Budapesti Szemle. 1865. 3. kötet, 8-10
8. szám - FISCHER KUNO „GOETHE FAUSTJÁRÓL”. – Nyílt levelek Szász Károlyhoz. Szász Bélától
megbírált művek közt a Strauss Dávidé (a Jézus élete írójáé) mellett a Fischer Kunóé az egyedüli, mely a lessingi szellembe igazi itészettel birt behatolni. S róla mondom én végre (hogy a nagyokkal tegyem magam egy sorba), hogy a ki azt óhajtja épen tanulni, a mit Fischer előadása tárgyául kitűzött, senkitől jobban megnem tanulhatja, mint épen Fischertől. — Soha az előadás oly ritka világosságát, könnyűd folyékonyságát és mégis mélységét, soha azt a határtalan uralkodást tárgya fölött, minőt Fischernél tapasztalok , és mondhatom elragadtatással tapasztalok, nem láttam, sőt nem is sejtettem eddig. De ezt, mi ezelőtt még egypár hóval ignota quantitas volt előttem, Németországban jól tudják, mert a jénai egyetem legnagyobb terme szük befogadni mindazokat, kik Fischer előadásait, s különösen Goethe Faustjáról, hallani akarják. Aki csak teheti, hallani akarja ezt, s nem egy öreg ember ül mellettünk a padokon, szorgalmasan jegyezve a hallottakat; számos idevaló, polgár sőt idegenek is, kik csakis ez előadásokért tették át lakásukat Jénába, az egyetem prorectora * s majdnem az egész egyetemi ifjúság képezi ez előadások hallgatóságát, és még egy előadó atyja, nyugalmazott superintendens , ki legszorgalmasabb tanítványa fiának. Szép az, midőn a szó szoros értelmében zsúfolt teremben a fiú megjelen atyjával, s végighaladva a nagyon is szűk sikátoron, melyet a hely hiánya miatt álló hallgatók engednek neki, föllép trónjára, a tanári székre, s onnan méltó önérzettel tekint szét. És aztán elkezd beszélni a legnagyobb tűzzel és mégis nyugodtsággal , a legnagyobb gyorsasággal és mégis érthetőséggel. E gyorsaság természetesen nem engedi oly terjedelemben tennem jegyzeteimet, mint óhajtanám, s ha mégis képes leszek csak némileg is összefüggő egészet közölni veled, az érdem a világos előadásé s nem az enyém lesz ; míg a hiányok mindenesetre enyéim s nem az előadóéi. De ez nem tartóztat vissza szándékomtól sem megkezdem tudósításaimat, kivánatodra, s Fischernek egész szívességgel sőt örömmel adott engedelme mellett ez előadásokról. Hármas czélt óhajtanék elérni e nyilt levelek irása és köz *) Az egyetem rectora mindig a weimari uralkodó herczeg, mint patrónus.