubeculinpróba segélyével meg tudjuk állapítani a tuberculosus aetiologia valószínűségét, azon kérdés merül fel, hogyan viselkedjünk a therapiát illető­leg? Belemenjünk-e még egy tuberculinkúrába is súlyos cycli­­tikus gyuladásoknál, vagy távolítsuk-e el a functionális tekin­tetben rendszerint már használhatatlan szemet? Véleményem szerint a kérdés legjobban radikális irányban dönthető el: mindazon kedvező kortörténetek daczára, melyek egyes klini­kákból származnak, az ilyen szem nemcsak fájdalmak forrása marad, hanem számos más veszélyé is (a tuberculosis tovater­jedésének lehetősége következtében i­s eltávolítandó. Végül még egy oly themára akarok áttérni, mely nagyon aktuális s a legnagyobb mértékben érdekli a gyakorló orvost. Ez a phlyktaenás szembetegségek aetiológiáját illeti, melyek, mint tudják, a legelterjedtebb szembetegségek közé tartoznak s melyek nemcsak nálunk, hanem a világ minden pontján az ambulanter kezelt esetek többségét teszik ki. Minden észlelő előtt felmerül azon gondolat, hogy ezen betegek nagy része a scrophylosis kategóriájába tartozik s ezt régóta tudják,­­ arra nézve, a­ki a scrophulosist a tuberculosissal identikusnak tartja, a dolog már el van döntve. De ha még annyi tuberculo­­sust is találunk a scrophulosusok között, még mindig marad elég, kiket nem lehet másként nevezni, mint lymphatikusnak vagy scrophulosusnak, — a gyermekorvosok még nem tartanak­­ ott, hogy a két dyskrasia között éles határt tudnának vonni. Megkísértették azt, hogy állatkísérletekkel jussanak közelebb a phlyktaenás szemgyuladások lényegéhez. A­mit ott találtak, a következő: ha állatokat tuberculosusakká teszünk s azután conjunctivalis zacskójukba elölt tuberculosis-culturákat viszünk be, — más szerzők szerint staphylococcus-culturákat — úgy a kötőhártya typusos phlyktaenáit hozhatjuk létre. Mások szerint elegendő egy tuberculosus kötőhártyájának izgatása, hogy phlyktaena jöjjön létre. Nem bizonyos azonban az, hogy ezen házinyulaknál és tengerimalaczoknál talált eredmények emberre is átvihetők-e. A tüdővészesek nagy számánál a phlyktaenáknak sokkal gyakrabban kellene előfordulni, ha ezen tény megállna. Tény marad azonban az, hogy számos egyén, ki phlyktaenában szenved, tuberculosus. Ránk nézve a Rókus-kórházban ezen kérdés — a­mennyire ez klinice megoldható — osztályomon lett eldöntve Schütz és Vidéki­ kísérletei alapján. A phlyktaenáknak két csoportja van, és pedig: 1. hol biztosan van jelen tuberculosis s hol a tuber­­culinpróbával phlyktaenák válthatók ki s tuberculin-kúrával gyógyítható a bántalom; 2. oly esetek, melyek a Czerny-féle exsudativ diathesis kategóriájába tartoznak s a melyeket leg­jobban lehet befolyásolni a megfelelő diaetával, a zsírok és a czukor megvonásával. Előadásomnak végére értem. Látják tehát, minő problémák tornyosulnak fel a jövőben s hogy mint tágul a látkör minden lépéssel, melyet mint kutatók előre teszünk, s nem láthatók a kutatás határai.­ ­ Slink: Arch. f. Ophth., KG. kötet, 1—104. oldal. Néhány észrevétel az újabb alan­koin­aellen­es eljárásokról. Irta: Goldzieher Vilmos dr., egyetemi tanár. Ezen újabb operatív eljárások közül tekintetbe jönnek: 1. a Heine-Шо cyclodialysis, 2. a Lagrange-Шо i­odosklerek­­tomia, 3. az Elliot-féle skleralis trepanatio.

Next