Budapesti Szemle. 1864. 21. kötet, 68-70. szám
68-70. szám - A brebiri grófok. 3. és utolsó közlemény. Salamon Ferenctől
birtokába jutott, nem zárta ki, hogy Brebiri György a „tengermelléki városok grófjainak nevezze magát. III. Endre adománylevele mindenesetre nagy kedvezést foglalt magában a Brebiri grófok iránt, annyival inkább, mivel az örökös bánság osztogatása ellenkezett az 1291-iki szabadítéklevél szellemével, melyben az mondatik, hogy a király senkinek sem fog örökül főispánságot osztogatni. Irne két év múlva a főispánságnál nagyobbat, egy országrész fölötti bánságot ad a családnak, mi aligha történt oly ok nélkül, melyet a király kényszerítő erejűnek tartott. A Brebiri nemzetség III. Endre fennebbi kedvezményét hálátlansággal viszonozta. Jóval e király halála előtt a Brebiriek az elsők egy idegen dynastiához, az Anjouiakhoz való pártolásban, s meglehet, nélkülök sohasem lesz vala a magyarnak I. Róbert Károly és nagy Lajos királya. Az idő távolsága, a részletes adatok hiánya lehetlenné teszi nekem, hogy előadjam azon indokokat, melyek a Brebiri nemzetség fejét az Árpád ház iránti hálátlanságra vezették, s fölhoznom némely enyhítő körülményeket az elkövetett bűnre. Megelégszem a körülményeknek lehetőleg teljes és hű előadásával s némely, eddigi történetíróinknál mellőzött combinatióval, melyekből az olvasó ha határozott ítéletet nem mondhat is a tettre, legalább némi megvilágosítást nyerhet. A Brebiri grófok az Anjoui dynastia Magyarországra ültetésében csak eszközök voltak, egy nagyobb hatalmasság eszközei. Említettem, hogy a pápai hatalom ebben a korban legmagasabbra csigázta követeléseit. Mind nyíltabban fejezi ki abbeli szándékát, hogy a keresztyén világ minden uralkodóját vazallává tegye. Nem elégedett meg azzal, hogy a püspököket maga nevezze ki s a választást megsemmisítse,hanem jogot tartott ahhoz is, hogy királyi székeket és országokat adományozzon. Nem volt ez tehetetlen követelődzés, rettentő hatalom volt még folyvást a mivel a szentszék rendelkezett. A XIII-ik század közepén a pápai hatalom az, mely a legjóravalóbb és népszerűbb dynastiák egyikét, a Hohenstaufeneket megsemmisíti, s a pápai hatalom az, mely az e miatt üresedésbe jött nápolyi és siciliai trónt a franczia Anjoui herczegnek adományozza, veszélyes praecendenst teremtvén a koronák elvételére és osztogatására.