Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-04 / 1. szám
XV. évfolyam. Budapest, 1917. január 4. 1. szám. SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL . Bőr- és bujakórtan szerkeszti: TÖRÖK LAJOS dr., egyetemi tanár. Fülészet szerkeszti: SCHVARCZ EDE dr., közkórházi rendelő főorvos. Fürdő- és vizgyógyászat szerk : BOSÁNYI BÉLA dr., kir. tan., Sáros gyógyfürdő igazgatófőorvosa és DALMADY ZOLTÁN dr., egyetemi magántanár. Gégészet szerk . NAVRATIL DEZSŐ dr., egyetemi magántanár. Gyermekorvos szerkeszti: GRÓSZ GYULA dr., kórházi igazgató-főorvos. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII., KERTÉSZ UTCZA 16. Telefon: 8500. Közegészségügyi és törvényszéki orvostudományi szemle szerk.; MÜNICH KÁROLY dr., egyetem.-tanár és SCHUSCHNY HENRIK dr. Sebészet szerk.; báró HERCZEL MANÓ dr., udvari tanácsos, egyet, tanár. Szemészeti Lapok szerkesztette: néhai GOLDZIEHER VILMOS dr., egyet, tanár. Szülészet és nőgyógyászat szerk.: ROTTER HENRIK dr., kórházi főorvos. Urológia szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr., egyetemi magántanár. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG TORDAY FERENCZ DR EGYETEMI MAGÁNTANÁR. TARTALOM: Eredeti közlemények Kubinyi Pál dr.: Hasmetszésnél használt törlők számontartására szolgáló eljárás. — Schmidt Béla dr.: A katonai szolgálat alól való kimenekülés általános orvosi szempontból. (Színlelés és öncsonkítás.) Lapszemlék. Belgyógyászat. A hasi hagymáz vaccina-therapiája. — Bujakórtan. A modern syphilis-therapiáról. Therapiai Jegyzetek. Gyermekgyógyászati receptura. Belügyministeri rendelet. A háború alatt, vagy ennek következtében rokkanttá vált s a katonaságnál a legénység állományába tartozott magyar állampolgárok részére a keresetképesség fokának megállapítása czéljából kiállítandó orvosi bizonyítvány. Hírek. Kinevezések. — Meghaltak. — Katonai kitüntetések. — A magyarországi vakságügyi statisztika főbb eredményei. Pályázati hirdetmények. Pályázatok nyilvántartása. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti poliklinikai egyesület kórházából. Hasmetszésnél használt törlők számontartására szolgáló eljárás. Irta:* Kubinyi Pál dr., egyetemi magántanár, a nőgyógyászati osztály főorvosa. A hasmetszésnél használt tárgyak közt kétségtelenül a törlők a legmozgékonyabbak, ezeket változtatjuk a legsűrűbben. Ha a belek visszatartásáról van szó, belegyömöszöljük a hasürbe, ha vér vagy geny áztatta át, kicseréljük, vérző helyek letapogatása után eldobjuk stb. Erős vérzés esetén, vagy ha a hasürből sok folyadékot kell kimerni, mint a scitesnél, megrepedt petefészektömlőnél, vagy ha pyosalpinx gengje árasztotta el a műtét terét, éppúgy méhen kívüli terhességből származó szabad hasüri vérzés alkalmával, gyors egymásutánban történik a törlőcserélés. Ilyen esetben, főként ha a műtétet a beteg állapota miatt gyorsan be kell fejezni, az elhasznált törlők számontartása tisztán az emlékezetre támaszkodva, teljes lehetetlenség. Aki csupán ebben bizakodnék, az könnyen „felejthetne" törlőt a hasűrben. Ennek a közleménynek nem az a czélja, hogy ilyen esetek casuistikájába belemélyedjünk. Ezeknek klinikai s törvényszéki jelentőségét már bőven megvitatták. Elég, ha Neugebauer (Monatschr. f. Geburtsh.) és Schachner (Annals of Surgery) közleményeire utalok, akik ezt 200 esettel illusztrálták. Csupán hangsúlyozni óhajtom, hogy hasonló esetek, dacára minden elővigyázati rendszabálynak, még mindig előfordulnak s az operatív orvosi működésnek éppenséggel nem dicsőségére, tápot adnak a napi sajtónak s rettegést ébresztenek a közönség körében. Ilyesminek az elkerülésére mindenütt alkalmaznak ugyan óvó rendszabályokat, azonban úgy látszik, hogy ezek mégsem nyújtanak absolut biztonságot. Szinte már olyanformán ítélik meg ezt, mint a vasúti szerencsétlenséget, amely minden óvóintézkedés mellett is elő fog fordulni s az emberi gyarlóság számlájára írandó. Ha azonban a vasúti baleset elkerülésére minden kigondolható technikai eljárást igénybe vesznek, akkor a törlőkérdésben, amelybe rajtunk, orvosokon kívül senki se szól bele, mert nem tartja magát illetékesnek, tisztán a mi kötelességünkké válik, hogy eljárásunkat a reánk bízott emberélet védelmére s javára a lehetőségig tökéletesítsük. Nem szándékozom itt a különböző módszereket kritika tárgyává tenni. Mindegyik műtő beállítja a maga rendszerét, amelyet megszokott s a melyben megbízik. Csupán néhány megjegyzést! A legtöbben „számoltatják“ a törlőket, egyesek a Mikulicz-féle üveggyöngy jelzést használják, mások ismét akként vélik a bajnak elejét vehetni, hogy kicsiny, tehát könynyebbben elkallódó törlőket csakis nyeles törlőkként használnak s. i. t. Hogy pl. ez utóbbi sem óv eléggé, megvilágítja Calmann (Hamburg) esete, akinek egy ilyen törlője kétoldali pyosalpinx miatt végzett hüvelyi gyökeres műtét alkalmával kicsúszott a törlőfogóból s eltűnt a belek közt. Hasztalanul kutatta át az egész hasűrt, nem találta meg, jóllehet, mint mondja, félkézzel behatolt s könyökig vájkált a hasürben, áttapogatva az összes belek, gyomor, vese, sőt a máj tájékát is. Két nap múltán a máj alatt resistentia mutatkozott, amely lassanként levándorolt a hólyag fölé s hólyagpanaszokat és lázat okozott. Több héttel a műtét után a hasfalon át ejtett bemetszéssel eltávolították a törlőt. Hasonló esetet közöl Latzko; a törlőt 1/2 órai, az egész hasűrre kiterjedő kutatás után sem találták meg. A fél év múlva végzett boncolásnál a méhnyak csonk felett egy üregbe, amelybe két bélsipoly torkollott, lelték meg a törlőt. A műtét nyoma utem miatt végzett amputatio supravaginalis volt. A beteg, mint írja, tüdőtuberkulosisban halt el. A műtét utáni közvetlen gyógyulás readiomentesen ment végbe, úgy, hogy a törlő hiányát annak idején számolási hibának tudták be. • Stoeckel egyik berlini klinikán bennhagyott törlőt a 1 Geburtshilfliche Gesellschaft zu Hamburg, Sitzung vöm 5. Mai 1908; ref. Zentralblatt für Gyn. 1908. 2 Zentralblatt für Gyn. XXXIII. kötet, 125. sz. 3 Zentralblatt für Gyn., 1907. 1. sz.