Budapesti Szemle. 1866. 5. kötet, 14-17

14-15. szám - BÁTHORY GÁBOR FEJEDELEM BUKÁSA. – Első közlemény. Szilágyi Sándortól

utóbb Hermány és Prásmár hűséget esküdtek Báthorynak, s köte­lezték magukat, hogy Brassót nem fogják segítni *). Ez elpártolás Brassót jobban kitette a székelység támadásának, de a tél szokat­lan zordonsága egy időre felfüggeszte a hadműveleteket. Báthory haza­érve, Brassót feladásra szólita fel, különben, h­a nekik, ostrom­szereit városuk alá fogja vezetni. Weiss válasza jan. 27-éről hatá­rozott és gúnyos vola „Erdély fejedelméhez, hajdani urához:" jót kivánt neki a haza javával nem ellenkező dolgokban, figyelmez­tette Horatius mondására, hogy erény a bűnt kerülni, s bölcseség bolondságba nem esni; eszébe juttatá, hogy midőn árthatott volna neki, nem tette; igaz, hogy utóbb nyiltan akart ártani, de ez már akkor kötelessége volt, mert ő a városé; most kéri, ne jöjjön át a Sárkányon , várja meg, míg követei a portáról, nádortól vissza­térnek. — „Különben élni fog azzal a mit a jó Isten és természet adott." S ha az, hogy a fejdelem fölött még egy felsőbb hatósá­got akar elismerni már sértő volt, még jobban bánthatá amazt ta­nácsaival : „Zabolázza szerencséjét és kéjelgéseit, mert a hol nincs szemérem, gond a jogra, kegyelet, szűziesség, ott az uralkodás nem állandó. Cedo — végezé sorait — vale, sine me, sine te, sin et aura valere" **). Maga Weiss nem várta, hogy e levélnek foganatja legyen s mondhatni csak támadására volt jeladás. Febr. 6-án egy csapat az elpártolt szász vidékeket támadta meg, Földváron néhány szé­kely nőt és gyermeket felkonczolt, s zsákmánynyal megrakodva tért haza. Következő napokon tartott a portyázás, s Höltvény, Hid­vég, hol a Mikó Ferencz nejének temetését akarák eléggé emberte­lenül meggátlani, Botfalva, hasonló jeleneteknek voltak szinhelyei. A támadás a háromszéki székelyeket, kikre a lázadók fékentar­tása bízva volt, visszatorlásra ösztönzé, febr. 12-én megrohanták Brassó egyik külvárosát (Blumenaut), levágnak néhány gyalogot, elfoglalnak egy dobot, zászlót s visszahúzódnak (*). Ily merész visszatorlásra Weiss nem számított. Febr. 14-én szemrehányással *) Weiss , Brevis Consignatio Trausch Chroniconjában. I. 250. Vesd össze : Bánffy Péter Naplója 267. 1. **) Közölve a levél Weiss, Liber Annalium végén Trauschenfels Fund­gruben 222. 1. *) Nössner 168, Bánffy Péter 268. Trauschenfelsnél. V. ö. Mikó Fe­rencz — Kazinczy Gábor kiadása — 221. 1.

Next