Budapesti Szemle. 1865. 2. kötet, 5-7. szám
5. szám - BÁTHORY GÁBOR HÁBORÚJA HAVASALFÖLDE ÉS MAGYARORSZÁG ELLEN, 1611. – Szilágyi Sándortól
volt függetlenségre. A török magának tartja Erdélyt, a német magáénak követeli. Az első lépést erre nézve meg is tette ez , s nemsokára megteendi a többieket. De hogyan fogja magát fedezhetni, hogyan fog súlylyal fölléphetni ellene, hacsak nem akarja magát végképen a másiknak karjaiba vetni ? A XVII. század elején közép- és keleti Európában divatba jött az állam-szövetkezések eszméje. Mert mi egyéb volt a katholikusok ligája s a protestánsok uniója Németországon , mint két egymás ellen intézett állam-szövetkezés ? S nem hasonló volt-e az, melyet a Habsburgok örökös tartományai s Magyarország kötöttek egymással, s mely Mátyásnak trónt adott ? S nem fog-e Erdély hatalma és ereje is megnövekedni, ha a két Oláhországgal, s a lengyel tartományokkal államszövetséggé alakulhat, s e confoederatiónak ö , Báthory lesz a feje? hisz ezen confoederatio már is készül , csakhogy most épen az ő megbuktatására akar alakulni ez államok és a zendülő urak közt. Úgy hive, hogy csak gyors és elhatározott cselekvéssel segíthet magán. Dec. 31 én „Törcsváron — irja Mikó —lóhátán hált, s 1611.jan. l-jén oláh földre lépett*). Ezalatt hatezer emberből álló előcsapata már bevégzé az ország meghódítását. E sereg feladata lett volna meglepni és elfogni Radult. De már — mondja Mikó—résen levén a vajdának a füle, nem érhették." Radul, ki kilencz év alatt békén bitá az országot s korlátlan hatalommal rendelkezett annak másfél milliót tevő jövedelme fölött, roppant vagyont gyűjte ez idő alatt magának. Még volt ideje elpakoltatni az ékszereket, a gazdag vázákat s roppant arany halmazait. Aztán leggazdagabb bojárjaival Konstantin moldvai hospodárhoz menekült. A csapat, mely üldözésére küldetett s Pelinig nyomult, őt nem érte be , de elfogta hasonlólag menekvő anyját a kincsek tetemes részével, s el a Duna partjai mellett ellentálló bojárokat, kik Moldva felé vették útjokat. *) Hogy melyik napon ment át Báthory a törcsvári szoroson, egyik évkönyvíró sem említi. Bánffi Péter (Fundgruben neue Folge 253.)azt mondja: dec. 27-én indult el. Nössner (u. o. 66.) dec. 26. említ. Weiss (u. o. 219) említi, hogy a Barczaságon öt napot töltött. De Oláhország megtámadását Mikó, Krauss, Weiss Consignatio stb. mind új év elejére teszik. Ha 26-án indult el Brassóból s öt napot töltött még a Barczaságban , jan. 1-ső napján lépte át a szorost.