Budapesti Szemle. 1863. 17. kötet, 54-57. szám
54-55. szám - KÉT ÉPOSZ. Második közlemény. Szász Károlytól
KÉT ÉPOSZ, második közlemény. X. — A költemény második felét egészen Kriemhild boszúja tölti be. Két szakaszra oszthatjuk ugyan ezt is; egyik a boszu megfogamzása, előzményei, készülete; másik maga a boszu végrehajtása. A tulajdonképi Siegfried-mondán ez kívül esik s egy része a nyugoti Etele-mondának s egy burgondi királyház végpusztulását tartalmazza. De akár a kora hagyomány, akár a nép költői ösztöne, akár egyes énekesek szerencsés lángesze köté össze a kettőt, amit ma már eldönteni nem lehet, — kétségtelen , hogy a költészet birodalmában a legszerencsésebb fogások egyike volt. Két koronát illőbben s tekélyesebben egymáshoz olvasztani nem lehetne, mint ezeket, hogy külön eredetök világos jelei mellett is oly valódi egy egészet képezzenek, melynek részei mintegy egymásért látszassanak teremtve lenni. Siegfried haláláért boszúnak kell következni, a legnemesebb hős nem lehet a legundokabb orgyilkosság áldozata a nélkül, hogy vesztétől országok zendüljenek, s a trón, mely elejté, sírjára ömöljék, az első rész megkivánja a másodikat. De a boszúnak nincs értelme, engesztelhetlenségének nincs mentsége, ha Siegfried nem az, kinek ismerjük s nem úgy jön áldozat mint tudjuk; a második rész feltételezi az elsőt. Ily szoros összefüggés s egymás kiegészítése mellett, önként tolul fel a kérdés, miért nem azt venni föl egyszerűen , hogy a költemény eredetileg mostani egységében született, miért az így összefüggő két részt külön eredetűnek, más más mondakörhez !*