Budapesti Szemle. 1861. 13. kötet, 41-43. szám
41. szám - VERULAMI BACO. – Első közlemény. – Erdélyi Jánostól
Többet e czélra nem idézünk. Mondhatjuk mindamellett, hogy Baco teljes határozottsággal sőt elszántsággal lépett elő az ó és új világ között amannak embere, ennek tudósa; és nemünk ujjászületésin valamely közepes bölcsészet által igyekvők, mely az elme magasabb tudalmi körétől óvakodva, lentebbieket utolsó titokig nyomozva készítsen hont e földből az embernek és hódítsa meg számára a természetet. Gondolat, mely biztat, erőt ád és kitartással övezi fel az ember derekát, sőt forgódván a tapasztalás megyéjében, nemakarót is tanít, s átaljában parancsol tudni. Hogy azonban Baco lelke szerint beszéljünk, ez a derekas tudás nem esik a logikai világra. Neki „mente meriti" elmével fontolni, mérlegelni a tárgyat semmi, vagy nem több mint az augurok „szellemi szemével" látni, vizsgálni. Mindamellett nem szükség elképednünk a sükeren és tekintélyen , mely Baco iratait kisérte. Ám essék homályba előtte őszi világunk egy része, és legyen bár értelmünknek , mint Vörösmarty éjének, a tudás félföldje a nyoszolyája: van egyéb tudnivaló is, mint a kültermészet. Ezt vallva Baco egész tana minden nagy süker mellett sem egyéb sürgetésnél, oly sürgetésnél, minő morálban , politikában ezer untig hallható, olvasható. Nem csuda, ha ezért különböző elismeréssel találkozik Európa népeinél a tudományban. Anglia nagy előszeretettel van iránta, Francziaország kevesebbel, míg a németek nagyjai, bölcsészül, igen lenézik. Nemzetünk Széchenyi óta becsüli jobban, bár kevéssé ösmeri. Hogy ez ösméret előmozdittassék, rajta leszek ; de igazat szólva, nem fogna meglepni, ha olvasóim között álmélkodva kérdezné valaki: mit jelent Kölcseynek múzeumi arczképén Bentham könyve, melyre a legideálisabb magyar költő mint kedves tanulmányára könyökölve festetik ; s mit akar most Bacoval az, ki bölcsészetben nem rég az idealizmusnak tette magát szószólójává, mikor mind Baco mind Bentham az eszmeiség álláspontjával ellenkező oldalon foglaltak helyet, lévén a közhasznúság elméletének alapítója az előbbi, alkalmazója az utóbbi. És annál inkább rajta leszek már, hogy Baco magából legyen megítélhető, mennél többféle színes üvegen láttuk őt, egyszer másszor főkép a német irodalom által, mely tisztelet, becsület, de kritikai irányának többet áldoz gyakorta, mint a jól értett igazságszeretet mindig helybehagyhatná , például mikor föl sem veszi, vagy csillagig emeli Bacot. El kell ugyan ismernünk ma-