Budapesti Orvosi Újság, 1915. július-december (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-07-01 / 26. szám
XIII. évfolyam. Budapest, 1915. julius 1. 26. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bintakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti : SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vi.gyógyászat szerk. : BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgatófőorvosa és DALMÁDY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk.: NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL : TORDAY FERENCZ D. EGYETEMI MAGÁNTANÁR. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4-4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ UTCZA 10. SZ. Közegészségügyi és törvényszéki orvostudományi szemle szerkeszti: MINICH KÁROLY dr., egyet, magántanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. Sebészet szerkeszti: báró HERCZEL MANÓ dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár. Szemészeti Lapok szerkeszti: GOLDZIEHER VILMOS dr udvari tanácsos, egyetemi tanár Szülészet és nőgyógyászat szerkeszti: ROTTER HENRIK dr. kórházi főorvos, szigr ■ . . . Urológia A V . szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár" ТАКТА LО M : Eredeti közlemények. Rosenfeld Victor dr., és Sonnenfeld Jenő dr.: Miként történjék a betegfelvétel a megfigyelő állomásokon. — Keszler Jenő dr. : Tapasztalataim a dysenteria körül. Referátum. Az erőművi behatás szerepe vakbélgyuladásnál. Lapszemle. Belgyógyászat. Vérhasszerű betegségek kezelése papaverinnel és jodtincturával. Tudományos ülés. XV. Hadisebészeti értekezlet. — Budapesti Kin Orvosegyesület IV. rendes tudományos ülése. Therapiai jegyzet. Arsen liquofersan. Hírek. Kinevezés. — Katonai kitüntetések.— Fürdőorvosi gyakorlat. — A Stefánia szegénygyermek-kórház évi jelentése. — Cholera állása hazánkban. Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a beszterczebányai megfigyelő állomásról. (Vezető főorvos: csernyefalvi Kozmutza Béla dr., cs. és kir. ezredorvos.) Miként történjék a betegfelvétel a megfigyelőállomásokon, írták : Rosenfeld Victor dr., a fertőzőosztály orvosfőnöke és Sonnenfeld Jenő dr., az állomás hygienikusa. A m. kir. belügyministerium által felállított katonai megfigyelőállomások czélja, hogy megakadályozza azt, hogy a harcztérről az ország belsejében levő kórházakba irányított sebesült vagy beteg katonák a háborút kísérő járványokat behurczolván, az országot megfertőzzék. A harctér, amint azt a legutóbbi hadjáratok története bebizonyította, a legkülönbözőbb fertőző betegségek forrása. Ha tehát a fertőzést és ezáltal a járványok terjedését fel akarjuk tartóztatni, három mód áll rendelkezésünkre: 1. Vagy a lmrézteret mentesítjük a kórt okozó csiráktól; 2. vagy útjában tartóztatjuk fel a járványt; 3. vagy pedig a már megfertőzött területrészekben fojtjuk meg a járványt terjesztő bactériumokat. Az orosz-japán háború tapasztalatai alapján a védekezésnek második módja bizonyult legczélszerűbbnek és ez adta meg a megfigyelőállomások felállításának gondolatát. A harctérről érkező sebesült vagy beteg katonák valamennyien fertőzésre képeseknek tekintendők és éppen ezért a fertőzés veszélyének közvetlenül és elsősorban azok tétetnek ki, akik a betegek vagy sebesültek felvételénél foglalatoskodnak. Hogy ez így van, arra az eddigi tapasztalataink akkor mutattak rá, amikor egy betegtransport átvétele után egyszerre két ápolónőnk betegedett meg kiütéses typhusban (mindkettő a szabadosztályon működött), míg a betegek csoportosítása és elkülönítése után az ápolószemélyzet körében sem a szabad-, sem a fertőzőosztályon fertőző megbetegedés még nem fordult elő. Ezen tapasztalatból kiindulva a betegfelvételnél követett eljárásunkat módosítván, egy szigorúbb eljárást célzó tervezetet és rendszabályt foganatosítottunk és minthogy a jelenleg követett eljárásunk a betegfelvétel gyors és veszélytelen voltánál fogva gyakorlatilag is fényesen bevált, érdemesnek tartjuk az egyöntetű eljárás bevezetése czéljából, eljárásunkat az alábbiakban ismertetni. A betegek vagy sebesültek fogadásánál a kormánybiztos, az állomás vezetőorvosa, a hozzá beosztott csekélyszámú segédszemélyzet, a katonai parancsnokság és a sebesültvivők vannak jelen. A vonat megérkezése után elsősorban is a fertőzésre nem gyanús betegek, illetve sebesültek, azután a fertőzésre gyanúsak és legutoljára a fertőző betegségben szenvedők szállíttatnak ki. Az erre vonatkozó felvilágosítást a kórházvonat parancsnokától nyerjük. Igen nagy megkönnyítés e tekintetben a hadügyministériumnak az irányú rendelete, hogy fertőző betegségben szenvedőket csak bizonyos e czélra kijelölt „Infections Krankenzug“-gal szállíttatja a megfigyelő állomásokra. A sebesültvivők védőruházata vászonzubbonyból és nadrágból áll, amely a végtagoknál zsineggel köttetik le. A ruha használat előtt 10% benzines, vagy acetonos napltalinoldatával lesz impregnálva, amely tetvek ellen kitűnően véd és a használatban levő szerek közül a legolcsóbb. A sebesültvivők a fertőzés elleni védekezésből hetenként iskoláztatnak. Az érkező betegek — a fertőzött és fertőzésre gyanús betegek kivételével — egy közös barakkba szállíttatnak. Itt valamennyinek üdítésképpen egy pohár melegbort nyújtunk. Minden beteg tiszta pohárból, illetve 2%-os forró szódában kifőzött sajkából iszik, ruháján kiinl az összes felszerelési tárgyait halomba rakja és magántulajdonát képező tárgyait megtartván, hatvanas csoportokban a fürdető barakkba vitetik. Ez a fürdető barakk vetkőzőből, nyitóhelyiségből, fürdőhelységből és öltözőből áll. A vetkőző helyiség padokkal van ellátva és köröskörül megfelelő nagyságú fehérnemű áztató betonmedenczékkel van felszerelve, ahol a beteg fehérneműje tüstént a vetkőzés után 2%-os lúgkőoldatba kerül. A vetkőzőhelyiséghez csatlakozik egy fehérnemű sterilizáló helyiség, amely egy kétajtós rendszerű fehérnemű főzőüsttel van ellátva; ez a helyiség egy fal által két részre van osztva: egy fertőzött és egy tiszta részre, hogy a tiszta és szennyes fehérneművel foglalkozó személyzet megbízhatóan elkülöníttessék. A fehérnemű egy óráig ázik a 2%-os lúgkőoldatban, azután egy negyedóra hosszat forró vízben fő és csak ezután kerül a mosásba. A beteg felső ruhája a vetkezőben gondosan összegöngyölítve számozott zsákokban a gőzfertőtlenítőbe kerül. Itt a ruházat 02 atmosphaerás és 106 C° gőzben kór